Fiatal gyakorló vagyok, aki 2017-ben kezdte el a Fálun Dáfá gyakorlását. 2019-ig azt gondoltam, hogy minden simán ment a művelésemben. Nagyon gyorsan haladtam és minden nap úgy éreztem, hogy elmerülök a Dáfá energiájában. Azonban az utóbbi két hónapban számos konfliktus merült fel a munkámban, illetve az életemben, és nem voltam képes fenntartani a xinxingemet (jellememet). Ezután, amikor magamba néztem rájöttem, hogy mi az egoizmus valójában. Bár a konfliktusok hétköznapi apróságoknak tűntek, azok jelentős dolgok voltak a művelésemben.
Figyelmen kívül hagyni a jellem fejlődését a konfliktusok során
Az első konfliktus a munkahelyen történt. A vezetés egy látszólag lehetetlen feladatot osztott ki rám. Kértem a vezetőt, hogy találjon egy munkatársat, aki segíteni tudna nekem, de sem a vezetőt, sem a munkatársat nem érdekelte, hogy segítsen. Bár nem mondtam semmit, dühös voltam. Aztán mondtak valamit, ami nagyon rosszul esett. Egy másik igazgató, akivel jól kijöttem, szintén nem segített. Még ki is nevetett. Tényleg dühbe gurultam és kiabáltam velük: „Ezt nem tudom megcsinálni! Hívjatok akkor fiúk, amikor ti kitaláltátok, hogy kell ezt megcsinálni!” Feszült voltam és dühös, látványos jelenetet rendeztem.
Valójában nagyon közel álltam ahhoz a munkatárshoz. Ő nagyon ügyes volt és alkalmazkodó. Miért kezdtem el harcolni vele? Világosan megértettem, hogy irigy voltam. Őt utánam vették fel, de ő volt ennek projektnek a felelőse. Ezt a konkrét konfliktust megelőzően, volt már vele egy hasonló összeütközésem. Tehát volt vele valami problémám, de a felszínen ezt nem ismertem el.
A konfliktus és a szívemet nyomó panaszok miatt kellemetlenül éreztem magam. Próbáltam őszinte gondolatokat küldeni, hogy eltávolítsam ezt az irigy és versengő szívet. Folyamatosan ismételgettem a Mester szavait: „Neki igaza van, És én tévedek, Mi vitatkozni való van?” (Kinek van igaza, ki téved, Hong Yin III), de nem tudtam lenyugodni. Amikor abbahagytam az őszinte gondolatok küldését, egy másik gondolat jutott eszembe: „Mit csináltam rosszul? Semmi rosszat nem tettem. Nekem volt igazam és ő tévedett. Beszélnem kell a csoportvezetővel, és a munkát neki kell megcsinálnia.”
Később a csoportvezető segített megcsinálni a feladatot.
Éppen hogy megoldódott ez a probléma, máris szembe kerültem egy másik konfliktussal.
A bérlakásban a fürdőszobán egy másik párral osztozkodtam. A férj nem szentelt figyelmet a higiéniára, és állandóan felfordulást hagyott maga után, mikor használta a mosdót. Számos alkalommal beszéltem vele erről, de semmi sem változott. Kezdetben emlékeztettem magam arra, hogy ez egy vizsga és egy lehetőség, hogy emeljem a xinxingemet. Feltakarítottam a fürdőszobát utána, de nem örültem neki. Később próbáltam beszélni a férjjel és szabályokat állítottam fel a fürdőszoba tisztán tartására. Ő pedig megkérte a feleségét, hogy csinálja meg helyette. Egyik nap a feleségével volt egy vitánk emiatt. Azt mondtam neki, hogy állítson fel ő új szabályokat. Ám ő azt válaszolta, hogy a főbérlőt fogja megkérni, hogy rendezze a problémát.
