A tibeti menekültek sorsa Indiában

Nem vagyok indiai és még csak nem is itt nőttem fel, de egy ideje Indiában élek.. Nemrégiben elmentem hat hétre India két, nyugati, hegyvidéki államába.

A 23 különböző intézmény közül, amelyeket meglátogattam, voltak iskolák, és óvodák. A legfiatalabbak 2-3 év közötti gyerekek voltak. Megfordultam két hostelbe, egy főiskolába és egy magán ipari képzőintézetbe.

Ennek az útnak a lényege a Fálun Dáfá bemutatása volt a tibeti iskolákban. Az elmúlt 60 év alatt sok ezer tibeti menekült érkezett Indiába a növekvő elnyomás és a súlyos emberi jogi visszaélések miatt. A legtöbben Indiában maradtak.

Diákok és tanáraik tanulják a Fálun Dáfá meditációs gyakorlatot.

Az utazás tele volt kihívásokkal azáltal, hogy tizenegyszer kellett költöznöm, sok csomagomban volt brosúra és bemutatók a Fálun Dáfáról és a gyakorlat Kínában történő üldözéséről. És ha ez még nem lett volna váratlan hőség és kiszámíthatatlan eső is nehezítette az utamat.

A várt és váratlan nehézségek ellenére az utazás nagyon sikeres volt. Sokkal több iskolában tudtam bemutatni a Fálun Dáfát, mint ahogy eredetileg terveztem.

A legtöbb hely, amit meglátogattam, teljesen új volt nekem. Majdnem mindenhol, ahova elmentem, összefutottam – tanárokkal, gyerekekkel – és olyanokkal, akikkel korábban találkoztam, főleg Ladakh-ban és India más részein történt több látogatásaim alkalmával. Néhányan gyakorolták a Fálun Dáfát az iskolájukban, elvettek a kitett szórólapokból vagy látták a plakátokat.

Néhány alkalommal, mikor új emberekkel találkoztam, mély kapcsolatot éreztem, mintha egy rég elveszett barátot látnék. Az érzés gyakran kölcsönösnek tűnt.

Az egyik iskola igazgatója írt nekem egy levelet: „Kifejezem a legmélyebb hálámat és szívből jövő köszönetemet, hogy megosztottad a Fálun Gong gyakorlat öt mozdulatsorát az iskolám munkatársaival és diákjaival.”

Mindig örvendetes, mikor a gyerekek, még ha évekkel ezelőtt is jártam az iskolájukban Fálun Dáfá előadást tartani, örömmel mondják: „Fálun Dáfá” vagy „A Fálun Dáfá jó”, mikor látnak engem az utcán vagy az új iskolájukban.

Néhányan a legfiatalabbak tanulják a Fálun Dáfá gyakorlatokat.

Fálun Dáfá meditáció.

Mikor tömeg, forróság vagy éppen szombat volt, a diákok néha nyugtalanul csinálták az álló gyakorlatokat. De teljesen megnyugodtak az ötödik gyakorlat alatt, amely az ülő meditáció. Szinte még a légy zümmögését is lehetett hallani, miután tiszta szívvel elismételték: „Az őszinteség, jószívűség és tolerancia jó, a Fálun Dáfá jó.

Egy fiatal fiú koncentrál, ahogy követi az ötödik gyakorlat kézmozdulatait.

A fent említett igazgató azt is írta: „Valóban csodálom a szellemed és az odaadásod. Ezeken a gyakorlatokon keresztül a diákok koncentrációs képessége, amely ezekben a napokban hiányzik, meg fog emelkedni. Köszönöm az odaadásod és a törődésed.”

A diákok megtanulják az öt Fálun Dáfá gyakorlatok közül a másodikat.

A Kínában folyó üldözés bemutatása

Sok gyereket hipnotizáltak a plakátok és a feliratok, amelyek az üldözést ábrázolják, amivel a Fálun Dáfá gyakorlók, beleértve a fiatal gyerekeket is, szembe néznek Kínában. Egy fiatal lány az összes képet hosszú ideig nézte.

Egy lány a bal oldalon felállt, és hosszú ideig nézett minden képet.

Egy iskolaigazgatónő írta: „Ez határozottan egy tiszta és feltétel nélküli szolgálat az emberiség számára. Nagyra értékelem az emberiség ügyéért végzett kedves szolgálatodat.”

Mikor beszélgettem ezekről az emberi jogi visszaélésekről és bemutattam a plakátokat, észrevettem, hogy néhány szem nedves lett, a könnyek csendesen lefolytak vagy letörölték őket.

Néhányan közülük emlékeztek a súlyos emberi jogi erőszakra a tibetiekkel szemben, például a hátrahagyott a családtagjaikra vagy barátaikra, akiket gyakran megkínoztak vagy még meg is gyilkolták őket. A tapasztalataik nagyon hasonlóak voltak azokkal, amiket a Fálun Dáfá gyakorlók és sok más, különböző hittel rendelkező ember elszenved Kínában.

