Veterán Fálun Dáfá gyakorló vagyok, mivel már több, mint tíz éve művelem magam. Szeretném elmondani mindenkinek, hogy „milyen szerencsés vagyok, amiért Dáfá gyakorló lehetek!”
Amióta csak az eszemet tudom, mindig olyan érzésem volt, hogy azért jöttem az emberi világba, mert van egy küldetésem, amit meg kell találnom. Ez a „valami”, amit kerestem valójában az élet igaz értelmének keresése volt.
Azt követően, hogy a Fálun Dáfá művelésének útjára léptem, a testem és az elmém egyaránt óriási átalakuláson ment át. Visszanyertem a jó egészségemet, és többé már nem szenvedek a deréktáji porckorongsérvtől, gyomor problémáktól és az ideggyengeségtől sem. Továbbá tudom tolerálni, ha a férjem ellenkezik velem, ami egy sarkalatos pontja a házasságunknak. Gyakran veszekedtünk, és már közel álltunk ahhoz is, hogy benyújtsuk a válókeresetet. A Fálun Dáfá gyakorlása óta minden problémánk megoldódott.
Csoda történt a gyakorlatok végzése közben
Mióta elkezdtem a Fálun Dáfát gyakorolni, szorgalmasan tanulom az írásokat. Amikor átmegyek a vizsgákon vagy fájdalmat viselek el, tisztán érzékelem, hogy Li Mester mellettem van, gondoskodik rólam, és vezet a művelésemben.
Csatlakoztam a csoportos gyakorláshoz, és az életem a Dáfá Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia elveihez igazítottam. Sőt már a művelés kezdetén próbáltam csinálni az egy órás meditációt, habár a lábam nagyon fájt. Nagyjából fél óra után, amikor a fájdalom a lábaimban a leginkább elviselhetetlen volt, egyszer csak csoda történt. Hirtelen úgy érzékeltem, mintha a testem lufi lenne, ellenben az egymásra tett kezeimet úgy érzékeltem, mint egy nehéz súlyt, ami megakadályozta, hogy lebegjek.
Egy hideg téli napon az ujjaim átfagytak, és eléggé fájtak azután, hogy befejeztem a gyakorlatokat. Amint hazaértem, összedörzsöltem a kezeimet, és igazán puha és kellemes volt. Lenyűgöző volt, hogy ennyi időt töltöttem a szabadban, mégis a kezeimen ennek nyoma sem volt.
Tisztázni a konfliktust a szomszéddal
A művelővé válás folyamatában muszáj magunkat a Fá magas mércéjéhez igazítanunk, és jó embernek lenni mindig és minden helyzetben.
A családom régebben haragban volt a szomszéddal a ház építésének köszönhetően. Habár a konfliktus a szüleim tettének következménye volt, és tőlem teljesen független, mégis a szomszéd rám is haragudott. Felismertem, hogy nagyon kellemetlen és egészségtelen a számára a haragtartás, és azon töprengtem, hogy hogyan lehetne ezt feloldani a családok között.
Egy nap átmentem a szomszédhoz, hogy megkíséreljek egyességre jutni vele. Fel alá járkáltam a bejárati ajtó előtt, és közben a Fát recitáltam. Ezt mondtam magamnak: „Ha nem tudok a Mester elvárásainak megfelelően viselkedni, akkor nem is lehetek művelő. Hogyan művelhetném magamat a jövőben, ha nem tudok átmenni ezen a vizsgán?” Majd bekopogtam. Szemmel láthatóan megdöbbent, hogy velem találta szembe magát, és az őszinteségem is megérintette, így türelmesen meghallgatott. A konfliktus a családok között feloldódott. Pont úgy, ahogy a Mester mondja: „Azt valljuk a konfliktusoknál, hogy »ha egy lépést visszalépsz, a tenger nagy, az Ég végtelen«”. (Zhuán Fálun, 9. fejezet)
Ez volt az első vizsga a művelésem kezdetén, amelyen át tudtam menni.
A nővérem szavai: A Dáfá valóban csodálatos!
Amióta a Kínai Kommunista Párt (KKP) elkezdte az üldözést és a hamis propaganda terjesztését, a Fálun Dáfáról számtalan kínai embert megtévesztett. Ezért a gyakorlók megkezdték erőfeszítéseiket, hogy tisztázzák az igaz tényeket az üldözésről.
A férjemmel, aki szintén velem együtt kezdte a művelést Pekingbe mentünk, hogy fellebbezzünk az üldözés ellen. Beszéltünk a gyerekeinkkel is, mielőtt elindultunk: „Pekingbe megyünk, hogy felszólaljunk a Dáfáért. Arra törekszünk, hogy jó emberek legyünk. Nem csinálunk semmi rosszat.” A gyermekeink nagyon támogatóak voltak.
Miután letartóztattak és megakadályozták, hogy hazatérjünk, a bátyám és a nővérem megpróbáltak rávenni bennünket, hogy adjuk fel a Fálun Dáfá gyakorlását, az üldözéstől való félelmükben. Mialatt nyomást gyakorolt rám a húgom, egy nap addig sírt, amíg elájult. Elmondtam neki, hogy „Te nagyon jól tudod, hogy milyen rossz volt az egészségi állapotom, és folyton veszekedtünk a férjemmel. Most pedig egészséges vagyok, és a családom is harmóniában van. Hogy adhatnám ezt fel?” Lépésről lépésre megértett a nővérem.