Következő nap mondtam a tulajdonosnak, hogy beszéljen a feleséggel. „Minden rajtatok múlik. Úgy fogom csinálni, ahogyan döntötök,” - mondtam neki, és odakint vártam a tárgyaló szoba előtt. Arra utasítottam magam, hogy viselkedjek gyakorlóként, és ne harcoljak a feleséggel. Azonban az asszony panaszkodott rám a főbérlőnek, azt állítva, hogy én túlságosan szőrszálhasogató vagyok.
A Mester azt mondja:
„Normál esetben azonban, ha felmerül egy probléma, és ez mentálisan nem ingerli, akkor az nem számít, és nincs is hatása az ember emelkedésére. Ezért nem tudja annyiban hagyni a dolgot. Lehetséges, hogy nem tudja magát túltenni a dolgon és megfordul, hogy lássa a két ember arcát. Rájuk néz és látja grimaszoló arckifejezésüket. Nagyon agresszívek és éppen hevesen beszélgetnek. Nem bírja tovább és ideges lesz. Talán még veszekedést is provokál.” (4. előadás, Zhuán Fálun)
Valóban nagyon dühös lettem, és így kiáltottam: „Ez mind a férjed hibája, de te rám panaszkodsz? Szégyentelen!” Beléptem a tárgyalóba és a főbérlőhöz fordultam. A feleségnek komisz kifejezés ült az arcán, ami még jobban feldühített, így minden sérelmemet ráöntöttem a tulajdonosra.
A főbérlő nyugodtabb volt, mint mi. Szégyelltem magam, miután lecsillapodtam, érezve, hogy még csak olyan higgadt sem voltam, mint egy nem gyakorló, és nem feleltem meg a Fának, amikor konfliktussal kerültem szembe. A megbeszélés után a Minghui adását hallgattam, amitől jobban éreztem magam. Ám az őszinte gondolatok küldése után aznap éjjel, mindenféle rossz gondolatok jöttek elő, és megint mérges lettem.
Következő nap igyekeztem visszaszorítani a rossz gondolatokat, de a szomszédom arckifejezése és szavai kísértettek és zavartak nagyon. Munka után a Fát olvastam egy ideig és úgy döntöttem, hogy bocsánatot kérek tőle. Bár vonakodva, de bocsánatot kértem a pártól. Reszkettem és a hangom is remegett, ahogy beszéltem hozzájuk. A bocsánatkérés után megnyugodtam, és úgy éreztem, hogy bátor voltam.
Bár a felszínen úgy tűnt, hogy ezek a konfliktusok megoldódtak, rájöttem, hogy a művelési állapotom nem jó, és nagyon kevés őszinte gondolatom van. Elkezdtem magamba nézni az okokat kutatva, hogy miért nem tudom elfogadni más emberek kritikáját vagy bármilyen igazságtalan bánásmódot. Először azt gondoltam, hogy ez a látszathoz és az irigységhez kapcsolódó ragaszkodás, valamint a kényesség és az intolerancia miatt van. Próbáltam eltávolítani ezeket a ragaszkodásokat és nézeteket. Ám hamarosan úgy találtam, hogy a hatás nem volt jó, mert nem találtam meg az alapvető problémát. Ezeknek a konfliktusoknak a gyökere ugyanaz volt, de én csak a felszín szintjén vizsgáltam azokat.
Egy cikk a Minghui-n segített nekem megtalálni az alapvető problémát
Néhány nappal ezelőtt olvastam egy a Minghui oldalon megjelent cikket, amely tartalmazott egy idézetet a Mestertől. Ez a Fá tanítás megmutatta a problémát.
