(The Epoch Times) Jan Jekielek, az Epoch Times újságírója, Mike Pompeo amerikai külügyminiszterrel beszélgetett az „American Thought Leaders” című műsorában az Egyesült Államok-Kína politikáról. Miért áll a vallásszabadság az USA külpolitikájának középpontjában, és mi szükséges ahhoz, hogy megvédje az amerikai köztársaságot a kínai kommunista rezsimtől?
Ronald Reagan elnök a „megbízni, de felülvizsgálni” alapelvet alkalmazta a Szovjetunióval való kapcsolattartás során. A jelenlegi amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo ma a „bizalmatlanság és ellenőrzés” politikájára támaszkodik a Kínai Kommunista Párttal való összefüggésben. A KKP eddig mindig megszegte az ígéreteit.
Ebben az epizódban Pompeo külügyminiszterrel vitatjuk meg a Kínai Kommunista Párt és a kínai nemzet megkülönböztetésének fontosságát.
Jan Jekielek: Mike Pompeo miniszter, öröm, hogy Ön itt lehet az American Thought Leaders adásában.
Mike Pompeo külügyminiszter: Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Köszönöm a meghívást, és ezt a nagyszerű beszélgetést.
Jan Jekielek: Ön egy figyelemre méltó beszédet tartott a Nixon Könyvtárban. Bizonyos értelemben ez a Kína megközelítéséről szóló, négy beszédből álló sorozatnak a lezárása. Említette, hogy a kínai disszidensek évtizedek óta figyelmeztettek a Kínai Kommunista Párt jellegére, de messzemenően figyelmen kívül hagyták őket. Ezt Ön bizonyos mértékben megváltoztatta.
Ön [közvetlenül Pompeóhoz fordulva] disszidensek egy sorát köszöntötte, hogy beszéljen velük. Az Emberi Jogok Nemzetközi Napján valóban megbüntetett egy kínai tisztviselőt a Fálun Gong-gyakorlók emberi jogainak a durva megsértése miatt. Ez volt az első alkalom 21 év alatt, amióta a csoportot Kínában üldözik. Mi egy vezércikket írtunk róla, és kiadósan beszámoltunk erről a témáról. Az Ön véleménye szerint, miért tartott ez ilyen sokáig?
Pompeo külügyminiszter: Szent ég, ez egy összetett kérdés. Térjünk vissza a Tienanmen téren történtekre. Akkoriban megismertük ennek a rendszernek a jellegét. Nyíltan megmondva, a világ minden szabadságszerető embere már ismeri az ilyen tekintélyelvű rendszerek természetét a történelemben. És mégis figyelmen kívül hagytuk.
Ezt azért hagytuk figyelmen kívül, mert olyan külpolitikai intézményünk volt, amely határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy a Kínai Kommunista Párt megfelelően tisztességesen viselkedik, amikor kereskedést folytatunk velük és rájuk hagyatkozunk. Ez nyilvánvalóan egész idő alatt hibás volt. Mégis, sokféle okból kifolyólag a sok részről való ellenállás óriási volt. Néhány ember valóban azt gondolta, hogy ezáltal egy jobb világot kaphatunk, legalábbis gazdaságilag. Ez egyértelműen nem igaz.
Trump elnök ezt már a választási kampányában felismerte, és aztán még inkább a hivatalba lépésekor. Alapvetően megváltoztattuk a Kínával való bánásmódot nyugaton, és nem csak az Egyesült Államokban. Még ha Európát, Ausztráliát és Délkelet-Ázsiát is megnézi, ezt szintén láthatja az ember. Mindenki tudja, hogy a Kínai Kommunista Párt rosszban sántikál. Miközben ezek a disszidensek meghúzták a vészharangokat és ezekről a problémákról meséltek nekünk, mi átnéztünk rajtuk. Más kihívásaink voltak.
Egy nagyon komoly terrorellenes kampányban vettünk részt, bizonyára jogosan. Így szem elől tévesztettük ezt a hatalmas fenyegetést, és most szembe kell néznünk vele. Most megérkezett hozzánk. A Kínai Kommunista Párt itt van Amerikában, és a Trump adminisztráció megkezdte a hajó helyes irányba fordítását. Amerika ismét helyesen cselekszik, és megvédi magát ettől a kínai kommunista fenyegetéstől.
