Xiao Yan, akinek az udvari neve (zi) Shuda volt, a Déli Dinasztia idejében élt (420-589). Krisztus után 464-ben született, Zhongdouli-ban, Nanlanling megyében (a mai Wujin megye Jiangshu tartományban) Xiao Yan volt Wu uralkodó a Liang Dinasztiából (a déli dinasztiák egyike).
Xiao Yan egy kivételes képességekkel megajándékozott ember volt
Xiao Yan, a Han Dinasztia miniszterelnökének, Xiao He-nek a leszármazottja volt. Xiao Yan 86 évet élt, és 48 évig irányította a nemzetet. A kínai uralkodók között Qin Shi Huang (259 kr.e.- 210 Kr.e.az egyesült Kína első uralkodója, Xiao Yan élvezte a második leghosszabb életet. Xiao Yan egy ritka uralkodója volt a kínai történelemnek, mivel ő tehetséges volt úgy az irodalomban, mint a harci készségben is. Zizhi Tongjian alapján [irodalmi: „Átfogó Tükör a Kormány megsegítésére”, egy híres kínai történelemkönyv, amelyet a nagy történész Sima Guang írt, (1019-1086) amely 16 dinasztiát foglal magában és 1363 éven keresztül haladt]. Xiao Yan\ Wu uralkodó a Liang Dinasztiából jó volt az írásban és az irodalomban, Ying Yan g-ban, megérzésben, lovaglásban, íjászatban, írásritmusban. Cao kalligráfiában (teljesen folyóírás), valamint Li (papi írásban), és a Go-ban (egy ősi táblajáték) úgyszintén. „A természetes tehetségei az irodalomban és a harci művészetben kimagasló hírnevet szereztek neki, már hét- nyolc éves korában.
Xiao Yan intelligens volt és élvezte az olvasást, már gyerekkorában is; nagyon nagy tudású volt, és sok mindenben tehetséges. Legfőképpen irodalomban volt tehetséges. Abban az időben őt és hét barátját együtt „A Nyolc Barát”–nak hívták. Ebben a csoportban olyan híres történelmi egyéniségek voltak, mint Shen Yue, Xie Tiao, és Fan Yun. Shen Yue később megírta a Song Shu-t (a Song Dinasztia történelme), Qi Ji (a Qi Dinasztia történelme), és más könyveket. Xie Tiao ekkor egy híres költő volt. Azonban a nyolc között Xiao Yang bátorsága és meglátásai messze túlhaladtak a többiekén.
Egy uralkodó, aki negyvennyolc évig uralkodott a déli Dinasztia korában
Xiao Yian 48 évig volt uralkodó. Ő tartotta fenn a leghosszabb uralkodást az összes uralkodó közül a Déli Dinasztiából.
Xiao Yian eredményei a kormányban kimagaslóak voltak, már az uralkodásának kezdetén is. Ő tanult a Qi Dinasztia bukásának történelméből; szorgalmasan dolgozott az államügyek kezelésénél. Az év minden időszakában, mindig nagyon korán kelt, hogy elolvassa és átnézze a beadott jelentéseket. Azért, hogy tehetséges embereket találjon, és hogy másokat biztasson a véleményük kinyilvánítására, két dobozt helyezett a palota kapuja előtt. Az egyik dobozt a kritika doboznak hívták, a másik volt a javaslat doboz. Ha eredményes hivatalnokok voltak, vagy tehetséges egyének, akiket nem jutalmaztak meg, vagy nem léptettek elő az eredményeikért, vagy ha voltak tehetséges emberek, akiket az állam nem használt fel az emberek betehették az ajánlataikat a javaslat dobozba. Ha a hétköznapi polgárok kritizálni akarták, vagy javaslatokat akartak adni a kormánynak, akkor ők a kritika dobozba tehették leveleiket.
