A Sui dinasztia Yang császára egy törekvő, de nemtörődöm zsarnok

Yang Guang (Kr.u. 569-618), Yang császár a második uralkodó volt a Sui dinasztiában. Hírhedt császár volt, akiről sok hagyományos kínai történész beszámolt. Yang nevéhez sok nagy építkezési projekt fűződik, beleértve a Nagy Csatornát, amely a mai napig működik.

Yang arisztokrata családba született, kiváló irodalmi és katonai tehetsége volt. Fiatal hercegként gondosan elrejtette a hiúságát és a fizikai élvezetek iránti szeretetét, hogy megalapozza útját a koronahercegség felé. Túl késő volt, mikor az öreg császár felfedezte a fia valódi arcát. Yang Guang trónra került az apja elleni merénylet, és a bátyja valamint más, a családjában lévő versenytárs meggyilkolása után.

A Sui dinasztia Yang császára egy törekvő, de nemtörődöm zsarnok (Illusztrálta: Zona Yeh)

Az uralkodása elején sok pozitív reformot kezdeményezett, hogy javítsa az uralkodását. Létrehozta az új birodalmi vizsgarendszert, hogy kiválogassa a képzett köztisztviselőket a családi háttér figyelmen kívül hagyásával. Az irodalom iránti érdeklődése egy kereséssé vált annak érdekében, hogy elhozza és megőrizze a klasszikus könyveket és irodalmat, amelyek elvesztek a háború alatt. A kemény törvények elnézőbbé tételével növelte a népszerűségét, és lerázta magáról a népe bizonyos kételyét.

Azonban hamarosan elindított sok nagy és költséges projektet, beleértve a főváros áthelyezését a keleti régióhoz közelebb, és a Nagy Csatorna megépítését, ami megkönnyítette a katonaság és az élelmiszer szállítását a virágzó rizstermelő déli, és a háború sújtotta északi rész között. Úgy mondták, hogy több mint kétmillió ember dolgozott az új főváros építkezésén minden hónapban, és aztán átköltöztek a Nagy Csatorna projekthez.

A Nagy Csatorna befejezése, amely egy több mint ötezer kilométer hosszú vízartéria, nem csak egy jelentős lökés volt a nemzeti szállítmányozási rendszeren, hanem lehetővé tette a császárnak a határozott irányítást a katonai és politikai ügyekben a déli részen. Dél és észak között a kereskedések egyre gyakoribbak lettek, és ez mély hatással volt a kultúrák cserélődésére a kínai történelemben.

Ezeknek a projekteknek a jelentőségét a császár oktalanul komolyan aláásta, mikor a hiúsága és az örömök iránti szeretete egyre jobban előtört. Gyakran használta a Nagy Csatornát a saját luxusútjaira és különleges kövek, kincsek szállítására a palotája és a királyi parkjai számára. Túlzott kiadásai a palotája építkezésére és a pazar díszítőelemekre további elégedetlenséget okozott, miközben züllött életmódja miatt megvetették az értelmiségiek.

Mindazon emberek számát, akik részt vettek a projektjében, nyolcmillióra becsülték a női munkásokkal együtt, akik ott dolgoztak, ahol a férfiak néha elfogytak. Ahelyett, hogy egy kis pihenést adott volna a nemzetnek, később visszaélt egynéhány katonai kalandozással. Délen sikeresen kiterjesztette a területét Vietnámig és északon belső Ázsiáig, de a törekvése, hogy meghódítsa Koreát, végzetes hibának bizonyult, és végül a bukásához vezetett.

49 éves korában egy puccs alkalmával meggyilkolták, miközben elsöprő felkelésekkel szállt szembe.