(de.Minghui.org)
A 3. rész folytatása
Tiltakozás és kórházi kezelés
Liu Ronghua éhségsztrájkkal tiltakozott a Masanjia kényszermunkatáborban a kegyetlen visszaélések ellen, miután a kétéves börtönbüntetésének a háromnegyed idejét letöltötte. Liu-t többször is a Masanjia-i kórházba szállították és a tiltakozása miatt még a börtönbüntetését is meghosszabbították. Kétszer olyan súlyos volt az állapota, hogy a Kínai Orvosi Egyetem Shengjing (2. számú) kórházába vitték.
A Masanjia kényszermunkatábor vezetősége és őrei 2001 elején találkozót terveztek. Arra kérték a fogvatartottakat, hogy kérjék fel a Fálun Dáfá gyakorlókat [1], hogy ezen a találkozón beszéljenek a gyakorlásukról vagy a Dáfá könyvek birtoklásáról. Liu arra kérte a többi gyakorlót, hogy ne vegyenek részt a találkozón, és felszólította Zhang szekcióvezetőt, hogy beszéljen vele. Amikor Zhang nem válaszolt a kérésére, Liu tiltakozásul éhségsztrájkba kezdett.
Két hét után Liu olyan gyenge volt, hogy járni sem tudott és mikor másodszor is elájult, a Masanjia-i kórházba szállították. A klinika vezetője, az igazgatóhelyettes és a Belgyógyászati Osztály vezetője konzultáltak Liu kritikus állapotáról, akinek már korábban, az éhségsztrájk előtt is súlyos szívproblémákra utaló tünetei voltak. A Belgyógyászati Osztály vezetője ebből azt feltételezte, hogy Liunak már csak két napja van hátra, ha nem kezelik azonnal.
Liu elmondta az orvosoknak és a nővéreknek, hogy azért folytat éhségsztrájkot, mert a Fálun Dáfá-ba vetett állhatatos hite miatt folyamatosan kínozzák a börtönben. A kórház felhívta Zhang Jun-t, a hármas részleg vezetőjét, aki ezután meglátogatta Liu-t és azt hazudta neki: "Nem folytatjuk tovább az „újra nevelésed” és nem feszítünk ki az ágyak közé többé, csak működj együtt az orvosokkal, hogy jobban legyél.
Liu bízott Zhang ígéretében. Újra enni kezdett, és fokozatosan felépült. De amikor visszakerült a munkatáborba, bosszúból újra megkínozták a kifeszítő módszerrel. Amikor Liu megkérdezte Zhang-t,” Nem azt ígérted a kórházban, hogy nem feszítetek ki többé az ágyak közé?" Azt válaszolta: "Hogy hihettél a szavaimnak?" Amire Liu így válaszolt: "Azért csinálod ezt, hogy fokozd az "átnevelő nyomást"? Hogyan tudnád erővel megváltoztatni egy ember szívét?"
Látogatási jog megtagadása
Két éves Masanjia-i tartózkodása alatt Liu nem fogadhatott látogatókat. Egyszer sem látta a családját. Nem volt szabad felhívnia vagy leveleket írnia. A külvilággal való kommunikációjuk teljesen megszakadt.
Liu férje, Yi Baojun, szinte minden hónapban eljött Masanjia-ba, abban a reményben, hogy találkozik a feleségével. Bár mindig csalódnia kellett, folyamatosan megjelent - csak azért, hogy megmutassa az őröknek, hogy Liu családja aggódik az épségéért.
Egy idő után Liu férje meglátogatta a helyi önkormányzatok különböző hivatalait: a Panasz és Bejelentésügyi Hivatalt, az Ügyészséget és az Igazságügyi Minisztériumot. Panaszt nyújtott be, és beszámolt a munkatáborok embertelen körülményeiről és az embertelen kínzásokról. A Kínai Kommunista Párt (KKP) hatalma alatt azonban ezek az intézmények már nem az emberek érdekeit képviselik, hanem a Kínai Kommunista Párt eszközeivé váltak.
A Dalia-i 610-es iroda [2] ügynökei 2011 júniusában és júliusában ellátogattak a Masanjia-i kényszermunkatáborba. Amikor arról beszéltek, hogy a munkatábor milyen eredményeket ért el a Fálun Dáfá-gyakorlóinak "átnevelésében", Liu-t azon kevés kivételek egyikeként említették, akit a munkatábor folyamatos erőfeszítései ellenére sem sikerült átnevelni. Az iskolázottsága és a befolyása a többi bebörtönzött gyakorlóra, szúrta az ügynökök szemét. Azt tervezték, hogy meghosszabbítják Liu börtönbüntetését.