Így ő is részesült a Dáfá áldásaiból. Régebben súlyos vastagbélgyulladástól szenvedett és gyakran volt véres a széklete. A testsúlya is lecsökkent 75kg-ról mintegy 45kg-ra. Amint elkezdte megérteni a Dáfát, és recitálta, hogy a „Fálun Dáfá jó” és gyakran beszélt másoknak a gyakorlásról, visszanyerte a jó egészségi állapotát. Majd ezt mondta: „A Dáfá valóban csodálatos!”
„Mélységesen sajnálom”
Találkoztam olyanokkal, akiket mélyen megmérgezett a Dáfá ellenes propaganda. Egyszer egy nyugdíjazott kormányzati tisztviselő számolt be nekem arról, hogy a helyi bizottság beszélt vele és másokkal is a Fálun Dáfáról. Ezután nem is jött többé a boltomba, de nem haragudtam rá ezért, semmi ilyesmi érzésem sem volt. Ehelyett úgy éreztem, hogy elmulasztottam, hogy segítsek megérteni neki az igaz tényeket, és muszáj könyörületességgel kezelnem. Ezt mondtam neki: „Milyen csodás lenne, ha a Fálun Dáfát nem üldöznék a hazánkban, ugyanúgy mint a világ bármely más országában. A Fálun Dáfá segít az embereknek, hogy magasabb erkölcsi szintre emelkedjenek, javuljon egészségi állapotuk, és azt tanítja az embereknek, hogy kezeljék egymást könyörületességgel.” Fokozatosan elkezdte megérteni, hogy miről beszélek, és barátságos lett. Sőt elkezdte olvasni a Dáfá könyveket, és az információs anyagokat. Időnként bejön az üzletembe, és megosztja a tapasztalatait és megértéseit a Dáfá könyvekről.
Egyszer, amikor egy tanár jött be az üzletembe, kinevette a Fálun Dáfát, és rögtön ment is tovább a következő üzletbe. Úgy gondoltam, hogy nem tudhat semmit a Fálun Dáfáról. Hány potenciális diák lehet, akiket megmérgezhetett? Ezért utána mentem a másik üzletbe, és megkértem, hogy jöjjön vissza velem. Ezt mondtam neki: „Tanár vagy, a célod, hogy oktasd az embereket. A KKP hamis propagandájának a célja, hogy befeketítse a Fálun Dáfát, és ezzel megtévessze a nyilvánosságot. A Fálun Dáfá egy olyan művelési út, amely arra tanítja az embereket, hogy az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia elvek szerint éljék az életüket. Tiszteletlen voltál a Dáfával, amely ártalmas a számodra.” Megváltoztatta a hozzáállását, és így válaszolt: „Most már tudok valamit, amit eddig nem tudtam. Ártottam a Fálun Dáfának, és neked is. Ezt mélységesen sajnálom.”
„Most már tudom, hogy mi is valójában a Fálun Dáfá”
Autóbalesetbe keveredtem 2008-ban, amely során eltört három bordám, és nehezen tudtam lélegezni is. Vérrögöt diagnosztizáltak a mellkasomban. Az orvos azt mondta, hogy ne mozogjak, mert a törött borda átszúrhatja valamelyik szervemet. Azt is mondták, hogy maradjak a kórházban további vizsgálatra és ellenőrzésre. A másik sofőr cége magára vállalta minden kórházi költségemet. Azt feleltem nekik, hogy „Fálun Dáfá gyakorló vagyok. Gyorsabban felépülök, ha hazamegyek és folytatom a gyakorlást, mintha a kórházban maradok, de értékelem a kedves ajánlatot.” A cég képviselője rettegett a további kötelezettségektől, és azt mondta, hogy essünk túl rajta túl egy összegben.” Így feleltem: „Nem fogadhatom el a pénzedet. Semmit sem kell kiegyenlítened.”
Hazamentem anélkül, hogy bármiféle kezelésnek vetettek volna alá. Ehelyett megtartottam az őszinte hitemet a Mesterben és a Dáfában. Otthon erős fájdalmat éreztem, amikor megpróbáltam felkelni az ágyból vagy tüsszenteni. A következő reggelen kiküzdöttem magamat az ágyból, hogy megcsináljam az öt gyakorlatot. A negyedik gyakorlatnál tartottam, amikor a legnagyobb fájdalmakkal küzdöttem, amikor lehajoltam. Ebben a pillanatban egy hangot hallottam, ami egyenesen a Mester fotójának irányból jött, ami ezt mondta: „Gyermekem.” Sírva fakadtam. Tudtam, hogy a Mester érezte a fájdalmamat, és mellettem volt és vigyázott rám. Ezek után is csak a gyakorlatok végeztem, és jobban lettem, annyira, hogy kb. húsz nap után visszatértem a munkába. A szomszédaim ámultak a csodálatos felépülésemen.
A másik sofőr és a képviselő eljött hozzám, hogy pénzt adjanak nekem, de nem fogadtam el. Erre azt mondta: „Hölgyem, kérem, akkor legalább üvöltse le a fejemet a szörnyű hibámért.” Ezt feleltem: „Miért tenném? Nem szándékosan tetted. A Mesterem azt tanítja, hogy legyek jó ember, gondoljak másokra és legyek toleráns. Biztos vagyok benne, hogy óvatosabb leszel a jövőben. Ez nekem elég.”
Elmondtam nekik a tényeket az üldözésről, és egyetértettek, hogy kilépjenek a KKP-ből, és a hozzákapcsolódó szervezetekből. Mielőtt elmentek, a vállalati tisztviselő könnyekkel a szemében a következőt mondta: „Most már elmondhatom, hogy ténylegesen tudom, hogy mi is a Fálun Dáfá.”
* * *
tovább ...