Kapcsolat a másik nem tagjaival és a házasság kérdése

(Clearwisdom.net) A Dáfá tanítványok mindannyian tudják, hogy a ma embere kószál a nagy festékeskádban, ami a modern társadalom, a gondolkodásuk színvonala eltérült attól a színvonaltól, amit az istenek felállítottak az emberek számára hosszú idővel ezelőtt. Így ha egy ember művelni akar, Mesternek először el kell távolítania a nevét a pokolból. Ezután az embernek tudnia kell elkezdeni emberként viselkedni egy becsületes és méltóságteljes módon, azon a színvonalon, amelyet az istenek alapoztak meg az emberek számára. Akkor ez az ember jó emberré válik az emberek között lépésről lépésre, míg egy még jobb emberré válik, egészen addig amíg teljesen meghaladja az embert és egy magas birodalom Buddhájává, Taojává, vagy egy istenévé válik.

12 éve hogy a Dáfá elkezdett terjedni az emberi világban, és a Fá-helyreigazítás elérte az utolsó szakasz utolsó állomását. Még mindig van néhány elszigetelt gyakorló, aki még mindig követi a mai ember szélsőségesen elferdült, degenerált színvonalát, hosszú ideje gondolataiban és viselkedésében a másik nem tagjaival való kapcsolatában, és még mindig Dáfá tanítványoknak nevezik magukat. Ha ezek az emberek nem ébrednek fel és nem tesznek meg mindent hogy helyrehozzák a hibáikat, el fogják veszíteni az utolsó sorsadta lehetőségüket.

2003 áprilisában amíg Mester magyarázta a Fá-t a New York-i városi Fá Konferencián, Mester először válaszolt egy kérdésre a férfi és nő közötti viszonyról. Egy ilyen probléma feltételezi azt, hogy a személy magához címez amikor először eldöntötte, hogy elkezdi a művelést, nem az az ügy hogy a Dáfá művelők mint csoport között kell léteznie. A múltban a művelők közösségében, Akár a Buddha Iskolában, akár a Tao Iskolában, vagy a Mellékiskola gyakorlatában ilyen problámának nem volt szabad léteznie. Ha valaki meg merte szegni a szabályokat, őt egy hitvány embernek tekintették és véglegesen ki lett utasítva a művelési iskolából. Még a múlt évi New York-i városi Fá Konferencia ideje alatt, amíg Mester durván megszidta azokat az embereket akik még mindig hibákat követnek el a másik nemmel folytatott kapcsolataikban és tesznek dolgokat ami érdemtelenné teszi őket még a „Dáfá tanítvány” cím viselésére is. Még azt sem érdemlik meg, hogy „emberi lény”-nek legyenek nevezve, és még mindig „Dáfá tanítvány”-nak nevezik magukat. Mester még mindig újra és újra ismétli, hogy reméli, hogy ezek a tanítványok iparkodnak fejlődni és nem arra kényszeríteni Mestert, hogy feladja őket.

Mester jóakarata minden szent lény megmentésében mindenkit mélyen érintett. Akkoriban az embereket akiknek ilyen problémáik voltak erősen megrázkódtattak és elhatározták hogy kijavítják magukat. Majdnem egy év eltelt , egyes embereknek még mindig nincs meg a sürgős vágyuk teljesen kijavítani magukat, egyes emberek még mindig küzdenek önmagukkal, haladnak előre és vissza, és egyes emberek még mindig megpróbálnak kifogásokat keresni maguknak. Az ilyenfajta emberek, akik nem tudják az igaz jelentését az önbecsülésnek és önértékelésnek egyaránt jelen vannak Kínán kívül és belül. Még ha kevesen is vannak, még mindig beszennyezik a Dáfá hírnevét és nagyon rossz hatásuk van. Valójában, amikor hibákat követnek el a másik nemmel való kapcsolatukban, még az emberi társadalomban, ahol az erkölcs súlyosan degenerálódott, még mindig megvetik az átlagemberek, akik kitartanak a becsületes mód mellett és jól viselkednek. Az igaz Dáfá gyakorlóknak kevésbé kéne elfogadniuk azokat a piszkos gondolatokat és tetteket. A régi erők nem tesznek le az emberekről akiknek ilyen problémáik vannak, mert megtalálták a legnagyobb mentséget „tesztelni” őket.