Két év kényszermunka után börtönbüntetésre ítélték
Két éves Masanjia-i tartózkodása alatt Liu soha nem adta fel a hitét, amivel még jobban felbosszantotta a 610-es iroda ügynökeit. Nem akarták, hogy a gyakorló ilyen könnyen megússza, ezért egy a “res judicata” -jogerős ítélet - alapelvével szembemenő fogalmazványt nyújtottak be. Az alapelv tartalmazza, hogy a bírósági határozat jogerőre kerülése után, nem támadható meg. Liu esetében azonban más volt.
A Zhongshang Kerületi Ügyészség egyik alkalmazottja, Yi Bin, 2011 júliusában és augusztusában többször is meglátogatta Liu-t. Azt mondta: "Az ügyed még nem ért véget." Liu megdöbbent. “Akkor mi volt ez a két év kényszermunka?" - kérdezte. Yi Bin azt válaszolta: "Ez csak azért volt, mert csináltad a gyakorlatokat a börtönben."
Néhány nappal a fogvatartási időszak vége előtt a Zhongshan-i Rendőrfőkapitányság és a Taoyuanjie-i Rendőrállomás tisztjei átvitték Liu-t a Yaojia-i börtönbe a Masanjia kényszermunkatáborból. Ott bezárták őt a 8-16-os cellába.
Liu több mint 700 napig volt elválasztva a családjától, és ez idő alatt sok mindenen ment keresztül. Már nagyon várta, hogy újra együtt lehessen a rokonaival. Hiányzott neki a férje, a fia és a szülei is.
Szeptember 21-én Liu kétéves börtönbüntetése a kényszermunkatáborban véget ért. De ezen a napon a családja egy hívást kapott a központi irodából. "Liu Ronghua-t szeptember 19-én átvette a Taoyuanjie-i Rendőrállomás, és jelenleg a Yaojia börtönben van. Fogvatartási parancsot adtak ki ellene. Bíróság elé kell állnia, és akár börtönbe is kerülhet" – mondták Liu rokonai.
Liu szülei a 70-es éveik végén jártak. Oda-vissza autóztak a Taoyuanjie Rendőrállomás és a Zhongshan Rendőrfőkapitányság között, valamint a Helyi Kerületi Ügyészség és a Panasz és Bejelentésügyi Hivatal között, hogy a lányuk szabadon bocsátását kérjék. Sikertelenül.
A Taoyuanjie Rendőrállomás igazgatója Li Litian és helyettese Liu Yansong azt mondta Liu szüleinek, hogy az ügy a Rendőrfőkapitányságnál van. “Jobban teszik, ha hazamennek és otthon várnak. Majd a bíróságon találkozunk.” – mondták.
Li Litian ellenséges volt Liu szüleivel, és azzal fenyegetőzött, hogy a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélheti Liu-t, ha továbbra is megjelennek. A rendőrigazgató még az előcsarnokban lévő összes széket is eltávolíttatta, hogy az idős házaspárnak állva kelljen várnia.
Liu anyja sírt, és a falon lévő jelmondatra mutatott az őrnek "A nép szolgálatában". De a felettesed azt mondta, hogy tűnjek el. Nem mi vagyunk az emberek, a nép? Ha nem tartóztattátok volna le a lányomat, most nem lennék itt. Nem megyek sehová. Megvárom, amíg a lányom visszatér ide.
Mivel nem volt más módja a panasztételnek, Liu családja a nyilvánossághoz fordult. Nyílt leveleket írtak, amelyekben támogatást és segítséget kértek, remélve, hogy az emberek tudomást szereznek Liu ügyéről.
Nyílt levél Liu apjától
“Amióta a lányom, Liu Ronghua nyolc éves korában az iskolába került, mindig kiváló diák volt - az általános iskolától a középiskolán és a főiskolán át az egyetemig. A diploma megszerzése után a Dalian Fisheries Egyetem tanára lett, és sok olyan diákot tanított, akik nagyban hozzájárultak az ország eredményéhez. A cikkeit közzé tették rangos folyóiratokban és soha nem ártott senkinek. A feleségem és én nagyon büszkék vagyunk rá, és örülünk, hogy a gyermekünk hasznos tagja a társadalomnak" – írta Liu édesapja nyílt levélben, amelyben a szabadon bocsátását kérte.
A lányom nem követett el bűncselekményt. Azért mert Jiang Zemin azt mondta, hogy a Fálun Dáfá illegális, nem jelenti azt, hogy igaz. Meg vagyok győződve arról, hogy Jiang bűncselekményt követett el - megsértette az ország legmagasabb törvényét, az alkotmányt.
Majdnem 80 éves vagyok, és sokat láttam életem során. Tanúja voltam a kommunista rezsim különböző kampányainak, beleértve a nagy kulturális forradalmat és a Tienanmen téri mészárlást. Az elején minden alkalommal egy magasrangú párttisztviselő kijelentéseivel indult, és ez sok áldozatot és szenvedést követelt. Ezt követően a párt elismerte, hogy hibát követett el.
