(en.minghui.org) Van egy régi kínai mondás: "Könnyebb egy ország tulajdonjogát megváltoztatni, mint egy ember természetét". Egy hasonló nyugati közmondás szerint: "A leopárd nem tudja megváltoztatni a foltjait".
Xin szülei ezzel tökéletesen egyetértenek: Xin nehezen kezelhető gyerekként sok, rossz szokással vált felnőtté: embereket zaklatott, drogozott, szerencsejátékot játszott és prostituáltakkal találkozott. A szülei nem tudták, mit tegyenek. Édesanyja végtelen könnyei sem hatották meg, és az apja tűzforró kandallófogója sem vezetett eredményre.
Mégis, miután kiszabadult a börtönből, Xin barátai megdöbbentek az elképesztő változásain. Más emberré vált: becsületes, szorgalmas, és mindenkivel jól bánik.
Íme, az ő története:
Egy összetört szívű család
Xinnek öt testvére van. Szülei és testvérei szégyellték őt.
Xin egy ateista társadalomban nevelkedett. Nem hitt abban, hogy jó emberré válhat, ehelyett kénye-kedve szerint élt. A kínai korrupt társadalom nagy festékeskádjában züllött és lázadó lett.
Xin már kora gyermekkorától kezdve deviáns barátokat keresett magának. Szülei nagyon aggódtak. Xin apja osztályigazgató beosztású tisztviselőként dolgozott. Magas társadalmi státusza ellenére nehezen tudta kezelni a problémás fiát.
Miután középiskolába járt, Xint még nehezebb volt fegyelmezni. Tanárai úgy érezték, hogy reménytelen. Egy kis üzletből ellopott 200 jüant. Amikor az iskola rájött erre, kicsapták. Mivel a szülei úgy gondolták, hogy a rossz emberekkel való együttlét csak ront Xin helyzetén, ezért a változás reményében egy másik város iskolájába küldték. De Xin nem változott, és hamarosan abból az iskolából is kirúgták.
Az apja verte, az anyja sírva könyörgött neki, hogy legyen jó, de Xin közömbös volt. Amikor az apja látta, hogy fiatalon dohányzik, és képtelen abbahagyni, dühös lett, és megégette őt egy kandalló tűzforró fogójával. De ez sem használt. Xin tovább dohányzott, és a dolgok még rosszabbra fordultak.
Ahogy idősebb lett, Xin nemcsak dohányzott, hanem bandaharcokba és szerencsejátékba is belekeveredett. Emellett néha közvetítőként is fellépett, hogy a bandák közötti harcokat megállítsa, több száz jüantól 1000 jüanig terjedő "szolgáltatási díjat" felszámítva. Hogy még több pénzt keressen, több száz jüanos "szolgáltatási díjért" cserébe tömeges szerencsejátékokat is szervezett. Xin nem úgy akart pénzt keresni, hogy dolgozik, mint mások. Meg akarta őrizni a "rosszfiú" imidzsét a gengszter barátai előtt.
Xin hamarosan az ecstasy és a crystal meth nevű drogok rabja lett. A drogok hatása alatt nőkkel szórakozott. Bár viselkedése sokkoló és szégyenteljes volt, ő büszke volt magára.
A szülei azt hitték, hogy a házasságkötés segíthet neki megváltozni, de rájöttek, hogy megint tévedtek –, és a rossz szokásai folytatódtak. Apja sóhaja, anyja könnyei és felesége kedves bátorítása mind hasztalan volt. Egy nap megragadta a feleségét a hajánál fogva, és megverte.
Xin tovább pazarolta az életét. Amikor a drogok iránti vágya felerősödött, nyugtalanná vált. Ha nem volt pénz, minden eszközt kimerített, hogy pénzt szerezzen. Amint pénzhez jutott, azt prostituáltakra vagy drogokra költötte.
Xin verekedésekbe keveredett, és egyszer megkéselt valakit. Az ilyen incidensek miatt több mint 20 alkalommal tartóztatta le a rendőrség. Néha fogdákban tartották, és börtönbe is került.
Fény a horizonton
Mivel a családja aggódott, hogy Xin szenvedni fog a börtönben, megvesztegették az őröket, hogy jól bánjanak vele. Ennek következményeként nem dolgozott, mint a többi fogvatartott. Kínában más kormányzati szervekhez hasonlóan a börtönök tisztviselői is korruptak. Néhányan közülük még a pozíciójukat is megvesztegetéssel szerezték. Gyakran zsaroltak ki pénzt a fogvatartottaktól.
Bár nem dolgozott a börtönben, Xin továbbra is szenvedett. Az évek óta tartó rossz szokásai ártottak a testének - különösen a prostituáltak látogatása és a kábítószer fogyasztása. Idegösszeroppanástól, prosztatagyulladástól, és más betegségektől is szenvedett. Xinnek minden nap fájdalmai voltak. A fémrácsok, magas falak és elektromos kerítések mögött bebörtönözve nem jutott hozzá a drogokhoz vagy prostituáltakhoz. Számára az élet valóban nyomorúságos volt.