A Mester azt mondja:
„Némelyik mindig hangsúlyozza, hogy neki igaza van. Neked igazad van, te semmi hibásat sem csináltál, na és? Megemelkedtél te a Fá megértésében? Hogy te emberi szívvel hangsúlyozod, kinek van igaza és kinek nincs, az már önmagában hibás, mert te a hétköznapi emberek egy alapelvéhez méred magad és megköveteled, hogy a többiek megfeleljenek ennek az alapelvnek. Az istenségek nézete szerint egy művelő számára az egyáltalán nem fontos ezen a földi világon, hogy neked igazad van-e vagy sem. Fontos, hogy hagyd el az emberi érzületeknek a ragaszkodásait.” (Fá-magyarázat Manhattanben)
Számos alkalommal elolvastam ezt a tanítást, és azt hittem, hogy megértettem. Azonban azt vettem észre, hogy két ponton félreértettem a tanítást.
Az első dolog az „Hogy te emberi szívvel hangsúlyozod, kinek van igaza és kinek nincs, az már önmagában hibás” idézet régi megértésével kapcsolatos. Azt hittem, hogy az ezt a mondatot követő szavak csak ennek a mondatnak a további kifejtése. Mivel azt hittem, hogy megértettem ezt a mondatot, nem szenteltem különösebb figyelmet az utána következő szavaknak. Nem gondoltam végig, hogy a Fá minden egyes mondata nagyon fontos és vezérvonalat nyújt a művelésben.
A Mester azt mondja: „mert te a hétköznapi emberek egy alapelvéhez méred magad és megköveteled, hogy a többiek megfeleljenek ennek az alapelvnek.” (Fá-magyarázat Manhattanben)
A Mester által tanított Fát alapul véve a hétköznapi emberek logikáját használtam, hogy megítéljem magam és követelményeket támasszak a többiekkel szemben. A hétköznapi dolgoknak semmi közük a Dáfához vagy a műveléshez. Ráébredtem. Azt hittem, hogy a Fá alapelveit használom a saját megítélésemre és a többiekkel szemben támasztott elvárásokra. Mivel sem a többiek, sem én nem vagyunk képesek mindig megfelelni a Dáfá kritériumainak, senki művelése nem tökéletes, ezért konfliktusaink vannak. Tulajdonképpen, ahogyan én kezeltem a konfliktusokat, az már önmagában eltért a Fá művelőhöz mért követelményeitől. A hétköznapi emberek logikáját használtam arra, hogy a hétköznapi emberek dolgait intézzem. Így a konfliktusok folyamatosan jöttek. Bár voltak őszinte gondolataim a nézeteltérések közben, azok nem voltak elég erősek, hogy elnyomják az emberi nézeteimet. Csak amikor az összetűzés után tanultam a Fát, akkor voltam képes megítélni, hogy mit csináltam rosszul, de addigra már megbántottam másokat.
A második dolog az volt, ahogy a Mester mondja: „Az istenségek nézete szerint egy művelő számára az egyáltalán nem fontos ezen a földi világon, hogy neked igazad van-e vagy sem. Fontos, hogy hagyd el az emberi érzületeknek a ragaszkodásait.” (Fá-magyarázat Manhattanben)
Helytelen volt a megértésem az egyik ragaszkodással kapcsolatban: Arra összpontosítottam, hogy megtaláljam, mikor nem volt igazam, és azt hittem, hogy a hiba oka a ragaszkodásom.
Ám amikor elolvastam, hogy: „Fontos, hogy hagyd el az emberi érzületeknek a ragaszkodásait.” (Fá-magyarázat Manhattanben). Megvilágosodtam, és megtaláltam az alapvető problémát, az egóhoz való ragaszkodást. A Mester adott egy utalást és megértettem.
A befelé keresés nagyon erőteljes, de nem tudtam hogyan csináljam. A jelenlegi megértésem az, hogy a befelé keresés célja, hogy eltávolítsuk az emberi nézeteinket. Azonban hosszú időn keresztül helytelen céllal néztem magamba. A befelé keresés nem arra való, hogy találjak valamit, amiben nem volt igazam és kitaláljam, hogyan tudnám azt korrigálni, ez csak a felszín szintjén lévő dolog. A valódi cél, hogy megtaláljam a rejtett emberi gondolkodásmódot és ragaszkodást a konfliktuson keresztül, és eltávolítsam azt a ragaszkodást.
