(en.minghui.org) 1988-ban végeztem a főiskolán pedagógiai diplomával, és 30 éve általános iskolai tanárnő vagyok. Szerencsés vagyok, hogy Fálun Dáfá-gyakorló lehetek. Összehasonlíthatatlanul boldognak érzem magam, miután a Dáfá megtisztított. Szigorúan követem az Őszinteség, Együttérzés és Türelem elveit, és ezeket az elveket a tanításomon keresztül átadom a gyerekeknek.
A művelés segített bölcsességet és egyedi tanítási módszereket kifejlesztenem, amelyek lehetővé teszik a diákok számára, hogy már fiatal koruktól kezdve elsajátítsák a jó tanulási készségeket, ami egész életükben hasznukra válik. A diákjaim szülei tudják, hogy Fálun Dáfá-gyakorló vagyok. Mindannyian egyetértenek a tanítási stílusommal, és a diákjaim jólétével való őszinte törődésem nyilvánvaló mind a szülők, mind a kollégáim számára.
Szeretem a gyerekeket, de az együttérzésnek ezt a szintjét nem tudtam elérni, mielőtt műveltem magam. Mielőtt elkezdtem gyakorolni, amikor a diákok engedetlenek voltak, néha keményen válaszoltam nekik. Amióta gyakorlom a Fálun Dáfát, a gyerekek olyan értékesek lettek a szememben, mint a saját gyermekeim. Óvatos vagyok a beszédemmel, hogy ne bántsam meg szóban őket. Az órán időt szakítok arra, hogy olyan kérdésekről beszéljek, amelyeket a diákok nehezen tudnak megérteni.
A Fálun Dáfá az, ami felébresztette a természetemnek ezt az oldalát, ahol másokat helyezek előtérbe, és nem bántok másokat, különösen a gyerekeket, mert felszínre került az együttérzésem.
Volt egy diák, aki nem teljesített jól egy másik iskolában, ezért áthelyezték az osztályomba. Rossz tanulási háttere volt, lázadó és ellenálló volt a tanárokkal szemben. Fokozatosan belefáradt az iskolába, és gyakran hiányzott az iskolából. Miután csatlakozott az osztályomhoz, egyszer sem bántam vele másképp, mint a többi diákkal. Türelmesen tanítottam, bátorítottam és jutalmaztam. Úgy gondoltam, hogy mivel ez a gyerek minden nap iskolába jött, nyernie kellene valamit a tanításomból.
A szünetekben egyénileg foglalkoztam vele, és jelentős előrehaladást ért el. A szülei örömmel látták gyermekükben a változásokat. Jutalomként gyümölcsöt hoztam neki, és ebben a nyugodt környezetben, nyomás nélkül, pozitívan megváltozott. Mosoly volt az arcán, és a tanulmányi teljesítménye is javult. Sikeresen felvették egy középiskolába.
Volt egy másik diák, akinek a szülei nem voltak a közelben. Az apja egy másik városban dolgozott, az anyja pedig elhagyta az apját. A fiú egy bizonyos internetes oldal megszállottja volt. Erre a fiúra összpontosítottam. Délben szünet nélkül tanítottam, hogy ne legyen alkalma internetezni. Jól gondoskodtam róla. Szerette a hamburgert, ezért gyakran vittem ki enni. Az alatt az idő alatt, amíg tanítottam, szinte soha nem látogatta meg azt az internetes oldalt. A szülei nagyon hálásak voltak.
Volt egy másodikos diák, akinek a szülei egy másik városban dolgoztak, így a nagymamája gondoskodott róla. A szülei azt akarták, hogy jól bánjak vele, ezért adtak nekem egy közel 2000 jüan (kb. 280 dollár) értékű bőrtáskát. Kétszer is visszautasítottam az ajándékukat. Azt mondtam: „Nem fogadhatok el ajándékot. Ne aggódjanak, jól fogok gondoskodni a gyermekükről.”
A diákjaim hálája
A diákok elvégzik az általános iskolát, és továbbmennek a középiskolába. Iskolánk egy olyan intézmény, ahol az általános és a középiskolai képzést egy helyen biztosítjuk. Egy reggel, amint megérkeztem a játszótérre, több diák kiabált minden irányból: „Tanárnő! Tanárnő!” Egy nagy csoport odarohant hozzám, körbevettek, kiabáltak és belém kapaszkodtak. Egy kislány azt mondta nekem: „Tanárnő, maga olyan, mint egy istennő.”
