Régi idők történetei: a házasság előre elrendelt – egy férjnek és egy feleségnek tisztelettel kell kezelniük egymást

(Clearwisdom.net) A Tang dinasztia alatt élt egy ember Kínában, Duling-ban, akit Wei Gu-nak hívtak. Fiatal korában árva lett. Miután felnőtt, minél hamarabb meg akart házasodni és családot akart alapítani. Megbízott valakit, hogy keressen számára egy feleséget, de nem járt sikerrel. Yuanhe (i.e. 806-820) második évében Qinghe területén utazott és egy fogadóban szállt meg Sogcheng város déli részén. Egy vendég a fogadóban azt ajánlotta neki, hogy megkéri számára Sima Panfang lányának kezét, aki Songcheng-ben élt. Egy találkozót tűztek ki a következő napra a Longxing templom bejáratához, hogy megvitassák az ügyet.

Hogy megmutassa, hogy őszintén gondolja a házasságot, Wei már hajnal előtt a találkozó helyére érkezett. Mikor odaért, látta, hogy egy öregember ül a templom lépcsőjén és egy könyvlistát böngész a holdfényben. Wei csendben böngészte a könyvlistát, de nem tudta felismerni a könyvcímek írásjegyeit.

Wei megkérdezte az öregembert: „Milyen könyvet keres? Amikor kicsi voltam, keményen tanultam, és ritka, hogy olyan írásjegyekkel találkozzam, amelyeket nem ismerek. Még a szanszkritet is olvasom. Nekem azonban nem ismerősek azok a könyvek, melyeket keres. Mifélék?” Az öregember elmosolyodott és válaszolt: „Ezek az alvilág könyvei. Mivel nem tartoznak ehhez a világhoz, természetes, hogy sosem láttad őket. Az alvilágból jöttem és felelős vagyok az itteni ügyekért. Nem lett volna szabad belém futnod, hiszen mi el vagyunk választva egymástól a yin és yang által, de korán jöttél ide, és nem vártalak.“

Wei megkérdezte az öregembert: „Miért vagy felelős?” Ő válaszolt: „A házasságért vagyok felelős ezen a földön.” Wei izgatott lett és megkérdezte tőle: „Árva lettem kiskoromban, szeretnék gyorsan megházasodni, hogy legyenek leszármazottaim. Ajánlatot tettem sok lánynak több mint egy tucat éven keresztül, de nem jártam sikerrel. Találkozni fogok egy barátommal itt ma, hogy beszélgessünk a házasságról Sima Pancheng lányával, aki Songcheng-ben él. Ez működni fog?”

Az öregember ezt válaszolta Wei-nek: „Nem. Ha nincs elrendeltetve a házasságod valakivel, még ha az a valaki egy alacsony társadalmi rétegből származik is, és leereszkedsz, hogy elvedd őt, nem fog működni. A feleséged még csak most múlt három éves. 17 éves lesz, amikor beházasodik a családodba.”

Wei aztán megkérdezte az öregembert: „Mit viszel a táskádban?” Az öregember válaszolt: „Piros szalagokat. Arra használom őket, hogy az emberi világban örökre összekössem a férj és a feleség lábát. Mikor egy ember megszületik, már van egy szalag a lábán, amely összeköti majd a házastársával. Nem számít, ha ők ketten ellenségek vagy ha az egyikük gazdag a másik meg szegény, vagy ha a világ két legtávolabbi sarkában élnek. Ha egyszer ez a piros szalag összeköti őket, nem tudnak a sorsuk ellen tenni. A te lábad is össze van kötve valakivel. Semmi sem fog változni, függetlenül attól a lelkesedésedtől, hogy egy korai házasságot keresel.”

Wei megkérdezte: „Hol van a feleségem? Mivel foglalkozik a családja?” Az öregember azt mondta neki: „A feleséged egy Chen nevű asszony lánya. Zöldségeket árul egy piacon a fogadótól északra.” „Láthatom őt?”- kérdezte Wei. „Chen gyakran viszi magával a lányát a piacra. Kövess engem, megmutatom neked” – mondta az öregember.

Wei a barátját attól a naptól nem látta. Wei követte az öregembert a piacra. Egy vak öregasszony kezében egy három év körüli kislánnyal ment feléjük. A kislány csúnyán nézett ki, és a ruhája szakadt volt. Az öregember rámutatott a kislányra és azt mondta Wei-nek, hogy ő lesz a felesége. Wei nagyon mérges lett. „Megölhetem őt?” „A lánynak virágzó jövője van, és egy gazdag élete lesz veled. Nem kellene megölni.” – mondta az öregember és aztán eltűnt.

