A Nagyszerű Yu szabályozta az áradást (Kr.e. 2205)

A Nagy Yu felügyelte az áradást (SM Yang/Epoch Times)

Shun császár után Yu lett a következő császár (Kr.e. 2205). Yu az egyik leszármazottja volt a Sárga császárnak. Mivel ismert volt a kedvessége és a tehetsége, Yu-nak azt javasolta sok miniszter – mint a legalkalmasabb személynek – hogy találja meg a módját az áradások szabályozásának. Akkor őt nevezte ki Shun császár arra, hogy felügyelje az árvizet.

Gun, Yu édesapja kilenc évet töltött el töltések és gátak építésével, hogy megakadályozza az áradásokat Yao uralma alatt, de a munkája hiábavaló volt.

Yu megközelítése különbözött az édesapjáétól. Észrevette és kihasználta a lefelé áramló víz természetét, kikotort csatornákat a terep fizikai adottságai szerint, hogy elvezesse a kilenc nagy folyót a tengerhez. 13 év kemény munka után az árvizek enyhültek.

Yu az árvízvédelemnek szentelte magát, ahogy tudta szabályozta az áradást, hogy megmentse az emberek életét. Odaadó volt olyannyira, hogy háromszor elhagyta a saját házát és nem ment haza. Először, amikor éppen elkezdte a munkát az áradás szabályozásánál, meg sem látogatta a feleségét, habár friss házasok voltak. A második alkalommal nagyon elfoglalt volt az árvízvédelemmel, és nem ment haza, hogy felkeresse a családját, habár nemrég született a kisfia. A harmadik alkalommal olyannyira lefoglalta a víz elvezetése a tengerhez, hogy nem hagyta abba: éppen csak visszaintegetett a feleségének és a fiának.

Miután sikeresen fejlesztette az árvízvédelmet, Yu azon gondolkodott, hogy az emberek hogyan ültethetnének különböző terményeket a termékeny földbe. Ezután az emberek élete boldoggá és békéssé vált.

Yu-t nagyszerű közreműködése és az emberek felé mutatott könyörületessége miatt mindenki nagyon szerette. Yu nagyon szerény, jóindulatú és megbízható volt, Shun császár mindig számíthatott rá, így hát Kr.e. 2205-ben Shun császár Yu-nak adta át a trónját a fia helyett.
Yu-ra úgy emlékeznek a kínai emberek, mint Nagyszerű Yu.

Az örökletes felségjog kezdete

A Sárga császárt, Yao-t és Shun-t tisztelte és támogatta minden törzs, hogy császárok legyenek, az erkölcsös jelleműk miatt. Ők az ősi kínai társadalom erkölcsi alapelvei szerint uralkodtak laza vezetéssel. Ők választották meg a megfelelő képességeik és erényes jellemük alapján az utódjukat. Az emberek véleményét is kikérték, hogy egy végső döntést hozzanak, hogy kinek adják tovább a trónt.
Yu volt az ük-ük-unokája a Sárga császárnak. Az ő dédapja és apja nem császárok voltak, hanem a császár miniszterei. Yu átadta a trónt egy bölcsnek, de Yu halála után három évvel a bölcs visszaadta a trónt Yu fiának. Azóta olyan örökösödési rendszert hozták létre, hogy a trón a fiúnak vagy testvérnek lett átadva.

A későbbi dinasztiák folytatták ezt az örökletes rendszert. Yu fia megalapította az első dinasztiát – a Xia dinasztiát. A Xia dinasztia megalapítása jelentette a primitív és laza törzsi társadalom végét Kínában.
A Xia dinasztia születése egy fontos mérföldkő volt a kínai civilizáció történelmében. 400 évig tartott és 17 generáción át húzódott (Kr.e. 2205 – Kr.e. 1766).