Amikor a helyzete reménytelennek tűnt, Xin egy különleges csoporttal találkozott:- a Falun Dáfá gyakorlóival, akiket az Igazságosság - Együttérzés - Tolerancia hitük miatt tartottak fogva. Bár a fogva tartás során verték, megalázták és szörnyen megkínozták őket, kedvesek és együttérzőek maradtak.
Xin észrevette, hogy a gyakorlók különlegesek. Rosszul bántak velük, mégis törődtek és bátorították egymást. Bár a bebörtönzésük előtt nem ismerték egymást, mégis segítettek egymásnak. Amikor Yan gyakorlót börtönbe juttatták, kevés pénz volt nála. Amikor más gyakorlók hallottak erről, az egyikük ételt adott neki, egy másik termoszt vett neki, mások pedig megvették neki a mindennapokhoz szükséges dolgokat. Észrevéve, hogy ezek az emberek teljesen különböznek azoktól, akikkel Xin a múltban kapcsolatba került, gondolkodni kezdett az életről és arról a sok dologról, amit mindig is természetesnek vett.
A gyakorlókkal való beszélgetés során Xin megtudta, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) Fálun Dáfáról szóló propagandája csupa hazugság. Ez szimpatikus volt számára. Amikor meghallotta, hogy a gyakorlás megoldhatja a betegségeket, Xin megkérdezte a gyakorlókat erről. Azt mondták neki, hogy a Fálun Dáfá gyakorlása azzal kezdődik, hogy jó embernek kell lenni, olyannak, aki igyekszik elsajátítani az Őszinteség - Együttérzés - Tolerancia elveit.
Xin amíg börtönben volt, titokban olvasta a Zhuán Fálun (a Fálun Dáfá fő műve) kézzel írott példányát. Életszemlélete drasztikusan megváltozott. Korábban nem csinált semmit a börtönben. Az Őszinteség - Együttérzés - Türelem elvek megértésével elkezdte kitakarítani a celláját, felmosni a padlót, és megosztotta másokkal az ételét. Börtönbüntetése hamarosan lejárt. Amikor hazatért, nyíltan elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát.
Családját sokkolta a változása. Mind az öt testvér úgy tekintett Xinre, mint a család szégyenére. A tűzforró kandallófogó, a fogházak és a börtönbüntetés nem változtatta meg Xint - azonban a Zhuán Fálun tanulása a család szégyenéből egy kedves, becsületes és megbízható embert csinált. Az édesanyja, aki már a nyolcvanas éveiben járt, nagyon boldog volt.
Xin hozzáállása a feleségéhez is megváltozott. Régebben verte őt. A nő viszont káromkodott, visszaütött, és cigarettacsikkekkel égette meg. De most Xin csak csendben maradt, miközben a Fálun Dáfá tanításait idézte: "Ti gyakorlók még vissza sem vágtok, ha megütnek titeket, és nem is beszéltek vissza, ha megsértenek titeket." (Kilencedik előadás, Zhuán Fálun, A megvilágosodás) Magába nézett és megnézte, vannak-e olyan helyek, ahol gyakorlóként jobban tudna cselekedni. A felesége most már jól bánik vele, vacsorát főz neki, és ruhát vesz neki.
Az egyik idősebb nővérénél késői stádiumú rákot diagnosztizáltak. A kórházak nem tudták kezelni, és azt mondták neki, hogy menjen haza. Xin azt ajánlotta neki, hogy olvassa el a Zhuán Fálunt. Meggyógyult, és elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát. Xin találkozott valakivel, akit gyilkosságért börtönbe zártak. Mesélt a férfinak a Fálun Dáfáról és a saját történetéről. A férfi meghatódott, és elhatározta, hogy megváltozik. Xin azt mondta neki, hogy tartsa észben a következő szavakat: "A Fálun Dáfá jó" és "Az Őszinteség - Együttérzés - Türelem jó".
Egy becsületes ember
A múltban Xin csak arra gondolt, hogy másoknak kárt okozzon. Most ennek az ellenkezőjét teszi, és az Őszinteség - Együttérzés - Tolerancia elveit követi, hogy jobb emberré váljon. Nem üt vissza és nem vitatkozik, még akkor sem, ha megverik vagy megalázzák.