A kínai környezetben ahol az üldözés továbbra is folyik, azon kevés elszigetelt egyén aki lezuhant a fenti kategória alá, nagyon súlyos kárt okozott a helyi helyzetüknek. Például, amikor néhány elszigetelt egyén egy bizonyos helyen Liaoning Tartományban javítottak a helyzeten, az emberek, akik zavartak voltak és mások körülöttük képtelenek voltak megszerezni tiszta megértéseket ebben a témában a Fá-helyreigazítás szemszögéből időszerű módon és kifejlesztettek számos konfliktust , amelyek mindenféle veszeteségeket eredményeztek a helyi igazságtisztázó tevékenységeknél. Egy bizonyos csoport tagjainak egy közeli városban szintén voltak problémáik emberekkel, amely folyamatos xinxing konfliktusokat eredményezett. A konfliktusok nagyon naggyá váltak, addig a pontig, amíg a csoport tagjait le nem tartóztatta a rendőrség. Emberek akik üldözik a Dáfát szintén használják ezt kifogásul a Dáfá rágalmazásához. Hasonló szituációk szintén megtörtnéntek Benxi környéki régióban, amely azt eredményezte, hogy a helyi gyakorlók nagy többségét letartóztatták. Több hónapig tartott, amíg a Benxi-i gyakorlók képesek voltak folytatni a tevékenységüket, előállítani igazság tisztázó anyagokat és folytatni munkájukat tisztázni az igazságot. Ráadásul, mert a xinxing-jük nem tudta elérni egy gyakorló alapvető színvonalát, azoknak az embereknek, akiknek problémájuk volt a kapcsolataikban a másik nem tagjaival, általában meglehetősen kötődtek a hírnévhez és önérdekhez, és az önközpontúság felé haladtak. Ők gyakran önzőek és könnyelműek voltak, amikor a pénzt vagy az erőforrásokat használták.

Ilyen elszigetelt egyének szintén léteznek Kínában az igazság tisztázó helyeken kívül. Ők szintén léteznek Kínán kívül is. Még ha nem is ők okozták közvetlenül a problémákat számos Dáfá tanítványnak és világi embereknek, a mód ahogyan azokat az anyagiakban tették, a viselkedésük természete ugyanaz. Ők mindannyian óriási mennyiségű karmát termelnek maguknak. Egyidőben ők be is mocskolják a Dáfá tanítványok hírnevét és a tevékenységük sérti a Dáfá-t. Még ha ők Dáfá tanítványoknak is tekintik magukat, ők képtelenek megfelelni a szerepnek érvényesíteni a Fá-t, az utat, amelyet egy Dáfá tanítvány jár. Ők szembesülnek a helyzettel, hogy vajon képesek-e felelősséget vállalni saját életükért.

A művelés önkéntes. Azoknak aki nem akarják kijavítani magukat, vagy azt mondják ki akarják javítani magukat, de még mindig kifogásokat keresnek hogy ne javítsák ki magukat, mi nem akarunk semmi többet mondani nekik itt. Mi szeretnénk néhány szót mondani azoknak, akiknek megvan az igaz óhajuk kijavítani magukat, de nagyon erős akadályokkal szembesülnek.

Először minden egyes ember aki ki akarja javítani magát elhatározza hogy megteszi a Mester ünnepélyes figyelmeztetése és határtalan jóakarata előtt. De szabályszerűen megoldani a problémát, a személynek szükséges nem csak tudni hogy ez az elvárás a Mestertől, a személynek kell szintén megjegyezni a vonatkozó tanításokat Mestertől, megtartani a szívben, és igazán megtanulni megérteni Mester miért állította ezeket az elvárásokat a Fá szemszögéből. Csak akkor tudja egy ilyen ember teljesen kijavítani magát. Amikor szükséges, a személynek kell szintén küldenie őszinte gondolatokat jóval összpontosítottabban, kitisztítania ömnagát, amíg koncentrál a saját elferdült nézeteire, és gondolati karmájának elpusztítására.

Másodszor, az egyénnek tanulni kell a vonatkozó tanításait a Mesternek, hogyan viselkedjen emberi lényként és a művelők szintjéről.

A "Fa-Lecture During the 2003 Lantern Festival at the U.S. West Fa Conference," írásában Mester elmondja nekünk.

„Valójában napjaink emberi fajának el kellett volna pusztulnia hosszú idővel ezelőtt, ha nem a Fá helyreigazításért lett volna. Az emberi faj gondolkodási színvonala már alacsonyabb színvonalon van mint a pokol."

„Miért mondja Mester, hogy „az emberi faj gondolkodási színvonala már alacsonyabb színvonalon van mint a pokol” Ha egy személy aki ki akarja igazítani magát nem tudja megválaszolni a kérdést meg kell tanulnia a leckét egy emberi lény erkölcsi sztenderdjéről. Ez azért van mert a művelés a jó emberré válásnál kezdődik a hétköznapi emberek között. De „jó ember”-nek lenni nem határozza meg a modern emberiség erkölcsi sztenderdjét. A sztenderd ami meghatározott az istenek által van megalapozva. Ha valaki folyamatosan tévesen tekint a sztenderdre ami alacsonyabb mint az emberi lények színvonala, ő alacsonyabb szinten fogja tartani magát mint azok az emberi lények. Ha egy személy felébred „az igazság nagy feltárulkozásására” akkor már késő lesz.

