1994 végén kezdtem el a Fálun Gong gyakorlását. Az elmúlt több mint 20 évben számos alkalommal megtapasztaltam a betegségkarma eltávolítását, és általában jól jöttem ki belőle.
Legutóbb azonban nagyon másmilyen volt – a betegség tünetei sokszor jöttek és mentek, és nem tudtam teljesen felépülni, amíg végül jobban meg nem értettem mi is a „betegség karma”. Meg szeretném osztani a tapasztalatomat a gyakorlótársakkal.
Légy rendíthetetlen, amikor nehézségekkel nézel szembe
2013. Augusztus 31-én hajnali 2 órakor mellkasi fájdalommal ébredtem. Akárhogy helyezkedtem, nem segített. Hogy ne ébresszem fel a mellettem fekvőt a kanapéra ültem és elkezdtem őszinte gondolatokat küldeni. Körülbelül fél óra múlva jobban éreztem magam.
De amikor a családom és én a Mester leckéit hallgattuk másnap reggel, úgy éreztem valami megint nincs rendben a mellkasomban. És egyre rosszabb és rosszabb lett. Éjjel alig tudtam fekve maradni.
Elkezdtem csinálni a gyakorlatokat. Korábban ez mindig működött, amikor úgy éreztem valami probléma van velem. De ez alkalommal nem. Ehelyett, mialatt a nyújtást csináltam az első gyakorlatban borzasztóan éreztem magam, mintha a csontjaim viszketnének. Amikor aznap éjjel aludni tértem a hátam is elkezdett fájni.
Következő délután haza mentem. A szokásos módon tanultam a Fát és csináltam a gyakorlatokat, de nem lettem jobban. Fájt, viszketett és duzzadtnak éreztem, de nem tudtam eldönteni, hogy a bőrömön, vagy a bőröm alatt érzem. Azon kezdtem töprengeni, hogy melyik szervvel lehet probléma…
Akkor hirtelen felismertem, hogy nem kezelhetem magam hétköznapi emberként – gyakorló vagyok, akinek nem kellene, hogy betegsége legyen. Tudtam, hogy a régi erők lesznek azok másik dimenzióban, akik felhasználják a hiányosságaimat.
De mik a hiányosságaim? Magamba néztem, és rájöttem, hogy nem tanultam a Fát vagy nem csináltam a gyakorlatokat olyan szorgalmasan, ahogy korábban. Bár továbbra is tisztáztam az igaz tényeket, nem adtam bele mindent. És nem küldtem őszinte gondolatokat annyiszor, mint azelőtt. Mindent összevetve lazítottam. Azt gondoltam, ez kell legyen az a hiányosság.
Mégis két vagy három nap múlva sem lettem jobban. Tudtam, hogy arról van szó, hogy nem az igazi hiányosságot fedeztem fel. Azzal nyugtattam magam, hogy nem számít, majd jobban leszek csak több időre van szükségem. A Mester azt mondta: „Egyesek egyszerre ismerték fel ezt az alapelvet, miközben mások fokozatosan fogták és ismerték csak fel.” (Zhuán Fálun)
Eltelt egy pár nap, de nem javultam. Meséltem a gyakorlótársaknak is a helyzetemről, és segítettek nekem együtt őszinte gondolatokat küldeni. De ez sem segített.
Azt gondoltam ez talán most nem betegség karma, hanem valami, amit el kell viselnem. Végtére is nem minden megpróbáltatás tűnik el csak azért, mert valaki gyakorló. A Mester azt mondja:
„A Fá-helyreigazítás abszolút komoly, ami meg kellett legyen csinálva a művelés elkezdéséhez, a Mester már megcsinálta számotokra, most a vizsgákon kell átjussatok őszinte gondolatok által. Ameddig erős őszinte gondolatokkal rendelkezel, segíthet neked a Mester.” (Fá-magyarázat Los Angeles városában)
Mivel mindent megpróbáltam, amire csak gondolni lehetett, az utolsó az volt, hogy szilárd legyek a hitemben. Megpróbáltam eltávolítani minden más gondolatot, és csak arra összpontosítottam, hogy a három dolgot jól csináljam.
Ezután úgy éreztem, jobban lettem.
Megváltoztatni a hétköznapi gondolkodásmódomat, hogy igaz gyakorlóvá váljak
Két nappal később a súlyos tünetek visszatértek. A következő tíz nap során az elmém tele volt mindenféle különös gondolattal. Attól féltem, hogy hatással leszek a gyakorlótársakra is, és féltem, hogy a férjem, aki nem gyakorol, félre értheti a Fálun Gongot miattam.
Olvastam a Fá-magyarázatot San Franciscóban és észrevettem, hogy a Mester a betegség karmáról beszél. Azt mondta:
„Ha te mindazt, ami előtted áll, úgy kezeled, mint ahogyan egy művelő teszi, akkor mindenen keresztüljuthatsz. (taps) Egyszerűen képzeld el egyszer, hogyan cselekedne egy istenség, ha ilyen problémák előtt áll. Amíg nem tudsz átjutni egy vizsgán, akkor gondolkozz egyszerűen ezen a módon. Próbáld meg egyszer, ezen a módon átjutni és így kezelni ezt.”
Hirtelen megértettem, hogy nem kellene úgy gondolkodnom, mint egy normál ember. Rájöttem milyen erős ragaszkodásom volt, és hogy ez a ragaszkodás a forrás. Nem gondolkodtam úgy, ahogyan egy igaz gyakorló.
