(de.minghui.org) Tisztelt Mester, üdvözlöm Önt! Üdvözöllek benneteket, kedves gyakorlótársak!
Amikor 2019 májusában visszatértem a Dáfában való műveléshez, nemcsak hálával voltam tele, hanem minden nap öröm és boldogság is eltöltött.
2020 márciusában nagyon nehéz helyzetbe kerültem, és a ragaszkodások eltávolításánál átéltem a szenvedést. Túlzás nélkül mondhatom, hogy egyetlen jó napom sem volt. Minden nap kihívást kaptam, hogy emeljem a xinxingemet (szívtermészetemet, jellememet) és legyőzzem a megpróbáltatásokat. Másfelől a tisztára mosásnak ez az értékes folyamata segített megérteni a művelés valódi jelentését.
A megaláztatásoknál befelé nézni
Mivel nem szoktam gyakorlókkal mindennapi témákról beszélgetni, a környezetemben lévő gyakorlótársak nem tudtak részletesen a Kínában végzett munkámról. 2020 októberében egy napon egy korábbi főnököm, akivel Kínában dolgoztam, kapcsolatba lépett velem. Megkért, hogy segítsek neki tíz használt Boeing repülőgép megrendelésében, mivel részt kellett vennie egy hazai (kínai) légitársaság pályázati projektjében. Biztosítottam őt a támogatásomról.
Miután beleegyeztem, éreztem, hogy valami nem stimmel. Éppen akkor olvastam a How the Devil Rules the World (Hogyan uralja az ördög a világot) című könyvet, amely a Kínai Kommunista Párt (KKP) globalizációs törekvéseit írja le. Fontolóra vettem, hogy a gyakorlók támogassák-e a pártot ezeknek az erőfeszítéseknek a megvalósításában. Mivel a beszállítók állami tulajdonú vállalatok voltak, úgy éreztem, hogy a gyakorlóknak nem szabadna támogatniuk a KKP-vállalatokat külföldi repülőgépek beszerzésében. Emellett az ilyen ügyleteket általában titokban kötik. A rendkívül csábító nyereség azonban megingatott, így nem igazán tudtam megvilágítani ezt a kérdést.
Úgy döntöttem, hogy megkérdezem a gyakorlótársak véleményét az ilyen ügyletekről. Tehát felhívtam egy gyakorlótársamat. Nyers hangon válaszolt: „Jól megnézted magad? Még egy bolond is látja, hogy ez egy átverés! Hogyan tudsz ilyesminek bedőlni?"
Kísértésbe estem, hogy igazoljam magam, mert a kérdésem nem arra vonatkozott, hogy igaz-e vagy sem, hanem arra, hogy bele kellene-e avatkoznunk. A gyakorló csak a felszínes részleteket vette figyelembe, és nagyon szubjektíven kritizált engem. Nem hagyott szóhoz jutni, és esélyt sem adott arra, hogy megmagyarázzam. Aztán azt mondta: „Kérdem tőled, miért kínál neked ilyen jó lehetőséget, hogy pénzt keress? Mit akar tőled? Talán tervet kovácsol ellened! Valamiféle különleges tehetség vagy?” A szavai bosszantottak, ezért igennel válaszoltam a kérdésére. A gyakorló ekkor még dühösebb lett, és a szavai még sértőbbek voltak.
Annyira megalázva éreztem magam, hogy nem tudtam többé beszélni. Fogalma sem volt arról, hogy mi történt. Egyenesen nekem esett, és esélyt sem adott arra, hogy bármit is megmagyarázzak. Szakadatlanul olyan dolgokat mondott, amelyekről úgy éreztem, hogy semmi közük hozzám. Hallgattam, és egyszerűen hagytam, hogy beszéljen. Miután letette a telefont, arra gondoltam: „Miért indított meg ennyire a dolog? Miért érzem magam olyan rosszul? Miért érzem úgy, hogy igazságtalanul bánnak velem? Ez talán azért van, mert van egy ragaszkodásom!”
