Wei Zheng, Taizong császár pártatlan, de nyers tanácsadója

Wei Zheng (Kr. u. 580-643) árva volt, viszont lelkesen olvasott már gyermekkora óta. Néhány évet egy taoista templomban töltött a szegénység miatt. Később Shimin Li (később Tai Zong császár a Tang dinasztiában) fő riválisát szolgálta, de Shimin Li nagyra becsülte Wei Zheng tudását és bátorságát, olyannyira, hogy nem csak bocsánatot kért tőle, hanem mikor császár lett, támogatta, hogy legyen a közeli tanácsadója. Wei a függetlenségnek szentelte magát, gyakran nyers tanácsokat adott a császárnak egész életén át a legnagyobb feddhetetlenséggel.

Egyszer Wei Zhenget részrehajlással vádolták, de a belső vizsgálat nem talált semmi törvénysértőt. Még a király is figyelmeztette őt, hogy különös odafigyeléssel legyen a hírneve körüli viták elkerülésére. Erre Wei azt válaszolta: „Becsületességemmel szolgálok, és azért teszek dolgokat, mert hiszem, hogy az az államnak, nem pedig a hírnevemnek jó.”

Wei Zheng, Taizong császár pártatlan, de nyers tanácsadója (Illusztrálta: Kiyoka Chu)

„A császár kezében van, hogy vajon egy tanácsadó végül egy jó vagy egy hűséges ember a történelemben.” – figyelmeztette a császárt Wei. Mikor a két dolog különbségéről érdeklődött a kíváncsi császár, Wei azt válaszolta: „Egy tanácsadó feddhetetlenséggel és pártatlansággal segíti a császárát. Rá egy jó emberként fognak emlékezni, ha a császár nagyra becsüli, és együtt az államot erőssé, az embereket gazdaggá teszik. Vagy hűséges emberként emlékeznének rá, akit megölt a császár a pártatlan tanácsáért, és ez az államot a lejtő felé viszi. Fenség, tegyél engem jó tanácsadóvá!” Tai Zong császár le volt nyűgözve.

Mikor a császár azt tervezte, hogy több hozományt adjon kedvenc hercegnőjének a közeledő esküvőjére, Wei Zheng megkérdőjelezte a császárt, mondva, hogy megtörné az élő jogi kódexek és szokások összhangját. Mikor Zhang Sun császárné a császártól meghallotta a történetet a palotában, azt mondta: „Most értettem meg, miért tiszteled őt annyira. A feleséged vagyok, de még én is félek, nehogy megsértselek téged, de Wei Zheng vállalja a kihívást, és az igazság helyénvalóságát Fenséged véleménye fölé helyezi. Micsoda kincs a nemzetünknek! Fenség, kérlek, fogadd meg ennek a bátor embernek a tanácsát.” Ezért a hercegnő hozományát lecsökkentették.

Wei Zheng végül a nemzeti ügyek minisztere lett, de a nyersessége a császár felé nem változott. Egyik nap, mikor Tai Zong császár visszatért a minisztertanácsi ülésről, azt mondta mérgesen a császárnénak: „Előbb vagy utóbb meg fogom ölni ezt az átkozott, öreg parasztot!” A császárné megkérdezte, ki miatt vált ilyen haragossá. A császár ezt válaszolta: „Wei Zheng miatt! Mindig ellentmond, és zavarba hoz mindenki előtt!” A választ hallva a császárné visszavonult, és hamarosan hivatalos ruhában tért vissza, hogy gratuláljon Tai Zong császárnak. Így magyarázta a tettét: „Csak ha a császár bölcs és nyitott, akkor tudja egy tanácsadó elmondani neki az őszinte véleményét. Gratulálni szeretnék Fenség, Wei Zheng kihívása a bizonyítéka Fenséged nyitottságának!” Tai Zong haragja fokozatosan elpárolgott, és a tisztelete a császárné és Wei Zheng felé még nagyobb lett.

Mikor Wei Zheng komolyan megbetegedett, jelentették a császárnak a királyi hírvivők, hogy Wei Zheng egy öreg házban él, csupán egyetlen kis teremmel. A császár haladéktalanul elrendelte, hogy építsenek egy nagyobb termet öt napon belül, ugyanazokból az anyagokból, amiket a palotában is használtak. A császár saját orvosát is elküldte, hogy látogassa meg és gondozza Wei Zhenget. Sajnos Wei Zheng betegsége súlyosbodott, és nemsokára meghalt. A temetésén Tai Zong császár sírt: „Réz tükröt használok, hogy az öltözetem rendben legyen, a történelmet is egy tükörként használom, hogy lássam az irányt, és tükrözze a döntéseimet, valamint egy úriembert is tükörként használva kijavítom a saját hibáimat. Most, hogy Wei Zheng elment, elvesztettem az egyik tükrömet!”