Mit csinált rosszul a lányom? Mindig csak az igazlelkűség, a kedvesség és a türelem egyetemes értékek szerint élt. Miért baj, ha megpróbálsz jó ember lenni? A Fálun Dáfá rendbehozta sokunk egészségét, ami hatalmas megtakarítást jelentett az ország orvosi költségeiben. Egy egészséges testtel a gyakorlók még a munkájukat is jobban tudják végezni a munkahelyen. Mi a baj ezzel?
Ha a tévéállomások és az újságok nem hazudnának a Fálun Dáfá-ról, a lányomnak nem kellene elmondania az igazat. Az embereknek joguk van a szólásszabadsághoz, a sajtóhoz, a gyülekezéshez, a rendezvényekhez és a demonstrációhoz. Milyen szabadsága van a lányomnak? A vádemelés törvényellenes. Igazságot követelek a lányomnak. Nem tett semmi rosszat. A Fálun Dáfá gyakorlata nem sért semmilyen törvényt."
Liu 16 éves fia, Tianxiao is segítséget kér
Liu fia, az akkor 16 éves középiskolás diák, szintén levelet írt, amelyben segítséget kért anyja kiszabadításához.
"Tisztelt Hölgyem és Uram!
Hogy vannak? Sokkolt, amikor megtudtam, hogy anyámat újra bebörtönözték. A szívem vérzett, mintha egy régi heget téptek volna fel. Anyám Fálun Dáfá gyakorló, és mindig is jó ember volt. Ő egy csodálatos, szerető anya, és nagyon büszke vagyok rá.
Tíz évvel ezelőtt egy év börtönre ítélték a hite miatt és így elvesztettem egy anya, és a családom szeretetteljes gondoskodását. A végtelenségig hiányzik. Amikor visszatért a táborból, kevesebb, mint 36 kilogrammot nyomott 1,60 méter magasságával és most úgy hallottam, megint lesoványodott. Annyira aggódom miatta. Nem tudom, hogy van.
Nem értem. Az anyám hat éves korom óta a hite miatt a rezsim célpontja. Mint olyan ember, akinek az anyja az általános iskola óta nincs a közelében, azt kérdezem: El tudják képzelni, mennyire szeretném, ha visszatérne az életembe? Amikor más gyerekeket látok az anyukájukkal, fáj a szívem.
Bár még kiskorú vagyok, tisztában vagyok azzal, hogy egy állampolgárnak joga van a vallásszabadsághoz. Megtanultam ezt az iskolában - ez a címe az egyik fejezetnek a politikai tankönyvemben. Bár egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor láttam anyámat az elmúlt tíz évben, tudom, hogy nem ártott senkinek, és nem szegett meg semmilyen törvényt. Ő nem rossz ember.
Minden kedves és őszinte embernek: Gondolom, mindannyiuknak vannak gyermekei és szülei. Önök sem akarják végignézni, ahogy a közeli rokonaikat bebörtönzik és megkínozzák, miközben tudják, hogy nem követtek el bűncselekményt. Remélem, hogy segítenek nekem, és támogatják az anyámat, hogy hamarosan újra együtt lehessünk!"
[1] A Fálun Dáfá, más néven Fálun Gong, egy buddhista önművelési módszer. Li Hongzhi mester 1992-ben vezette be Kínában, ami gyorsan elterjedt. Sokan képesek voltak javítani erkölcsükön és egészségükön azáltal, hogy e gyakorlat tanításaihoz - az őszinteség, jószívűség és türelem alapelveihez - igazodtak. A művelési útvonal gyakorlóit 1999. július 20-a óta az akkori pártfőnök Jiang Zemin parancsára üldözik Kínában. Ő a legfőbb felelőse a Fálun Dáfá-gyakorlók ellen elkövetett emberiesség elleni bűncselekményeknek.
[2] A 610-es iroda – ami a létrehozásának napjáról, 1999. június 10-éről kapta a nevét - egy törvényen kívüli rendőrségi alegység, ami a Fálun Gong üldözéséért felelős.
A kommunista párt korábbi vezetője Jiang Zemin hozta létre ezt a szervezetet, ami Kína jogi keretein kívül létezik. Kínában ez irányít minden nyilvános biztonsági hatóságot, a létrehozott átnevelő központokat, amelyek figyelmen kívül hagyják az ártatlan állampolgárok személyi- és vallásszabadságát.
Forrás: Zweimal wegen derselben Sache angeklagt – Dozentin ein Jahrzehnt inhaftiert – Teil IV
* * *
tovább ...