Xiao Yan nagy figyelmet fordított a tisztviselők kiválasztására és kinevezésére. Elvárta, hogy a kormány tisztviselői becsületesek, korrupciómentesek és igazságosak legyenek. Egy rendeletet is hozott az országban: Ha a megyebíró kimagasló hozzájárulást, és eredményeket ért el, előléptették és egy nagyobb megye bírájává vált. Ha egy nagyobb megye bírája kimagasló eredményeket ért el, előléptették és elől járóvá vált. Miután, az elismerésnek e rendje érvénybe lépett, a hivatalnokok teljesítménye és a hivatali kinevezési rendszer a Liang Dinasztia kormányában nagyot fejlődött.
Teljes szívvel hinni a Buddhizmusban, és képesnek lenni feladni a trónt
A Déli Dinasztia egy nagyon fontos időszak volt a Buddhizmus kultúrájának fejlődésében, Kínában. Wu Uralkodó a Liang Dinasztiából, mindent megtett azért, hogy előremozdítsa a Buddhizmust, ami azt eredményezte, hogy a Buddhizmus szélesebben elterjedt Dél Kínában. Uralkodása alatt négyszer ment el a templomba, hogy szerzetessé váljon; így ő volt az első „Szerzetes Uralkodó” Kínában.
Xiao Yan a Daoizmusban hitt, amikor fiatal volt. Kormányzásának harmadik évében, 20 000 embert vezetett: szerzeteseket és hétköznapi polgárokat egyaránt, és egy Buddhista-gyűlést tartott, ahol azt mondta: „Feladja a Daoizmust a Buddhizmusért.” Azt remélte, hogy a „Buddhista alapelvek fogják szabályozni a nemzetet”, hogy így lehetővé tegye az emberek számára, hogy elhagyják a ragaszkodásaikat a hírnév és önérdek iránt, és az örök életre törekedjenek.
Miután Wu uralkodó kijelentette magát a Buddhizmus hívének négyszer ment el, hogy a Tongtai Templomban éljen. 547-ben elment a templomba és egy egyszerű szobában lakott egy egyszerű ággyal; agyagból készült teás kancsót, bögrét és tányért használt. Ismételte a szutrákat; megütötte a harangot reggel, a dobot este, a templomot pedig a többi szerzetessel együtt takarította. Mivel egy nemzet nem tud uralkodó nélkül működni, a hivatalnokai könyörögtek neki, hogy térjen vissza. Csak a hivatalnokok többszöri kérése után tért vissza a palotába. 529 szeptemberében egy vallási szolgálatot tartott szerzetesek, apácák, férfi és női hívők részvételével. Miután befejezte a rituálét, a hivatalnokaival, úgy döntött, hogy nem tér vissza a palotába. Azon az estén a Tongtai Templomban maradt. A következő nap leckét adott a Buddhista-írásokról a négyféle lényeknek (szerzetesek, apácák, férfi és női Buddhista-hívők). Újra nem akart visszatérni a palotába, még a hivatalnokai többszöri kérésére sem. Csak miután a hivatalnokok (a miniszterektől kezdve az alacsonyabb pozícióban lévőkig) százmillió pénzt adományoztak, hogy kiváltsák őt, tért vissza a palotába októberben. 546-ban, amikor Wu uralkodó 83 éves volt, újra elment a templomba. A végén a hivatalnokok kétszázmillió pénzt adományoztak, hogy visszakapják őt. Egy évvel később negyedszer is elment a Tongtai Templomba; összesen 37 napig lakott ott. Szerzetessé akart válni még úgy is, hogy nagytiszteletben álló uralkodó volt. Az ő odaadó kezdeményezésének köszönhetően, a Buddhizmus befolyása nagyban kiterjedt Kínában. Ráadásul a Buddhizmus elérte fejlődése csúcsát Wu uralkodó a Liang-ból uralma alatt. Abban az időben, minden ember, az uralkodótól a királyi családon keresztül és a nemesemberektől a hétköznapi polgárokig hitt a Buddhizmusban. A Buddhizmus soha nem látott népszerűséget tapasztalt abban az időben, és az egész nemzet vallásává vált.
* * *
tovább ...