(en.minghui.org) Egyetemi tanár vagyok Kínában. Fiatal koromban kezdtem rajzolást tanulni, majd a középiskolában, az egyetemen és a posztgraduális tanulmányaim során művészetet és grafikai tervezést is tanultam.
A mi szakmánkban szinte mindenki szenved attól a foglalkozási ártalomtól, ami a nyakcsigolya/nyakfájdalom. A jobb kezemben ecsetet tartok. A számítógépes egeret is jobb kézzel kezelem, így a jobb karom, a vállam és a hátam is fáj. A fájdalom átterjedt a nyakamra és a fejemre, ami megnehezíti az éjszakai alvást. Egyik párnát a másik után próbáltam ki, különböző anyagokkal és különböző formákkal. Próbálkoztam masszázsokkal és gyógyszerekkel is, de egyik módszer sem tudta enyhíteni a fájdalmamat.
2014 végén arra gondoltam, hogy tennem kellene valamit az egészségem és erőnlétem javítása érdekében. Megkérdeztem egy kolléganőmet: „Hogy érzed magad a jóga után? Enyhítette a nyakfájásodat?” Ő azonnal azt válaszolta: „Nem.” Eszembe jutott édesanyám, aki mindig is gyakorolta a Fálun Dáfát. Azt mondta, hogy nem voltak testi fájdalmai. Gyakran láttam őt meditálni is. Felmentem az internetre, hogy többet tudjak meg a meditációról, és olvastam, hogy milyen jót tesz az ember testi és szellemi jólétének. Arra gondoltam, hogy hazamegyek, és megkérem anyát, hogy mutassa meg nekem, hogyan kell gyakorolni a Fálun Dáfát.
Akkoriban az egyetemen tanítottam. A téli szünetben visszatértem a szülővárosomba. Szokás szerint elmentem egy orvosnőhöz, akinek klinikája van, és gua sha kezeléseket végez a keringés javítására. Ő anyám barátnője, és ő is gyakorolja a Fálun Dáfát. Korábban jobban éreztem magam a kezelések után, és a vállam és a nyakam nagyon ellazult. A kezelés hatása egy évig tartott, de később gyakrabban kellett visszamennem, mert a hatás csak hat hónapig tartott. Ezúttal azonban egyáltalán nem éreztem magam jobban a gua sha kezelés után. Az orvosnő azt mondta: „Az ín a lapockádon hátul megduzzadt. Lazíthatunk rajta, de nem tudjuk visszafordítani az állapotot. Soha nem fogsz felépülni. Legfeljebb a kezelések enyhítik egy kicsit a fájdalmadat.” El voltam keseredve.
A következő gua sha kezelés során az orvosnő lejátszott egy felvételt: „Isteni ihletésű kultúra”. A narrátor hangja szelíd és megnyugtató volt. Ellazultnak éreztem magam, amikor hallgattam, ahogy a hagyományos kínai kultúráról szóló történeteket mesélte.
Egy nap láttam egy műsort az NTD TV-n a kínai orvoslásról. Követtem a programban szereplő utasításokat arról, hogy a nők hogyan végezhetnek önvizsgálatot a mellrák megelőzése érdekében. Kíváncsiságból megvizsgáltam a bal mellem, ahogyan a műsorban mutatták, és felfedeztem egy hüvelykujjízület nagyságú csomót. Kemény volt, és tudtam mozgatni. Beszéltem róla édesanyámnak. Elvitt a város legnagyobb kórházába kivizsgálásra. Az orvosok megvizsgáltak, és azt mondták, lehet, hogy zsírdaganat van a bal mellemben. Az is lehet, hogy rosszindulatú. Csak akkor tudnák biztosan megmondani, ha műtéti úton eltávolították. Vonakodva fogadtam el az orvos javaslatát, hogy műtétet végeztessek, de kifizettem a költségeket, valamint az előleget.
A műtét előtt el kellett mennem egy ultrahangvizsgálatra. Az orvos hosszasan, komoly arckifejezéssel tanulmányozta az ultrahangfelvételeket. Azt mondta, hogy nem egy, hanem két csomó van a bal mellemben, és elég távol vannak egymástól. Következésképpen ezt a két csomót nem lehetett egy vágással eltávolítani. Ezenkívül a jobb mellemben is sok apró csomó volt, de mivel túl kicsik voltak, nem lehetett kitapintani őket. Meg voltam döbbenve! Sok olyan beteget láttam, aki kopaszon, kalapot viselve feküdt fájdalmak között az ágyban. Néhányan közülük hánytak. Minél többet néztem ezeket a betegeket, annál jobban megijedtem.
Édesanyám azt mondta nekem: „Ne gondolj semmi másra, csak mondogasd: „A Fálun Dáfá jó, az Őszinteség, Jószívűség, Türelem jó.” Folyamatosan ezt mondogattam anyámmal, amíg az orvos nem hívott minket. Azt mondta: „Az egyetlen lehetőség az, hogy eltávolítjuk a két csomót a bal melledből. A jobb mellet úgy hagyjuk, ahogy van, és figyeljük, mi történik. A műtét után ez nem jelenti azt, hogy a bal melledben nem nőnek ki újra csomók. Az is lehetséges, hogy a jobb melledben lévő csomók nagyobbra nőnek. Ezt nem tudjuk biztosan megmondani. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy szemmel tartjuk a dolgokat.”
