(en.minghui.org) 2025. január 3-án a Minghui különtudósítója meglátogatott néhány szervezetet New York állam északi részén, amelyeket Fálun Gong-gyakorlók alapítottak, köztük a Dragon Springs-et (Sárkányforrásokat) és a Shen Yun-t. A látogatás során Li Hongzhi úrral is találkozott, aki a Fálun Gong alapítója és a Shen Yun Performing Arts művészeti igazgatója. A 73 éves Li mester lényegesen karcsúbbnak tűnt, mint a korábbi években, és 50 év körülinek nézett ki, tekintetéből melegség, erő és nyugalom áradt.
I. Egy önkéntes
Nemrégiben egy bizonyos médium néhány vádat fogalmazott meg Li úrral szemben, és – nyilvánvalóan a kínai emberek érzékenységére szabott módon – azt az állítást hangsúlyozta, hogy a Shen Yun és ő „megcsapolta” követőinek „vallásos buzgalmát” és az olcsó munkaerőt, „hogy 266 millió dollárt keressen”. Amikor erről kérdezték, Li mester azt válaszolta, hogy nem volt tisztában a Shen Yun pénzügyi részleteivel, mielőtt a média beszámolt volna róla, és hogy valójában amiatt aggódott, hogy az előadóművészeti társulat képes lesz-e fedezni a kiadásait.
Azok a Fálun Gong-gyakorlók, akiknek el kellett hagyniuk a hazájukat és a megszokott környezetüket, el kellett menekülniük Kínából, és az Egyesült Államokban kellett letelepedniük, meglévő támogatói hálózat nélkül találták magukat Amerikában. Míg más nonprofit szervezetek és vallási csoportok kaphatnak kormányzati támogatást vagy vállalati adományokat, a Fálun Gong nem kapott ilyen jellegű folyamatos támogatást, különösen mivel az elmúlt két-három évtizedben sok nyugati embernek voltak üzleti érdekeltségei Kínában. A Kínai Kommunista Párt a színfalak mögött különböző módszereket alkalmazott annak megakadályozására, hogy a nyugati országok a Fálun Gonggal kapcsolatos emberi jogi kérdéseket felvethessék. Ennek eredményeként még az Egyesült Államokban is, míg más csoportok gyakran kapnak állami támogatást, a Fálun Gong-gyakorlók által vezetett projekteknek kizárólag saját erőforrásaikra kellett támaszkodniuk, hogy fenntartsák magukat.
A Shen Yun Performing Arts sikere világszerte elismert, de a küzdelmek és a siker mögötti valóság nagyrészt ismeretlen marad, még sok észak-amerikai Fálun Gong-gyakorló számára is. Bizalomból a legtöbben nem érezték szükségét, hogy megismerjék a részleteket. A sokéves gyakorlók tisztában vannak azzal, hogy Li mester azért jött, hogy átadja a tanításokat, ugyanakkor felelősséget is vállalt azért, hogy a Shen Yun művészeti igazgatója legyen. A két dolog mögött álló kihívások önmagukban is óriásiak. Ennek eredményeként néhány sokéves gyakorló felelősséget vállalt a vállalat adminisztratív és pénzügyi ügyeiért, önállóan kezelve a kihívásokat, és ezeket a feladatokat spirituális fejlődésük szerves részének tekintették.
A január 3-i találkozón Li mester mosolyogva megjegyezte, hogy ő nem avatkozik bele az adminisztratív ügyekbe, és az adminisztrációért és pénzügyekért felelős gyakorlók nem beszélnek neki ezekről a dolgokról. A Shen Yun Performing Arts egyik könyvelője megerősítette: „Vannak pénzügyi szabályaink és eljárásaink, amelyeket követünk”, hozzátéve, hogy mindenki keményen dolgozik azért, hogy teljesítse a feladatait. Úgy vélik, hogy végül is a Mester azért van itt, hogy tanítsa és vezesse a gyakorlókat a spirituális gyakorlatban, nem pedig azért, hogy a főnökükként viselkedjen.
Amikor a különböző projektekben részt vevő gyakorlók művelési problémáiról van szó, a gyakorlók megfigyelései alapján a Mester csak akkor mutat rá ezekre, amikor úgy érzi, hogy ez a gyakorlók spirituális fejlődésének a javára válik, és amikor kérdéseket tesznek fel, kedvesen és nagylelkűen válaszol. A Mester mélységesen törődik a gyakorlókkal minden projektben, mind belföldön, mind külföldön, és gondoskodik a spirituális útjukról.
