Amióta 2009-ben elkezdtem Fálun Dáfá-t gyakorolni, azóta az alapelvei szerint élek, melyek az “Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia”. Folyamatosan emeltem az erkölcsi szintemet, és törekedtem arra, hogy valóban jó ember legyek. A körülöttem élők tanúi voltak a bennem történt változásoknak.
A Mester elmagyarázta, hogy ez fog történni a gyakorlókkal:
“Mivel te egy művelő vagy, a magas követelmények, amiket magaddal szemben állítasz fel, meg fognak mutatkozni a munkánál. A társadalomban, a családban és különböző szociális környezetekben fognak megmutatkozni. Ez azt jelenti, bárhol is vagy, te egy jó ember vagy. Minden más ember azt fogja mondani, hogy te egy jó ember vagy. Ilyen az összefüggés.” (“Fá-magyarázat a Fá-konferencián Svájcban”)
Sosem gondoltam, hogy egy ilyen csodálatos feleség és anya lesz belőled
Jószívű voltam, de nagyon lobbanékony mielőtt a Dáfá gyakorlását elkezdtem. Könnyen dühbe gurultam, ha valaki olyasmit tett, ami nem tetszett nekem, és folyamatosan próbáltam bizonygatni, hogy nekem van igazam.
Megváltoztam 2009-ben, amikor elkezdtem a Fálun Dáfá-t gyakorolni. Az első, amit tanultam, hogy legyek elnéző.
A Mester azt mondta:
“Amit egy gyakorlónak elsődlegesen el kell érnie az az, hogy ha megütik, akkor nem üt vissza; nem szid vissza, ha megszidják; toleranciát kell gyakorolnia. Hogyan lehetnél akkor gyakorló? Egyesek azt mondják: ‘Ezt a toleranciát nagyon nehéz elérni, én forrófejű vagyok’. Ha forrófejű vagy, akkor egyszerűen változtass ezen, egy gyakorlónak toleranciát kell gyakorolnia.” (Zhuán Fálun, 9. fejezet, “Emberek nagy alapképességgel,”)
A családunk olyan borzalmas volt, hogy el akartam válni, de fokozatosan képes lettem irányítás alá vonni a dühömet. Nem adtam elő többé hisztériás rohamokat a férjemnek, és nem tartottam hosszú előadásokat a fiamnak apró hibákért.
Egy osztálytársam gyakran mondogatta nekem: “Soha nem gondoltam volna, hogy valaki, ennyire erős indulatokkal, mint te képes egy ilyen csodálatos feleséggé és anyává válni.”
Te vagy a legjobb pénztáros a szupermarketben
Pénztárosként dolgoztam egy szupermarketben, aminek két-háromszáz alkalmazottja volt. Mindannyian arra voltunk kiképezve, hogy udvariasan viselkedjünk a vásárlókkal. Engem szerettek a legjobban, mert valóban szívből voltam kedves hozzájuk, és nem azért, mert meg megkövetelték.
Időnként, ha a vásárlók elfelejtettek néhány dolgot feltenni, mikor hozták a bevásárlókocsijukat fizetni, akkor kellemetlen volt számukra, az összes csomagjuk átvizsgálása, ezért felajánlottam, hogy kivételesen átnézem nekik én a táskáikat.
Néha nemet kellett mondanom a vásárlóknak. A szupermarket megadhatott egy mértéket, hogy hány darab leértékelt árut vehet egy ember. Néhányan többet akartak venni. Rendszerint azt mondtam a vásárlóknak, hogy értem mit akarnak, és szeretnék segíteni, de követnem kell a bolt előírásait, mivel a boltnak dolgozom. Megértették, és visszarakták az extra tételeket.
Egy vásárló egyszer feltartott hüvelykujjal mondta:
- Te vagy a legjobb eladó a szupermarketben! Te vagy a legjobb!”
Egy idősebb asszony vett nekem egy virágot, és mondta, hogy ültessem a kertembe. A bolt vezető azt mondta:
- Ezek az idősek, éppen olyanok, mint te.