Sok tibeti megjegyezte, hogy aggódik ezek miatt az atrocitások miatt, mi – tibetiek és Fálun Dáfá gyakorlók – „mind ugyanabban a hajóban ülünk.”

A Fálun Dáfá bemutatása után az iskolásgyerekek örömmel vették a Fálun Dáfá szórólapokat, amiket hazavittek.

A sok elismerő levél, amiket kaptam, nemcsak a mély nagyrabecsülést fejezik ki a Fálun Dáfá felé, hanem sokszor egy tiszta megértést is mutatnak az üldözésről.

Egy iskolaigazgatónő ezt írta: „Nagyra értékeljük és csodáljuk a munkádat, hogy támogatod a béke és wellness üzenetét, miközben kihangsúlyozod a Fálun Gong kegyetlen üldözését is a kommunista rezsim által Kínában a saját népükkel szemben, ugyanazon a módon, ahogy üldözik a tibetieket Tibetben.”

„A reményünk, hogy beszélsz a tibetiek problémájáról a Fálun Gongon keresztül, és sok helyen, amerre utazol, segítesz felhívni a figyelmet. Ezért egy nagy ’Köszönet’ minden tibeti nevében Tibetben és külföldön.”

A Fálun Dáfá alapelvek rezonálnak az évszázados etikával, amit minden tibeti iskolában tanítanak. Ugyanez az igazgatónő írta: „Az előadások nagyon jelentőségteljesek voltak számunkra, ahogy a három alapelv – Őszinteség, Jószívűség és Tolerancia – összhangban áll azzal, amit megpróbálunk a diákjaink eszébe vésni az évszázados etikai leckéken keresztül az iskolánkban, végrehajtva, amire utasított a ’Tibeti Adminisztráció a Száműzetésben’ oktatási részlege.”

A tibeti gyerekek Indiában megismerik, hogy Kínában a gyerekeket és a családjaikat üldözik a Fálun Dáfá gyakorlása miatt.

Mióta 60 évvel ezelőtt először megérkeztek a tibeti menekültek Indiába, nyilvánvalóvá vált, hogy az egyik legkritikusabb szükségletük megtalálni egy erőforrást, hogy gondoskodjanak a sok gyerekről, akik árván maradtak vagy elszakadtak a családjuktól a szülőföldjükről való fáradtságos menekülés közben. A tibetiek részére különálló iskola megalapításának oka Indiában, hogy számukra kiváló oktatásról gondoskodjanak és ugyanakkor segítik megőrizni a tibeti nyelvet és kultúrát.

Az összes ilyen iskola, nagy vagy kicsi, elképesztően jól irányított, sok elkötelezett tanárral és munkatárssal, akik hűek maradtak iskoláik mottójához: „Mások önmagunk előtt.”

Egy iskolaigazgató írta egy köszönőlevélben, hogy a munkatársak és diákok „örülnek a rendkívüli rendezvénynek és elfogadják a Fálun Dáfá Őszinteség, Jószívűség és Tolerancia alapelveket, mint irányadó etikai normáinkat.”

„Szilárdan kifejezzük a szolidaritásunkat a Fálun Dáfá gyakorlókkal, és imádkozunk ennek az ősi spirituális gyakorlatnak az újjáéledéséért és virágzásáért. Uralkodjon a béke a földön. Mély elismerésem.”

A gyerekek nézik a „Fálun Dáfá a világ körül” című plakátokat.

Egy magán ipari képzőintézet igazgatója azt írta a Fálun Dáfá előadás után: „Őszintén elismerjük és nagyra értékeljük a tudatosító programodat az Őszinteség, Jószívűség és Tolerancia fontosságáról, amelyek a mai világban a legfontosabbak. Kifejezzük a szolidaritásunkat a Fálun Dáfá gyakorlók felé, és sikereket kívánunk nekik a világbékééhez való hozzájárulásukhoz.”

A diákok és a tanárok a magán ipari képzőintézetben a második Fálun Dáfá gyakorlatot végzik.

Azon kívül, hogy az iskolai könyvtárak kaptak szórólapokat, magazinokat, könyveket, DVD-ket, bölcs történetek ősi meséit, plakátokat, stb-t, javasoltam a „Kilenc kommentár a kommunista pártról” című művet is. Habár a legtöbb tibeti teljesen tisztában van vele, és megtapasztalta a KKP gonoszságát, sokan nem ismerik a KKP történelmének a részleteit.

Az iskolák mellett ellátogattam sok más helyre és emberekhez is, felállítottam plakátokat a boltokban.

Mikor a Kínában folyó üldözésről beszélgettem, megemlítem, hogy Kína csak egy ország, és nagyon régi történelme van, mint Indiának, és hogy a kínai nép olyan, mint a többiek bárhol a világon: néhányan jók, néhányan rosszak, és bárki megváltozhat. Néhány jó rosszá válhat, és a rossz pedig jóvá.

A Fálun Dáfá előadásokon a gyerekeknek tanácsolták, hogy racionálisan és könyörületesen értsék meg, mi a jó, mi a rossz és miért.

A lányok Indiában, a tibeti iskolában megtanulják a Fálun Dáfá ülő meditációt.