Nemcsak, hogy nem fogad el pénzt egyik entitástól vagy projekttől sem, de tökéletesen elégedett azzal is, hogy nem tud a működésükről. Elmagyarázta: „Ide tartozik a Minghui.org, a The Epoch Times, az NTD Televízió és a Ganjing World. A működésükbe, a személyzetükbe és a pénzügyeikbe nem avatkozom bele, így nem igazán tudom, hogyan működnek. Hagynom kell, hogy a saját útjukat járják; ez a spirituális útjuk része. Ha folyton beavatkozom, az olyan, mintha lerombolnám az útjukon lévő hidakat és utakat. Tehát én nem kezelek semmi ilyesmit – a figyelmem kizárólag a gyakorlók spirituális gyakorlására irányul.”
Ami az idejének felajánlását illeti az olyan kezdeményezésekre, mint a Shen Yun, a Mester elmagyarázta, hogy amellett, hogy a gyakorlóknak útmutatást ad a spirituális művelésükben, önkéntesként jelmezeket is tervez, és segít nekik fejleszteni a képességeiket. „De senki nem ad nekem egy centet sem; nem fizetnek nekem” – mondta.
A riporter beszélt még néhány más, különböző vállalatokban részt vevővel is. A Shen Yun Creations, egy művészeti videoplatform pénzügyi igazgatója és a Shen Yun Dancer, egy ruházati cég ügyvezetője mindketten megerősítették, hogy a műveleteket és a pénzügyeket saját maguk intézik. „Li mester nem felügyel semmit ebből, és mi nem számolunk be neki ilyen ügyekről” – mondták.
A nemrégiben gyártott kék és sárga színű, „Fálun Dáfá” feliratú megfordítható kabátokat Li mester önkéntes hozzájárulásként tervezte. Átgondoltan tervezte őket a meditáció és a szabadtéri események szem előtt tartásával, tekintettel arra, hogy melegek, vízállóak és felülről lefelé irányuló, alulról felfelé húzható cipzárral rendelkeznek. Ezeknek a ruhadaraboknak a minősége lenyűgöző, figyelembe véve az árukat. Amikor megkérdezték, hogy miért ilyen alacsonyak az árak, a Shen Yun Dancer vezérigazgatója kifejtette: „Ezt a két kabátot kizárólag gyakorlóknak adjuk el, és Li mester reméli, hogy az árakat a lehető legalacsonyabban tartjuk.” Válaszul a mester elmosolyodott, és hozzátette: „Ezt én mondtam. Ha lehetséges, akkor inkább ingyen adnám ezeket a dolgokat a gyakorlóknak.”
Az „ingyen adnám a gyakorlóknak” gondolata ismerős. A Dáfá-könyvek árazásával és terjesztésével kapcsolatban a Mester többször is kifejezte ugyanezt az érzést. A Fei Tian iskolák tanulói számára pedig a tandíjat, a lakhatást, az étkezést, a könyveket, némi ruházatot és az utazási költségeket valóban ingyenesen biztosították. Az iskolák által minden diáknak biztosított ösztöndíj évente körülbelül 50.000 dollárnak felel meg, és a szülőknek csak az iskolán kívüli további órákért kell fizetniük.
II. Egyszerű életmód és szilárd akarat
Milyen embernek látja Li mestert?
A Dragon Springs-ben találkoztunk egy gyakorlóval, aki húsz éve dolgozik a Mester mellett. Amikor arról kérdeztük, hogy milyen ember a Mester a mindennapokban, a gyakorló néhány pillanatnyi elmélyült gondolkodás után lassan válaszolt: „Rendkívüli akaraterővel rendelkezik, egyszerű életet él, és világos céljai vannak.”
Ez a gyakorló megosztotta, hogy akár a Dragon Springs-ben, akár utazás közben, reggelente a Mester kimossa a saját ruháit, kihagyja a reggelit, vagy csak egy kis vizet és kávét iszik. Ebédre könnyű ételt eszik a Dragon Springs étkezdéjében, vacsorára pedig általában egy tál gombóclevest, vagy hideg rizst eszik forró vízzel és savanyúsággal.
Egy másik gyakorlónő megosztott egy anekdotát az egyik reggeliről, amikor egy csomó tojást főzött, és elvitte a Mesternek, remélve, hogy a legnagyobbat és legjobbat választja ki. Ehelyett a Mester azt választotta, amelynek a héja a legjobban megrepedt, mondván: „Én csak ezt veszem.”
Egy másik gyakorló emlékezett arra az esetre, amikor a Mester elvitte őket egy büfébe. Alig várta, hogy megkapja az ételét, és gyorsan leüljön, mint a többiek, de amikor a Mestert kereste, látta, hogy az csendben állt oldalt, és megvárta, hogy mindenki más kiszolgálja magát, mielőtt ő is az ételhez közeledett volna. „Szünetet tartottam, mert úgy éreztem, hogy nekem, mint a tanítványának, nem szabadna a mesterem előtt ennem. De a Mester finoman bólintott, jelezve, hogy menjek előre.”