Jekielek úr: Ön jóval többet koncentrált a vallásszabadságra, mint bármely más külügyminiszter, akire emlékszem. Ez a téma nagyon jól illeszkedik a kínai témakörhöz. Még egyszer: Miért van ez így? Miért olyan fontos ez Önnek?
Pompeo külügyminiszter: Mert ez minden civilizáció alapkérdése. Az emberek velük született méltósággal rendelkeznek, mert emberségesek. És ha ezt rosszul érti meg az ember, az súlyos következményekhez vezet. Ez számos diplomáciai, katonai és más területet fog negatívan befolyásolni. Ezért Trump elnök vezetésével a vallásszabadságra összpontosítottunk, nemcsak Kínában, hanem másutt is.
De különösen a Kínai Kommunista Pártnál láttuk, hogy mit tesznek az ország nyugati részén élő ujgurokkal. Láttuk, mit tettek a tibetiekkel. Most azt látjuk, hogy ugyanezt teszik más etnikai kisebbségekkel, bezárólag a Mongóliában és Kína északi részén élő emberekkel. A keresztények országszerte átélik a Biblia újraértelmezését. Az emberi méltósággal szembeni durva viselkedések a tekintélyelvű rezsimek fémjele. Nincs ez másképp Xi Jinpingnél sem.
Tudja, hogy ki kell terjesztenie a hatalmát és ellenőrzését annak érdekében, hogy fenntartsa kormányzási képességét. Ezért nyirbálja meg az emberek vallásszabadságát, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell a világon. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy rávilágítsunk erre. Beszéltünk a Vatikán vezetésével és a világ más részein élő vallási vezetőkkel. Számomra egy csodálatos személyes élmény volt, hogy találkozhattam néhánnyal ezen emberek közül, akiket őket magukat vagy a családjukat üldözték. Látni ezeket a nemes, csodálatra méltó embereket, akik egyszerűen csak azzal a lehetőséggel akarnak rendelkezni, hogy gyakorolják a saját lelkiismereti jogaikat.
Büszke vagyok a Külügyminisztérium munkájára. Büszke vagyok arra, amit Trump elnök és a kormányunk tett. Abban is bízom, hogy a világ folytatja ezt a dobpergést, midőn azt követeli, hogy a Kínai Kommunista Párt tegye lehetővé az emberek számára az Istentől kapott jogaik gyakorlását. Azon a módon gyakorolni vagy nem gyakorolni a hitüket, amelyet saját maguk választanak.
Jekielek úr: Ön nagy erőfeszítéseket tett a kínai nemzet és a Kínai Kommunista Párt szétválasztására az emberek fejében. Feltételezem, hogy itt a Külügyminisztériumban is. Miért olyan fontos ez az Ön számára?
Pompeo külügyminiszter: Nos, Kína egy hosszú történelemmel rendelkezik. A sok dinasztia, ennek a helynek a történelme hosszú és hagyományokkal teli. Az emberek ott jó emberek. Sajnálatra méltó módon egy tekintélyelvű rezsim igája alatt élnek, amely megtagadja tőlük azt a lehetőséget, hogy kibontakoztassák a családjukat. A leghosszabb időn át még azt a lehetőséget is megtagadták tőlük, hogy a gyermekeik úgy szülessenek, ahogyan ők akarták. Szelektív magzatelhajtások történtek.
Az elmúlt 50 év legnagyobb civilizációs tragédiái Kínában történtek. De nem az ott élő emberek azok, akik ezt okozzák. Ezek a vezetők azok, akik pénzt lopnak, és arra késztetik az állami vállalatokat, hogy olyan dolgokat hajtsanak végre, amelyek nincsenek összhangban azzal, ahogy a világnak működnie kellene. Megtagadják az alapvető politikai szabadságjogokat, amelyekre minden embernek joga van – még akkor is, ha közben néhány embert kiszabadítanak a szegénységből.