Amikor még mélyebben magamba néztem, láttam a türelmetlenségemet, önelégültségemet, és a félelmemet a szégyenben maradástól. Saját önteltségem zavarba ejtett, mert nem tudtam veterán gyakorlóként átmenni a megpróbáltatás tesztjén. A Mester azt mondja, „…az anyag és a szellem egy” (Zhuán Fálun). Meg kell állítanom mind ezeket a gondolatokat, mielőtt kikerülnek az irányításom alól.
Mindent megpróbáltam, hogy részt vegyek a csoportos Fá tanuláson, és az őszinte gondolatok küldésén. Ismételgettem, hogy „A Fálun Dáfá jó. Az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia jó.” Egyik nap megértettem, mivel az emberi test egy univerzum, mindaz, amit tennem kell, hogy az univerzumomat helyreigazítom a Fával.
Megtalálni a valódi okot
Két nappal később a betegségem összes tünete váratlanul visszatért. Ha bármi hozzáért a bőrömhöz, az fájdalmat okozott és irritált. Éjjelente még aludni is képtelen voltam.
Mi a csoda lehetett ez? Mi lehetett a valódi problémám?
Elkezdtem olvasni a Zhuán Fálun-t, az első oldalon kezdtem szeptember 17 éjjelén. Azt olvastam, hogy,
„Itt nem beszélek gyógyításról, és nem is gyógyítunk betegségeket. Igaz gyakorlóként azonban nem művelheted magad egy beteg testtel. Meg fogom tisztítani a testedet.”
„Megtisztítjuk a testüket, hogy ezáltal magasabb szintre művelhessék magukat.” (Zhuán Fálun)
Megértettem, hogy a testem nem ugyanolyan, mint egy nem művelő emberé, mivel a Mester megtisztította. Annak ellenére, hogy számos betegség tünetem van, ezek valójában csak „illúziók.” Hogy illúziónak tudom-e tekinteni őket a Dáfába vetett hitemen múlik. Valójában, amikor az egészségem leromlott sokat aggódtam, és majdnem elfelejtettem, hogy gyakorló vagyok. Azt gondoltam, hogy az illúziók valódiak.
Azt gondoltam, ez valóban egy jó alkalom számomra, hogy emelkedjek. A régi erők arra használják az illúziókat, hogy arra az útra próbáljanak terelni, amit ők rendeztek el. Azonban az az út nem vezet minket magasabb szintre. Gyakorlóként nem szabad az ő elrendezésüket követnünk.
A régi erők látták a hiányosságaimat, és kihasználták őket. Egyik nap miközben a gyakorlatokat végeztem, megjelent egy bekezdés a fejemben:
„Bármikor jött megpróbáltatás, nem a természetes eredeti oldalról, hanem teljesen az emberi oldalról szemléltétek azokat. A gonosz démonok ezt a helyzetet kihasználták, és végeláthatatlan zavart és pusztítást okoztak, így a tanítványoknak hosszú megpróbáltatásban lett részük. Valójában ez a Fá emberi oldalról való szegényes megértéséből adódik. Emberileg korlátoztad az isteni oldalad; más szavakkal: korlátoztad azokat a részeket, amelyeket sikeresen műveltél, és megakadályoztad a Fá helyreigazításában. Hogyan tudja a műveletlen oldal korlátozni a főbb gondolataidat, vagy azt az oldalad, amely már megkapta a Fát? Emberileg támogattátok a gonosz démonokat, megengedted nekik, hogy kihasználják a réseket a Fán. Ha eljön a megpróbáltatás, és te, mint tanítvány igazán fenntartod a rendíthetetlen nyugalmat, vagy ha a szíved megfelel a különböző elvárásoknak különböző szinteken, akkor ez elegendő lesz arra, hogy átmenjetek a próbán. Ha ez végeláthatatlanul folytatódik, és nem létezik más probléma a xinxingedben vagy az életviteledben, akkor biztos, hogy a gonosz démonok kihasználják a gyenge pontokat, amelyeket hátrahagytál. Mindezek következtében a művelő nem egy hagyományos ember. Miért nem az eredeti természeted oldala igazítja helyre a Fát?” (Esszenciák a továbbhaladáshoz)
Azt kérdeztem magamtól: Ha azok a részek, ami sikeresen lettek művelve az isteni oldal, akkor gondolkodhat egy isteni személy úgy, mint egy ember? Ha az isteni oldal kontrollálná a testet, hogyan kezelné a zavarásokat és az illúziókat? Lehetne egy isteni lénynek betegsége? Nem a hétköznapi gondolkodásmódunk megváltoztatása a probléma? Ha minden oldalam sikeresre lenne művelve, gondolkodnék még úgy, mint egy emberi lény?
Ez a megértés nagyon boldoggá tett. Úgy tűnt hirtelen megértettem sok mindent. És valóban megértettem az igazi jelentését annak, hogy „Minden más, amit elmagyaráztam, csak a ,Zhuán Fálunhoz való magyarázatok, mindegyik csak segédeszköz.” (Fá-magyarázat Sydneyben)
„Valóban megérteni” nem azt jelenti „hogyan magyarázom el”, hanem „hogyan alkalmazom a tetteimben.”
Egy kicsit szomorú is voltam egyben, mert tíz évbe telt nekem, hogy megértsem ezt!
Forrás: Understanding What It Means to “Change My Conventional Mentalities”
* * *
tovább ...