Amikor arról beszélt, hogy a Mesternek „világos céljai és rendkívüli akaratereje” van, a gyakorló, aki húsz éve dolgozik mellette, megosztotta velünk: „Ha a Mester egyszer kitűzött egy célt, egyszerűen csak halad előre. Nem számít, milyen akadályokba ütközik, nem áll meg. Nem gondol a pénzre, csak teszi, amit tennie kell.” Majd így folytatta: „Látva őt minden nap így dolgozni, azt hihetnénk, hogy ez nem szokatlan. De amikor visszatekintünk, rájövünk, hogy ez mennyire rendkívüli. Nem számított, milyen kihívások merültek fel, a Mester elvégezte, amit el kellett végezni. Ellentétben velünk, akik gyakran feladjuk, amikor kihívások érnek bennünket.”
A gyakorló így folytatta: „Olyan sok dolog van, amiről azt gondoltuk, hogy nem lehet megcsinálni, de a Mester nem hagyta, hogy ez megállítsa. Folytatta az előrehaladást, és végül minden sikerült. Szóval számomra minden az akaraterejéről és az összpontosításáról szól.”
„Véleményem szerint a »nehézség« nem létezik számára. Lehet, hogy valamit nehéznek vagy nagy kihívásnak látunk, és azt gondoljuk, hogy ez rossz dolog. De ami a Mestert illeti, őt nem állítják meg az akadályok.”
Azok, akik a Dragon Springs építkezésén dolgoztak, tudják, hogy a Mester folyamatosan dolgozik. Legyen szó a legnehezebb területekről vagy a legnehezebb munkáról, a Mester mindig ott van. A fa emelésekor mindig a nehezebbik végét választja. Rendszeresen eltakarítja a törmeléket, gyakran még azelőtt eltakarítja, hogy mások odaérnének. Amikor senki sem akar feltakarítani egy sáros vizes gödröt, a Mester csendben közbelép és gondoskodik róla. Ha apró kövek vannak az úton, felszedi őket, és félredobja, hogy a kerekek ne rongálják meg az útburkolatot. Szögek az építkezésen vagy az úton? A Mester felszedi őket, szétválogatja, és elviszi a raktárba. Ő irányítja a Shen Yun vizuális művészetét, jelmezeket és kellékeket tervez, énektechnikát tanít, felügyeli az új darabok létrehozását, és biztosítja a legmagasabb művészi színvonalat. Zsúfolt napirendje közepette és utazásai során, ha akad egy szabad perce, elővesz egy egyszerű papírmappát, amelybe dalszövegeket ír és zenét komponál.
Világosan kijelentette, hogy mint aki mindenkit vezet a spirituális gyakorlatban, neki magának is példát kell mutatnia. Mivel a pénz veszélyeiről sok történelmi lecke szólt, soha nem vesz el pénzt magának. Ehelyett példát mutat, és mindenkit megtanít a takarékosság fontosságára. Amikor például a próbákhoz és előadásokhoz szükséges felszerelések, például világítás és színpadi anyagok megvásárlásáról van szó, a Mester mindig emlékezteti a gyakorlókat: „Keressétek az akciókat és a kedvezményeket.”
Az interjún továbbá kifejtette: „Mivel annyi a tennivaló, gyakran maradok a Dragon Springs-i kollégiumokban. A világ legjobb iskoláját és környezetét szeretném biztosítani az itt élő gyerekeknek” – utalva a Shen Yun fiatal művészeire és a Fei Tian iskolák diákjaira. „Azt mondtam a szüleiknek: »A lehető legjobb gyermekként szeretném visszaadni a gyermekeiket. Erre összpontosítok.«”
III. Gondoskodás mindenkiről
Amikor a Dragon Springs 2000-ben megalakult, nem létezett más, csak egy erdőszakasz, egy tó, amely nem volt sem vonzó, sem tiszta, és egy szerény ház. A ház egy egyszerű, három hálószobás építmény volt, és nem volt parkoló. Esős vagy havas napokon az ösvények sárosak és nehezen járhatóak voltak. A Dragon Springs-ben önkénteskedő gyakorlók mind idejüket, mind erőforrásaikat feláldozták az Őszinteség, Jószívűség és Türelem értékességének a mély megértésétől vezérelve. Elkötelezetten kiálltak a Mester mellett, akit annak ellenére, hogy az egész emberiség javát szolgáló tanításokat kínált, a Kínai Kommunista Párt üldözött.
