(en.minghui.org) 10 évvel ezelőtt kezdtem el gyakorolni a Fálun Dáfát. Mivel nem volt más gyakorló a közelemben, azt tudtam tenni, hogy megnéztem a Mester gyakorlat bemutató videóját, hogy megtanuljam a gyakorlatokat, és naponta olvastam a Zhuán Fálun-t és a Mester új előadásait. A Minghui weboldalát is böngésztem, hogy elolvassam a gyakorlók tapasztalat megosztásos cikkeit. Abból az állapotból, hogy először nem tudtam, mit jelent a „szilárd művelés” és a „befelé nézés”, eljutottam odáig, hogy rendszeresen befelé kerestem a művelési utamon, és sikerült eltávolítanom számos ragaszkodást.
Minél többet gyakoroltam, annál inkább úgy éreztem, hogy nem tudom abbahagyni, és minél többet gyakoroltam, annál nagyszerűbben éreztem magam. A Dáfá folyamatosan tisztította a lelkemet, így segítve egy olyan embernek, mint én, aki önző volt, tele gyűlölettel és a Kínai Kommunista Párt (KKP) kultúrájával terhelve, hogy javítani tudtam az erkölcsi normáimon.
Befelé nézés a férjemmel való konfliktusok során
Mielőtt elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát, a családi konfliktusok sokkal gyakoribbak voltak, és ez már hosszú ideje így volt. Ő egy ideje már nem törődött a család ügyeivel, különösen, amikor a lányunk munkát akart találni. Meg akartam beszélni vele a helyzetet, de nem érdekelte, és mondott néhány ronda szót, amelyek megbántották az érzéseimet. Úgy tűnt, hogy szándékosan okoz nekem rosszat, amitől annyira szomorú lettem, hogy sírtam és kimerültem. Ráadásul úgy tűnt, hogy még büszke is magára, hogy ezt tette.
Én is versengő típus és agresszív voltam, és úgy beszéltem, hogy nem vettem figyelembe mások érzéseit. Mindig azt hittem, hogy nekem van igazam, és néha nagyon felhúztam magam a férjem miatt. Azt gondoltam, hogy nagyon sok mindent megcsináltam, és ő nemhogy nem dicsért meg, de még gondot is okozott nekem. A pártkultúra szerinti gondolkodás diktálta a viselkedésemet. A férjemmel folytatott küzdelmek során a vérnyomásom tovább emelkedett, és az alvásom egyre rosszabb lett. Az egészségem romlott; pajzsmirigy túlműködés és szabálytalan szívverés alakult ki nálam.
Ilyen helyzetben voltam, amikor elkezdtem a Dáfát művelni. Kezdetben nem tudtam, hogyan műveljem magam. A Mester megköveteli tőlünk, hogy legyünk jó emberek és gyakoroljuk a türelmet. Ez elég nehéz volt számomra. Gyakran vitatkoztam a férjemmel jelentéktelen dolgokon, majd utólag megbántam. Azt hittem, hogy gyakorlok, de miért nem tudtam elviselni? Nem a sértődöttség és a versengő mentalitás volt az oka? De hogyan tudnám ezeket eltávolítani?
A folyamatos Fá-tanulás során és önmagam művelésével mindenféle ragaszkodásokra kezdtem rátalálni, de nehéz volt elengedni őket. Időnként felháborodtam, és csak elviselni tudtam a dolgot. Néha, amikor szörnyen rosszul éreztem magam, csak ültem lótuszülésben, és csendben őszinte gondolatokat küldtem, hogy megszüntessem ezt az érzést.
A konfliktusok elkerülése érdekében a nyugdíjazásom után messzire elutaztam, hogy a lányomhoz költözzek. Csak mi ketten voltunk, és az élet békés volt. Ő napközben dolgozni járt. A reggeli és esti ételkészítéstől eltekintve egyedül voltam, és csend volt. Tanulmányoztam a Fát, végeztem a gyakorlatokat, és őszinte gondolatokat küldtem. A mindennapok csak úgy teltek. De vajon rendben volt-e az, hogy így kerültem a konfliktusokat? Tudtam-e javítani magamon?