Egy hölgy adott nekem egy karkötőt ajándékba, mikor megtudta, hogy munkahely váltásra készülök.
Egy nap elmentem kenyeret venni egy boltba, és összefutottam egy vásárlóval, akinek korábban beszéltem a Fálun Dáfá-ról, és segítettem neki kilépni a kommunista pártból. Kivett néhány kenyeret, amit éppen akkor vásárolt, és a kezembe nyomta őket.
Tanár, mi rád szavazunk
Később dolgoztam iskolában mint felügyelő tanár. Az volt a feladatom, hogy ellenőrizzem a kollégiumot takarodó után, és feljegyezzek mindenkit, aki még mindig beszélget. Ők bűntetést kaptak.
Nem voltam nyugodt első alkalommal. Tudtam, hogy művelőként kedvesnek kell lennem az emberekkel. Ez a munka úgy tűnt, hogy az emberek ellen van.
Fokozatosan rájöttem mit kellene tennem. Nem egy iskolai adminisztrátornak kellene lenni, és feljegyezni a tanulók kihágásait, hanem inkább a diákokat kellene segíteni kezelni. Nem a tanulók szabálysértéseinek könyvelése volt a cél, hanem segíteni nekik kialakítani a jó alvási szokásokat.
Próbáltam segíteni a diákoknak amikor csak tudtam. Amikor hallottam egy diákot köhögni, javasoltam, hogy tegye magasabbra a párnáját, hogy minimalizálja a köhögést, vagy igyon egy kis vizet. Amikor meg kellett varrni a ruhájukat, tűket és cérnát hoztam otthonról. Amikor valamire szükségük volt, amit a szüleik nem tudtak azonnal megadni, megvettem őket. Amikor szidtak másokat, különösen a tanárokat, mondtam nekik, hogy gondoljanak másokra, és kezeljék a konfliktusokat pozitív hozzáállással.
Sok diáknak a barátja lettem. Néhányan úgy hívtak “tanár szerető szívvel,” “Kína legjobb tanára,” vagy “jószívű angyal.”
Egy tanuló megkérdezett:
- Miért vagy te ennyire kedves, míg a többi tanár olyan undok?
- Kérlek, ne gondolkodj így – mondtam.
- Próbáld meg saját magadban megkeresni a hibákat ahelyett, hogy a tanárokat vádolod.
Amikor diákok megszegték az iskolai szabályokat -természetesen túl sokat beszélgettek a takarodó után- feljegyeztem a szabálysértéseiket és elmagyaráztam nekik:
- Nem én vagyok aki bajba akar keverni titeket. Ti szegtétek meg a szabályokat. Nem akarom, hogy megbüntessenek titeket, de követnetek kell az iskola szabályait.
A diákok minden év végén szavaztak a legjobb tanárokra. Néhányan elkérték a dolgozó-azonosítómat, hogy tudjanak szavazni rám.
Mondtam nekik, művelőként nincs szükségem jutalomra.
- A tanáraitok keményen dolgoztak veletek egész évben. Kérlek, szavazzatok rájuk.
A szavazás után, néhány tanuló szomorúan megjegyezte:
- Miért nem volt a neved a szavazó cédulán? Nem tudtunk rád szavazni.
Mások azt mondták:
- Mi beleírtuk a neved!
Időnként követek el hibákat, de a Fálun Dáfá-val és az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia alapelvekkel, meg tudom találni mit csináltam rosszul. Aztán utána nézek a hiányosságaimnak, hogy javítsak magamon következő alkalommal.
Valóban úgy érzem, hogy javultam és jobb ember lettem.
Nagyon hálás vagyok a Dáfának. Sok évig elveszettnek éreztem magam, és nem tudtam a dolgokat jól csinálni. Most már megtaláltam az utam, és az élet igazi értelmét. Nem tudom leírni ezt a szívem mélyéig hatoló örömöt.
Forrás: Becoming a Better Person Everywhere I Go
* * *
tovább ...