Csodálom a kínai embereket. Tudom, hogy a kínai nép más utat akar a jövőbe. A szabadságaikat akarják. A Kínai Kommunista Párt megtagadja tőlük ezt a jogot. Fontos elkülöníteni a népet a vezetéstől. Léteznek nagyszerű kínai emberek. Mindenütt élnek az egész világon, itt az Amerikai Egyesült Államokban is. Tisztelni akarjuk őket és csodáljuk őket. Azt reméljük, hogy ők is csatlakozni fognak ahhoz a felhíváshoz, hogy megváltoztassuk azt az utat és módot, ahogyan ez a rezsim viselkedik a nemzetközi tevékenységei során.
Jekielek úr: Ön azt mondta, hogy a Kínával való kapcsolattartás során már nem térhetünk vissza a négy-öt évvel ezelőtti status quo-hoz. Ön a 70. külügyminiszter, itt nagyobb fluktuáció létezik, mint az elnököknél.
Pompeo külügyminiszter: Igen, egész idő alatt viccelődöm ezen.
Jekielek úr: Tehát mi biztosíthatja, hogy a Kínai Kommunista Pártnak ez a fajta megközelítése fennmaradjon, valahányszor a következő külügyminiszter jön?
Pompeo külügyminiszter: Gondolom, az emberek az egész világon ezt nem fogják megengedni. Az amerikaiak már érzékenyek erre a fenyegetésre. Az amerikai vezetés hosszú időn át tagadta mindezt. Az emberek nem láthatták, vagy érezhették. A politikusaik azt mondták nekik: „Az rendben van, ha munkahelyek millióit lopják el az emberektől Kansasban vagy Iowában. Olyan technológiát lopnak, amelyet a Szilícium-völgyben vagy a bostoni folyosón találtak ki.” Az amerikai vezetők azt mondták: „Ez pedig már rendben van. Nevezetesen, sok pénzt fogunk keresni, ne aggódjatok.”
Ezek az idők elmúltak. Az emberek ezt a Wuhan-vírussal is látták. Gondolom, mindenütt a világon közvetlen közelről látták a rendszer természetét. Ezt a közvélemény-kutatásokban olvastam, de ami még fontosabb: bejártam a világot, és beszéltem emberekkel. Azt hiszem, most úgy ismerik fel ennek a rendszernek a természetét, ahogyan azt három, négy vagy öt évvel ezelőtt még sosem tették meg. Meggyőződésem, hogy részben mi vagyunk felelősek ezért.
Most már nincs többé visszaút. Egy ember sem, mindegy, hogy Indonéziában, Vietnámban vagy Szingapúrban, senki sem fogja valamikor is újra elhinni, hogy a Kínai Kommunista Párt nem valami rosszban sántikál. Hiszen a saját szemükkel látják. Egészen világosan látják, és ezért bízom abban, hogy a Kínai Kommunista Pártra gyakorolt nyomás valós. Nemcsak azért, mert a kormányon levők követelik, hanem azért, mert az egész világon mindenki ezt követeli. Felfedték a Kínai Kommunista Párt valódi arcát.
Jekielek úr: Én is ezt hiszem Nagyon sok változást láttam a gondolkodásban. De akkor csodálkozom az EU és Kína közötti szerződésben levő megállapodáson, amelyet Ön biztosan ismer. Hiszen Önnek azt mondták Brüsszelben: „Nem fogunk visszatérni a status quo-hoz.” Ha ez a szerződés tényleg átmegy, akkor ráadásul a másik irányba megy. Sőt még rosszabb lenne.
Pompeo külügyminiszter: Gondoljon arra, hogy maga a Kínával való kereskedelem rendben van. Ha amerikai vagy európai vállalatok kölcsönösen korrektül és tisztességesen adnak el és vásárolnak Kínában, illetve, ha ugyanazokkal a szabályokkal lehet befektetni, és ez nincs kihatással az amerikai nemzetbiztonságra, akkor ez rendben van.
Ami nem működik, az az, amit az elmúlt 50 évben tettünk. A kínaiak folyamatosan kivételeket követeltek. Legyen az egy kivétel a nemzetbiztonsági politika számára vagy különleges kereskedelmi szabályok a WTO-nál. Szerették azt mondani: „Tudja, az Egészségügyi Világszervezet érdekes, de nyíltan megmondva, mi egyszerűen nem fogjuk azt tenni, amit elvárnak tőlünk. Kooptálni fogjuk őket és politizálni fogjuk őket.” Ezek azok a dolgok, amiket le kell állítanunk.
