(en.minghui.org) Ez az év volt a legnehezebb számomra a több mint 20 éves művelésem során. Két másik gyakorlóval együtt olvastuk a Fát. Egy kis csoportot alkottunk, amelyben állandóan konfliktusok voltak. Csak ezeken a különböző konfliktusokon keresztül, és ebben a művelési környezetben mutatkoztak meg a negatív gondolataim és nézeteim. Igyekeztem kijavítani magam, azt remélve, hogy a Fá folyamatos tanulmányozásával és a Fá alapelveinek különböző szinteken való megértésével megfelelek a Mester követelményeinek.
A másokkal való konfliktusok felfedték a ragaszkodásomat
A mi kis csoportunk nem volt harmonikus, és nem kommunikáltunk jól egymással.
Néha el akartam hagyni a csoportot, mert úgy gondoltam, jobb lenne, ha mindenki nyugodtan, egyedül tanulmányozná a Fát, és miután egyénileg fejlődést értünk el, újra összeállnánk. Ez azonban nem felel meg a Mester követelményeinek, miszerint a Fá-t csoportosan kell tanulni. Tudtam, hogy a gondolatom helytelen, ezért maradtam.
A Mester azt mondta:
„Tanulóként segíteni kellene a Mesternek a Fá-t helyreigazítani. Csak azt kérdezheti az ember, hogyan kellene jól harmonizálni azt, amit a Mester bírni akar. Ez éppen az, amit neked csinálnod kellene. Hogyan lehetne az, hogy a Mester segítsen neked? Hogyan lehetne az emberi gondolataidat harmonizálni a Dáfá alapján a Fá-helyreigazításnál?” (Mit jelent „segíteni a Mesternek a Fá-helyreigazításnál”? )
Megértettem, hogy az egyetlen helyes dolog az lenne, ha azt tennénk, amit a Mester kért tőlünk. A Mester azt akarja, hogy együtt tanuljuk a Fát, ezért csoportosan kell tanulmányoznunk a Fát. Könnyű volt megérteni az elvet, de nehéz volt a gyakorlatba átültetni.
Mi hárman nem tudtuk szabadon megosztani egymással a gondolatainkat. Féltünk, hogy valamelyikünk megsértődik, és konfliktusok valamint viták alakulnak ki. Lehangoltnak és boldogtalannak éreztem magam. Régi emlékek törtek a felszínre, a sérelem, a tehetetlenség és a zavarodottság érzései, miközben félreértettek, vádoltak és megaláztak. Tudtam, hogy sok ragaszkodást kell elengednem, de nem tudtam, hogyan tegyem.
Volt egy álmom azon az éjszakán, amikor majdnem elhatároztam, hogy elhagyom a csoportot. Álmomban nem találtam a „The Great Way of Spiritual Perfection” című könyvet, amíg rá nem jöttem, hogy a gyakorlótársam otthonában hagytam. Tudtam, hogy a Mester arra használta az álmot, hogy megvilágosítson, ne hagyjam el az egy testet és ezt a környezetet, valamint áttörést kell elérnem a művelődésemben.
A Mester tanításaira gondoltam, és arra, hogy mi is Han Xin "nagy Ren szíve" (Kilencedik előadás, Zhuán Fálun), aki képes volt elviselni a nagy megaláztatást. Úgy éreztem, önmagam művelésére kell összpontosítanom.
Tudtam, hogy meg kell felelnem a Mester gyakorlókkal szembeni követelményeinek, de még mindig nem tudtam, hogy mit tegyek pontosan, és hogyan lehetne könnyebb a szívem. El akartam érni azt az állapotot, amikor egybeolvadok a Fával.
Látva a zavarodottságomat és a képtelenségemet a kijutásra, a Mester a Fá elvek egy rétegében megmutatta nekem, hogy mi a tolerancia és mi kell az önzetlenség eléréséhez.