Azt gondoltam, hogy az előző életeimben mély sorskapcsolatom volt a férjemmel. Lehet, hogy korábban rosszul bántam vele, és most vissza kellett fizetnem az adósságot. A konfliktus magában foglalta a karma átalakulásának kérdését, és ott volt a „Négy nyereség egy csapásra” (Zhuán Fálun) elve is.
Sokszor hívtam a férjemet a lányom lakásából, de nem vette fel. Végül letiltotta a számomat. Mit tegyek? Úgy döntöttem, hogy visszamegyek hozzá, és szembenézek vele, és a konfliktusokon keresztül művelem magam.
Gyakran kérdeztem magamtól a következőket: „Miért nem tudott az együttérzésem előjönni? Hogyan tudnám feloldani a konfliktust a férjemmel? Azt gondoltam, hogy itt a Mesterrel és a Dáfával nem lehetnek olyan próbatételek, amelyeken ne tudnék átmenni.
Valahányszor konfliktusba keveredtem a férjemmel, gyakran elszavaltam a Mester versét:
„Művelőként
Egyvalaki mindig a saját hibái után nézzen
Ez az út, hogy a leghatékonyabban megszabaduljon a ragaszkodásoktól
Nincs lehetőség, hogy kihagyja a megpróbáltatásokat, kicsiket vagy nagyokat
[Egy konfliktus során, ha emlékezhetsz:]
„Neki igaza van,
És én tévedek,”
Mi vitatkozni való van?” (Kinek van igaza, ki téved, Hong Yin III)
Fokozatosan megtanultam a dolgokat a férjem szemszögéből nézni, és folyamatosan eltávolítottam a haragot, a versengő mentalitást, a sérelmeket és a felháborodást. Amikor konfliktusok adódtak, igyekeztem türelmes lenni. Sokszor könnyek között tűrtem. Ahelyett, hogy csak magamra gondoltam volna, átváltottam arra, hogy többet törődjek vele, odafigyeljek rá, többet gondoljak a jó tulajdonságaira, és mindig visszafogtam és kiküszöböltem a pártkultúrás gondolkodást.
Végül egyik nap, miután szembenéztem mindazzal, amit tett, és a konfliktusainkkal, hirtelen úgy éreztem, hogy nyugodtan tudok velük foglalkozni. Nem éreztem magam dühösnek vagy sértettnek. Tudtam, hogy amikor elértem a mércét, a Mester eltávolította belőlem a rossz anyagot, és így nagyon nyugodt lettem.
Ahogy én változtam, úgy változott a férjem is. Javult a vérmérséklete, és már nem engem hibáztatott. Szelíden beszélt, nevetett és beszélgetett, elkezdett törődni a lányunkkal és velem, és kezdeményezte, hogy segítsen nekem, ami korábban elképzelhetetlen volt. Ha volt valami dolga, és eljött az ideje, hogy őszinte gondolatokat küldjek, megvárt engem. Hirtelen rájöttem, hogy a férjem olyan jó, és azt mondta, hogy én is megváltoztam. Tudtam, hogy a Dáfá volt az, ami átváltoztatott engem, és a Dáfá által művelt jó szívem volt az, ami őt megváltoztatta.
Kapcsolat az anyósommal
Amikor a lányom kicsi volt, az anyósom összeveszett a férjével, ezért megkértem, hogy lakjon nálam. Vidám és nemtörődöm személyiség voltam, és nem figyeltem arra, hogy mit mondok. Miután néhány napig nálam lakott, elment a férjemhez, és rosszakat mondott rólam. A férjem hitt neki, ami az egyik oka volt annak, hogy sokáig konfliktus volt közöttünk. Ennek következtében nehezteltem az anyósomra.
Több mint 10 évvel ezelőtt az anyósom a negyedik emeleten lakott, az én családom pedig az első emeleten. Folyton azt hajtogatta, hogy öreg, és nehezen tud lépcsőzni. Tekintettel az állapotára, 80 000 jüant költöttünk a lakásunk felújítására, és hagytuk, hogy ott lakjon. Mi pedig kiköltöztünk.