Egó játszma
Vidéken nőttem fel, ahol a lakosság a szennyvizet egy nyitott emésztő gödörbe üríti. A szenny egy idő után megszilárdul, és a tetején kemény héjat képez, amely nagyjából elfedi a szagokat. A gyerekek néha követ dobnak bele, hogy betörjék a héjat. Egy kisebb kő csak egy mélyedést tud csinálni, és csak néhány házi legyet érdekel, de a burok nem törik be. Egy nagy kő képes áttörni a kérget, és rengeteg legyet fogsz látni, valamint a piszkos szennyvizet is, aminek szörnyű bűze van.
Az egó olyan, mint ez a latrina gödör: a belseje nagyon mocskos. A konfliktusok kövekként bombázzák a burkot. Ha ez egy kisebb kő (apróbb konfliktus), akkor nem töri át a kérget és csak kevés legyet vonz oda. A legyek olyanok, mint az emberi ragaszkodásaim és a konfliktusra adott helytelen reakciók a felszínen. Az őszinte gondolatok küldése egy idő után el tudja távolítani a legyeket.
Ám egy nagy kő áttöri a kérget. A héj olyan, mint egy védőfal, amit az emberi világban építettünk fel, mint a felszínes udvariasság és tolerancia, egy hamis mosoly, amikor mérgesek vagyunk stb. A héj azt a magamban keresést is tartalmazza, amikor azután kutatok, hogy „mit csináltam rosszul” és „hogyan tudnám kijavítani”. Ha egyszer a burok betört, egy csomó légy fog összegyűlni és a piszkos anyag is fel lesz fedve. Az beszennyezi a szívemet, így talán szidalmazni fogok másokat, vagy akár még bosszút is forralok. Nem tudok többé tiszta és nyugodt maradni.
Az egó megnyilvánulásai
Miután megértettem az egó lényegét, úgy találtam, hogy az erős egóval rendelkező emberek általában nagyon irigyek, és nehezükre esik megérteni másokat, nehéz számukra könyörületesnek lenni másokhoz, vagy megbocsátani. Gyakran gyártanak ellenséget és annak támogatóiként tekintenek a harmadik félre. Tehát az egót, azaz a latrina gödröt védelmező emberek rossz szagot árasztanak, nem tudják elfogadni a kritikát, és gyakran irigykednek. Az egyik Minghui weboldalon megjelent cikkben a szerző azt mondja, hogy az emberek általában azokra féltékenyek, akik hasonló szinten vannak velük, ám azokra, akik messze magasabb szinteken állnak, azokra általában nem féltékenyek; őket irigylik. Ám az „irigylés” mögött a „féltékeny irigység” rejtőzik.
Korábban azt gondoltam, hogy a féltékeny irigység gonosz dolog, de nagyra tartva irigyelni valakit az jó. Most már úgy látom, hogy a kettő valójában ugyanaz, de különbözőképpen mutatkoznak meg. Az eredete mindkettőnek az egóból származik, amire hatással vannak. És amikor valaki jobbnak találja a másikat magánál, akkor azt igazságtalannak vagy kellemetlennek érzi. A legkártékonyabb megnyilvánulása az egónak az irigység. Ez azért van, mert az irigységnek hatalmában áll a támadás – sérülést okoz másoknak és saját magunknak is. Még ha valaki nem is mutat semmit a felszínen, belül lehet benne irigység és versenyszellem, amely gyötrelemmé válik.