Nem engedhetjük meg, hogy továbbra is térdre hulljunk a Kínai Kommunista Párt előtt, ahogyan 50 éve tesszük. Máskülönben ezt újra ki fogják használni. Ők a főtitkárukra, Xi Jinpingre hallgatnak. Így egy hegemónikus (uralkodó) mértéket fognak teremteni, hogy mindenütt a világon vazallusállamokat hozzanak létre. Ez elfogadhatatlan.
A nagyrabecsült szabadságaink, amelyek alapítóink számára olyan fontosak voltak itt, az Egyesült Államokban, kell az alapja lennie annak, hogy a világ hogyan bánik egymással a következő 50 évben. És ha nem állunk fel, ha a Nyugat nem áll ki – és a Nyugat egy fogalom, nem egy hely –, ha a Nyugat nem áll ki azokért a dolgokért, amelyekről tudjuk, hogy fontosak, akkor a Kínai Kommunista Párt lesz úrrá fölöttünk. A gyermekeink és unokáink akkor egy teljesen más világban élnének. Egyikünk sem akarja ezt.
Jekielek úr: Van egy kihívó kérdésem az Ön számára. Amerikában még mindig több tízezer vízumot adunk a kínai diákoknak. De tudjuk, hogy e hallgatók egy részét határozottan a Kínai Kommunista Párt küldi, hogy többé-kevésbé intenzíven dolgozzon számára. Hogyan járunk el ezzel? Hiszen ezt még mindig csináljuk, vagy nem?
Pompeo külügyminiszter: Ez így van. Évente átlagosan körülbelül 300.000 kínai hallgató tanul itt, az Egyesült Államokban. Ez jó, amíg ezek a hallgatók azért akarnak idejönni, hogy képezzék magukat és megismerjék a Nyugatot. Ráadásul ez egy jó dolog. Vissza fognak térni a hazájukba, és magukkal viszik a szabadság gondolatát. Ez jó.
Amit sajnos megélünk, az az, hogy közülük sokat beszervezett a Kínai Kommunista Párt, az Állambiztonsági Minisztérium vagy a Népi Felszabadító Hadsereg. Néhány ezer könnyen azonosíthatót kirúgtunk közülük. Ez korábban nem történt meg. Most sokkal több munkát végeztünk az oktatási intézményekben annak érdekében, hogy tudatosítsuk bennük az ösztöndíjakkal és a kutatási projektekkel kapcsolatos kockázatokat. Azokra a létesítményekre gondolok, amelyekbe a Kínai Kommunista Párt beszivárgott.
Jobb helyzetbe hoztuk a kutatási létesítményeinket. A Konfuciusz Intézetek egy egész sorát bezártuk, midőn egyszerűen akként neveztük meg őket, hogy micsodák ők valójában. És beutaztam az Egyesült Államokat, néha kritizáltak amiatt, hogy ezt nyilvánosságra hoztam. Beszéltem a Georgia Tech-en, Wisconsinban beszéltem arról: a Kínai Kommunista Párt a kapuink előtt van, beszéltem erről a kormányunkban, a főiskoláinkon és a kutatóintézeteinkben.
Ha ellenőrizzük és megbizonyosodunk arról, hogy a biztonsági őreink megfelelő módon védve vannak, akkor teljesen rendben van, ha kínai diákok tanulnak itt. De ezt az egész világnak meg kell tennie. Nem csak amerikai intézmények vannak. Ausztráliában, Európában és más helyeken tanulnak az egész világon. Ez nem csak egy amerikai kihívás. Az egész világnak szembe kell néznie ezzel a feladattal.
Jekielek úr: Természetesen nagyon jelentős elmozdulások történtek, ahogy Ön leírja. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a Wall Street, illetve a befektetők, amennyire én meg tudom ítélni ezt, gőzerővel fektetnek be Kínában.
