Egy munkatábor túlélője szörnyű élményeiről számol be - 2. rész

A túlélő beszámolójának első részét ezen a linken olvashatják:
http://hu.clearharmony.net/articles/201304/110676.html

Agymosó technikák
Az egyik agymosó módszer, hogy egyhelyben állásra kényszerítik a gyakorlókat, miközben a hatóságokkal együttműködők egy csoportja hamis állításokkal árasztja el őket; kb. 20 cm-re állnak az arcuktól. Ezt a módszert szakadatlanul hajtják végre, 24 órában egy nap, a hét minden napján. Ez alatt az idő alatt folyamatosan gyalázzák a Dáfát és felváltva kínozzák a gyakorlókat. Nem szabad aludniuk és egész idő alatt megfigyelés alatt állnak.

Ha észlelik, hogy valaki fáradt, mindenféle gonosz módszerrel megpróbálják ébren tartani. Ezek a bántalmazások akár több napra is elhúzódhatnak, legtöbbször akár 3-4 hónapig is eltarthatnak. Az intenzív és tartós nyomás az áldozat idegösszeroppanásához vezet.

2002-ben kitettek engem is ennek az agyomásnak. Június 2-án kezdték meg és augusztus elején fejezték be. A pincében található cellába zártak be, ami nagyon kicsi volt, három-négy személy nyomorgott benne. Bezártak és teljesen elvágtak a külvilágtól.

Több mint 40 napig nem engedtek aludni. Együttműködőket bíztak meg az agymosásommal, három műszakban, mindennap. Állandóan a szemembe néztek, miközben szidták a Dáfát. Amint látták, hogy álmos lettem, a körmeikkel beleszúrtak a testembe és a karjaimba. Az egész karom tele volt kék foltokkal.

Valamint hegyes golyóstollbetéttel a fejemet szúrkálták. Ez annyira fájt, hogy sokszor üvöltöttem. Néha megfogták a hajam és a lépcsőn föl-le húzgáltak. Gyalázó szavakat írtak a Dáfáról a karomra. Néha a fürdőszobába hurcoltak, ahol lefröcsköltek hideg vízzel.

Ha az ember nem alszik eleget, akkor rendszerint félős és nyugtalan lesz és 7 napon belül biztosan idegösszeroppanást kap.

Szilárdan hiszem, hogy a Mester védelme miatt voltam csak képes ellenállni a gonosz üldözésnek.

Nyomorékká váltam a kínzások miatt
2003 márciusában, mikor Kínában kitört a SARS járvány, magánzárkába tettek. Egy májusi napon Li Ying őrnő kitalált valami kifogást, hogy megint hosszadalmas egyhelyben állással büntessen. Nem hagytam magam, mire Liang Yan-t hívta és másokat is, akik betömték a számat egy ronggyal és összekötötték a lábaimat. Egész nap így hagytak, megkötözve. Este jött Li Qian őrnő, aki arra kényszerített, hogy álljak fel, majd megbízott két foglyot, hogy figyeljenek meg.

Kilenc napon és kilenc éjszakán kellett így állnom és egész idő alatt nem engedték, hogy pihenjek vagy aludjak.

Hét nap eltelte után nem bírtam tovább és állandóan becsukódott a szemem. A megfigyelő foglyok ide-oda vonszoltak és arra kényszerítettek, hogy menjek néhány lépést, hogy ébren maradjak, majd megint vissza kellett mennem a helyemre. Megállás nélkül felváltva figyeltek, nehogy lehunyjam a szemeim.

Végül bedagadtak a lábaim és nem ment rám egy cipő sem. Ezért mezítláb kellett tovább állnom. Állandóan ezt hajtogatták: „Nemsokára nyomorék lesz a lábad; víz fog folyni a lábaidból.“

Később az egyik lábfejem nyomorék lett és nem bírtam többet egyenesen állni.

Ha jó kedvük volt az őrnőknek, egy pár órára leülhettem egy székre. Ha rossz kedvük volt, akkor egész éjjel nem aludhattam. Néha megengedték, hogy 2-3 órára ledőljek az ágyra. Egészen augusztusig kínoztak így.

A testtartásom teljesen ferde lett és hiába próbálkoztam, nem tudtam kiegyenesedni. Mások azt mondták, hogy az arcom egyik fele magasabban van, mint a másik. Amikor megérintettem, éreztem, hogy tényleg így van. Yin Guihua őrnő sokáig nem látott és mikor újra találkoztunk, teljesen le volt döbbenve.

A kínzást „játék“-nak tekintik
A további kínzás szeptemberben kezdődött meg és minden nap megvertek. Zhang Fang és Xu, akik együttműködtek a gonosszal, kitaláltak egy „rugdaló“ játékot.

Úgy kezeltek engem, mint egy labdát, ide-oda löktek és közben ezt kiabálták: „Ez tényleg szórakoztató!“ Li Qian őrnő belépett a szobába és úgy tett, mintha nem látná, mi történik. Amikor megkérdeztem, hogy miért hagyta, hogy ezt tegyék velem, ezt felelte: „Ki rugdalt meg? Nem láttam senkit, aki megrúgott volna.“ A combom teljesen bevörösödött és bedagadt a rúgásoktól.

Éjszaka olyan brutálisan megvertek, hogy kiabáltam. Sokan felkeltek a kiabálásom miatt. Az őrnők erre bevittek egy mellékhelységbe, amit csak ők használnak. Li Qian őrnő ezt mondta: „Ha itt halsz meg, senki nem tudja meg.“ Nem hagytak aludni, csak néha hagytak kicsit lepihenni. Novemberig tartottak fogva.

Folyt. köv.


Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/4/13/138906p.html
Kínai változat: http://www.minghui.org/mh/articles/2013/4/10/-271908.html