A Fálun Dáfá Kínában történt 1999-es betiltása után, a gyakorlók családtagjai szintén hatalmas nyomás alatt voltak. Az én fiam mégis végig támogatott engem.
Egy napon nagyon felidegesítette magát néhány műsort látva a televízióban, amelyek a Fálun Dáfát becsmérelték, és dühösen magának mondta:
- Az üldözés kezdete előtt olyan sokan gyakorolták a Fálun Dáfát. És most közülük többen átálltak az ellenkező oldalra, és támadják. Honnan van ehhez bátorságuk? Hozzám fordult:
- Anya, neked folytatnod kell!
Mivel nem lehetett más független hangot hallani, csak a rágalmazó propagandát, úgy döntöttem csatlakozok a többi gyakorlóhoz, hogy Pekingbe menjünk fellebbezni a Fálun Dáfáért. A másik oldalról, mivel egyedül éltem, egy kicsit hezitáltam. Mi lesz, ha letartóztatnak, és nem tudok visszajönni? Amikor megbeszéltem ezt fiammal, remélve, hogy ő gondoskodhatna a tulajdonomról, biztosított:
- Anya, ne aggódj miatta. Tudom, hogy mit jelent a Fálun Dáfá neked és a családunknak. Ha túlságosan aggódsz a dolgok miatt a lakásban, a végén mindent elveszíthetsz. Ha eltökélt vagy, és helyesen cselekszel, mindened meg lesz végül.”
Az ő biztatásával szálltam fel a Pekingi vonatra.
Ki szegte meg a törvényt?
A rendőrség letartóztatott Pekingben, és egy munkatáborba vittek engem és a sógornőmet. Ugyanabban a munkatáborban őriztek minket, ahol az őrök elektromos botokkal kínoztak később.
A fiam jött meglátogatni minket, és a nénikéje elmondta neki, hogy engem elektromos botokkal sokkolnak. Amikor találkoztunk, mondta, hogy mellettem áll:
- A tény, hogy elektromos botokkal kínoznak téged - megpróbálva kényszeríteni arra, hogy feladd a hited - igazolja, hogy helyesen cselekedtél.
Egy őr, aki kihallgatta a szavait, kérdezte később, hogy mit mondott. A fiam megtagadta a választ, ezért a hatóság több hónapon át elutasította a látogatási kérelmeit.
Amikor a fiam végül újra láthatott, egy rendőr külön helységbe vitt minket, tervezve, hogy mindkettőnket kifaggasson. A megfélemlítés ellenére, a fiam elmagyarázta a tisztnek, hogy a Fálun Dáfá gyakorlókkal igazságtalanul bántak, és azok a hivatalnokok sértenek törvényt, akik fogva tartják és kínozzák a gyakorlókat.
Azt mondta:
- Amikor az üldözés véget ér, nem fogtok ti tisztviselők a börtönbe kerülni?
Eltűnődve szavain, a tiszt bólintott:
- Igen, azt hiszem igazad van.
A feltartott hüvelykujj (jele)
A hivatalnokok nem álltak le miután elengedtek a munkatáborból. Jöttek zaklatni, és elvittek egy agymosó központba. A fiam nem tudta megállítani őket, de mondta nekik, hogy ne bánjanak rosszul velem.
- Remélem úgy fogjátok őt kezelni, mintha a saját anyátok lenne, - mondta egy hivatalnoknak, - Ha valami történik az anyámmal, nem fogom annyiban hagyni.
Az agymosó kezelések a végéhez közeledtek, és a családnak tilos volt a látogatás. Bár a tisztviselők mondták nekünk, hogy munkatáborba kellene küldeniük az embereket a Fálun Dáfá gyakorlásának folytatásáért, nem törődtem vele, és mondtam nekik, hogy megvédeném a hitem. A fiam mindennap eljött, hogy kérelmezze a láthatást, de minden alkalommal elhajtották. Mindazonáltal, a hivatalnokok tudtak a látogatásairól, és meghatotta őket. Az egyik őr azt mondta:
- A te fiad a legjobb.
És a feltartott hüvelykujját mutatta nekem.
Később egy napon eljött a fiam és tudtunk találkozni. Az egyik hivatalnok közölte, hogy letelt az időm:
- Örömmel látom, hogy ilyen boldog család vagytok. Most haza mehettek együtt.
Letartóztatva és elengedve ugyanazon a napon
Miután a rendőrség megtudta, hogy egy anyagokat előállító helyet üzemeltetek az otthonomban, letartóztattak, és elkobozták a dolgaimat. Látva az eszközöket és kellékanyagokat, mint a papír elfoglaltak egy egész rendőrfurgont, az egyik rendőr azt mondta az én esetem elég súlyos:
- Úgy néz ki, mintha egy saját nyomdád lett volna. A szomszédok, akik tanúi voltak a letartóztatásnak, szintén nagyon aggódtak értem.
A rendőrség egy munkatáborba szállított, de megtagadtam a kiszállást a járműből. A tisztviselőknek nem maradt más választásuk, mint kapcsolatba lépni a fiammal. Az egyik hivatalnok azt mondta:
- Ígérem, mindössze egy fizikai vizsgálatra van szükség édesanyádnál, és utána rögtön mehet haza.
Később még aznap a fiam felvett és mindketten hazamentünk.
Egy gyakorló, aki nem tudta, hogy kiengedtek, kérdezte az egyik hivatalnokot, hogy vajon a munkatáborban őriznek-e, a tisztviselő mondta, hogy nem.
- Megígértük a fiának, hogy elengedjük. Nem szeghetjük meg a szavunk.
Eljön a nap
A fiam a pozitív hozzáállása ellenére, nem volt túl jó hangulatban egész idő alatt. Egyik nap elmondta, hogy sok munkatársának vannak félreértései a Fálun Dáfával kapcsolatban, köszönhetően a kommunista rezsim gyűlölet propagandájának. “Időnként furcsa tekinteteket vetettek rám, ami nagyon kellemetlen érzés volt” - mondta.
Azt mondtam neki:
- Fiam, sajnálom, ami történt. De azt gondolom nem szükséges túl sokat aggódnunk miatta, amíg mi a helyes úton járunk… Emlékszel a mondásra, „Járd a magad útját, és hagyd az embereket beszélni?” Eljön az igazság napja, hogy győzedelmeskedjen. Így volt ez a múltban, és így lesz ez a jövőben is.
Szavaimmal vigasztalódva, a fiam most már sokkal jobban érzi magát, különösen hallva azt, hogy több mint 200.000 feljelentést nyújtottak be az egykori kínai vezető Csiáng Cö-min ellen a Fálun Dáfá üldöztetéséért. Egyszer, amikor egy munkatársa kérdezte őt, hogy még mindig gyakorlom-e a hitemet, azt mondta:
- Természetesen!
Látva, hogy más emberek szintén odafigyelnek a beszélgetésükre, megemelte a hangját:
- Képzeld el, hogy van odakint valami, ami egészségessé és boldoggá tesz, és nem kerül semmibe. Nem ragadnád meg?”
Forrás: Police Officer Gives My Son a Thumbs-up for His Support of My Falun Dafa Practice
* * *
tovább ...