Pompeo külügyminiszter: Azt hiszem, ez is kissé elmozdult. Éspedig Trump elnök és a politikája következményeként. Közülük sokan a koronavírus idején látták meg a Kínai Kommunista Párt igazi arcát. Az intézményeik megrontottak. Most már felismerték, hogy a versenytársaik állami tulajdonú vállalatok. Tehát elkezdték más helyekre áthelyezni az ellátási láncokat.
Azt hiszem, hogy az üzleti világ ma jobban tudatában van a Kínában folytatott üzleti tevékenység politikai kockázatainak, mint két-három évvel ezelőtt. Igaz, hogy ott még mindig jelentős beruházások zajlanak. Emlékszem, hogy Trump elnök azt mondta: „Nagyszerű. Ha ezt tisztességes és kölcsönös módon tesszük, akkor ez az, amire a kereskedelmi megállapodásokat kigondolták. Ha ezt korrekt módon tesszük, akkor az rendben van. Meg kell védenünk a biztonsági érdekeinket.”
Úgy gondolom, hogy a befektetési és az üzleti világ megértette a Kínai Kommunista Párt által támasztott kihívásokat. A változások gyakran lassúak, és néha egy lépést tesznek előre és egypár lépést oldalra. De ezt felismerték, és elkezdik betölteni a központi funkciót, nevezetesen az amerikaiak védelmét, és hogy figyelembe vegyék a biztonságunkat itthon. Ennek van katonai és egy gazdasági összetevője. Biztosítani akarjuk, hogy az Egyesült Államokban élő embereknek jó és jól fizetett munkahelyük legyen, és hogy a Kínai Kommunista Párt ne lopjon meg bennünket, midőn olyan dolgokat tesz, amik egyszerűen elfogadhatatlanok.
Jekielek úr: Ön elfogadta a „bizalmatlanság és ellenőrzés” megközelítését. Feltételezem, hogy Reagan sablonja szerint. Némelyek úgy találják, hogy ez egy túl ellentmondásos nyelv ahhoz, hogy egy másik nemzettel beszéljenek, különösen egy olyan naggyal, mint Kína.
Pompeo külügyminiszter: Mindegyik tapasztalatom, amelyet hat év alatt a kongresszus tagjaként és most négy év alatt a Trump-adminisztrációban szereztem, azt sugallja, hogy minden más, mint bizalmatlanság mindazzal szemben, ami a Kínai Kommunista Párttól ered, balgaság. Egyik ígéretüket szegik meg a másik után. Minden ígéretüket az Egyesült Államoknak, a világnak, a Hongkongban élő embereknek és a kínai szárazföldön élő saját lakosságuknak. Vagy az Obama elnöknek tett ígéretüket, miszerint nem militarizálják a Dél-kínai-tengert.
A Kínai Kommunista Párt újra és újra megígéri, hogy ha vírusproblémái vannak, akkor azt nyilvánosságra hozza. A lista végtelen. A mai napig nem engedélyezték az Egészségügyi Világszervezetnek, hogy megkezdje a vírus eredetének vizsgálatát. Nem hiszem, hogy a „bizalmatlanság és ellenőrzés” elve olyan alapmodellként, amely alapján kölcsönhatásba kellene lépniük az Egyesült Államoknak a Kínai Kommunista Párttal, bármilyen módon elhibázza a célt.
Jekielek úr: Ön megemlíti Kína eljárását a vírussal. Ez egy érdekes kérdés. Létezik mindez a szóbeszéd a külföldi beavatkozásról a választásokba és így tovább. Létezik most egy késleltetett jelentés, amelyik erről készül. Amennyire én tudom, tudjuk, hogy a Kínai Kommunista Párt bele van keveredve. Legalábbis a vírus kezelésének módja nyilvánvalóan mélyreható befolyást gyakorolt a választásra. Nem hiszem, hogy ezt bárki is vitatná. Van bármilyen gondolata erről?
Pompeo külügyminiszter: Erről nem tudok sokat mondani. Hagyom, hogy a hírszerző szolgálatok befejezzék a munkájukat, és a megfelelő időben közzétegyék a jelentésüket. Az amerikai népnek tudnia kell – erről beszéltem Wisconsinban – a Kínai Kommunista Párt mindenütt körülöttünk van. Ők az iskoláinkban dolgoznak. Az egyesületeinkben és a szervezeteinkben dolgozik. Polgári szervezetekként mutatkoznak meg, de a kínai kommunista információgyűjtés elemei.