A Mester azt mondja:
„Tudjátok, hogy a művelőknél gyakran a következőket hallani: ha megvan az a ragaszkodásod, akkor ez megérinti a szíved; ha ez a ragaszkodás nincs meg, akkor nem is érzékeled, mások szavai úgy elrepülnek melletted, mint a szél. Ha mások azt mondják neked, hogy meg akarsz ölni valakit vagy gyújtogatni akarsz, ezt viccesnek találod. (a Mester nevet) Ez hogy lehet? Egy mosollyal vége is. Nem veszed komolyan, mert nincs meg ez a ragaszkodásod, és a szavai nem sértenek meg. Ragaszkodás nélkül nem érinti meg a szíved. Ha viszont megmozdul a szíved, akkor az azt jelenti, hogy mégis csak van ragaszkodásod! Ha tényleg kiegyensúlyozatlan a szíved, akkor az azt jelenti, hogy ez a dolog nálad mégsem olyan kicsi. (taps) Nem kellene akkor elművelned?” (Fá tanítás a 2014-es San Francisco-i Fá konferencián)
Amikor elgondolkodtam a beszélgetésünkön, befelé néztem, de nem találtam meg a problémát. Egészen mindegy, hogy kiről volt szó, nem használtam ki mások irántam érzett vonzalmát, hogy nyereséget szerezzek. Igazság szerint kerülöm az ilyen dolgokat.
Arra a következtetésre jutottam, hogy még egyszer felveszem a kapcsolatot ezzel a gyakorlóval, és elmagyarázom neki a helyzetet. Ha meghallgatna, jó, ha nem, akkor határozottan volna valami, amit művelnem kellene. Ezért küldtem neki egy részletes üzenetet, amelyben elmagyaráztam, hogy Kínában részt vettem az állami vállalatok beruházásában, szerkezetátalakításában, fúzióiban és felvásárlásaiban, valamint vegyes reformjaiban, és ebből az okból kifolyólag lennének némi kapcsolataim. Néhány kapcsolatom multimilliárdos. A beruházási projektekkel járó munka mellett több százmillió dollárról van szó. Az interakcióink során az üzletvezetők megtapasztalták a jó jellememet, és bizalmat helyeztek belém (végül is, már akkoriban is gyakoroltam a Fálun Dáfát és követtem a Dáfá elveit). Sok munkalehetőség volt magánúton, és sokan kerestek engem, hogy legyek a megbízottjuk.
A gyakorlónak küldött üzenetemben megjegyeztem, hogy elutasítom ezt az üzletet. A férjem tájékozott volt az egész beszélgetés folyamatáról ezzel a főnökkel, tehát nem volt ok az ellenségeskedésre. Hozzátettem az üzenetemhez, hogy valószínűleg egy ragaszkodás eltávolításáról van szó. Máskülönben nem éreztem volna magam annyira megalázva a szavai miatt. Végül megköszöntem neki. A gyakorló ezt követő visszajelzése ezután lazább és kevésbé volt agresszív.
Visszagondoltam arra a napra, amikor a korábbi főnököm megkeresett a repülőgép-üzlettel kapcsolatban, és érdeklődött, hogy mikor lesz időm egy videochatre. Belül visszautasítottam, de úgy gondoltam, hogy mivel előnyöket juttat nekem, nekem is „viszonoznom kell a szívességet”. Tehát ha videochatelni akart, az már rendben volt. Hirtelen felismertem a ragaszkodásomat! A gyakorlónak igaza volt! Valóban megvolt ez a ravasz módszerem arra, hogy mások vonzalmából hasznot húzzak! Sértő szavai a tisztátalan szívemre mutattak rá.
Tehát küldtem a gyakorlónak egy sms-t, amelyben őszintén megköszöntem neki. Ő is elszégyellte magát, és bocsánatot kért tőlem a következő szavakkal: „Sajnálom, már rég nem beszéltem ilyen közvetlenül egy gyakorlóval, gondolom, a legtöbben valószínűleg egyáltalán nem tudják elviselni.” Biztosítottam, hogy megértem ezt, mert aggódott értem. „A jövőben egyszerűen vigyázz arra, hogyan mondasz valamit” – nyugtattam meg. A szívemben levő agresszió és megaláztatás érzése teljesen eltűnt. Végtelen hálát éreztem a Mester iránt, amiért ilyen módon eltávolította a ragaszkodásomat.
