Már kiskoromban Fálun Dáfá gyakorló lettem. Azonban a középiskola és az egyetem idején fokozatosan abbahagytam a Dáfá gyakorlását, és a kitűnő bizonyítványra, illetve jó helyezésekre törekedtem, hogy azok jó színben tüntessenek fel. Ez fizikailag és mentálisan is kimerítő volt; szenvedésben éltem!
Most már újra elkötelezett vagyok a Dáfá művelésében. PhD.-s diákként lehetőséget kaptam külföldön tanulni. Hiszem, hogy a Dáfá adott nekem bölcsességet és képességet ahhoz, hogy elérjem. Azonban észrevettem, hogy a hírnévhez és az elismeréshez kötődő ragaszkodásom mégis erősebbé vált. Ezek a ragaszkodások ott vannak a gondolataimban és a cselekedeteimben is: olyanná váltak, mint egy második természet. Nemrég egy munka kiértékelése során észrevettem ezt a ragaszkodást és dolgoztam rajta.
Li Mester azt mondja,
„Ahogy kicsit többre képes, mint mások, könnyen megzavarja a gazdagság és a hírnév. Úgy gondolja, hogy még hosszú út áll előtte, mert fiatal, megerőlteti magát, harcol, hogy egy olyan célt érjen el, amit általában a hétköznapi emberek tűznek ki maguk elé.” (Zhuán Fálun, 3. Előadás)
Az elismerésre törekedni és a veszteségektől félni
Az elismerésre való törekvés azt eredményezi az embereknél, hogy aggódni fognak a nyereség és veszteség miatt. A munkaértékelések előtt erősen szorongtam és depressziós voltam. Még fel is akartam adni, azt gondolva, hogy nem vagyok képes megcsinálni.
Amikor nem tudtam felülkerekedni az aggodalmaimon, növeltem a Fá tanulására fordított időt, mert csak a Dáfá tudott segíteni ezeknek a negatív anyagoknak az eltávolításában. Képes voltam érzékelni, hogy vannak olyan dolgok, amelyek a szorongást és az aggodalmat töltik bele a fejembe.
Különös volt számomra, hogy egy egyszerű kiértékelés ilyen szinten képes stresszelni. Még a nem művelők sem vették olyan komolyan. Miért féltem annyira? Az nyilvánvaló volt, hogy a régi erők okoznak zavarásokat. Ahogy folytattam a Fá tanulást és őszinte gondolatokat küldtem, képes voltam feltárni a negatív gondolataimat.
Azt is gondolom, hogy még mindig bele vagyok ragadva a Kínai Kommunista Párt (KKP) nevelésébe. A tanáraink mindig az mondták nekünk, hogy tanuljunk jól, és jussunk be az egyetemre, mintha az életünk múlna rajta, ha nem sikerül.
Ragaszkodás a hírnévhez és a testi vágyhoz
Akkoriban megtudtam az egyik barátomtól, hogy egy munkatársam kifejezte az érdeklődését irántam. Hirtelen boldogság és izgalom lett úrrá rajtam. Észrevettem az érzelmeimet és mindent megpróbáltam, hogy visszafogjam azokat. Emlékezetembe idéztem a Mester példáit a testi vágy démonával kapcsolatban. Azt mondtam magamnak: „Művelő vagyok. Fálun Dáfá gyakorló vagyok. Nem engedhetem, hogy a testi vágy démona megzavarjon.”
Házas voltam, de az örömöm a munkatársról hallottak miatt nagyon erős volt. Mindent megpróbáltam, hogy tiszta fejű maradjak és ellenálljak ennek az érzelemnek. Folyamatosan küldtem az őszinte gondolatokat, amíg el nem távolítottam azt.
Rájöttem, hogy az örömöm abból is adódik, hogy a munkatárs érdeklődése, a hírnévre való törekvésemnek is jó szolgálatot tett. Úgy tekintettem ezt, mint annak elismerését, hogy jobb ember vagyok. A hétköznapi emberi társadalomban vonzónak lenni mások számára azt jelenti, hogy kiemelkedő vagy és rátermett. Így mutatkozik meg a hírnévre való törekvés a testi vágyon keresztül.
Tekintély keresése a kritikától való félelem mellett
Általában egy szakértői testületet hívtak meg munkaértékeléseinkre. Egy munkatársam azt mondta, az övére csak két szakértő van beütemezve. „Ez nem nagyszerű? Könnyebb végigvinni az értékelést, mivel kevesebben kritizálják a munkádat.”- mondtam neki.
„Az tényleg jó, ha több szakértő mondja el a véleményét. Akkor még jobban fogom tudni vezetni a projektet. Nincsen lehetőségünk a mindennapi munka során kritikát kérni tőlük.”- válaszolta a munkatársam. A szavai felébresztettek.
Azért lettem mérges, amikor kritikát hallottam, mert az megérintette a presztízshez fűződő ragaszkodásomat. Azt gondolod, hogy kritizálnak, pedig valójában próbálnak neked segíteni a fejlődésben.
A Mester az mondja:
„Az igaz hagyományok csigong mestereit sem tisztelte többé. Csak a bókokat hallotta meg, milyen ügyes is ő. Ha valaki valami rosszat mondott róla, akkor kiborult. Életre kelt benne a gazdagságra és hírnévre éhes szív. Azt hitte, hogy jobb a többieknél, és hogy rendkívüli. Tévesen azt gondolta, hogy azért kapta meg a gongot, hogy csigong mesterként dolgozzon, és hogy meggazdagodjon ebből. Valójában azonban művelnie kellett volna ezzel magát. Ahogy életre kel a gazdagságra és hírnévre éhes szív, máris leesik a xinxingje.” (Zhuán Fálun, 3. Előadás)
A tekintélyre való törekvés megváltoztatja a munka természetét. A kiértékelés célja a projektjeink fejlesztése. Az én célom azonban az volt, hogy jól menjek át az értékelésen, hogy a hírnevemen ne essen csorba. Nem érdekelt, hogy a projekt elkészült, vagy nem.
A diákokat vizsgáztatják, hogy lássák tudják-e használni a tudásukat. Ám a presztízsre való törekvés ragaszkodásával a cél az, hogy a diákok között az elsők legyünk! Ez mind arról szól, hogy másokkal versengünk a hírnévért.
A hírnév elvesztéséhez kapcsolódó ragaszkodás eltávolítása
Befelé forduló vagyok, és sokat aggódom emiatt. Ahogy a Mester tanításait olvastam, megtudtam, hogy tartózkodónak lenni nem rossz dolog, mivel műveljük a beszédünket. Fokozatosan rájöttem, hogy nincs jó vagy rossz abban, hogy introvertált vagy extrovertált valaki. Az az oka, hogy nem szeretek sokat beszélni, hogy félek a tekintélyem sérülésétől és hírnévre törekszem.
Félek attól, hogy ítélkeznek felettem és lenéznek. Próbálok egy jó imázst fenntartani és vigyázok, nehogy felbosszantsak valakit. Azért, hogy elkerüljem azt, hogy valami rosszat mondjak, ritkán beszélek.
Ez azt is mutatja, hogy gyakran ítélkezem, ami nem jó. Ítélkezem az emberek felett a szavaik, a tetteik, a ruháik, a státuszuk stb. miatt teljesen hibás. Ez meggátol abban, hogy őszintén nyilvánuljak. Többet kell tanulnom a Fát és őszinte gondolatokat kell küldenem, hogy eltávolítsam ezt a ragaszkodást.
Forrás: Young Practitioner: Eliminating the Attachment to Pursuing Fame and Gain
* * *
tovább ...