Egy házasság, amelyet az Ég rendezett el

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo

(en.munghui.org) A férjemmel 16 éve vagyunk házasok. Az érzéseim iránta sokszor változtak ezek alatt az évek alatt. A mély vonzalomtól a megbántottság érzéséig, majd panaszok és veszekedések következtek, sőt, a válás határáig is eljutottak.



Ahogy visszatekintek a házasságomra, rájöttem, hogy mélyebb megértést nyertem arról, hogy az emberi érzelmek az önzésen alapulnak. Bármilyen meghatóak és szépek is a szerelmesek közötti szeretet kifejezései a levelekben, végül is az a fajta szerelem, amely arra késztet, hogy az ember mindent feladjon a szerelméért, anélkül, hogy bármit is várna cserébe, csak a regényekben vagy a kitalált történetekben található meg.



Tizenhét évvel ezelőtt egy tavaszi délutánon egy tágas laboratóriumban ültem, és álomszerű naplómba írtam: "Mekkora is ez a világegyetem? Nagy vagy kicsi, kell lennie egy olyan úrnak, aki abszolút igazságos és méltányos. Szeretném követni az akaratát, és a világegyetem törvényei szerint cselekedni". Miközben írtam, úgy tűnt, mintha a lelkem követné a világegyetem urát, repülve a határtalan térben. Miután befejeztem ezt a kellemes közjátékot, elmentem a postámért. Valóban kaptam egy levelet a külvilágból - angolul írt levelet egy fiatal sebész, aki azt remélte, hogy barátok leszünk.



Akkor még egyáltalán nem ismertem a fiatalembert. Csak némi nyomozás után derült ki, hogy a sebész az egyik szobatársától szerezte meg az elérhetőségemet. Bemutattak a szobatársnak, és néhányszor randiztunk is. Ő közölte az adataimat a sebésszel, akihez két évvel később feleségül mentem. Ez a szokatlan szerelmi történet elterjedt a barátaink körében.



Mivel úgy éreztem, hogy a házasságot az égiek rendezték el, soha nem számítottam arra, hogy veszekedés lesz közöttünk. Azt hittem, hogy az én házasságom más, mint másoké, hogy a férjem és én mindig szeretni fogjuk egymást, és örökké együtt maradunk. Röviddel a házasságkötésünk után azonban panaszkodni kezdtem, mert úgy éreztem, hogy nem szeret és nem törődik velem eléggé. Úgy találtam, hogy nagyon önző volt. Ahogy telt az idő, a kellemetlen érzések egyre fokozódtak. Különösen úgy éreztem, hogy sokat áldoztam érte egy olyan időszakban, amikor beteg volt. A neheztelésem napról napra nőtt, és mondhatni egy negatív érzésekkel teli tartály voltam. Gyakran egy apró incidens felhozta az összes felgyülemlett neheztelésemet, és panaszkodtam neki a múlt összes kellemetlen időszakáról. Felemésztettek ezek a negatív érzések. Szerencsétlennek és szomorúnak éreztem magam. Néha úgy éreztem, mintha a szívem vérezne.



Miután elkezdtem gyakorolni a Fálun Gongot, megértettem a kozmosz "Igazságosság, Könyörületesség, Türelem" elvét és a karmikus kapcsolatok elvét. Megtanultam, hogy az adósságokat meg kell fizetni. Ennek ellenére még mindig nem tudtam visszatartani a haragomat, amikor konfliktusok keletkeztek közöttünk. Egyszer, miután meghallgatta panaszaimat, egy gyakorlótársam mosolyogva azt mondta: "Bár arról beszélsz, hogy visszafizeted a tartozásodat (neki), a szíved mélyén vonakodsz ezt megtenni". Úgy éreztem, hogy ezek a szavak pontosan meghatározták a problémámat. A szívem mélyén akkoriban nem voltam hajlandó elismerni, hogy tartozhatnék neki bármivel is. Ha valaki nem hisz az előző életekben, nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy ebben az életben minden csupán az előző életek megtorlása és jutalma. Valójában úgy gondolom, hogy mindenki élete zseniálisan van elrendezve, és hogy az univerzum törvényei teljesen igazságosak és méltányosak.



Miután sok próbát elbuktam, lassan elkezdtem szilárdan hinni a Dáfá erejében. Megértettem, miért kéri a Tanító, hogy sokat tanulmányozzuk a Fát. A Fá olyan, mint egy világító fény a sötétségben, amely megvilágítja a művelésünk útját, és feloldja a zavarodottságunkat. Amíg az ember a Fát tanulmányozza, addig minden, ami gondot okoz, gyorsan eltűnik.



A Fá tanulmányozása után képes voltam nyugodt elmével tekinteni a múltbeli dolgokra. Amikor felül tudtam emelkedni a helyzeteken, és úgy tudtam nézni őket, mintha egy filmet néznék, meglepődve tapasztaltam, hogy olyan önző voltam, akárcsak a férjem. Hirtelen úgy éreztem, hogy nagyon szánalmas voltam, szentimentális jutalmakért és más emberi dolgokért könyörögtem. Ha én lennék a férjem, vajon tetszene-e nekem egy olyan feleség, aki folyton panaszkodik? Talán még azt is mondanám a feleségnek: "Ha jó akarsz lenni hozzám, akkor ne panaszkodj annyit. Különben ne légy jó hozzám, és meglátod, mennyi bajt okozol magadnak!"



Rájöttem, hogy amikor én láttam a másik ember problémáit, a másik ember is ugyanilyen problémákkal látott engem. Ha nem tudok befelé nézni, amikor konfliktusok adódnak, akkor nem teszem helyesen a dolgomat. Ha nem tudok a helyzet fölé emelkedni, és kontrolláltabbá válni, a probléma soha nem fog megoldódni. Nagyon nehéz szembenézni a saját problémáinkkal, és pontosan ez a legnagyobb hiányosságom a művelődésben.



Most már érzem a művelés boldogságát. Amikor a szívem valóban megváltozott, minden megváltozott körülöttem is. Racionálisan, nyugodt elmével tudom szemlélni a dolgokat. A racionalitás bölcsességhez vezet.



Örömöt érzek magamban, és boldogságot hozok másoknak, amikor valóban csak a saját hiányosságaimat keresem. Ahogy továbbra is megszüntetem az érzelmekhez való ragaszkodásomat, úgy csökkentem a körülöttem lévők terhét. Ahogy szívem kapacitása növekszik, képes vagyok megbocsátani mások hibáit. Ahogy továbbra is megkövetelem magamtól, hogy először másokra gondoljak, más emberek szívesen vannak velem, mert nyugodtnak és boldognak érzik magukat körülöttem.



A férjem és köztem lévő érzelmek az önző szeretetből egy magasabb állapotba emelkedtek, amely tartós, mivel együttérzésből, elnézésből és megértésből ered. A szerelem önző, és könnyen féltékenységhez vezet. Az együttérzés önzetlen, és soha nem vezet féltékenységhez.


Nem álmodom többé irreális szerelemről. Ehelyett az önzés folyamatos felszámolásának útján megtanultam, hogyan értsek meg másokat és hogyan törődjek velük. Megtanultam, hogyan toleráljam mások jellemét, amit korábban elfogadhatatlannak éreztem. Amikor feladtam a boldog, szerelemmel teli házaséletre való törekvésemet, örök örömmel és békés, örökké tartó boldogsággal áldottak meg.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: A Marriage Arranged by Heaven

* * *

Facebook Logo LinkedIn Logo Twitter Logo Email Logo Pinterest Logo