A KKP olyan pletykákat terjesztett, amelyek szerint a Mester több luxus ingatlan, luxusautó és jacht tulajdonosa volt. Később azonban kiderült, hogy nem volt ilyen tulajdona. Nem vett fel fizetést egyik gyakorlók által vezetett cégtől sem, és a Dragon Springs-nek adta az összes adományt, amit a gyakorlóktól kapott. Azt mondta: „Nem akarok pénzt. Mire kell nekem pénz? Úgy gondolom, hogy bárhová megyek, valaki majd ad ennem. Mire kell nekem pénz? Tudom, hogy soha nem fogok éhezni.”
A nemrégiben vele készített interjúnk során a Mester folyamatosan finoman, derűsen és könnyedén mosolygott, ami engem, az interjúkészítőt, arra késztetett, hogy felidézzem a tanításait: „Elégedetlenség és gyűlölet nélkül, a nehézségeket örömként veszi.”[1]
Az elmúlt 19 év alatt a Fei Tian iskolák és a Shen Yun vibráló intézményekké fejlődtek, amelyekben tantermek, táncstúdiók, kávézó, színházak, irodák, könyvtár, koncertterem és különböző szabadidős terek vannak – mindez tégláról téglára épült a Mester által irányított gyakorlók által. Sok Fálun Gong-gyakorló számára ez az utazás több volt, mint a nehézségek leküzdésének és a karma megszüntetésének az útja; ez az életükkel tett fogadalmuk teljesítéséről szólt, mielőtt erre a világra jöttek.
Hogyan jött létre az első Shen Yun előadó-művészeti társulat? „Kezdetben összegyűjtöttünk egy csoport gyakorlót, és behoztunk fiatalokat, akik különböző magasságúak voltak, és nem sokat tudtak a táncról. Apránként, lépésről lépésre kezdtek fejlődni a dolgok. De abban az időben gyakorlatilag nem volt pénzünk. Mindent, amit meg kellett tenni, a résztvevőknek maguknak kellett kifizetniük. Minden tanár a saját pénzéből vásárolt meg mindent, ami szükséges volt. Én sem voltam másként – mindent, ami csak eszembe jutott, a saját zsebemből fizettem. Mindenki azzal járult hozzá, amivel csak tudott” – emlékezett vissza a Mester. „Csak akkor kezdtünk némi bevételre szert tenni, amikor már voltak előadásaink. Így jutottunk át apránként” – folytatta.
Én, az interjúkészítő emlékszem arra, amikor még csak egy táncstúdió volt, és arra, hogy a Mester személyesen tanította a gyerekeket, amikor hátraszaltókat gyakoroltak. Azok a gyakorlók, akik már régóta a Dragon Springs-ben vannak, emlékeznek arra, amikor ezek a tanulók először tanulták a mandzsu táncot. Mivel még sohasem láttak mandzsu virágcserép cipőt, a Mester személyesen húzta fel és igazította meg mindnyájuknak a cipőt.
Látva a Dragon Springs-ben kiállított szívből jövő ajándékokat, amelyeket a tanulók készítettek és adtak a Mesternek az idők során, nem tudtam nem gondolni azokra, akik távozásuk után a Kínai Kommunista Párttal együtt rágalmazzák a Fálun Gongot és a Shen Yun-t. Válaszul arra, hogy elgondolkodtam ezen, a Mester elmagyarázta, hogy ezek a gyerekek nem maguktól jöttek a Shen Yun-höz – a szüleik hozták őket –, és hogy az ilyen esetekben általában nem működnek túl jól. Ezzel szemben azok a fiatalok, akik azt mondták, hogy „Dáfát akarok gyakorolni” és „segíteni akarok a Mesternek a Fa-helyreigazításban”, jól boldogultak.
Azok az olvasók, akik ismerik a kínai történelem elmúlt mintegy száz évét, valószínűleg tudják, hogy Kínában a szülők körében gyakori, hogy a saját akaratukat és a beteljesületlen álmaikat ráerőltetik a gyermekeikre. Ez a szerencsétlen vonás a Párt régóta tartó befolyásának köszönhető, amely alábecsülte a családi életet és figyelmen kívül hagyta az egyéni döntéseket. Az „Apa és anya nem olyan kedves, mint Mao elnök” című dal 1966-ban íródott, és széles körben ismertté vált Kínában. Bár később betiltották a zeneszerző állítólagos Lin Biao pártellenes frakciójához fűződő kapcsolatai miatt, az „Apa és anya kedvesek, de még kedvesebb Mao elnök” és „Apa és anya nem hasonlítható a kommunista párthoz” mondatok mélyen belenevelték az emberekbe azt az elképzelést, hogy a családi szeretetet a párt iránti hűséggel kell helyettesíteni, és a kínai emberek nemzedékei megszokták, hogy a párt ideáljait magukra és a gyermekeikre erőltetik.