Habár ez a gyakorló nem válaszolt a vállalkozással kapcsolatos kérdésemre, a választ már tudtam. A volt főnököm ajánlatát köszönettel elutasítottam. A férjem nem igazán örült, amikor ezt hallotta. Ezt jó lehetőségnek tekintette a pénzszerzésre. Miért utasítottam vissza? A következő szempontok alapján magyaráztam el neki: 1. Ez a KKP egyik állami vállalatának a projektje volt. 2. Ez egy olyan lépés volt, amely segítette a KKP-t a globalizációs céljai elérésében. 3. Dáfá-tanítványként nem szabad semmi rosszat tennem.
Másnap az adótanácsadóm megkért, hogy 11:30-ra menjek be az irodájába, hogy adjam le az adóbevallásomat. Amikor megérkeztem, közölte velem, hogy 12 órakor újabb találkozója van. Nem sokkal 12 óra előtt megjelent az a gyakorló, aki előző nap „ébresztő pálcaütést” adott nekem. Kiderült, hogy a 12 órás találkozó az övé volt. Mindketten meglepődtünk, és azt gondoltuk, hogy semmi sem történik véletlenül. Mélyen belül tisztában voltam vele, hogy ez volt az az esély, amit a Mester adott nekünk, hogy kibékülhessünk.
Így együtt ebédeltünk. A felesége úgy vélte: „Azt hittem, hogy örökre mellőzni fogod.” – „Hogyan tehetném meg?” – válaszoltam. „Nem kellene szakadásnak létrejönnie a gyakorlók között. Azonkívül a gyakorlótársával szembeni felelősség szempontjából beszélt.” Csendben még egyszer megköszöntem a Mesternek az elrendezését, amely lehetővé tette nekünk, hogy félretegyük a nézeteltéréseinket.
Megaláztatás elviselése a munkánál
Egy gyakorlótárs lépett velem kapcsolatba egy munkahelyet illetően. Ismertette a vállalat pozitív jövőbeli kilátásait. Az elöljáró megértette a valódi háttérokokat és támogatta a Fálun Dáfát. Megkért, hogy jelentkezzek. Nem akartam dolgozni. De ennek a lehetőségnek a tekintetében kész voltam megpróbálni.
Az interjú pozitívan alakult, és három hónapos próbaidővel kezdtem. A próbaidő alatt a fizetés 15 dollár volt óránként, napi négyórás munkaidővel. Azt mondták, hogy csak e-maileket kell továbbítanom és telefonálnom. Tetszett, hogy nem vett igénybe sok időt. Bár a fizetés meglehetősen alacsony volt, elfogadtam a munkát.
Mint azonban kiderült, a munka sokkal nagyigényűbb volt. Mivel én voltam az egyetlen alkalmazott, minden munka rám hárult. Emellett leltározni kellett, árukat mozgatni, festékes vödröket cipelni, festéket utántölteni, márványköveket mozgatni és a műhelyt kitakarítani. Gyakran jöttem haza porral és mésszel tele hajjal. A főnöknő sok olyan dolgot is megkövetelt tőlem, amire egyszerűen nem voltam képes.
Egyszer küldött nekem egy képet, és megkért, hogy tervezzek egy plakátot. Azt mondtam, hogy ez nem lehetséges professzionális szoftver nélkül. Dühös lett, és kényszerített, hogy végezzem el a feladatot. Nem volt más választásom, ezért fontolóra vettem, hogy felkérek valakit, és saját zsebből fizetem a költségeket. Járulékosan a főnöknőm megkért, hogy fordítsam le a Japánból importált borok bevezetőit. Nagyon hivatalosnak és szépen megírtnak kell lenniük. Azt javasoltam, hogy bízzon meg egy profi fordítót ezzel. Erre rendkívül barátságtalanul reagált. Azon a véleményen volt, hogy ha nem tenném meg azt, amire megkért, a semmiért fizetett nekem. Elhatároztam, hogy helyette én keresek valakit, aki megcsinálja a fordítást, és kifizetem, mivel ő nem engedhette meg magának, hogy pénzt költsön. Amikor megkapta a fordítást, még csak meg sem köszönte nekem.
