Wu, a legnagyszerűbb császár a Han dinasztiában

A Han dinasztia Wu császára Han Wu, a Nagyszerű vagy Wu Ti néven is ismert volt. Kr. e. 141-től 87-ig uralkodott, mint egy bátor és energikus harcos, a hagyományos kínai történészek legmagasabb tiszteletét élvezte a Han dinasztiában.

Tizenhét évesen ő vezetette be a császári koronázási évet egy áldott címmel, ami a kínai történelmi feljegyzések hivatkozásában például úgy is olvasható, mint „a Jian Yuan uralkodási periódusának az első éve”. Miután trónra került, Wu császár fenntartotta az emberek megkímélésének a politikáját a kemény törvényektől, de megvalósította azon intézkedések sorát is, melyek megerősítik a központi kormányzat erejét.

Wu, a legnagyobb császár a Han dinasztiában (Illuszrtálta: Kiyoka Chu)

A Han dinasztia kezdetétől fogva az előző császárok sok rokonának adtak adományként hatalmas területeket, és hamarosan potenciális veszélyt jelentettek a császárnak és a központi kormánynak. Wu császár sikeresen felhígította az erejüket egy törvény meghozatalával, amely engedélyezi a királyoknak és a hercegeknek, hogy a földjeiket minden gyermeküknek átadják, ne csak az első fiúnak, és így a hatalmas területeket elkezdték felosztani kisebb egységekre. A központi kormányzat aztán lépésről lépésre képes volt ezeket egybeolvasztani egy tartománnyá a központi kormány irányítása alá. Ez a megközelítés kövezte ki azt az utat, amely átalakította az állam vagy királyság régi koncepcióját, és onnantól kezdve a tartományok a császár alá tartoztak.

Annak érdekében, hogy kiválassza a társadalmi elitet a birodalom közszolgálatára, Wu császár megalapította az ajánló rendszert, ezzel lehetővé téve a hivatalnokoknak minden szinten, hogy kiemelkedő embereket ajánljanak továbbképzésre, akik így szakmai gyakorlattal és ösztöndíjjal szolgálhatják a kormányt. Ez a megközelítés lehetőséget adott a tehetségeseknek, akiknek a háttere kevésbe volt kiváltságos, hogy belépjenek az adminisztrációs rendszerbe.

Emellett Wu császár a konfucianizmust vezette be állami igaz hitnek, és megalapított egy „Birodalmi Főiskolát” a fővárosban, amely első nemzeti főiskolaként szolgált a kínai történelemben. Az előadások fő árama ezen a főiskolán a konfucianizmus köré csoportosult, és a diplomások, akik letették a szigorú vizsgákat, egyenesen a közszolgálatba léptek. Mivel sikeres volt, több konfuciánus főiskolát és iskolát alapítottak szerte a birodalomban. Az ajánlás és a vizsga kombinációjával a civil szolgálat felvételi szerkezete fontos részévé vált a császári örökségnek. Uralkodása alatt a nagyon szegény és alacsony háttérrel rendelkező emberekből, mint a rabszolgák vagy hadifoglyok, fontos tisztségviselők és tábornokok váltak. A konfuciánus filozófia állami hitté emelése nagy hatással volt a politikára, a társadalomra és a kultúrára egyaránt, Kínában és egész Kelet-Ázsiában.

Wu császár költségvetési reformokat is véghez vitt, hogy növelje a bevételt. Kivetett üzleti adót és kemény intézkedéseket vezetett be az etikátlan kereskedők ellen. Az acél-, a só- és az alkoholüzemeket monopóliumként államosította. Felújította a vízépítési projekteket, hogy növekedjen a mezőgazdasági termelés, és az első kínai mezőgazdasági naptárat is felvették birodalomában.

Nagyszerű katonai harcosként tisztelték: a Han Kínát Wu császár vezette legnagyobb területbővítéséhez, méghozzá minden irányba, miután felhagyott korábbi védelmi politikájával. A birodalom visszanyerte Korea és a kelet felett az irányítást, a csapatok bevonultak Dél-Kínába és Vietnám központjába is. A császár határozottan eltökélt volt abban, hogy megnyeri a háborút Xiong Nu (vagy Hsiung Nu) ellen, ami egy általános név a számtalan barbár nomád törzseknél, akik komoly veszélyt jelentettek az északi határon. Erőteljes támadások sorozata kezdődött, és a hosszú éves háborúk térdre kényszerítették a legtöbb Xiongxu királyságot vagy tálcán hozták el a vezetőjük fejét. A Han csapatok elhajtották az ellenségeiket, majd hadjáratot folytattak még nyugatabbra Kirgizisztánig és Üzbegisztánig.

Eközben a császár megbízta Zhang Qian követet, hogy a messzi nyugati területen keressen tartós szövetségeseket és kulturális cseréket, és ennek eredményeként további kapcsolatokat a Han, a nyugati területek és még Közép-Ázsia között is. Az expedíció később lehetővé tette a kínai selyem és más áruk szállítását Chang’An-ból, Kína fővárosából a mai Iránig, aztán még nyugatabbra is. Ez az út „Selyemút"-ként vált ismertté a történelemben. Kína hírnévre tett szert a keleti világban és az embereket Kínában azóta nevezik Han kínaiaknak.

A sokat bővült birodalommal szembenézve, Wu császár később 13 regionális felügyelőt nevezett ki, hogy ellenőrizzék a tartományi kormányzók munkáját, ezzel fejlesztve a birodalmi adminisztrációs rendszerét. Ezeknek a felügyelőknek a felelőssége volt jelentést tenni a főfelügyelőnek, aki közvetlenül a császárnak jelentett a helyi kormányzók teljesítményéről, bármilyen hatalmi visszaélésről vagy korrupcióról, a helyi nemesek állapotáról és az emberek lelkiállapotáról. Ez volt az első független, módszeresen ellenőrző szerkezet a kínai történelemben.

Wu császár ötvennégy évig volt hatalmon, és 70 éves korában hunyt el. Uralkodása alatt Han Kína volt a legnagyobb kiterjedésű, amely felülmúlta a Római Birodalom méretét is ugyanabban az időszakban, de ez kimerültséget és szegénységet is okozott. Habár ez tükröződik késői uralkodásában, és ki is adott egy rendeletet a bűnbánatról, hogy bocsánatot kérjen alattvalóitól a múltban elkövetett katonai politikai hibáiért, a császár katonai eredménye mégis elnyerte a posztumusz Wu címet, amely „harcias”-t jelent.