Ahogy a kommunista ideológia világszerte elterjedt, egyre többen vették át ezt a külső akaratot erőltető megközelítést, és nem sikerült normális szülő-gyermek kapcsolatokat kialakítani. Némely gyakorlók sem voltak mentesek ettől, akiket a mélyen gyökerező pártvonások, valamint a lelki állapotukkal kapcsolatos problémák befolyásoltak.
Több mint egy évtizede a Mester erőfeszítéseket tesz azért, hogy a Dragon Springs diákjainak jó élményt nyújtson, kezdve attól, hogy gondoskodik arról, hogy ruhát és ételt kapjanak (ami felülmúlja azt, amit a saját lányának tudott adni ezeknek a diákoknak a korában), egészen odáig, hogy uzsonnacsomagokat készít és kiosztja nekik esténként. Amikor erről beszélgettünk, a Mester mosolyogva magyarázta: „Mivel a gyerekek fiatalok, úgy kell bánnom velük, ahogy a szüleik tennék.”
A gyakorlók Dragon Springs-ben azt mondják, hogy nagyon sok történet szól arról, amit a Mester a mindennapokban tett – olyan történetek, amelyek mindenkinek megvannak, olyan történetek, amelyeket soha nem lehetne teljesen elmesélni.
Egy kis családdal ellentétben egy nagy közösségnek vannak kiadásai és kötelezettségei, amelyek ennek megfelelően megsokszorozódnak. A Dragon Springs költségei jelentősek – a havi fűtés- és villanyszámlák, a légkondicionálás és a napi élelmiszerköltségek olyan sok ember számára. Az iskolák pedig teljes ösztöndíjat biztosítanak a diákoknak. Ezek hatalmas pénzügyi terhek.
Nyilvánvaló, hogy a Mester nemcsak a diákokkal törődik, hanem azokkal is, akik már végeztek. Hiszen a művészeti diplomásoknak sokkal nagyobb kihívás munkát találni, mint például a műszaki területen végzetteknek. Megélhetést keresni és karriert építeni nem könnyű feladat. Azok a diákok, akik a Fei Tian-ben maradnak, hogy csatlakozzanak a tanári karhoz, vagy hivatásos Shen Yun-előadóként folytassák karrierjüket, fizetést kapnak, hogy eltartsák magukat. Mindez jelentős pénzügyi forrásokat igényel.
Világos, hogy a Shen Yun művészeti igazgatójaként a Mester nagyra értékeli a tehetséget, és ami még fontosabb, a Fálun Dáfá tanítójaként reméli, hogy a tanítványai jól haladnak majd a spirituális útjukon, és elérik a céljukat.
IV. A Fá tanítása
Ma már minden Fálun Gong-gyakorló megérti, hogy a Mester által átadott tanítások a világegyetem mélységes alapelvei – az Őszinteség, Könyörületesség és Türelem. Tehát a kommunista uralom alatt álló Kínában, egy olyan társadalomban, amely aktívan ellenzi a spiritualitást és a vallást, és amely szigorú ellenőrzést gyakorol az egyén gondolatainak, cselekedeteinek és gazdasági életének minden aspektusa felett – korra és nemre való tekintet nélkül –, hogyan volt képes a Fálun Dáfá elérni a nyilvánosságot? És különösen az ottani társadalom totalitárius jellegét figyelembe véve?
Az 1980-as évektől az 1990-es évek végéig Kína „qigong-boomot” élt át, amikor emberek tízmilliói karolták fel a gyakorlást. A qigong érzékelhető egészségügyi előnyei, különösen a betegségek gyógyítása és a fizikai jólét tekintetében, széles körű érdeklődést váltottak ki. Ez ahhoz vezetett, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapott az emberi test tanulmányozása, valamint az anyagi világ és az elme közötti kapcsolat újbóli feltárása. Idővel ez teret teremtett a kutatásnak és kísérletezésnek ezeken a területeken. A fellendülő érdeklődés ellenére azonban sokan, akik az emberi test, az élet és a világegyetem mélyebb rejtélyeit próbálták megérteni, csalódottak voltak, mivel nem találtak jobb válaszokat, amelyek mind intellektuálisan, mind spirituálisan kielégítették volna őket.