Egyszer Xin munkatársa cementet szállított a helyi háztartásoknak. Mivel a Qiang háztartásban senki sem volt otthon, a munkatárs a szomszédjában rakta le a cementet. Xin és a munkatársa elmagyarázták a helyzetet, de Qiang és a haverja - mindketten kissé részegen - nem figyeltek. Xint elcsalták egy közeli helyre, és zárt ajtó mögött megverték. A helyiségben dolgozott egy vállalkozó, aki tanúsíthatta, hogy Xin nem védekezett, amikor megütötték. Xin emlékeztette magát arra, hogy most már Dáfá-gyakorló, és az összes rossz cselekedetre, amit korábban elkövetett, ezért csendben tűrte a verést. A két ember fahusánggal ütlegelte és közben szidalmazta, de Xin nem védekezett, még akkor sem, amikor már vérzett.
Qiang később megtalálta a cementet. Mivel még nem volt rá szüksége, megkérte Xint, hogy vigye fel a zsákokat az első emeletre. Xin ezt panasz nélkül megtette. Amikor Qiang és a haverja később bocsánatot kértek Xintől, ő mosolyogva mondta: "Ha nem gyakorolnám a Fálun Dáfát, mindkettőtöket megvertem volna". A két embert nagyon lenyűgözte, ahogy a Dáfá hatására Xin megváltozott.
Egy másik alkalommal, mikor Xin éppen cementet akart szállítani, az ár zsákonként 17 jüanról 20 jüanra emelkedett. Amikor másnap leszállította a cementet, Xin nem használta ki az árváltozást, és zsákonként csak 17 jüant számlázott a vevőnek.
Kétszer is előfordult, hogy amikor Xin a szerződéses munkák miatt autót vezetett, a járműve megkarcolt egy másik autót. Nem voltak biztonsági kamerák. Ahelyett, hogy elhajtott volna, mint sokan mások, Xin megpróbálta megtalálni a tulajdonost, és kifizette a javítást. Egy férfi azt mondta: "Azt hittem, ma már nincsenek jó emberek a világon!"
A második alkalommal egy kisebb karcolás volt. Bár a sérülést nem volt könnyű észrevenni, Xin mégis kifizette az illetőnek a 300 jüant, és elmagyarázta, hogy ő egy Fálun Dáfá-gyakorló. A férfi meghatódott, és azt mondta, hogy a KKP gyűlöletpropagandája miatt értette félre a Dáfát. Beleegyezett, hogy kilép a Kínai Kommunista Pártból és a hozzá tartozó ifjúsági szervezetekből.
Egy tiszta elme
Amikor Xin először szabadult a börtönből, a barátai meghívták, hogy látogassa meg őket. Amikor észrevette, hogy egy csoport drogfüggő várja, Xin azonnal visszafordult. Ha nem gyakorolta volna a Fálun Dáfát, valószínűleg drogozott volna.
Wei Xin egyik régi ismerőse volt, akit a múltban Xin megvert és megszúrt. Amikor nemrég találkoztak, Xin megtudta, hogy Wei egészségi állapota rossz és szívbetegsége van. Xin meghívta őt ebédre és kifizette az ételét. Xinre nézve, aki a koszos munkaruháját viselte, Wei szomorúan arra gondolt, hogy Xin már nem olyan "rátermett", mint korábban volt. Xin mosolyogva beszélt az életre vonatkozó új felismeréseiről, valamint a boldogságról, amit pénzzel nem lehet megvenni.
Egy Gang nevű fiatal haverja gyakran követte Xint a múltban. Látva, hogy Xin most egy olcsó órát visel, könnyekben tört ki. Emlékei szerint a "nagy testvér" Xin mindenhol képes volt pénzt kicsikarni - a legjobb ételeket ette, drága ruhákat viselt és jól érezte magát. Megkérdezte, mi történt. Xin elmagyarázta: "A pénzem mostanában kemény munkából származik, és minden fillér tiszta". Valójában Xinnek az őszintesége és jó híre miatt most több ügyfele van, és több pénzt keres.
Visszatekintve a régi időkre, Xin megbánta az általa elkövetett bűnöket. Korábban még a buszon való helyért is harcolt másokkal, és egyszer megvert egy buszsofőrt is. Ma már átadja a helyét az időseknek, amikor buszra száll.
A drogfüggőből tiszta emberré, a prostituáltakat keresőből hűséges és kedves férjjé, mások becsapásából őszinte emberré vált.
Xin tudja, hogy az Őszinteség - Együttérzés - Tolerancia elvei adtak neki bátorságot és erőt, hogy a sötétségből a fényre lépjen.
Bár a múltban szép ruhákat viselt, Xin tudta, hogy a pénz, amiből ezeket vette, piszkos volt, és az elméje is mocskos lett. Bár a munkaruhája most gyakran piszkos, de a szíve tele van kedvességgel, nagylelkűséggel és örömmel.
"A művelési gyakorlat olyan, mint a lótuszvirág – az iszapból emelkedik ki, mégis tiszta marad" - magyarázta Xin - "Olyan szerencsés vagyok, hogy Fálun Dáfá gyakorló lehetek!"
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: How Practicing Falun Dafa Changed a Street Thug into an Upright Man
* * *
tovább ...