Hasonló dolgok többször is megismétlődtek. Amikor a családtagjaim és a gyakorlótársaim tudomást szereztek erről, megkérdezték: „Tényleg ennyire szegény vagy, és erre a munkára vagy utalva? Csak 15 dollárt kapsz óránként, aminél mindezeket a feladatokat megköveteli tőled. Mindenhatónak tart téged? Ha mindenható lennél, a fizetés is magasabb lenne! Miért dolgozol még ott?”
Valójában nagyon megosztott voltam. Azért voltam hajlandó elvállalni ezt az alulfizetett munkát, mert több kapcsolatom lehetett kínaiakkal, és elmagyarázhattam nekik a valós körülményeket. Ez volt az egyetlen motivációm, hogy folytassam ezt a tevékenységet. Egyszer a főnöknő meghívott vacsorára. A tíz meghívott vendég közül mi voltunk az egyedüli nők. Az egész vacsora alatt nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Óránként 15 dollárért emberekkel kellett egy asztalnál ülnöm, és hallgatnom kellett a férfiak sikanlós megjegyzéseit is. Ezt nagyon sértőnek találtam. Éreztem, ahogy lenéztek engem, és valamiféle „alkalmi nőnek” tartottak. Az este folyamán a „viseld el a megaláztatást” kifejezés folyamatosan felbukkant a fejemben.
A rákövetkező napon tapasztalatot cseréltem erről a gyakorlótársaimmal. Őszintén szólva nem tudtam, hogyan kellene egy ilyen környezetben javulnom; olyan megalázó volt! Az egyik gyakorlónő megemlített egy cikket, amelyet egy Kínában élő gyakorlónő írt. Az erős egóját akkor ismerte fel, amikor egy fogvatartási központban megalázták. A gyakorlónő úgy vélte, hogy az emberekkel való érintkezésben egyszerűen csendesen azt kellene tennem, amit egy Dáfá-tanítványnak tennie kell. Szigorúan fegyelmeznem kellene magam, és átgondolnom, mit kellene mondanom, és mit nem. Ha megtudták volna, hogy Fálun Dáfá-gyakorlónő vagyok, meglepődtek volna. Magamba néztem, és igazat kellett adnom neki. Tényleg túl sokat töprengtem azon, hogy másoknak negatív véleménye volt-e rólam. A reakcióm nagyon erős önértékelési érzést és nagy egót hozott felszínre nálam.
Amikor a próbaidőm lejárt, úgy döntöttem, hogy felmondok. Az utolsó munkanapomon a felettesem kritizált ezért. Akár az én hibám volt, akár nem, az ő szemszögéből néztem a dolgot. Őszintén bocsánatot kértem tőle, és szívből megköszöntem neki azt a fejlődést, amit lehetővé tett számomra. Mivel tudja, hogy Fálun Dáfá-gyakorlónő vagyok, meg kellett őriznem a gyakorlói hírnevemet, és el kellett hoznom a Dáfá szépségét a világnak.
A családi nehézségek elengedése
Amikor konfliktusok merülnek fel a munkahelyen vagy a gyakorlótársakkal való kapcsolattartás során, egyszerűbb befelé nézni, a művelésnek megfelelően helyreigazítani és javítani magam, és túljutni a vizsgán. Azonkívül nem fordulnak elő minden nap, és ha számomra leküzdhetetlenek, el tudom kerülni őket. De nem tudom elkerülni a családtagjaimmal való konfliktusokat. Amint reggel kinyitom a szemem, ott vannak. Akár sikerül, akár nem, nincs más választásom, mint folytatni.
A férjem támogatja a művelésemet, hisz a Mesterben és a Dáfában, és barátságosan és tisztelettel bánik a gyakorlókkal. Velem azonban kivételt tesz; a mindennapi életem minden területén áskálódik.
Amint korán reggel felkeltem, egyedül kellett gondoskodnom a három gyermekünkről. Nem sokkal nyolc óra után hagytuk el a házat. Elvittem őket az iskolába, és két órakor hoztam el őket. Közben ebédet kellett készítenem, dolgoznom, tanulnom a Fát és Dáfá-projekteket intéznem. Nagyon elfoglalt voltam, és nem találtam időt magam számára, amíg a gyerekek este 10 óra körül aludni nem mentek.