Az egyik óra végén a gyerekek körülvettek. Ahogy rájuk néztem, a szememben olyanok voltak, mint a kis angyalok, és mindannyian olyan drágák voltak. Néhányan hozzám bújtak, néhányan pedig megpróbáltak az ölembe ülni.
Az új félév kezdetén egy másodikos diák a karjaimba ült, megölelt, és azt mondta: „Tanárnő, régen volt már, hogy tartottál engem!”
Néha nagyon meghatódtam, amikor láttam, hogy a diákok ilyen boldogok velem. Úgy bántak velem, mint a saját szüleikkel.
„Te vagy a legjobb tanárnő”
Az osztályteremben és a mindennapi kommunikációban mindig az Őszinteség, Együttérzés és Türelem elveit csepegtetem bele abba, amit tanítok. Az egyik dolog, amit gyakran mondok a diákjaimnak: „A tudás nagyon fontos, de jó embernek lenni még fontosabb. Milyennek kellene lennie az embernek, mint emberi lénynek? Az embernek meg kell felelnie a világegyetem jellemzőinek: Őszinteség, Együttérzés és Türelem. Ezen a módon jó ember leszel.”
Azt is mondom a diákjaimnak: „Nézzétek meg ezeket a korrupt hivatalnokokat manapság. Hát nem jól képzettek? Hát nem rátermettek? Mindannyian rendelkeznek tudással és tehetséggel, de ami hiányzik belőlük, az az erkölcs. Ezért tesznek korrupt dolgokat. Ha ragaszkodnának az erkölcshöz, akkor tudnák, hogy nem kellett volna megtenniük azokat a dolgokat.” Gyakran mondom a diákjaimnak és a szüleiknek: „Ami meghatározza az emberek sorsát, az az erény, és nem az anyagi dolgok. Hány ember erényes most?”
Minden helyzetet kihasználok arra, hogy neveljem a diákjaimat, még az apró dolgokon keresztül is. Például, ha egy diák hazudik, azt mondom neki: „Gyermekem, nem hazudhatunk, igazat kell mondanunk.” Az órán felírom a táblára, hogy „Igazság”, hogy megtanítsam a gyerekeket az igazmondásra és az őszinteségre. Ha egy gyerek nem barátságos valakivel, akkor felírom a táblára az „Együttérzés” szót. Amikor a gyerekek verekednek vagy konfliktusba keverednek, azt mondom nekik: „Ha valamit el kell viselni, viseld el, és el fog múlni. Ne verekedjetek.”
Egyik nap az órán azt mondtam: „Ma egy kérdést fogok feltenni nektek. Egy nemzetközi sportversenyen egy sportoló, aki messze elöl haladt egy futóversenyen, tévedésből megállt, mielőtt elérte volna a célvonalat. A körülötte lévő emberek kiabáltak, de ő azt hitte, hogy gratulálnak neki. Aztán a második helyezett futó utolérte.”
Megkérdeztem a gyerekeket: „Mit tennétek, ha ti lennétek a második helyen?” Néhány diák azt mondta: „Elfutnék mellette, megelőzném őt, és megnyerném a versenyt.” Megkérdeztem: „Van más ötletetek is?” Egy fiú felállt és azt mondta: „Tanárnő, én megmondanám neki, hogy még nem végzett, még nincs ott, és tovább kell futnia.” Azt mondtam: „Csodálatos vagy! Kifejezted az őszinteséget.” Az osztálytársai megtapsolták. Az osztályteremben ezt a fajta nevelést csepegtettem a diákokba.
Az Őszinteség, Együttérzés és Türelem a világegyetem jellemzője. Egy pedagógusnak ezen elvek alapján kell irányítania a diákokat, és ezeket kell a diákjaiba nevelnie.
Az én irányításom alatt néhány diák nagyon jól teljesít. Az egyik gyerek azt mondta nekem: „Tanárnő, így és így zaklatott engem, és megütött. Nem hibáztattam őt.” Egy másik gyerek azt mondta: „Tanárnő, így és így ütött meg. Én nem vagyok olyan, mint ő, ezért megfordultam és elmentem.” Egy másik azt mondta: „Tanárnő, ez és ez nem barátságos velem, és én nem vagyok olyan, mint ő, ezért elviseltem.”
