2012.05.04
A nyugati demokráciák számára a kínai krízishelyzet megfigyelése lelkiismereti kérdéssé válik. Hogyan fog Ön állást foglalni? Kína problémái az égész világot érintik.
A jó és a rossz közötti harcban nincs lehetőség semlegesnek maradni. Az emlékezetes politikai események egymást követik Kínában ez év februárja óta, és már a nemzetközi társadalom figyelmét is felkeltették.
2012. február 6-án éjszaka Wang Lijun, Chongqing-i helyettes polgármester és vezető rendőrfőnök a Chengdu-i Amerikai Konzulátushoz menekült, ahol is felfedte a Chongqing-i pártvezető, Bo Xilai és a belső biztonsági vezető Zhou Yongkang puccs terveit. Kevéssel több, mint egy hónap múlva Bo Xilai-t leváltották a tisztségéből.
Ezt követően a figyelem középpontjába kerültek azok a szörnyű bűncselekmények, amelyeket a Fálun Dáfá üldözésének közepette Zhou Yongkang és az ő irányítása alatt álló Politikai és Jogi Bizottság követett el. Ezzel egyidejűleg napvilágra került az a példátlan hatalmi monopólium is, melyet a Politikai és Jogi Bizottság birtokolt és mindazok a jogellenes hatalmi visszaélések is, melyeket működésük közben elkövettek.
Április utolsó hetében végül sikerült a vak emberi jogi ügyvédnek Chen Guangcheng-nek elmenekülni a Shandong-i házi őrizetből, és elérte a pekingi Amerikai Nagykövetséget. Chen személyes példája és tragikus helyzete egy további példa a Politikai és Jogi Bizottság sötét tevékenységére, és ez az eset közvetlenül ráirányította a világ figyelmét a kínai katasztrofális emberi jogi helyzetre.
Ez nem egy egyszerű belharc
A médiában ezeknek az eseményeknek a láncolatát a Kínai Kommunista Párt legmagasabb köreiben lezajló belső hatalmi harc kísérőjelenségeinek nevezték. Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet.
A KKP uralkodásának 63 éve alatt számtalan bűncselekményt követett el a kínai nép ellen. Ezeknek a bűncselekményeknek a listája olyan hosszú, hogy még Kína 5000 éves történelmében sem akadt egyetlen olyan dinasztia, vagy politikai szereplő sem, aki csak megközelítőlegesen is ilyen mennyiségű embert ölt volna meg, mint a KKP. Békeidőkben a KKP több százmillió kínai embert üldözött, ami ahhoz vezetett, hogy 80 millió kínai halt meg nem természetes úton.
Azok a károk, amelyeket a KKP a kínaiak testének és szellemének okozott, ill. amit a kultúrájukkal tett nem is lehetnének már súlyosabbak. A 13 éven át tartó, és még most is folyamatban levő üldözése a 100 millió Fálun Dáfá gyakorlónak, a legeslegszörnyűbb és magára haragítja az Eget és a Földet.
Mivel azoknak a bűncselekményeknek, amelyeket a KKP a kínai nép ellen elkövetett, megvannak a következményei, a KKP uralma ma röviddel az összeomlás előtt áll.
Most az igaz emberek Kína jövőjét illetően mind egy erkölcsi döntés előtt állnak.
Választás
A politikai viharoknál, amelyek éppen átszelték a KKP legmagasabb köreit, első sorban arról volt szó, hogy megkíséreljék a bűnösök, hogy a gonosztetteikért ne kelljen felelniük.
A KKP mostani vezetője Hu Jintao, a miniszterelnök Wen Jiabao és a kijelölt KKP vezető Xi Jinping nem akarják magukra venni a Fálun Dáfá üldözésének bűnét, melyet a volt pártvezető Jiang Zemin indított el 1999-ben. Azonban Jiang Zemin, Zhou Yongkang, Bo Xilai és mások, akik minden erejükkel és minden eszközzel megpróbálták megsemmisíteni a Fálun Dáfá-t, pontosan ezt akarják megakadályozni. Attól tartanak, hogy a bűneikért felelősségre vonják őket, és olyan messzire elmentek, hogy kiterveltek egy katonai puccsot is, annak érdekében, hogy továbbra is hatalmon tudjanak maradni.
