Egy háziorvos gondolatai

Fontosabb alaposan megvizsgálni magunkat, mint másra mutogatni ujjal a rossz cselekedeteik miatt.

 

„Nem érdemes olyan életet élni, amelyen nem gondolkodunk el.” (Szókratész)

 

Egy gyermeki szív

Kiskoromban inkább félénk és visszahúzódó voltam, a háttérben maradást és a megfigyelést részesítettem előnyben. Akadtak persze barátaim, de azt sem bántam, ha csak a házi feladat és némi olvasgatás töltötte ki a délutánomat.

 

Ha mások nem voltak kedvesek velem, nem gondolkodtam túl sokat rajta, és könnyen elengedtem a dolgokat. Nem voltam udvariatlan másokkal és sose tartottam haragot.

 

Hallgattam a szüleimre és a tanáraimra, és a szabályokat szigorúan betartottam. Másokra gondoltam először, és próbáltam úgy tenni, hogy segítőkész legyek. Hittem, hogy mások jók, még ha a felszínen néha nem tűntek annak. Tudtam a különbséget a jó és a rossz között, és a jó dolog megtétele természetesen és könnyen jött.

 

A lelkiállapotomhoz hasonlóan, az életem is egyszerű és bonyodalommentes volt.

 

Felnőttként létezni

Ahogy idősebb lettem, önzőbb lettem. A vágyam, hogy jól érezzem magam és azt csináljam, amit akarok, elkezdett elsőbbséget élvezni a segítőkészséggel vagy éppen a jó cselekedetekkel szemben. Ennek eredményekét néha olyan dolgokat csináltam, amiket később megbántam.

 

De mikor összehasonlítottam magam másokkal, úgy gondoltam, nem csináltam annyira rosszul. Végül mégis próbáltam kedves lenni és segíteni másoknak. De a magammal szemben támasztott követelményeim nem voltak olyanok, mint gyerekként.

 

Gyakran mondták nekem, hogy meg kell keményítenem magam, ne hagyjam, hogy mindenki átsétáljon rajtam, és álljak ki magamért, nehogy kihasználjanak. Philadelphiában, a háziorvosi rezidensidőm alatt egy osztálytársam javasolta, hogy költözzek vissza a békés, déli helyre a képzés után, különben a város elevenen fog felfalni.

 

Ahogy csökkent a toleranciám, nőtt a versengés és a féltékenység, habár ezt akkoriban nem tudtam. Könnyebben bosszankodtam, és rossz érzéseket támasztottam mások irányában, még a kis dolgok miatt is.

 

Önzőség

Ahogy az önzőségem egyre erősebb lett, a türelmem és az együttérzésem gyengült. Mégis még mindig azt hittem, hogy jobban viselkedek másoknál. Gyakran lenéztem másokat, így lehetővé téve magamnak, hogy igazoljam a saját rossz viselkedésem.

 

Sok dolgot mélyen eltemettem, mint a hivalkodási vágyam és az aggodalmam, hogy mások mit gondolnak rólam, és ezek az önző részek eléggé elhatalmasodtak bennem. Alig vettem észre, ezek a gondolatok és viselkedések befedték az igazi énem, a kedves és együttérző énem.

 

Ennek eredményeként gyakran rosszul aludtam és az elmém sem volt békés. Az élet többé nem volt olyan egyszerű és egyértelmű, mint mikor fiatal voltam. A szívem nyugtalan volt, és néha mélyen belül nem éreztem magam jól.

 

A nehézségek segítettek megérteni nekem, hol szükséges fejlődnöm, és míg végrehajtottam néhány változást, újra öntelt lettem, mikor a dolgok könnyebbé váltak, ismét enyhítettem az elvárásaimat magam felé.

 

Megtanulni helyretenni magam

Ma én vagyok a legszerencsésebb, mert felfedeztem az elcsendesedés fontosságát. Ezáltal képes vagyok visszatérni a tiszta és egyszerű elmeállapotomhoz, ami egykor volt. Ezért köszönettel tartozom egy kínai gyakorlatnak, a Fálun Dáfának, más néven Fálun Gongnak.

 

A Fálun Dáfá a testet-és a lelket együttesen nemesítő meditációs gyakorlat., Habár Kínából származik, most az egész világon gyakorolják. A gyakorlatot Li Hongzhi mutatta be a nyilvánosságnak még 1992-ben. A gyakorlat alapelvei az Őszinteség (Zhen), Jószívűség (Shan) és Tolerancia (Ren).

 

Megértettem, hogy fontos alaposan magamba nézni, ahelyett hogy másokra mutogatok ujjal a helytelen cselekedeteik miatt. Nem könnyű, és néha még fájdalmas is. Felfedtem dolgokat, amikről nem is tudtam, hogy vannak – önző dolgokat. Sok dolog, amit másokban látok, a dolgok, melyek gyakran bosszantottak, valójában a bennem lévő dolgok.