Az évek során az anyósom mindig úgy érezte, hogy a ház nagyon jó és kényelmes. De nemrég azt mondta nekem: „Ezt a helyet a fiam adta nekem”. A hangjának a tónusa azt sugallta, hogy én nem akarom, hogy ott éljen. Azt is elmondta, hogy a nővére lakása milyen pompásan van berendezve, az ő lakása milyen egyszerű, és hogy 80 000 jüant költött a dekorációra saját maga.
Jól bántunk az anyósommal, és kényelmesen élt, miután felújítottuk a házat, hogy ott lakhasson. De soha nem köszönte meg, sőt, a tényekkel ellentétben azt mondta, hogy a fia adta neki. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, miután hallottam a szavait. Azt gondoltam magamban: „Több mint 10 év telt el, miért mondana ilyet előttem? Milyen ragaszkodásokat kell még elengednem? Tudtam, hogy megvan bennem az a ragaszkodás, hogy viszonzásra vágyom és szeretem a nekem tetsző szavakat hallani. Emellett erősen nehezteltem rá.” Amikor ezekre gondoltam, meg akartam szüntetni ezeket a rossz gondolatokat.
Nemrégiben a férjem kerülgetve az egyenes beszédet elmagyarázta nekem, hogy az édesanyjának valójában két háza volt, és azokat átruházta a testvéreire, ami azt jelenti, hogy nem hagyott ránk semmit. Erre én azt válaszoltam: „Nem baj, annak adja őket, akinek akarja. Én most a Dáfát gyakorlom, nincs ezzel semmi bajom. Ha nem gyakorolnám, nem így kezelném. Jelenetet rendeztem volna.”
Miután megszabadultam az irigységhez, a nehezteléshez és az önzéshez való ragaszkodásoktól, amikor újra láttam, szomorú voltam, mert tudtam, hogy nehéz élete volt. Amíg ő boldog életet élhet, mit ne tudnék elengedni?
A mérgező pártkultúra eltávolítása
Nagy hatással volt rám édesanyám. A gondolatai meglehetősen elfogultak és radikálisak voltak. Mindig harciasan beszélt, és a szavai bántóak voltak másokra nézve. Sokáig nézte a tévét, és a látása kissé homályos lett. Azt mondtam neki: „Anya, nézz kevesebb tévét. Különben fájni fog a szemed.”
Azt válaszolta: „Nem azért vetted a tévét, hogy használjam?! Nem azért vetted, hogy nézzem?!” Dühös lettem, és szélsőséges szavakkal szidtam. Gyakran becsaptam az ajtót, és haragomban elsétáltam, miután feldühített. Sokáig azon tűnődtem, miért vagyok ilyen, amikor vele beszélek. Miért nem tudtam nyugodt maradni? Miután elolvastam a „A párt kultúrájának lebontása” című könyvet, megtaláltam a problémám gyökerét, amely a KKP kultúrájából eredt. Miután ezt felismertem, mindent megtettem, hogy felszámoljam ezt a harcias mentalitást.
Úgy tűnt, hogy azok az emberek, akik gyermekkoruk óta a KKP kultúrájába merültek, a pártkultúra „hamis énjének” egy vastag anyagát képezték a testükben, amely rétegről rétegre beburkolja az ember valódi énjét. A KKP tanította nekik mind a gondolkodásmódot, a nyelvhasználatot és a viselkedést. Nehezen tudnak a pártkultúra keretein kívül gondolkodni, amely minden tekintetben áthatja a kínai embereket.
Megkérdeztem a férjemet, hogy úgy beszélek-e, mint az anyám. Azt válaszolta: „Külső megjelenésében nem, de lényegében igen.”
Gondosan elemeztem magam. Igyekeztem sokat megadni a szüleimnek, és mindig azt akartam, hogy a családom elismerjen. Amikor nem kaptam elismerést, versengővé váltam és nehezteltem, és a hangommal igyekeztem lenyomni őket. Ráadásul a hangnemem kérdő és retorikus volt, a szavaim pedig agresszívak. Egyszer anyám szavait erős hangnemmel fojtottam el. Amikor kimentem a fürdőszobába, megláttam az arcomat a tükörben, és olyan csúnyának tűnt. Olyan volt, mint annak a gonosz királynőnek a képe a Hófehérke című darabban, ami megrémített.