1992-ben Li mester elkezdte megosztani a Fálun Dáfá tanításait a nyilvánossággal, amit egy véletlenszerű lehetőség váltott ki. Így emlékszik vissza: „Eleinte Changchunban az emberek a qigongról beszéltek, és én hallgattam. Aztán felajánlottam néhány szót. Amikor megszólaltam, csodálkoztak, és megjegyezték: »Hűha! Érdekel, amit mondasz – kérlek, mesélj többet!« Mivel tudtam egy kicsit ezekről a dolgokról, nem volt nehéz többet is megosztani. Ezután azt mondták: »Hűha! Tudnál nekünk egy órát tartani?«”
Így folytatta: „Ezek mind tapasztalt qigong-gyakorlók voltak. Habozás nélkül felajánlották: „Megszervezem neked a helyszínt!” Gondoskodtak a részletekről, és sürgették: »Li tanár úr, kérem, tartson nekünk hamarosan egy előadást!« Néhányan közülük nagyon lelkesek voltak, és ragaszkodtak hozzá, hogy tanítsam őket. Így végül a changchuni 5. számú középiskolában tartottam előadást.”
A hagyományos buddhista gyakorlatokkal ellentétben a qigong-rajongók olyan előadásokhoz szoktak hozzá, ahol a qigong-mester az előadása során bemutatta a qigong gyógyító hatásait. Feltételezték, hogy Li mester ugyanúgy fog tanítani, holott valójában azért jött, hogy a Dáfá tanításait adja át. A Mester visszaemlékezik: „Előadásnak kellett volna lennie, de betegeket hoztak be, mivel más qigong-előadásokon is ez történt. Amikor elkezdtem, ott voltak ezek a betegek, akik nyögtek a fájdalomtól. Mit tehettem volna? Hogyan tarthattam volna előadást, miközben nyögtek? Néhányan közülük még infúziót is kaptak. Így hát odamentem és segítettem nekik. Néhány másodperc alatt mindannyian felálltak. Aztán a színpadról – ez egy lépcsőzetes tanterem volt – azt mondtam nekik: »Figyeljetek! Most járjatok!« És mindannyian elkezdtek járni. Némelyikük ágyhoz kötött vagy béna volt, és még állni sem tudott korábban. Aztán azt mondtam: »Most pedig fussatok!« És elkezdtek futni. Ezután azt mondtam: »Rendben, most kezdjük el az előadást.« Attól a pillanattól kezdve azonnal megértették, és néhányan megjegyezték: »Hű, még a nagy qigong-mesterek sem lennének ilyen erősek!« És ekkor kezdtem el tanítani. Utána kérdéseket tettek fel nekem, és én válaszoltam rájuk. Onnantól kezdve nem lehetett abbahagyni.”
Hát nem felbecsülhetetlen dolog, ha valamelyik lebénult vagy súlyos beteg meggyógyul? Akik ismerik Milarepa történetét, azok valamennyire megértik ezt. Li mester egy pillanat alatt helyreállította a szenvedők egészségét és mozgékonyságát, mégis, amikor visszaemlékezett rá, csendes nyugalommal beszélt.
A spirituális és vallási hagyományok világában széles körben úgy tartják, hogy az ember eredendően isteni. Ezért van az, hogy amikor a Mester magasabb igazságokról beszélt, az sok ember szívében felébresztett valamit mélyen belül – valamit, ami régóta szunnyadt. Miután átadta a tanításait, azt mondta: „Megosztottam veletek, amit tudnotok kell; most kezdjétek el a gyakorlást.” És így néhány qigong-rajongó elkezdte gyakorolni a Fálun Gongot. Ettől kezdve a Mestert a közvélemény „qigong-mesterként” vagy „Li mesterként” ismerte el, így emlegették a qigong-tanárokat.
Bár ezt a tanárt – az Őszinteség, Könyörületesség és Türelem nagy Törvényének tanárát – qigong-mesternek nevezték, az egyetlen célja az volt, hogy az érző lények javát szolgálja; nem törődött a státusszal vagy a címekkel. Ahogyan régen mondta: „Hívhatsz tanárnak, mesternek, Li úrnak – ahogy csak akarsz.”
Az ezt követő események közül a legtöbben sokat már valószínűleg ismernek, a Minghui weboldalon számos visszaemlékező cikk található, olyan kategóriákba sorolva, mint például „Visszaemlékezés a Mester kegyelmére”. Az érdeklődő olvasók további részletekért böngészhetnek ezekben a régebbi cikkekben.
A takarékosság a Mester második természete, de ha olyan dolgokról van szó, amelyeket el kell végezni, nem hagyja, hogy a pénz tényezővé váljon.