Wei nagyon dühös volt: „Az öreg szellem abszurd. Egy jó társadalmi helyzettel rendelkező, művelt családból származom. Olyan valakit kellene elvennem, aki egyenlő rangban áll velem. Még ha sosem házasodok meg, lehetnék barátságos néhány gyönyörű nővel. Miért kellene elvennem egy vak asszony csúnya lányát?” Megélezett egy kést és átnyújtotta a szolgájának: „Te egy jó ember vagy. Ha megölöd nekem azt a lányt, nagyon sok pénzzel foglak megjutalmazni.”

A következő nap Wei szolgája beletette a kést az ingujjába és elment a piacra, hogy orvul meggyilkolja a kislányt. A tömegben káosz tört ki. Wei és a szolgája elszökött a káosz ideje alatt. Aggódva kérdezte a szolgájától, vajon leszúrta-e a lányt. A szolgája azt mondta neki: „A szívét céloztam, de elvétettem és a szemöldökei közé szúrtam.” Ezután Wei feleségül kért számos alkalommal sok nőt, de nem járt szerencsével.

Tizennégy évvel később Wei apja egy régi ismerősénél, Wang Tai-nál dolgozott. Wang a Xiangzhou ügyészségnek a vezetője volt. Ő volt a felelős a bizonyítékok begyűjtéséért és a kihallgatásokért. Wang csodálta Wei kiváló képességeit és eldöntötte, hogy hozzáadja 17 éves lányát Wei-hez.

Wang lánya erkölcsös és intelligens volt. Gyönyörű volt, de mindig beillesztett egy virágot a szemöldökei közé. Még akkor sem vette le, mikor fürdeni ment vagy egyedül volt. Egy évvel azután, hogy összeházasodtak, Weinek hirtelen eszébe jutott az évekkel azelőtti orvgyilkosság a piacon, és megkérdezte a feleségét a virágról. A felesége elsírta magát és azt mondta: „Örökbe fogadott engem Wang Tai, az ügyészség vezetője. Az apám rendőrbíró volt Songcheng városban. Még csecsemő voltam, mikor meghalt. Az anyám és a bátyám szintén meghaltak ezt követően, így egy tanyán maradtam Songcheng déli részén. A nagynénémmel éltem együtt, Chen-nel. Mivel a piachoz közel laktunk, Chen zöldségárusításból élt. Mikor három éves voltam, Chen elvitt a piacra, egy gengszter megtámadott egy sebhelyet hagyva a szemöldökeim között és ezt a forradást takarom el a virággal. Körülbelül hét évvel ezelőtt, mikor mostohaapám Lulong-ban volt, örökbe fogadott engem.“

Wei megkérdezte a feleségét, hogy vajon Chen vak volt-e. A felesége megerősítette ezt, és megkérdezte tőle, honnan tud erről. Wei elmondta neki, hogy ő volt az a személy, aki elrendelte a meggyilkolását és elmondott a feleségének mindent, ami akkor történt. Miután megtudták, hogy mi történt, még jobban tisztelték egymást. Született egy fiúk, akit Kun-nak neveztek el. Mikor Kun felnőtt, Yanmen-ben a prefektúra vezetője lett. Wei felesége abban a megtiszteltetésben részesült, hogy ő lett Taiyuan prefektúra úrnője. Miután Songcheng bírója meghallotta a történetüket, elnevezte a fogadót, melyben Wei 14 évvel ezelőtt megszállt Eljegyzési Fogadónak.

A történet elmondja nekünk, hogy a házasság eleve elrendelt. Ez az erény és a karma által van eldöntve és nem változtatható meg. Wei nem volt hajlandó elfogadni a sorsát. Nem gondolta volna, hogy a felesége egy csúnya kislányból egy gyönyörű, erényes asszonnyá válik. Az egyenlő rangban lévő feleségre és a jó megjelenésre való törekvése semmin nem változtatott, kivéve, hogy a felesége gyönyörű arcán egy sebhelyet hagyott.

Egy erkölcsileg elfajult társadalomban a férfiak és a nők közötti kapcsolatok be vannak szennyezve. Nem szokatlan, hogy a férjek és a feleségek paráználkodnak, elhagyják egymást és harcolnak egymással, és a házasságuk válással végződik. Talán Li Fuyan a Tang dinasztiából a mai embereknek próbálta meg elmondani az Eljegyzés Fogadó történetét.

(Ez a történet Li Fuyan Xu’xuan’guai’lu című könyve alapján íródott.)