Az ő idejük immár véglegesen lejárt, mert minden ember a kínai társadalomban, a magas rangú tisztségviselőktől az egyszerű földművesekig, elítéli a Fálun Dáfá üldözését. A Fálun Dáfá gyakorlók türelemmel és kitartással mutatták meg a kínai népnek az üldözés gonoszságát, és az ő szellemi útjuk jószívűségét. A gyakorlók ezzel egész Kínában megváltoztatták a helyzetet.
A történelem eme pillanatában választás előtt állunk: folytatni az ártatlan Fálun Dáfá gyakorlók üldözését és az olyan emberek elnyomását, mint Chen Guangcheng, vagy a bűnösöket bíróság elé állítani, és ezzel az alapvető jogokat és az emberek jólétét újra helyreállítani.
Amit hatalmi harcnak neveztek, az valójában a jó és a rossz közötti harc. Egy döntésről van szó, amely az erkölcsről és az igazságról szól – vagy annak ellenkezőjéről.
A fekete börtön
Amennyiben az üldözőket bíróság elé állítják, ezzel megnyerik az emberek szívét, mivel az egész világ felháborodik, amikor látja Chen Guancheng tragikus sorsát a Youtube-on, és látja, hogy az emberi jogokat lábbal tiporják Kínában. Kínában számtalan embernek kellett hasonlóan megrázó dolgokat elviselnie.
Gondoljunk csak az általunk név szerint ismert esetekre és arcokra: az emberi jogi ügyvéd Gao Zhisheng, az AIDS-aktivista Hu Jia, Ai Weiwei művész, hogy csak egy pár esetet említsünk. A milliók, akiknek a neveit nem ismerjük, kérelmezők, hívők, értelmiségiek, háztulajdonosok, és szülők, akik többet szerettek volna egy gyereknél. Nekik mind személyesen is meg kellet ismerkedniük a Politikai és Jogi Bizottság kriminális tetteivel és eljárásaival.
Gondoljunk bele, hogy ártatlan Fálun Dáfá gyakorlók milliói váltak a rezsim propagandájának köszönhetően (hamis jelentések, az eljátszott „önégetési incidens” a Mennyei Béke Terén stb.) a társadalomból kivetetté és a gyűlölet céltábláivá. Ezen kívül megkínozták és arra kényszerítették őket, hogy tagadják meg a hitüket, és élve felboncolták ezeket az embereket, hogy a szerveiket eladják – ez egy olyan bűncselekmény, amely ilyen mértékben és ezen a Földön még soha ezelőtt nem fordult elő.
Az igazságszolgáltatásnak ezek a kudarcai mindenütt jelen vannak, és manapság az egész kínai társadalom egy fekete börtönhöz hasonló.
A történelem ítéletet hoz
Minden ember a KKP csúcsán, aki fel akarja számolni ezt a fekete börtönt - hogy az embereknek visszaadja a szabadságát és a gondjait enyhítse - jót cselekszik.
Mindazok, akik azon munkálkodnak, hogy ezt a fekete börtönt fenntartsák, és továbbra is erőszakot alkalmaznak, a kínai nép fő ellenségei.
A régi Kínában létezett egy egyszerű bölcsesség, amit mindenki ismert: A jót jóval viszonozzák, a gonoszt gonosszal. Ez ténylegesen egy általános alapelv.
Ebből következik, hogy az erkölcsi szintünk magassága – és ezzel a jóságunk és igazságosságunk mértéke is – meghatározza a jövőnket.
A Fálun Dáfá üldözésének irányítóit bíróság elé állítani, egy felelősségteljes és bátor tett, amely új jövőt ajándékoz majd Kínának. Az ilyen tettekkel egy ember elnyeri a nép támogatását és a bizalmát egyaránt.
Mindenki Kínában, Hu Jintao-tól, Wen Jiabao-tól és Xi Jinping-től kezdve az egyszerű földművesekig megválaszthatja, hogy melyik oldalra áll.
Az embereknek már túlságosan sokáig kellett várniuk, és a történelem ítélete már régóta esedékes.
Ebben a pillanatban többről van szó, mint politikáról és esetleges forradalmakról. Ez egy alapvető döntésnek a meghatározó pillanata.
A szabad világ nem viselkedhet ebben az esetben úgy, mint egy tartózkodó megfigyelő. Neki is döntenie kell. Neki is a kínai nép mellé, vagy ellen kell állnia: az erkölcs mellé, vagy ellen. A szabadság mellé, vagy ellene. A jövő mellé, vagy ellene.
Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, mely a Clearharmony oldalon jelenik meg, de kérnénk, és egyben köszönjük a forrás feltüntetését! (a szerkesztők)
* * *
tovább ...