1992 és 1994 vége között, amikor a Mester személyesen tartott tanfolyamokat Kínában, egy-egy szeminárium átlagosan kilenc napig tartott, és a résztvevőknek 50 RMB-be került (50%-os kedvezménnyel a sokéves gyakorlóknak), vagyis körülbelül 8 USD-nek megfelelő összegbe. Ezek a díjak fedezték az ő és a munkatársai vonatútját, az étkezést és az anyagok nyomtatását. Az akkori qigong-tanfolyamok jellemző díjaihoz képest ez az ár rendkívül alacsony volt, és még más qigong-mesterek körében is elégedetlenséget váltott ki, akik úgy érezték, hogy ez csökkenti a piaci árat. A Mester azonban a tanítványaira való tekintettel alacsonyan tartotta az árat, és mindent megtett, hogy pénzt takarítson meg nekik.
A költségek alacsonyan tartása érdekében ezért a Mester a hosszú vonatutazásokon ülőhelyes jegyeket vett, ahelyett, hogy hálókocsikat fizetett volna, kivéve ritka alkalmakkor. A Mester mégis megjegyezte, hogy figyelemre méltó módon még akkor is, amikor a vonatok tele voltak, és ő ülőjegyet váltott, a mellette lévő ülés történetesen üres volt, és lehetővé tette számára, hogy lefeküdjön és kipihenje magát. Az étkezése főleg instant tésztából állt, és néha egy tál tésztalevest is evett egy utcai árustól. A szállás mindig a legegyszerűbb, olcsó fogadókban volt. Gyakran vittek magukkal instant tésztát, valamint a gyakorlásról szóló nyomtatott anyagokat, egyszerű táskákban. Két év alatt a Mester 54 szeminárium-sorozatot tartott. A munkatársak annyira belefáradtak az instant tészták fogyasztásába, hogy már alig bírták megenni őket, mondta. Mégis, akik részt vettek a szemináriumokon, leírhatatlan hálájukat fejezték ki mindazért, amit kaptak.
Bár a kétéves tanítás költségei jelentősek voltak, mindent összevetve a Mester a nagyobb képre összpontosított: a munka elvégzésére.
De aztán, amikor eljött az ideje, hogy elkezdjék kiadni a Dáfá-könyveket, ismét felmerült a kérdés, hogyan finanszírozzák a folyamatot. Egy pekingi gyakorló, aki az üzletével keresett némi pénzt, több ezer jüant adott kölcsön a Mesternek. Amikor a könyvesboltok elkezdték terjeszteni a Kínai Fálun Gongot, a gyakorló azon tűnődött, vajon a Mester képes lesz-e visszafizetni a kölcsönt. A Mester azonban gyorsan elintézte, hogy a könyveladásokból származó bevételt a kölcsön visszafizetésére fordítsák. Később, miután sok kihívást leküzdöttek, megjelent a Zhuán Fálun.
A Mester az interjúnk során megosztotta velünk, hogy az egyik gyakorló, aki segített neki a személyesen tartott szemináriumoknál, üzletember és kormánytisztviselő volt. Néha, amikor a Mesternek nem volt pénze az utazási költségekre, ez a gyakorló fedezte a költségeket. Egyszer azt mondta a Mesternek: „Mester, nézz magadra. Látod, hogy más qigong-mesterek több tíz- vagy akár százezer jüant szednek be, te pedig itt vagy, és még egy szállodai szobára sincs elég pénzed.” Abban az időben több tízezer jüan jelentős összegnek számított. Csak e gyakorló támogatásának köszönhetően volt képes a Mester folytatni a munkáját azokban az években. Amikor erre visszaemlékezett, a Mester szívből nevetett, és azt mondta: „Amit meg kell tenni, azt el kell végezni, bármilyen nehéz is legyen – és lehet.”
Visszatérve a gyakorlás Kínában való tanításának a történetéhez: a sok kihívás ellenére a Fálun Gong befolyása tovább nőtt, és egyesek összeesküvést kezdtek szőni a Mester ellen. A titkos nyomozás során azonban rájöttek, hogy a Mesternek nincs vagyona, és nem foglalkozik nőkkel – hogyan támadhatták volna meg tehát? Abban az időben a Mester már jelentős befolyásra tett szert Kína-szerte, és a kulturális forradalom káosza is alábbhagyott. Még a kommunista pártnak is, amely hírhedt az egyének elleni kampányairól, szüksége volt egy ürügyre, hogy fellépjen.