Megértettem, hogy egy test vagyunk, és én is a test része vagyok. Ha nem sikerül jól művelni magam, akkor egy rossz szerepet játszok az egy testben. Megértettem, hogy jól kell művelnem magam, vállalnom kell a felelősségemet, és pozitív katalizátornak kell lennem az egy test harmonizálásában.
Kezdtem felismerni, hogy mint Dáfá-gyakorló, egy jövőbeli nagy megvilágosodott lény az új világegyetemben, az univerzum őrzője leszek, aki felelős lesz az univerzum minden tiszta eleméért. Növelnem kell a kapacitásomat, és képesnek kell lennem arra, hogy mindent megadhassak az összes lényért.
Rájöttem, hogy ha nem művelem jól magam, és nem felelek meg a Fá követelményeinek, akkor a saját világomban élő érző lények nem fognak megmenekülni. Minden Fálun Dáfá-gyakorló egy univerzumot képvisel, és az én univerzumom csak egy részecske a nagy égitestben.
Az én kudarcom, hogy nem műveltem jól magam, nem lenne hatással az egész égitest helyreigazítására és a Mester Fá-helyreigazításának az előrehaladására? Ezzel együtt milyen személyes érzéseket, személyes nyereségeket és veszteségeket, személyes dicsőséget vagy szégyent nem tudok elengedni?
Befelé nézve láttam, hogy amit nem tudtam elengedni, az nem volt más, mint a hírnév, a személyes haszon és a hétköznapi emberek érzelmei. Amikor megértettem a Fá elvek rétegét, és illeszkedni akartam hozzá, a Mester eltávolította a nehéz anyagot, ami rám nehezedett. Azonnal éreztem, hogy az ég és a föld tiszta és tágas.
Az elégedetlenség eltávolítása
Befelé nézve a konfliktus közepette felfedeztem, hogy bár sok minden nyugtalanított, egy ragaszkodás mindenütt megnyilvánult, és mélyen lerakódott. Mégpedig a "valakivel vagy valamivel való elégedetlenség" ragaszkodása. Ez a ragaszkodás különösen könnyen kialakul a konfliktusok közepette. Széles körben megnyilvánul, és nemcsak engem érint, hanem másokat is.
Korlátozott megértésem szerint nem lehetünk igazán őszinték és együttérzőek, ha az elégedetlenség (neheztelés) ragaszkodását hordozzuk, még kevésbé lehetünk elnézőek. Hogyan lehetnék őszinte és együttérző, ha elégedetlenség van a szívemben, és lenézem, sőt megvetem a többi gyakorlót? Hogyan tudnám feloldani a környezetemben lévő rossz elemeket? És hogyan tudnék toleránsan/elnézően bánni másokkal?
Rájöttem, hogy az "elégedetlenségem" elsősorban az önzésből, az önimádatból és az egóból fakadt. Ez nincs összhangban a Fával.
Mester azt mondta:
„Neki van igaza
nekem nincs igazam
Minek veszekedni”
(Hong Yin III., Kinek van igaza, kinek nincs igaza (2011. 05. 16.))
Az elégedetlenség ragaszkodásával az ember első gondolata a konfliktusok során mindig az lenne, hogy "Ő téved, nekem van igazam", a dolgok intézésében és másokkal való interakcióban az ember elégedetlen lenne azzal, ami történt. Továbbá, önelégültség, álszentség stb. alakulna ki; és az ember a többieket valamint az adott eseteket a saját elképzelései alapján értékelné a Fá helyett.
Ha valaki gyakran fejezi ki az elégedetlenségét egy csoportban, akkor instabilitás alakul ki, és az széthúzáshoz vezet.
Az egyik nyomtatóm tintapatronja mostanában nem működött rendesen. A Minghui weboldal egyik cikkében egy gyakorló azt mondta, hogy előbb a művelődési problémákat kell megoldani, mielőtt a gépet javítanánk. Elkezdtem befelé nézni, rétegről rétegre, hogy megnézzem, milyen ragaszkodásokat vagy rossz anyagokat nem szüntettem meg, amelyek megakadályozták, hogy a tinta megfelelően folyjon.