Ez egy olyan fenyegetés, amelyik más, mint az, amit egy hosszú ideje láttunk. A válaszoknak is különbözniük kell emiatt. Ez minden bizonnyal érvényes a választásokra is. A Kínai Kommunista Párt intenzíven lobbizik. Egész Amerikában vannak konzulátusaik, ahol a diplomatáik olyan magatartást tanúsítanak, ami összeegyeztethetetlen azzal, amit nekünk diplomatákként kellene csinálnunk.
Az egyiket közülük kiutasítottuk, mert nagyon világos volt, hogy egy kémműveletet folytatott a houstoni konzulátusról. De az amerikai népnek résen kell lennie. Tudatában kell lennünk annak, hogy a Kínai Kommunista Párt nem olyan módon cselekszik, amely Amerika érdekét szolgálja. És az Egyesült Államok vezetésének ezt nagyon világossá kell tennie az amerikai népnek.
Jekielek úr: Lassan be kell majd fejeznünk. De egy dolog, amit meg akartam kérdezni Öntől, olyasmi, amit sok ember talán nem tud. Erről az „Elidegeníthetetlen Jogok Bizottságáról” van szó, ha jól értettem a nevet. Miért olyan fontos ez az Ön számára, és mi a célja?
Pompeo külügyminiszter: Az alapítóink nem létrehozták ezeket a jogokat, ők felismerték, hogy Isten ezeket az elidegeníthetetlen jogokat mindegyikünknek megadta. Ez áll az amerikai történelem középpontjában. A mi nemzetünk rendkívüli. Az Amerikáról szóló alapvető megértésünk erre támaszkodik. Az ősatyáink a jogoknak, a természetes jogoknak, amelyeket Isten mindegyikünknek megadott közülünk, ezt a zsidó-keresztény hagyományát hajtják végre.
Megfigyeltem az emberi jogi erőfeszítéseket az egész világon, amelyek a 20. században kezdődtek. Láttam, ahogyan ezek, legalábbis itt, Amerikában, eltávolodtak az alapítói elveinktől. Megkértem néhány emberi jogi szakértőt, hogy vessenek rá egy pillantást. Felállítottunk tehát egy bizottságot Mary Ann Glendon asszony vezetésével.
Megkértük a sok különböző vallási irányzatból való és a sok különböző politikai háttérrel rendelkező embereket, hogy térjenek vissza az eredetükhöz, és mondják el nekünk: „Hogyan tudjuk hatékonyabban bebiztosítani a külpolitikánkat az amerikai hagyománnyal?” Lenyűgöző volt, mert akkor más hagyományokat is belevontak az egész világon. Most elindítottunk egy globális erőfeszítést, hogy beszéljünk ezekről a fontos dolgokról. Ezekről a belső jogokról, amelyek mindannyiunk számára olyan fontosak. Remélem, hogy a nézői mindannyian vetni fognak rá egy pillantást – ez egy rövid jelentés, körülbelül 50 oldalas.
Ez emlékeztet minket Amerika nagyságára és arra, hogy az alapítóink milyen okosak és rátermettek voltak, és ez miért olyan központi jelentőségű a nemzetünk sikereiben. Ezek a jogok fontosak. Amikor minden jog törvényes joggá válik, a külpolitikánk elvhűvé válhat. Én vissza akartam jutni ehhez a hagyományhoz.
Jekielek úr: Mike Pompeo miniszter úr, öröm volt számomra Önnel beszélgetni.
Pompeo külügyminiszter: Köszönöm szépen. Részemről is.
Ezt az interjút az áttekinthetőség és a rövidség érdekében megszerkesztették.
Az angol eredeti a The Epoch Times angol nyelvű kiadásában jelent meg először: EXCLUSIVE Video: Sec. Mike Pompeo: A kínai kommunista párt „a kapun belül van”
Forrás: Exklusiv-Interview mit US-Außenminister Pompeo: Die Kommunistische Partei China ist „vor den Toren“
* * *
tovább ...