Sunzi és “A háború művészete” című könyve

Sunzi, más néven Sun Tzu egy magas rangú katonai hadvezér és stratéga volt a kínai történelemben, akit úgy tartottak számon, mint minden idők nagyszerű stratégiai tanítóját és vezetőjét.

Sunzi igazi neve Sun Wu volt, és i.e. 535-ben született. Eredetileg egy nemes volt Qi-nél a Tavaszi és Őszi Időszak végén. Miután Qi háborúba kezdett, a Wu királyságba menekült, és a világtól elvonult életet élt, és arra szentelte az életét, hogy a háború művészetét tanulmányozza. „A háború művészete” című könyv egy értékes kínai katonai értekezés, amelyet Sunzinak tulajdonítanak, aki hadvezér volt a Wu királyság királyánál.

Egyik nap a király hívatta Sunzit, és azt mondta neki: „Tizenhárom fejezetet írtál a háború művészetéről, és minden egyes fejezet igazán tökéletesnek tűnik. Azonban ez mind feltevés, és senki sem tudja, vajon az összes elméletet meg lehet-e valósítani a gyakorlatban.”

Sunzi ezt válaszolta a királynak: „Tudsz nekem segítségül adni embereket és megengeded, hogy bizonyítsam az elméleteimet? Akkor meg fogod érteni a háború művészetét.” A király akkor azonnal átadott egy parancsot, hogy küldjenek 180 cselédet a palotájába, hogy eljátsszák a hadsereget. Sunzi először két csoportba osztotta őket, és kijelölt két ágyast, akik a király legkedveltebbjei voltak, hogy a két csapat kapitányai legyenek.

A kiképzés elején a szolgálók nem vették komolyan, és nem követték pontosan Sunzi utasításait. Ezért a kiképzés egy káosz volt, nem számított, mennyire világosan, és hányszor elismételve tanította Sunzi a szolgálókat.

Újra és újra kérte Sunzi a szolgálókat, hogy ne úgy vegyék, mint egy viccet, fegyelmezte őket, hogy ne hibázzanak, különben a katonai törvények szerint bünteti meg őket. Újra és újra kezdték a kiképzést, de a szolgálók még mindig nevettek és nem figyeltek Sunzira.

Sunzi mérgesen nézett a kapitányokra, és így szólt hozzájuk: „Ti ketten, mint kapitányok, nem feleltek meg a felügyeleti kötelezettségeteknek, és el kell fogadnotok a büntetéseteket.” Így a két ágyast kivégezték a katonai parancs szerint.

A királynak – elvesztve két kedvenc ágyasát – nem volt kedve figyelni a kiképzést. Sunzi nagyon csalódott volt, és azt mondta a királynak: „Szóval csak papíron szeretsz harcolni, és nem áll szándékodban javítani a hadseregen.”

A király megvilágosodott Sunzi által, és megértette, hogy ő valóban a háború művészetének kiemelkedő tehetsége. Sunzit azután hadvezérré nevezték ki, és utána meghódította nyugat Chut és az északi középső földet.

Egész életében Sunzi nemcsak kiváló katonai hőstetteket valósított meg, hanem továbbadta az értékes katonai művészet elméletét is, különösen „A háború művészete” című munkát, amely csak 13 fejezetből és ötezer szóból állt, és teljesen tükrözi a katonai gondolkodását.

„A háború művészete” lefedi az összes katonai elméletet, mint a stratégiát, pszichológiát, meteorológiát, domborzatot, stb. Ezen kívül tartalmaz politikát, gazdaságot, történelmet, filozófiát, irodalmat és természettudományt. Ezért a közzététele után a kínai politikusok, stratégák, filozófusok és írók jelentőséget tulajdonítottak neki. Ezen kívül elterjedt szerte a világon. Már a Tang dinasztiában elterjedt Japánban. Mostanában „A háború művészete” elméleteit és ötleteit gyakran használják a modern üzleti és társadalmi irányítás döntéshozatali folyamataiban.

„A háború művészete” szerint a katonai erők legmagasabb állapotában „harc nélkül igázzák le a másik hadsereget” – ami azt jelenti, hogy elérhetjük a győzelmet egyetlen katona bevetése nélkül is.

Sunzi támogatta a „háború óvatosságát”. „A háború művészeté”-ben elsőként azt jegyezte meg: „A háború egy fontos nemzeti esemény, és komoly hatása van nemcsak az emberek életére és halálára, hanem a nemzet fennmaradására is. Ezért óvatosnak kell lennünk annak megfontolásánál, vajon indokolt-e háborút indítani másik nemzetek felé.” Ezen felül figyelmeztette a nemzetek királyait és hadvezéreit, hogy ne induljanak csupán haragból háborúba. Véleménye szerint az embereknek kétszer meg kellene gondolniuk, mielőtt elkezdenek háborúzni és döntést hoznak a saját nemzeteik érdekei alapján.

„A háború művészetét” széles körben egy olyan könyvnek tekintik, amely a harc megnyeréséről szól. Azonban ez a könyv megtanítja az embereket arra, hogy megértsék a katonai erők használatának célját, hogy az embereket távol tartsa a zűrzavartól, és visszahozza nekik a békét. Továbbá azok, akik támogatják a háborúkat, megvilágosodhatnak „A háború művészete” elméletei által, és megérthetik az élet igazi értelmét, és végül leteszik a fegyvereket.

A könyv tanításaiból az emberek a történelemben megértették, hogyan fejlesszék az életüket az erkölcs emelésével, és a királyok és udvaroncok megtanulták, hogyan kezeljék a nemzeti ügyeket az erénynek megfelelően. Manapság a vezetők az élet minden területén úgy veszik “A háború művészete” című könyvet, mint egy stratégiai és kézikönyvet.