A férjem csak ritkán segít nekem, de annál inkább kritizál. Egyik pillanatban azt mondta: „Nincs sem hús, sem zöldség az ételben.” A következő pillanatban panaszkodott: „Micsoda anya vagy te! Miért vagy ilyen… miért vagy ilyen?” Sohasem hallottam semmi pozitívat. Amíg otthon volt, addig a kanapén feküdt és tévét nézett, miközben szidott engem és a gyerekeket. Néha nagyon kimerült voltam, belsőleg is fáradtnak éreztem magam. Minden nap 16 órás intenzív munkanapot küzdöttem végig. Milyen jó lett volna csak egyetlen egy szabadnappal rendelkezni! Még akkor is, ha csak egy napról volna szó, amikor nem kellene a gyerekekre vigyáznom, főznöm vagy házimunkát végeznem. Ez tényleg csodálatos lenne!
Amint megemlítettem, hogy mennyire kimerült vagyok, és megkértem a férjemet, hogy egy nap menjen el a gyerekekért, mérgelődött: „Azt mondod, hogy művelő vagy. De te nem tudsz nehézségeket elviselni és csak panaszkodsz! Ha az olyan emberek, mint te, gyakorolhatnak, akkor milyen alacsony a Fálun Dáfá mércéje⁈” Amint kimondta a „művelő” szót, azonnal elhallgattam, és nem szóltam egy szót sem.
De a követelmények a művelésnél nem mindig azonosak. Egyszer, amikor a férjem kritizált, nem szóltam semmit, csak némán magamba néztem. Rám kiabált, mert hallgattam, és nem reagáltam. Egy másik alkalommal, miközben az autóval utaztunk, folyamatosan olyan dolgokat mondott, amelyek irritáltak és megbántottak. Kétségbeesetten szorítottam össze a fogaimat, és kinéztem az ablakon, hogy elnyomjam a könnyeimet. Tisztában voltam vele, hogy megpróbáltatáson megyek keresztül. El kellett távolítanom a karmámat és megemelkednem!
Nehezemre esett visszatartanom a lélegzetemet, és a torkom önkéntelenül egy kis rángatózó hangot adott ki. Amikor a férjem ezt meghallotta, felhangosította a zenét a legnagyobb hangerőre, és szidott engem. Úgy tűnt, mintha fel akarna robbanni a szívem! Alig bírtam összeszorítani a fogaimat. Sírni akartam, de uralkodtam magamon, mert legbelül tudtam: mindez azért történik, hogy emeljem a xingxingemet!
A Mester azt mondja:
„Bármilyen nagy is legyen az igazságtalanság, amelyik előtt állsz, te higgadtan kellene tudjál eljárni ezzel, anélkül hogy megmozdítsd a szíved, anélkül hogy kifogást keress számodra. Sok dolognál ráadásul még csak érvelned sem szükséges, mert egyetlen egy véletlen sem létezik a művelésednek az útján. Talán az, ami zavart téged a beszélgetésnél, vagy a konfliktus mögötti tényező, amelyik megérinti az érdekeidet, a Mester által lett előteremtve. Talán mondott valamit az ember, ami felingerelt téged és eltalálta a fájó pontodat, csupán akkor érzed magad ingerültnek. Talán valóban igazságtalanságot követett el veled szemben, de lehet, hogy nem ő mondta azt a mondatot, hanem én. (mind nevetnek) Abban a pillanatban persze látni akarom, hogyan jársz el azzal. Ha te abban a pillanatban vitatkozol vele, az nincs másképp, mint ha te velem vitatkoznál.” (Fá-magyarázat Manhattanben, 2006.03.26.)
Csendben azt mondtam a Mesternek: „Köszönöm Mester, hogy lehetőséget adsz nekem, hogy megemeljem magam. Mindenképpen át fogok jutni ezen a vizsgán!” Egy látomás jelent meg a szemem előtt: Lényeket láttam egy mennyei világban, akik térdelve imádkoztak és remélték, hogy a királyuk kiállta a megpróbáltatásokat, és megemelkedett. Könnyekkel a szememben kiáltottam magamban: „Ne aggódjatok! Át fogok jutni! Timiattatok mindenképpen át fogok jutni!” Ebben a pillanatban megkönnyebbültem – az imént még sértettnek, kellemetlenül és zabolátlannak éreztem magam.