A Mester így emlékezett vissza: „1996-ban nem tudom, ki adta a parancsot, de a Kereskedelmi Minisztérium egyik női igazgatója meghívott vacsorára. Abban az időben gyakran hívtak meg vacsorázni olyan emberek, akik gyógyulást reméltek. Miután leültünk, a hivatalnok egyenes volt velem, és azt mondta: „Li tanár, az ön befolyása Kínában túl nagy lett. El kell hagynia az országot.” Világosan fogalmazott, mint a nap. Amikor ezt hallottam, megértettem – világos volt, hogy az a Jiang fickó dühös volt, különösen, hogy az emberek még a Chang’an sugárút mindkét oldalán is gyakorolták a Fálun Gongot. Így hát azt válaszoltam: „Rendben, akkor elmegyek külföldre.”
Kínában minden vallási csoport ugyanezzel a kihívással néz szembe: ha nem hoz létre pártfiókot, vagy nem ismeri el, hogy „a párt érdekei mindenek felett állnak”, a párt szorosan figyelni fogja, és vár egy lehetőségre, hogy elnyomja – néha egészen odáig, hogy lehetetlenné teszi a létezését. Annak ellenére, hogy a Fálun Gong az Őszinteség, Könyörületesség és Türelem elveivel kínai emberek millióinak segített helyreállítani az egészségüket és javítani az erkölcsi normáikat, jelentős egészségügyi kiadásokat takarítva meg a kormánynak, Li mestert mégis elűzték Kínából.
1997-ben a Mester megkapta a rendkívüli képességű személynek járó amerikai vízumot, és az Egyesült Államokba költözött. 1998-ban, miután egy ideig távol volt, hogy elintézzen néhány ügyet Kínában, amikor visszatért az Egyesült Államokba, neki és családjának kevés pénze volt, és nem volt hol laknia. Eredetileg San Franciscóba akartak menni, de egy ottani Fálun Gong-gyakorló azt mondta, hogy nem találnak szállást, ezért Atlantába hívták őket, ahol egy szűk lakásban laktak, amelyet egy másik gyakorlóval osztottak meg. Amikor az élet ott tarthatatlanná vált, New Yorkba mentek. Végül a Mester egy kis stúdiólakásba költözött, amelyet egy gyakorló bérelt Upper Manhattanben. Ezt az épületet később a Kínai Kommunista Párt tévesen „Li Hongzhi épületének” nevezte el, miután 1999-ben megkezdődött az üldözés.
Kelet és Nyugat spirituális és vallási hagyományaira gondolva, általános elvárás, hogy az ember adakozzon az egyházának, templomának vagy közösségének. A Mester azonban sohasem kért tőlünk semmi anyagit – csak azt, hogy legyen a gyakorlásra való szívünk. Mindeközben hányan közülünk nyertek jobb egészséget a Dáfán keresztül, egy felbecsülhetetlen ajándékot.
A Mester sokkal kényelmesebb életet élhetett volna, és könnyen élvezhetett volna egy magasabb életminőséget. De a törekvései mindig is messze túlmutattak mindezen. Miért tanította a Dáfát? Miért vezette fáradhatatlanul a gyakorlókat a spirituális gyakorlásukban? Miért lett a Shen Yun művészeti igazgatója? Miért ajánlotta fel idejét és erőfeszítéseit a gyakorlók által vezetett projekteknek? Minden igazi gyakorló megérti a válaszokat ezekre a kérdésekre.
Ma már sokan, akik nem gyakorolnak spirituális vagy vallási gyakorlatot, felismerik, hogy a Fálun Dáfá alapvetően különbözik más qigong-gyakorlásoktól. Nem a gyógyítás, vagy a gazdagság érdekében gyakorolják, vagy azért, hogy spirituális álarcot tegyenek fel. Ehelyett a Fálun Dáfá az önművelés egyik valódi buddhista útja, amely az Őszinteség, Könyörületesség és Türelem elveit tanítja, és a gyakorlókat visszavezeti az igazi otthonukba.
A Fálun Gong több mint negyed évszázadon át szenvedte el az üldözést, de az Őszinteség, Könyörületesség és Türelem elvei rendíthetetlenek maradtak, ragyognak a gyakorlók szívében, és megerősítik a hívők őszinte gondolatait. A Fálun Gong-gyakorlók ellenálló képessége az e tanításokba vetett rendíthetetlen hitükben, mély spirituális alapjukban, valamint Li Hongzhi mester útmutatásában és példamutatásában gyökerezik.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Special Report | Our Master
[1] „Elégedetlenség és gyűlölet nélkül, a nehézségeket örömként veszi.” – idézet a következő jingwenből: 11. A gondolkodásmód szintjei – egy cikk az „Esszenciális dolgok további előrelépésekhez Ⅰ” című gyűjteményből, 1995. szeptember 25. (PDF 14. oldal). Az ottani fordítás (német változatból): „Panasz és gyűlölet nélkül tartja örömnek a szenvedéseket.”
* * *
tovább ...