Különleges könnyek

(en.minghui.org) Az emberek hajlamosak sírni, amikor szomorúak, meghatottak vagy boldogok. Ezek érzelmek által okozott könnyek. Több olyan alkalomra is emlékszem, amikor különleges könnyeket hullattam. Azért nevezem őket különlegesnek, mert ezek a könnyek különösebb érzelmi indíttatás nélkül hullottak, de a könnyek folyamatosan potyogtak. Ezek az esetek mély nyomot hagytak bennem.

Először látni a Mestert a képernyőn　　

1996 elején az elmém és a testem az összeomlás szélén állt. Ekkor találkoztam a Fálun Dáfával. Ahogy olvastam a Dáfá-könyvet, az elmémet foglalkoztató nyomasztó kérdések mind megválaszolásra kerültek. A lelkem megfiatalodott, és úgy tűnt, hogy megvilágosodtam. Megértettem az élet célját, és szavakkal nem lehetett leírni a szívemben lévő boldogságot. Szó szerint ugráltam az örömtől. Régebben súlyos beteg voltam, és úgy éreztem, hogy csak azért küzdök, hogy éljek. Egy nappal azelőtt, hogy megtanultam a Fálun Dáfá-gyakorlatokat, infúzión voltam, és nem volt energiám beszélni. De miután megtanultam a Fálun Dáfá-gyakorlatok mozdulatait, a testem könnyűnek és ellazultnak érződött. Teljesen egészséges ember lettem, és egy olyan művelő, aki megértette az élet célját. A belső lényemig megdöbbentem, és igazán boldognak éreztem magam!

Abban az évben, amikor a téli vakáció a végéhez közeledett, egy gyakorló azt mondta nekem, hogy megnézhetem a Mester guangzhoui előadásainak a videóját. A férjemmel (egy gyakorlótársammal) boldogan mentünk el együtt egy kis terembe, hogy megnézzük a videót. Ahogy beléptünk a terembe, észrevettük, hogy mindenki nagyon csendes. Találtunk helyet, és a videó hamarosan elkezdődött. Az első jelenetben a Fálun az óramutató járásával megegyező, majd az óramutató járásával ellentétes irányban forgott, mindkét irányban kilencszer. Ez volt az első alkalom, hogy láttam egy forgó Fálunt, és úgy éreztem, hogy ez olyan nagyszerű és csodálatos. Amikor a Fálun befejezte a forgást, a Mester jelent meg a képernyőn. A Mester közvetlenül előttünk ült, és olyan kedvesnek, természetesnek és valóságosnak tűnt, mintha személyesen ott lett volna. Könnyek kezdtek folyni a szememből, és nem tudom leírni azt az érzést, amit akkor éreztem. A könnyek egyre csak potyogtak, és egyszerűen nem akartak elállni. Olyan sokáig hullottak, hogy már nem is emlékszem, mikor hagyták abba. Csak néztem a Mestert, mintha megdermedtem volna. Az elmém is üres volt. Csak ültem ott boldogan és csendben, amíg a Mester be nem fejezte az előadását. Csak akkor hagytuk el vonakodva a helyszínt.

Amikor kijöttünk a teremből, este fél kilenc volt. Nem szálltunk taxiba, inkább úgy döntöttünk, hogy hazasétálunk. Az ég nagyon sötét volt, és havazott, de ez minket egyáltalán nem érintett. Csak izgatottan beszélgettünk tovább, és a szívünk tele volt örömmel! A testem könnyűnek érződött, mint egy tollpihe, és nem úgy éreztem, mintha járnék. Úgy éreztem, mintha úsznék hazafelé. Mire hazaértünk, már fél 11 volt, és annak ellenére, hogy több mint két órát gyalogoltunk, semmi fáradtságérzetünk nem volt. A ruhám alapvetően átázott, de egyáltalán nem éreztem, hogy fáznék. Nagyon régen volt már, hogy ilyen hosszú távot gyalogoltam. A Fá megkapása előtt néhány lépés után kifulladtam, és néhány mondat után fáradtnak éreztem magam. Mester! Hogyan fejezhetném ki a hálámat neked? A boldogság, hogy egészséges elmét és testet kaptam, a boldogság, hogy megtaláltam az élet igazi értelmét, a boldogság, hogy van egy Mesterem, a boldogság, hogy végül képes vagyok követni a Mestert haza, stb.… Szavakkal nem lehet leírni azt a boldogságot, amit akkor éreztem. Soha nem fogom elfelejteni.

A Hong Yin első olvasása

1998-ban jelent meg a Mester Hong Yin című könyve. Nem volt elég könyv, így a férjem egy kézzel másolt változatot hozott haza egy üzleti útról. Leültünk az ágy mellé, és együtt olvastuk a könyvet. Nem emlékszem, melyik verset olvastuk, amikor ismét könnyek kezdtek gördülni az arcomon. A férjem is sírt. Mindketten csendben olvastunk tovább, miközben sírtunk. Mindketten könyvbarátok vagyunk, és sok régi és modern verset valamint irodalmi művet olvastunk. Azonban még sohasem találkoztunk olyan könyvvel, amely ilyen állapotba tudott volna hozni bennünket.