Minden gondolatomat megfigyeltem, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden szenvedésem és csalódottságom egy bizonyos gyakorlóval való elégedetlenségemből ered! "Megbántott, rosszat tett velem, és rosszat mondott nekem..." Hogyan is lehetnék boldog, amikor ennyi negatív gondolatba merültem!
Az igazságot tisztázó anyagok készítése közben ilyen rossz, sötét anyagok előállításával, mi jót tehetnénk, amikor én, a nyomtató, a szórólapok és az érző lények egy mező és egy test vagyunk? Hogyan lehetne, hogy a nyomtató feje nem tömődik el? Hogyan ne lennék frusztrált? Megmenthetik-e az ilyen gondolkodásmóddal készült anyagok az embereket?
Amint azonosítottam a mélyen beágyazott elégedetlenséggel kapcsolatos érzéseket, folyamatosan őszinte gondolatokat küldtem, hogy megszüntessem a rossz gondolatokat és a rossz anyagokat.
Tovább kerestem magamban, és rájöttem, hogy a neheztelés rétegről rétegre rakódott le a nézetek rétegeiben: Elégedetlen voltam mások hozzáállásával, viselkedésével és azzal, ahogyan a dolgok történtek. Ennyi elégedetlenséggel a szívemben hogyan lehetnék igazán őszinte, együttérző és toleráns másokkal? Hogyan tudtam volna együttműködni másokkal egy közös feladat közös elvégzése érdekében?
Az elégedetlenség ragaszkodása nemcsak a saját fejlődésemet akadályozza, hanem az egy test általános harmóniáját és fejlődését is befolyásolja. Intenzíven és gyakrabban küldök őszinte gondolatokat, hogy teljesen eltávolítsam.
Miután egy ideig ezt csináltam, megnyugodtam, és nem gondoltam többé a gyakorlótársak hiányosságaira. Ezek a konfliktusok hirtelen távolinak tűntek. Már nem néztem mások hiányosságait, és többé nem érintettek meg a hétköznapi emberek ügyei.
Elhatároztam, hogy az Őszinteség - Együttérzés - Tolerancia követésével és a másokkal való jó bánásmóddal hasonulok a Fához. Az elégedetlenség ragaszkodásának az eltávolítása egyben az önzés és az ego eltávolításának a folyamata is volt.
Utószó
Az elmúlt évben szerzett tapasztalataim segítettek rájönni, hogy nagyon fontos, hogy egy problémát különböző nézőpontokból szemléljek.
Megértésem szerint, amikor problémával találkozunk, csak akkor tudjuk kijavítani magunkat és beleolvadni a Fába, ha felismerjük, hogy a Dáfá részecskéi vagyunk, és feltétel nélkül akarunk hasonulni a Fához, és harmonizálni akarjuk azt, amit a Mester akar. Csak amikor a Mester megmutatja nekünk a Fá alapelveit, akkor láthatjuk a Fá különböző szintjeit, és az adott szinthez tartozó Fá szerint művelhetjük magunkat.
A Mester közvetlenül mellettünk áll, vigyáz ránk, és könyörületesen védelmez minket. A Mester különböző emberek és dolgok segítségével ad nekünk utalásokat és megvilágosít minket. Például a Mester elintézte, hogy a nyomtató emlékeztessen arra, hogy mi okozta a szorítást a szívemben.
Csak akkor érhetjük el fokozatosan a jövőbeli új világegyetem nagy megvilágosodott lényeinek színvonalát, ha elengedünk mindenféle emberi ragaszkodást és elképzelést, és magasabb mércéhez tartjuk magunkat.
Köszönöm Mester, az együttérzést! Köszönöm, gyakorlótársak! Bátorítsuk egymást és fejlődjünk együtt!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Cultivating Amid Conflicts
* * *
tovább ...