Amikor az orvos először javasolta, hogy műtéttel távolítsák el a bal mellemben lévő csomókat, nem volt más választásom, mint elfogadni a tanácsát. Azt hittem, hogy a probléma megoldódik, ha a csomókat eltávolítják. Az orvos szavai után megértettem, hogy a műtét nem oldja meg a problémát. Ráadásul két bemetszésre lett volna szükség a bal mellemben lévő csomók eltávolításához. Anyám azt mondta az orvosnak: „Hadd gondoljuk át a választási lehetőségeinket.”
Anya azt mondta nekem: „Most két választásod van: vagy aláveted magad a műtétnek, vagy megpróbálod gyakorolni a Fálun Dáfát.” Semmit sem tudtam a művelésről. Csak azt tudtam, hogy anyám minden nap olvasta a tanításokat, és végezte a gyakorlatokat, és az művelés volt. Azt gondoltam: „Ebben az esetben a művelés sokkal jobb, mint a műtét! Művelni fogom magam.” Olyan volt, mintha anyámra vártam volna, hogy azt mondja nekem, hogy gyakoroljam a művelést.
Másnap reggel elmentünk a kórházba, hogy tájékoztassuk az orvosokat a döntésemről, miszerint nem vetem alá magam a műtétnek. Láttam egy kislányt, aki műtétre készült, és nála is egy zsírdaganatot akartak eltávolítani. Ha nem azt választottam volna, hogy művelést gyakoroljak, én is arra vártam volna, hogy műtétre menjek. Bár a már befizetett díjat elveszítettük, anyámmal jó hangulatban hagytuk el a kórházat. Nyugodtnak és áldottnak éreztük magunkat, ahogy hazafelé sétáltunk.
Otthon anyám minden nap megnézte velem Li mester (a Dáfá alapítója) videóra vett előadásait. Az öt gyakorlatot is megmutatta nekem. A Mester elkezdte megtisztítani a testemet. A nyakam, a fejem, a karom és a hátam többé nem fájt. A hátam jobb oldalán lévő duzzanat is alábbhagyott.
Az a gyomorprobléma is megszűnt, ami addig gyötört. Felnőttként kétszer is vérzett a gyomrom, és nem tudtam rizst enni, ha az kemény volt. Most egyenesen a hűtőből tudtam megenni a maradékot, és hideg tejet is tudtam inni gyomorfájdalom nélkül.
Fokozatosan elfelejtettem a csomókat a mellemben. Egy nap hirtelen eszembe jutottak. Megvizsgáltam a mellem, és eltűntek. Eszembe jutott, hogy amikor a csomók ott voltak, nem tudtam a bal oldalamon aludni, mert a karom nyomta őket. A Mester megszabadított a betegségemtől, anélkül, hogy észrevettem volna. Közben semmilyen fájdalmat sem szenvedtem el. Ez rendkívüli volt.
A vesekövek távozása
2020 őszén a hasam elkezdett fájni, és a derekamban kínzó fájdalmat éreztem. Nem tudtam sem ülni, sem feküdni, de még térdelni sem. Egy másik városban dolgoztam, és szabadságot vettem ki a munkahelyemen. Nem tudtam a fájdalmam okát.
A Mester szavaira gondoltam:
„Vagyis ha te jó vagy rossz dolgokba ütközöl, ameddig a Dáfá-ban műveled magad, ezek mind jó dolgok. Biztosan így van.” (Fá-magyarázat San Franciscóban 2005-ben)
Rájöttem, hogy ez egy jó dolog, és nem féltem.
Amikor kimentem a fürdőszobába, hallottam, hogy valami belepottyan a WC-csészébe. Kesztyűt húztam, és kivettem a dolgot, hogy megnézzem, mi az. Nagyon kemény volt, és úgy nézett ki, mint egy borsszem. Eszembe jutott, hogy amikor az egyetemen egészségügyi vizsgálaton voltam, mindkét vesémben találtak egy-egy fél centiméteres követ. Az a két kő már több mint egy évtizede ott volt. Mivel soha nem okoztak nekem fájdalmat, megfeledkeztem róluk. Kiderült, hogy az egyik kő volt a felelős az erős fájdalomért.
Hat hónappal később ugyanezt tapasztaltam, és a másik kő is eltávozott. Fájt a hasam és a derekam. Ezúttal nem féltem. Elhittem, amit a Mester mondott, és jó dolognak tekintettem. Körülbelül két nap múlva, délután 2 óra körül, eltávozott a második kő is.
Hallottam, hogy egy kolléganőm azt mondta, hogy a férjének veseköve volt, és olyan fájdalmai voltak, hogy nem tudta abbahagyni a sikoltozást. Bevitték a kórházba, és széttörték a köveket, hogy a darabok távozni tudjanak. Ez nagyon drága és nagyon fájdalmas volt. Én nem szenvedtem sokat, és nem kellett egy fillért sem költenem arra, hogy eltávolítsák a veseköveimet.
Hálás vagyok a Mesternek, hogy megtisztította a testemet. Igazán megtapasztaltam, milyen nagyszerű dolog betegségtől mentesnek lenni.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Young University Teacher: The Joy of Being Free of Illness
* * *
tovább ...