Nemrég a gyepünket teljesen el kellett távolítani és újra be kellett vetni. Ez egy nagy projekt volt. Egy gyakorlótárs tudott róla, és felajánlotta, hogy segít nekem. A férjem a házban tartózkodott és a telefonjával játszott. Rosszul éreztem magam, mivel a gyakorló idős kora ellenére segített nekünk ebben a nehéz munkában. Megkértem a férjemet, hogy jöjjön ki és segítsen. Ehelyett kirángatott, és azt mondta: „Ezt a munkát neked kellene elvégezned! Miért nem tudsz semmilyen szenvedést elviselni? Többet kellene szenvedned!”
Odadobott nekem egy kapát, mellém állt a gyermekünkkel a karjában, és nézte, ahogy dolgozom. Düh támadt bennem. „Ez tényleg egy férfi? Egyáltalán nincs felelősségérzete! Egész nap csak terpeszkedik, és a telefonját bámulja. A feleségének minden munkát egyedül kell elvégeznie, és még a felesége pénzét is elkölti! Én szültem meg a három fiát, de még csak meg sem köszönte nekem. Nem szereti sem a feleségét, sem a gyermekeit, és nem is törődik velünk! Minden nap leszid engem.” Minél többet gondolkodtam így, annál dühösebb lettem! Annyira dühös voltam, hogy legszívesebben eldobtam volna a kapát és mindent föladtam volna! Egy további napot sem akartam ezzel az emberrel tölteni!
Amikor a gyakorló észrevette, hogy nem tudom leküzdeni ezt a nehézséget, elmosolyodott, és halkan azt mondta: „Ó, hát nem jó dolog ez? Én nem tudok sehol szenvedést találni, de neked automatikusan házhoz szállítják, amiatt hogy erényt kaphass! Hát nem jó dolog minden, ami egy gyakorlóval történik?”
Fokozatosan megnyugodtam, és abbahagytam a panaszkodást. Elhatároztam, hogy befogom a számat, nem panaszkodom tovább a férjemre, és munkához látok. Munka közben hirtelen azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek. Minden alkalommal, amikor konfliktusok merülnek fel, eszembe jutnak a Mester szavai.
A Mester azt mondja:
„Ti mindannyian tudjátok, hogy a művelés hangsúlyozza, hogy nincs kihagyás. Ha kihagyásokkal rendelkezel, megengednék neked, hogy felemelkedj a mennybe?” (Fá-tanítás a 2019-es New York-i Fá-konferencián, 2019.05.17.)
Azt gondoltam, hogy valószínűleg nem szenvedtem eleget testileg az előző életemben. Nem számít, mennyire hiszem, hogy most szenvedek, és milyen sok nehézségen mentem keresztül, ez csak az én gondolkodásom. Talán a karmám még csak nem is arányos azzal a kevéssel, amit elszenvedtem. Arra gondoltam: ha egy mulasztást sem tudok bepótolni, hogyan érhetném el egy buddha vagy egy bódhiszattva állapotát. Minden alkalommal, amikor a „Semmit sem kihagyni” szavakra gondolok, új bizalomra teszek szert a művelésemben. Ez az a cél, amit el akarok érni!
A nap végén beismertem a hibámat a férjemnek. Megkérdezte, mit csináltam rosszul. Minden egyes ragaszkodást el kellett magyaráznom neki, hogy hol tévedtem. Az volt a kérése, hogy „semmit se hagyjak ki”, semmilyen hiányosságot, ami elkerülheti a figyelmemet. Minden ragaszkodást el kellett távolítanom! Mélyen hálás vagyok a Mesternek. Azért hogy felemelje a tanítványát, a Mester ezt a férjet rendezte el nekem. Olyan, mint az ostor, amely a pörgettyűt ostorozza. Minden pillanatban ostoroz, nem hagyja, hogy lazítsak, és nem engedi meg nekem, hogy kiugorjak a művelés állapotából.