Egy másik igazgató ezt írta: „Ezek a test és elme gyakorlatok, amiket bemutattál ma, valóban segíteni fognak egy jobb társadalom és egy harmonikusabb világ hosszú távú előmozdításában, mivel a diákok a magok és a jövőnk egyedül attól függ, hogyan emeljük fel őket és milyen értékeket tanítunk meg nekik.”

„Ki szeretném fejezni a hálámat feléd, hogy kiálltál a kínai kommunista rezsim kormánya általi, saját ártatlan népe elleni üldözésben. Nagyra értékelem az értékes leckét, amit közvetítettél a tanulóknak, hogy legyenek racionálisan és tegyenek különbséget, hogy mi a jó és mi a rossz.”

Az iskolában, ahol a lámává válásra törekednek a diákok, részt vesznek a Fálun Dáfá előadáson.

Sok tanár már ismerte a „The Epoch Times”-t, az NTD Indiát és a különböző Fálun Dáfá honlapokat, de voltak, akik nem voltak tisztában ezekkel a független médiákkal. Bizonyára időben eljönnek, és ezeknek az információs csatornáknak a segítségével egyre több tudatosság fog terjedni a gyerekek és mások között.

A három év körüli gyerekek igyekeznek megtanulni a Fálun Dáfá mozdulatokat.

Ötletek és kezdeményezések

Nagyon köszönöm a sok „segítő kezet”, amelyek nélkül ez a törekvés nem lett volna lehetséges: az iskolaigazgatók, igazgatónők, vezetők , tanárok, munkatársak, gyerekek és sokan másoknak a segítségét.

Nagyon szeretem a tibetieket és sok kapcsolatom van a jó tibeti barátaimmal a 28 éves, Indiában való tartózkodásomból adódódan. Többször történt, hogy tibetiek ötleteket és javaslatokat adtak arra vonatkozóan, hogyan léphetek előre az utamon gyakorlóként.

Ladakh-ban, amely India legészakibb részén fekszik, több mint 15 évvel ezelőtt hallottam először a Fálun Dáfáról egy kínai-amerikai gyakorlótól, aki egy helyi tibeti társaságában volt. Mind a ketten megcsinálták a Fálun Dáfá gyakorlatokat a helyi nők fesztiválján. Ez volt a legelső kapcsolatom a Fálun Dáfával.

2007 augusztusában, mikor plakátokat állítottam a helyi étteremben Ladakh-ban, Leh-ben, egy tibeti tanár javasolta, hogy menjek el az iskolájába. Az iskolaigazgató egyetértett, és megtartottam az első Fálun Dáfá előadásomat egy iskolában Ladakh-ban, amelyet a következő években, ugyanabban az iskolában követett az előadássorozat, és más iskolájában és sok másik iskolában is.

2008-ban, mikor legelőször mutattam be Leh-ben, hogy megemlékeztem 1999. július 20-ról, a napról, mikor Kínában elkezdődött az üldözés, egy másik fiatal tibeti férfi önként szabaddá tette a szabadtéri „boltját” ezen alkalom számára. Ezt sok más bemutató követte az évek során.

Évekkel később egy közeli tibeti barátom rokonának volt egy ötlete, hogy különleges alkalmakkor mutassam be a plakátokat és a bannereket a házának a hosszú falán. Azóta több ezer helyi és turista kapott szórólapot ezeken a bemutatókon.

Még ahol élek, ott is inspiráltak, hogy tartsak heti bemutatókat, általában októbertől áprilisig, miután láttam egy fiatal tibeti férfit, aki egy összehajtható ágyon adta el az áruját. Ezt csináltam éveken át, és elértem az embereket a helyi közösségekből, valamint India és a világ minden részéről.

Ezeket az ötleteket és kezdeményezéseket, és még többet, tibetiek javasolták. Ezért valahogy ez az utazás Indiában, a tibeti iskolákba olyasmi volt, mint egy visszatérítése ezeknek a „szívességeknek”, nem egyénekhez kötötten, hanem inkább sok ember etnikai hovatartozásához.

India egy hatalmas ország különböző kultúrákkal, hagyományokkal, törzsekkel, vallásokkal, kasztokkal, stb. Több gyakorló Indiában előzőleg látogatott már iskolákat és egyetemeket, a folyamatban sok fényképet készítettek, és sok elismerő levelet kaptak. Ebben a hatalmas országban nagyon sok fiatal van, reméljük, hogy még több iskolát meglátogathatunk India különböző részein az eljövendő időben.

Visszanézve ennek a csodálatos utazásnak a sikere csakis a Mester elrendezésével volt lehetséges – a megfelelő időzítés, erős karmikus kapcsolatok és sok más tényező.

Néhány iskola készített videoklipet, újságcikket, és fényképeket a Fálun Dáfá rendezvényeikről a Facebookra és más társadalmi médiába. Néhányan már látták a háromperces videót „Egy út a szívhez” címmel, vagy előzőleg körbejárt ez a videó és az NTD India kapcsolódó cikke.