Valójában akkoriban nem igazán értettük, hogy milyen állapotban vagyunk. Később a Mester hasonló állapotokat említett néhány előadásában, így fokozatosan megértettük, miért éreztük magunkat úgy. Sokan nem értik meg a Dáfá-művelőket. Különösen az 1999-es üldözés kezdete után sokan nem tudták megérteni, hogy miért vagyunk ilyen kitartóak. Az emberek azt gondolják, hogy mivel a kormány nem engedi meg az embereknek, hogy gyakoroljanak, egyszerűen nem kellene gyakorolnod. Az emberek nem tudják felfogni, hogy miért kell gyakorolnunk. Talán ez a vízválasztó, hiszen ezek az emberek nem mentek keresztül azon, amit mi átéltünk. Nekik sohasem voltak olyan valódi, spirituálisan megrázó élményeik, mint nekünk. Ráadásul egész Kína tele van ateizmussal és materializmussal. Ezek miatt a dolgok miatt az emberek hajlamosabbak elkerülni az olyan témákat, mint a spiritualitás.

A Mester Hong Yinében nem csak a szavak felszínes jelentését éreztük, hanem egy szikrát is a lelkünk mélyén. Hogyan is tudnánk könnyen elfelejteni azokat a megható pillanatokat? Azok a régmúlt történetek, azok a lepecsételt emlékek, az elveszett állapotban való keresés, az ebből való felébredés és mindennek a megértése… Hogyan ne tudnánk továbbra is állhatatosak maradni a művelésünkben?

Látva a Mestert, amint először csinálja a mudrákat

1998. július 26-án a Mester visszatért Changchunba, és előadást tartott néhány gyakorlónak néhány művelési problémáról. Nem sokkal ezután az előadás videóját elhozták a területünkre. Körülbelül egy tucatnyian néztük meg együtt a videót egy néni házában. Ezúttal a Mester meditációs pozícióban ült, amikor megjelent a képernyőn. A Mester egy sor nagyobb mudrát végzett, miközben a háttérben a „Pudu” zene szólt. Akkor még nem tudtam, hogy a dal címe „Pudu”, és azt sem tudtam, hogy mik azok a nagy mudrák. Csak arra emlékeztem, hogy amikor a zene elkezdődött, mindenki sírt, miközben a Mester a mudrákat csinálta. Néhány gyakorló még hangosan is sírt, annak ellenére, hogy a jelenlévő gyakorlók többsége férfi volt. Sokáig tartott, amíg mindenki megnyugodott. Ez az eset nagyon mély nyomot hagyott bennem. A vetítés után néhányszor újra megnéztük a videót, és minden alkalommal ugyanúgy sírtunk, amikor megnéztük. Egy ilyen élmény után az ilyen jelenetek valóban nagyon felejthetetlenek.

A Mester később az „ünnepélyes és felkavaró” kifejezést használta a „Pudu” leírására az előadásában. Ez felidézte bennem, hogy nem sokkal ezután kezdődött az 1999-es év. Az 1999-es év minden Fálun Dáfát gyakorló számára eget rengető volt. Pletykák és rágalmak terjedtek mindenfelé. A gyakorlókat megverték és letartóztatták. Az egész városunkat sötétség borította el, és a borzalom alászállt a földre. A Dáfá-gyakorlók ellenálltak mindenféle nyomásnak, és a letartóztatás, a verés és a börtönbüntetés veszélyét kockáztatták, hogy előlépjenek, és elmondják az érző lényeknek az igazságot a Dáfáról. Az igazság fenntartása érdekében a gyakorlók nem féltek a haláltól. Az emberek megmentéséért a gyakorlók mindent feladtak. Talán erre utalt a Mester, amikor azt mondta, hogy „ünnepélyes és felkavaró”? Igazán reméltem, hogy az érző lények megéreznék a nagy együttérzés, a türelem és az elhagyásra való hajlandóság szívét, és így felébrednek a hazugságokból, és csodálatos jövőt kapnak.

Nagyon sok örömet és bánatot tapasztaltam meg, ezért sokszor sírtam ebben az életben. Azonban e néhány alkalom különleges könnyei mélyen bevésődtek az emlékezetembe, mivel ezek az izgalom könnyei voltak, amelyeket akkor ontanak, amikor valaki találkozik a Mesterrel, találkozik a Dáfával, és új életet kap. A hálának ezek a könnyei azért hullanak, mert egy élet fényt, irányt és reményt talált. A boldogságnak ezek a könnyei akkor hullanak, amikor a lélek megtisztul és egy élet egy magasabb birodalomba emelkedik. Az erőnek és a kitartásnak ezek a könnyei akkor hullanak, amikor valaki végre tisztában van a küldetésével, meghátrálás nélkül halad előre, és arra törekszik, hogy ne okozzon csalódást a Mester megváltásában. Mennyire remélem, hogy több, előre elrendelt sorskapcsolattal rendelkező barátom is megkaphatja ezt a boldogságot!

A szerkesztő megjegyzése: Ez a cikk a szerző személyes nézeteit és felismeréseit mutatja be, és a tapasztalatcserét szolgálja.

***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.

Forrás: Special Tears