Miközben ezt írom, nem tudok mást tenni, mint hálakönnyeket hullatni. Az elmúlt év során a férjemtől jövő összes látszólag ésszerűtlennek tűnő kérés és kihívás valójában azt szolgálta, hogy művelhessem és javíthassam magam, amíg ragaszkodásmentessé nem váltam.
Amióta gyakorlok, gyakran álmodtam, hogy különböző dimenziókba utazom a férjemmel. Minden alkalommal egy csapat voltunk, én voltam a fő támadó, ő pedig a fő védő. Azt is álmodtam, hogy együtt repülünk a dicsőséges és összehasonlíthatatlan égboltra a világegyetem fölött, letérdelünk a Mester lába elé és hallgatjuk a Fát. Nemrég azt álmodtam, hogy a világ legnagyobb tengerjáró hajóján vitorláztam. A Föld olyan kicsi volt, hogy tíz perc alatt körbe tudtam vitorlázni a Földet. A visszaúton a kapitány elhagyta a hajót, és közölte velem, hogy ő (a férjem) vette át a kormányt a visszaútra, és vissza fog vinni engem.
Valójában az emberek illúzióban élnek. Nem tudjuk, milyen szent fogadalmakat tettünk a múltban, hogy megkapjuk a Fát. Talán hogy egy családdá váljunk és segítsük egymást, vagy, hogy barátokká váljunk és kölcsönösen bátorítsuk egymást, vagy, hogy gyakorlótársak vagy akár ellenségek legyünk. Talán azokat, akikkel konfliktushelyzetben vagy erős kapcsolatban vagyunk, már rég elrendezték, és az a küldetésük, hogy lehetővé tegyék a Dáfá-tanítványoknak, hogy sikeresen műveljék magukat.
A Mester azt mondja:
„Nemcsak a Dáfá tanítványok írtak alá szerződést a Mesterrel, amikor a világra jöttek, hanem minden ember, minden élőlény ezen a világon, a Mennyből leszállt minden Istenség szerződéseket írt alá velem.” (Fá tanítás a 2016-os New York-i Fá konferencián, 2016.5.15.)
Visszatekintve erre az évre, sok mindent elértem.
Úgy van, ahogy a Mester tanítja nekünk:
„Hiszen miközben ezt az utat járod, nehézségek fognak adódni, különböző vizsgák fognak létezni, démoni nehézségek fognak adódni, amikkel nem számoltatok, különféle zavarások fognak létezni ragaszkodás és érzelmek által, amikkel nem számoltatok. Ezek a zavarások a családon, társadalmon, rokonokon és barátokon keresztül jönnek (fordulnak elő), sőt a művelőtársaitokon keresztül. Azonkívül szintén léteznek zavarások az emberi társadalomban levő helyzeten keresztül és a nézeteken keresztül, amik az emberi társadalomban képződtek. Mindez visszahúzhat téged egy hétköznapi emberré. Ha te ezt mind át tudod törni, előléphetsz egy istenséggé.” (Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián az USA nyugati partján, 2005.02.26.)
Az összes idei tapasztalatom segített abban, hogy észszerűen gondolkodjak el arról, hogy mi a művelés, és hogy valóban gyakoroljak. Korábban azt gondoltam, hogy a beteljesüléshez való művelés egy elérhetetlen dolog lenne. Most már tisztában vagyok magammal, és tudom, hogy amíg hiszek a művelésben, hallgatok a Mester szavaira, és megfelelek a Mester követelményeinek, addig minden jól fog menni.
Végső megjegyzés
Amikor befejeztem ennek a cikknek az írását, végre el tudtam engedni a haragot, amit a férjemmel szemben tápláltam. Panaszkodás nélkül teljesítettem a kéréseit, és csendben elvégeztem azokat a feladatokat, amelyeket családanyaként elvárt tőlem.
Ez alatt a két hét alatt az időm egyre jobban összezsugorodott, szinte addig a pontig, hogy már nem volt időm a Fá tanulására és a projektekben való részvételre. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Egyik este csendesen sírtam, és arra gondoltam: „Mikor lesz már vége ezeknek a napoknak?”