 

Valódi önfejlesztés

A valódi művelésnél ismernünk kell azokat a részeinket, amelyeket általában megpróbálunk elrejteni még saját magunk elől is. Ez az egyetlen ösvény az igaz változáshoz.

 

Most megértettem, hogy az igazán helyes és a helytelen alapján kell magam megmérnem, ahelyett hogy másokkal hasonlítom magam össze. Az értékeim megvizsgálása egy része ennek a folyamatnak.

 

Az értékeim meghatározása, és hogy ki is akarok lenni, segített tisztán és őszintén magamba nézni, és dolgozni a szívem változásán. Ahogy fejlesztem magam, a kapcsolataim javultak, és a szívem könnyebb.

 

Felfedeztem, hogy mikor elengedtem az önzést, az elmém nyugodtabbá vált és kevesebb lett az aggodalmam.

 

Azt is megtanulom, hogy kövesem az élet áramlását, és arra menjek, amit az élet természetesen hoz, ahelyett hogy megpróbáljak ellenállni és erőszakos dolgokat tenni aszerint, ahogy gondolom, hogy kellene. Ez úgy tűnik, a legjobb eredményt hozza.

 

Jobb egészség

Úgy gondolják, hogy ami belül van, megnyilvánul kívül. Ezért a szív és az elme jelentős szerepet játszik az egészségünkben.

 

A Fálun Dáfá gyakorlása óta drámai és váratlan javulásokat tapasztaltam az egészségemben.

 

Tizenévesként gerincferdülést diagnosztizáltak nálam. A gerincem íve annyira rossz állapotban volt, a nagyobb műtét elkerülése érdekében fűzőt kellett viselnem két egész éven át.

 

Habár el tudtam kerülni a műtétet, a hátfájásom fokozatosan súlyosbodott, és gyakran ingerlékennyé váltam a folyamatos fájdalom és égő érzés miatt. A masszázs, nyújtás, erősítő gyakorlatok és még egy inverziós asztal ellenére is megmaradt a fájdalom. Elkerülhetetlen részévé vált az életemnek.

 

Miután elkezdtem a Fálun Dáfát, és rendszeresen végzem a gyakorlatokat, egyik nap észrevettem, hogy a hátam nem fáj annyira. Ez a javulás folytatódott, és meg is szűnt a fájdalom. Ezt valaha lehetetlennek tartottam.

 

Régebben számtalan alkalommal epehólyag rohamaim is voltak, de ez is megoldódott a hormonális problémákkal együtt, amelyek szintén kínoztak régebben. Most jól alszom, és minden energiám megvan, ami szükséges egész napra, és ez olyasmi, ami mindig hiányzott. Sok történetet hallottam, amit a gyakorlók megtapasztaltak az egészségügyi előnyökről, néhányuk igazán lenyűgöző.

 

Az élet nem könnyű senkinek sem. A próbák és gyötrelmek elkerülhetetlenül jönnek, néha kicsik, néha nagyok és néha, mint a vihar, sok esővel egyszerre. Mégis, mikor kitartok, és a nehézségekre olyan lehetőségként tekintem, amelyek esélyek arra, hogy jó dolgot tegyek, még mikor ezt fájdalmasan nehéz megtenni, jobban érzem magam.

 

Nem számít, milyen a hited, a vallásod vagy a spirituális hovatartozásod, az őszinteség, jószívűség, tolerancia univerzális alapelveket mindenki jónak és helyesnek fogadja el. Ezeket a szívünkben tartva egy elvezetnek minket az önreflexió és az önfejlesztés helyére, és bármi legyen a választott utunk, a világ természetesen lesz egy jobb hely, mikor szívünkön javítunk.

 

Még mindig sokat kell fejlődnöm. Azok, akikhez a legközelebb vagyok, hogy a legtisztábban segítsenek felfedni a jellememet, néha a legnagyobb kihívással látnak el. Ezek a típusú kihívások és ez az önmegfigyelés a jellemem legnagyobb fejlődéséhez vezetnek.

 

Az a szépség a nehézségben, hogy rájövök, minden réteggel, amit lefejtek, egy lépéssel közelebb jutok a tiszta és egyszerű állapotomhoz, ahol valaha voltam, és az önérdekeim feloszlanak, az igazi, eredeti állapotom fokozatosan felbukkan – a gyermeki szív állapota.

 

Tatiana Denning, D.O. háziorvos, aki a jólétre és a megelőzésre összpontosít. Hiszi, hogy képessé teszi a betegeit a tudással és képességekkel, hogy szükségszerűen fenntartsák és fejlesszék a saját egészségüket.

 

Forrás: Returning to a Child’s Heart