Azt kérdeztem magamtól: „Hogy lehet, hogy nincs bennem együttérzés?” Rájöttem, hogy ha az elmém a pártkultúrával van tele, hogyan is lehetnék együttérző.
Az anyám a tükröm, az ő külső megjelenése tükrözte azokat a ragaszkodásaimat, amelyeket el kellett engednem, és ezt meg kell köszönnöm neki. Az évek során többek között találtam irigységet, versenyszellemet, neheztelést, beképzeltséget és hivalkodást. Amikor ezek ismételten megjelentek, újra és újra el kellett távolítanom őket.
A pártkultúra felszámolásának csodálatos hatásai
Azáltal, hogy folyamatosan szilárdan műveltem magam, a pártkultúra elemei folyamatosan megszűntek, és a környezetem is megváltozott.
Az anyósom azt mondta, hogy helytelen hangnemben beszéltem a férjemmel, ami feldühített. Amikor magamba néztem, rájöttem, hogy a tónusom tele van a párt elemeivel. Azt mondtam a férjemnek: „Nem akarok így beszélni, de nem veszem észre. Ha még egyszer így beszélek, kérlek, szólj, és változtatok rajta. Valószínűleg nem tudom ezt egyszerre megtenni, de fokozatosan meg fogom csinálni.”
A hozzáállásom és a hangnemem kezdett megváltozni. Egyszer az anyósom azt mondta nekem: „Észrevettem, hogy már nem beszélsz úgy.”
Emellett minden betegségem eltűnt, az arcom finom, sima és rózsás lett, az ajkaim pedig olyanok, mintha rúzs lenne rajtam. A férjem és az anyósom is úgy érzi, hogy nagyon megváltoztam. A férjem már nem ellenzi a művelésemet.
Miután az anyósom látta az átalakulásomat, ő is csodálattal kezdett a Dáfára tekinteni, és elkezdte gyakorolni. Nem gondoltam volna, hogy miután megszabadultam a pártkultúrától, ilyen nagy hatása lehet.
A 10 évnyi művelésem alatt, az Őszinteség - Együttérzés - Tolerancia által vezérelve, nagy átalakuláson mentem keresztül mind mentálisan, mind fizikailag. Valakiből, aki tele volt karmával és mindenféle betegséggel, odáig jutottam, hogy mindenben, amit teszek, tekintettel vagyok másokra, és fokozatosan emeltem az erkölcsi normáimat. Ezzel együtt a családi környezetem is nagy átalakuláson ment keresztül. A testemet könnyűnek érzem, és betegségektől mentes vagyok. A hatvanas éveimben járok, de ugyanolyan optimista és vidám vagyok, mint egy fiatal. A szemem sarkában lévő ráncok egyre kevesebbek, és körülbelül 10 évvel fiatalabbnak tűnök. A Mester folyamatosan tisztította a testemet és újjáépítette a lelkemet.
A Minghui honlapja olyan volt számomra, mint egy asszisztens a művelésem során. Amikor nem tudtam, hogyan kellene művelni magam, miről szól a művelés, vagy mit jelent az igazi művelés, a gyakorlók megosztott cikkei vezettek, hogyan nézzek befelé, és hogyan szabaduljak meg rétegről rétegre a ragaszkodásoktól. Amikor nem tudtam, hogyan tisztázzam a tényeket, a gyakorlók példát mutattak nekem. Amikor betegségkarmát tapasztaltam, a „Kiragadva a betegségkarmából” (“Snapping Out of Illness Karma”) című podcast-sorozat meghallgatásával áttörést tudtam elérni a megpróbáltatásaimban. Ezen kívül mélyebb megértésre tettem szert. Amikor lankadtam és összezavarodtam, a Mester új cikkeinek elolvasásával fel tudtam zárkózni.
A Minghui honlapja olyan nekem, mint az otthonom. Az összegyűjtött tapasztalataimat cikkekben osztottam meg, és elküldtem a Minghui.org-nak. Nem számít, hogy publikálják-e vagy sem; mert olyan volt, mintha elmondanám a családomnak, hogyan váltam éretté a művelésem során. Csak a Minghui segítségével tudtam idáig eljutni.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Falun Dafa Constantly Cleanses My Soul
* * *
tovább ...