Néhány nappal később a férjem nagyon bántó szavakat mondott nekem. Mivel nem tudtam többé elviselni, odaálltam a Mester képe elé, és azt mondtam: „Mester, nem hiszem, hogy annyi karmám van, hogy szakadatlanul fizetnem kell érte. Nehéz a felfogásom, és nem tudom megérteni, hol követtem el hibát. Kérem, világosítson fel.” Hirtelen a „szüntelenül” szó bukkant fel a fejemben. Ez telitalálat volt. Már elengedtem a haragot a férjemmel szemben, miért lépnek fel mégis újra és újra ugyanazok a helyzetek?
Másnap láttam egy cikket a Minghui.org-on, amelynek a címe: „Néhány gondolat a hosszú távú családi nehézségekhez”, amelyben a Mester következő szavait említették meg:
„Ha eljön a megpróbáltatás, és te, mint tanítvány igazán fenntartod a rendíthetetlen nyugalmat, vagy ha a szíved megfelel a különböző elvárásoknak különböző szinteken, akkor ez elegendő lesz arra, hogy átmenjetek a próbán. Ha ez végeláthatatlanul folytatódik, és nem létezik más probléma a xinxingedben vagy az életviteledben, akkor biztos, hogy a gonosz démonok kihasználják a gyenge pontokat, amelyeket hátrahagytál. Mindezek következtében a művelő nem egy hagyományos ember. Miért nem az eredeti természeted oldala igazítja helyre a Fát?” (A Fá részletes kifejtése, 1997.07.05.)
A Mester azt is mondja:
„Mi megtagadjuk még a régi erők felbukkanását is önmagában és semmit sem ismerünk el, amit elrendeztek, a létezésüket sem. Mi azon vagyunk, hogy tőlük mindezeket a lényüktől fogva megtagadjuk. Minden, amit tettetek, miközben megtagadjátok és eltakarítjátok, eltávolítjátok őket, az igazán a hatalmas erény. Az nem úgy van, hogy ti az általuk okozott démoni nehézségekben művelitek magatokat, hanem ti a saját utatokat járjátok jól, miközben nem ismeritek el őket. Sőt a démoni nehézségek megjelenését, jelenségét önmagában sem ismeritek el az ő eltávolításuknál. (taps) Ebből a szemszögből nézve az, ami szemben áll velünk (ami ránk vár), a régi erők totális, teljes megtagadása. Az ő kétségbeesett küzdelmük megjelenése, megnyilatkozása szintén nem lesz elismerve se általam se a Dáfá-tanítványok által.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Chicagóban 2004, 2004.5.23.)
Hirtelen rájöttem, hogy minden, amivel találkoztam, miután elengedtem a ragaszkodásaimat, a régi erők üldözése volt. Amióta megkaptam a Fát, sohasem értettem meg igazán, hogy mit jelent a régi erők üldözése. Egész idő alatt azt hittem, hogy minden az én hatalmas karmámra vezethető vissza, és azt el kellett távolítani. Az elmúlt hetek eseményei után megértettem, hogy itt az ideje, hogy ezeket a megpróbáltatásokat a Fá-helyreigazítás szemszögéből ítéljem meg, és ne tekintsem a saját karmámnak, ami egy korlátozott gondolkodásmódból eredt. Félre kellett tennem a gyengeségemet, és nem megengednem többé a férjemnek, hogy elhanyagolja a családon belüli kötelességeit, ami ugyancsak megakadályozta őt abban, hogy eltávolítsa a karmáját. Ha továbbra is ilyen kényelmesen élne, nem a pokolban kötne ki valamikor?
Amikor megváltoztattam a nézeteimet, a férjem is megváltozott. Most minden nap hazahozza a gyerekeket. Saját kezdeményezéséből még a kertben is elkezdett gyomlálni. Mióta egy éve megvettük a gyomlálót, most csinálta ezt először. Azonkívül több mint tíz év után leszokott a dohányzásról. Már két hónapja nem dohányzik. Már nem alussza ki magát, hanem minden nap korán kel, és keményen dolgozik. Minden nap mosolyogva üdvözöl, és már alig szid le. Végre találok elég időt arra, hogy azt tegyem, amit szeretnék.
Mindezeket a változásokat látva, beigazolódott: A boldogság olyan hirtelen jött, mint a keserűség után az édesség.
Köszönöm Mester! Köszönöm gyakorlótársak!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...