Egy másik figyelemre méltó megmutatkozása az egónak a „dicsekvés”. A dicsekvéshez való ragaszkodás arra késztethet valakit, hogy olyat tegyen vagy olyat mondjon, amit nem lenne szabad megtennie vagy kimondania. Például valaki viszonzást várhat el miután másoknak kisebb szívességet tett; valaki átveheti egy projekt vezetését és minden apró részletet az irányítása alá vonhat. Valaki szeret másokat irányítani és elutasítja az együttműködést a többiekkel; vagy valaki hazudhat, félrevezethet másokat. A dicsekvés célja kiemelkedőnek feltüntetni valakit. Amikor rosszul csináltam valamit, és tudtam, hogy elrontottam, továbbra sem engedtem másoknak, hogy rámutassanak. Amikor megtették, akkor kifogásokat találtam, hogy megvédjem magam.
A Mester azt mondja:
„Mihelyt felbukkan egy probléma, vagy itt vagy ott keres egy okot. Ha tényleg nem létezik egy ok sem, fabrikál (gyárt) egyet. (mind nevetnek) ,,Ti nem tudjátok, hogyan nézett ez ki akkor” és így tovább és így tovább. (mind nevetnek) Ez még nem olyan rossz. Még rosszabb, hogy egyáltalán nem szabad legyen kritizálva.” (Fá-magyarázat Manhattanben)
Úgy érzem, hogy a Mester rólam beszélt. Amikor jó hangulatban vagyok, kifogásokat keresek, hogy megvédjem magam, és amikor rossz hangulatban vagyok, akkor megnehezítem mások dolgát és versengek velük. Még ha mások kritikája meg is egyezik a saját véleményemmel, akkor is visszavágok. Amikor konfliktus merül fel, gyakran arra kényszerítem a többieket, hogy fogadják el az én véleményem, és ha ezt nem teszik, akkor mérges leszek. Ha mások nem végzik olyan jól a dolgukat, mint én, akkor leszidom őket. Ha jobban csinálják, mint én, akkor irigy leszek. Mindent egybevetve, amikor az egót megérinti valami, nem nyugszom, amíg a többiek is kényelmetlenül nem érzik magukat. Bár ezt mindig megbánom, és képes vagyok magamba nézni utána, ugyanezt csinálom, amikor legközelebb konfliktus merül fel.
Természetesen az egónak vannak további megnyilvánulásai is, de ez a kettő a legkomolyabb nálam.
Az egó eltávolítása
A Mester azt mondja:
„Ha te, mint művelő, csak külsőleg tudod elengedni, de a szívedben valamit még mindig őrizgetsz és ahhoz ragaszkodsz, ha te az alapvető érdekeidhez ragaszkodsz, úgy hogy mások nem tudják megsebezni őket, akkor én azt mondom nektek, hogy ez hamis művelés! Ha a belsőd nem változik meg, egyetlen egy lépést sem emelkedhetsz. Ez önámítás. Csak ha te valóban a belsődben emelkedsz, csupán akkor igazi emelkedés ez.” (Fá-magyarázat Észak-Amerika első Fá-konferenciáján)
„Ami meg van változtatva, az az emberszív. Ha az emberszív nem változik meg, minden [csak] látszat. Ha te azt mondod: ,,Külsőleg egyáltalán nincs többé semmim”, de a szívedben semmit sem tudsz elengedni és ezeknél a dolgoknál még összeszorul a gyomrod, akkor az egyáltalán semmit sem használ.”( Fá-magyarázat a Fá-konferencián Svájcban)
Ezért olvasnom kell a Fát, erősebb őszinte gondolatokat kell fenntartanom, és nem szabad az igazi énemként kezelnem a „latrinát”. Ébernek kell lennem, és figyelnem kell a gondolataimra. Ezenkívül a konfliktusokban is meg kell tudnom találni az egót és el kell tudnom távolítani. Amikor úgy érzem, hogy megérintették az egómat, tudnom kell, hogy a szennyvíz a latrinában felszínre került, és ez most egy lehetőség számomra, hogy eltávolítsam azt.
Miután az egó – a latrina teljesen ki lett takarítva, amikor követ dobnak bele, semmi sem fog kifröccsenni és egyetlen légy sem lesz felzavarva.
Forrás: Exposing and Eliminating the Attachment to Ego
* * *
tovább ...