(de.minghui.org) 26 évvel ezelőtt, 1999. április 25-én, reggel nagy tömeg gyűlt össze az Államtanács petíciós irodája közelében Pekingben. Az emberek csendben álltak a járdán, ügyelve arra, hogy ne akadályozzák a gyalogosokat vagy a járműveket.
Mindannyian a Fálun Dáfá gyakorlói voltak, egy olyan spirituális út követői, amely öt gyakorlatból és az Őszinteség - Együttérzés - Türelem vezérelvekből áll. Napokkal korábban a közeli Tianjin városban több tucat gyakorlótársukat tartóztatták le. Amikor a gyakorlók a társaik szabadon bocsátását kérték, a tisztviselők azt mondták nekik, hogy menjenek Pekingbe, mivel a letartóztatási parancsot a központi kormány adta ki. Így a gyakorlók elmentek az Államtanács petíciós irodájába. Bár nem ismerték egymást, a szívükben mindannyiuknak ugyanaz volt a kívánsága.
Az egyik gyakorló közeli ismerőse volt valakinek, aki a rendőrségen dolgozott. Az illető előző este felhívta őt, és elmagyarázta neki, hogy miért nem kellene elmennie. „A feletteseink utasítottak minket, hogy tartóztassunk le mindenkit, aki ott felbukkan” - mondta neki. A gyakorló megköszönte a tanácsot, de másnap reggel mégis elment.
A csendes tiltakozáson részt vevő gyakorlók számos korosztályból és társadalmi osztályból érkeztek. Néhányan közülük 60-70 évesek voltak, és megtapasztalták a Kínai Kommunista Párt (KKP) számos politikai kampányát, például a földreform-mozgalmat, a jobboldal-ellenes kampányt és a kulturális forradalmat. Nagyon is jól tudták, milyen kegyetlen tud lenni a kínai rezsim.
Néhány gyakorló 20 és 30 év közötti volt. Ők jól emlékeztek a Tiananmen téri mészárlásra: mikor a diákok békésen tiltakoztak a reformok érdekében, de tankokkal, fegyverekkel és halállal néztek szembe.
Néhány gyakorló, aki kormányhivatalokban dolgozott, nagyon is jól tudta, hogy a KKP hogyan él vissza a kínai államapparátussal az emberek elnyomására - néhányan közülük maguk is részt vettek ilyen kampányokban.
Ennek ellenére ezek a gyakorlók elmentek fellebbezni. Miután elkezdték gyakorolni a Fálun Dáfát, saját bőrükön tapasztalták meg, hogy javult az egészségük, és hogy spirituális fejlődésen mentek keresztül. Sok szétesett család újraegyesült. A megpróbáltatásokból új remény fakadt. Elképesztő történeteik közül néhányat a legnagyobb kínai újságok, köztük a China Economic Times, a China Youth Daily és a Yangcheng Evening News is közöltek.
Sajnos a KKP, amely az osztályharc, a gyűlölet és a hazugságok támogatásával tartja fenn a hatalmát, nem tudta tolerálni a Fálun Dáfá hagyományos értékeit, mint az őszinteség, az együttérzés és a türelem. A Politikai és Jogi Bizottság 1996-ban kezdett el „nyomozni” a Fálun Dáfával kapcsolatban, és megpróbált bizonyítékokat gyűjteni a gyakorlat rágalmazására. Amikor 1999-ben több tucat gyakorlót tartóztattak le Tianjinban, sok kínai rájött, hogy a KKP bármikor betilthatja a Fálun Dáfá gyakorlását.
A Fálun Dáfá gyakorlók nem követnek politikai célokat és nem kötődnek az anyagi érdekekhez. Ők csak folyamatosan fejlődni és emelkedni akarnak, hogy még jobb polgárokká váljanak - ami a társadalom egészének is javára válik. Egy ilyen nemes gyakorlatot bátorítani kellene, nem pedig elnyomni, gondolták. Sok gyakorló arra a következtetésre jutott, hogy bárki is adta ki a parancsot a gyakorlók letartóztatására, biztosan félreértette a Fálun Dáfát.
A gyakorlók ezért elmentek az Államtanács petíciós irodájához, hogy kifejtsék a véleményüket. Köztük voltak terhes nők és teljes családok. El akarták mondani a tisztviselőknek, hogy: „A Fálun Gong jó” és „A gyakorlat jó egészséget adott nekünk, és megtanít minket arra, hogy jobb emberek legyünk.”
Néhány gyakorló a magával hozott műanyag zacskókat használta fel az utcák takarítására, és a rendőrök által eldobott gyümölcshéjat, szemetet és még a cigarettacsikkeket is összeszedte, majd szépen a szemetesekbe dobta. A munkásoktól a földművesekig, a tudósoktól a professzorokig, a különböző szakmák és társadalmi pozíciók ellenére egy dolog közös volt bennük: mind Fálun Dáfá-gyakorlók voltak.
Egy szolgálatban lévő rendőr a tiszta aszfaltra mutatott, és azt mondta a többieknek: „Nézzétek! Tudjátok, mi az erény? Ez itt az erény!”
Sokan azt mondták, hogy ebben az eseményben a reményt látják Kína számára. „Egész életünkben itt éltünk Pekingben, és láttunk már mindenféle fellebbezőt - sírni, kiabálni, verekedni és berohanni az irodába -, de ilyen békés csoportot még soha nem láttunk” - csodálkozott egy lakos.
Miután a KKP 1949-ben hatalomra került, elkezdte lerombolni a hagyományos értékeket és elnyomta a független gondolkodást. A rezsim arra késztette az embereket, hogy mindenáron az anyagi haszonra törekedjenek. Azok számára, akik az erkölcsi hanyatlás évtizedeit megélték, nehéz volt elképzelni, hogy ennyi ember egyszerre ugyanarra a helyre megy, hogy egy nemes célt kövessen – valami jóért dolgozzon anélkül, hogy aggódna a saját biztonsága miatt. A helyi lakosok és a rendőrök olyan együttérzést és őszinteséget tapasztaltak, amilyet Kínában ritkán látni.
Ezért tekintik az 1999. április 25-i békés felhívást az erkölcs szimbólumának.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Der friedliche Appell vom 25. April 1999 – ein Sinnbild der Moral
* * *
tovább ...