Ha egy diák viselkedésében vagy beszédmódjában valami rossz van, a többi gyerek képes megkülönböztetni a jót a rossztól, és figyelik egymást. Ha valaki hazudik, néhány diák azt fogja kiáltani: „Tanárnő, hazudik.” Gyakran megkérdezem a diákjaimat: „Milyen szavakat kellene követnünk emberi lényekként?” A gyerekek azt kiáltják: „Őszinteség, Együttérzés, Türelem”.
Van egy nyolcéves fiú, aki gyakran beszél értelmetlenséget. A többi tanár szemében nem okos, és nem az a fajta gyerek, akit a tanárok szeretnek. Egy nap azt mondtam a diákoknak: „Ha mindannyian jók lennétek, hogyan tudna a tanár megdorgálni vagy megütni benneteket?” A diákok mind egyetértően bólogattak. Én sohasem dorgálok vagy ütök meg egy gyereket. Egy nap óra után a fiú odajött hozzám, és azt mondta: „Maga a legjobb tanárnő!”
Egyszer, miután a Fálun Gong jóságáról beszéltem a gyerekeknek, egy ötödikes diák azt mondta nekem: „Én is meg akarom tanulni a Fálun Gongot.”
„Matekozzunk!”
A szülők tudják, hogy Fálun Dáfát gyakorlok, és tudják, hogy a tanítási módszereim egyedülállóak, és váratlan eredményeket érhetnek el. De azt nem tudják, hogy a tanítási módszereim a Mester által nyújtott megvilágosodásból erednek.
Valahányszor belépek az osztályterembe, jön az ihlet. A félév során a szóbeli számolási versenyeken az általam tanított osztály kétszer is első lett az évfolyamában. A középső és felső tagozatos matematikaórákon a diákok gondolkodási és kifejezőképességének fejlesztésére összpontosítok, lehetővé teszem a diákok számára, hogy a problémák megoldása során megvitassák az ötleteiket, és hagyom, hogy a diákok egymástól tanuljanak és csoportokban beszélgessenek, úgy, hogy a diákok gondolkodási és kifejezőképessége fejlődjön.
Egy bizonyos képzési időszak után a gyerekek képesek arra, hogy irányítsák magukat, amíg távol vagyok. Egyszer nem jöttem órára, így az osztályfelelős vezette az órát. Ő adott utasításokat az osztálytársainak, a gyerekek pedig megbeszélték egymással a matematikai feladatokat. A diákokat a képességeik és a gondolkodásmódjuk fejlesztése szempontjából képzem, nem csak a jó jegyek megszerzése érdekében. A diákok tanulás iránti érdeklődésének a felkeltésére összpontosítva a diákok nagyon motiváltak a tanulásra.
Nagyon lágy hangon beszélek. Egy tanár, aki hallott engem előadást tartani, azt mondta: „Sohasem hallottam, hogy kiabáltál volna az órán. Tanulnom kell tőled.” Tudom, hogy ez az Együttérzés ereje.
A diákjaim szeretik az általam tartott matematikaórákat. Ezek a gyerekek feláldozzák a játékidejüket, hogy matematikát tanulhassanak. Amikor megérkezem, azt kiáltják: „Matekozzunk!”
Egy ötödikes tanár meghallgatott egy általam tartott harmadikos matematikaórát, majd azt mondta: „A te matematikaórád tartalma és szintje megegyezik a miénkkel az ötödik osztályban.” Amikor a diákjaim középiskolába kerülnek, a tanáraik úgy érzik, hogy könnyű őket tanítani. Egy matektanár azt mondta valakinek, hogy szívesen átvenné az általam tanított diákokat. A diákjaim a középiskolai felvételi vizsgán is a legjobbak között vannak.
A mai társadalomban, ahol az erkölcs rohamosan hanyatlik, az emberek közötti valódi érzések eltűntek. A diákok és a tanárok közötti kapcsolat többnyire csak a tanítás és a tanulás viszonya, sőt egyes kapcsolatok még nagyon feszültek is. Nagyszerű kapcsolatot tudok elérni a diákjaimmal, mert Fálun Dáfát gyakorlok. Tudom, hogy ez nem emberi szeretetből fakad, hanem valami olyasvalamiből, ami meghaladja az érzelmeket és az érzéseket, és ez az együttérzés.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Instilling Truthfulness-Compassion-Forbearance in the Hearts of Children
* * *
tovább ...