Azok az emberek akik megszegik a szabályt másik nem tagjaival való kapcsolatban, elsősorban azon gondolkodnak, hogy azok az emberek a mai társadalomban „mindannyian úgy viselkednek” és sok emberrel összevetve elég jól cselekednek. Ez nem ugyanaz mint amit Mester leszögez a Zhuán Fálun-ban,

„Amikor néhány ember rossz dolgokat tesz és te megmondod nekik, ők még csak el sem hiszik neked, ők tényleg nem tudják elhinni, hogy valami rosszat tettek. Néhány ember a zuhanó sztenderdekhez méri magát, és ők úgy gondolják jobbak mint más emberek. Ez azért van, mert még a színvonal amihez méri magát is megváltozott.

Ezen a ponton Mester leszögezi a Zhuán Fálun-ban:

„de nem számít hogyan változott meg az emberiség morális sztenderdje, az univerzum természete nem változik, és ez az egyetlen sztenderd ami meghatározza ki a jó és ki a rossz. Így egy művelőként neked az univerzum természetét kellene megtartanod vezetőként fejleszteni magad. Nem mehetsz a hétköznapi ember sztenderdje után. Ha te vissza akarsz térni a te eredeti igazi valódhoz, ha te fel akarsz emelkedni a szintedre a művelés által, neked e szerint a sztenderd szerint kell élned.”

Ha valaki igazán művelni akarja magát, kezdeményeznie kell rávenni magát a dolgokat a Mester tanítása szerint tenni és hasonulni a Dáfá-hoz.

A modern emberiség erkölcsi színvonala szélsőséges módon degenerálttá vált. Mert ők látják minden időkben, hogy az emberek akik lezuhannak a modern emberiséggel és nem törődnek vele. Valójában ha valaki elvégzi a legegyszerűbb osszehasonlítást hogy mi volt a múltban, látni fogja, hogy mennyit zuhant az erkölcsi színvonal. A dolgok amiket az emberek a múltban bűnnek és szélsőségesen szégyenteljes dolognak tekintettek, ma úgy tekintik mint ami óriási örömöt okoz és nagyon divatos. Például a másik nem tagjaival a modern ember általában hangsúlyt fektet a külső megjelenésre és a szexepilre, és jellegükben könnyedén veszik az önmegtartóztatást. Olyan hétköznapi módon van kapcsolatuk a másik nem tagjaival, mintha ennének vagy vizet innának. Ők szégyentelenül kielégítik a vágyaikat, és még ott vannak akik részt vesznek homoszexuális tevékenységekben. De miféle erkölcsi színvonaluk volt az embereknek a múltban a másik nem tagjaival kapcsolatban? Az ősi kínai emberek hangsúlyozták, hogy a másik nem tagjainak nem szabad megérinteniük egymást. Ők úgy gondolták azokról, akik megpróbálták használni a szexuális vonzerejüket felhívni a figyelmüket magukra azok könnyelműek és féktelenek. Még egy férjnek és feleségnek is szükséges volt „tisztelni egymást mint megtisztelt vendéget és úgy bánni egymással mint a barátok.” Ők a „szexuális játékokat” mint „férj és feleség szégyene” tekintették. A fentiek csak néhány példa.

Házassági kapcsolatban a modern ember általánosan a férj és feleség közötti érzéseket tekinti a házasság összetartóereje kulcsának. Néhány ember úgy érzi semmi rossz nincs a válásban, ha valaki más érkezik. Még a Biblia is azt mondja az embereknek, hogy Isten teremtette az embereket és amikor egy férfi és egy nő egybekel eggyé válik. Egyszer Isten úgy rendezte, hogy két ember legyen, férj és feleség, ők nem járhatnak külön utakon saját akaratukból, minden férfi aki elválik a feleségétől és valaki mást vesz el, letartóztatják házasságtörésért és a feleségét elengedik, ha egy feleség hagyja el a férjét valaki mással megházasodva, ő is le lesz tartóztatva házasságtörésért. Nem szentesített szexuális tevékenység (beleértve a házasság előtti szexuális tevékenységeket) szintén szigorúan tilos volt és Isten által megvetett. Jehova azt mondta a férfiaknak, hogy ők nem hagyhatják el a feleségüket, hacsak azok nem voltak hűtlenek. A régi keleti kultúra ami istenek által volt elrendezve, úgy szemlélte, hogy egy boldogtalan házasság, mindkét tagja számára karmát teremt. Ahelyett hogy kifogásokat keresnének elmenni egymástól, a két embernek vissza kell fizetnie a karmikus tartozását amivel adós, mialatt konfliktusokon mennek keresztül a házasságban. Ebből adódóan, láthatjuk, hogy az „érzelmi viszáj” nem egy kifogás a válásra amit az istenek elnéznek

Ami a ceremóniát illeti amit meg kell tartani a házasság jeléül, Mester leszögezi a Fá előadásában a „U.S. East Coast Fa Conference in March of 1999” alatt

„A múltban Kínában, amikor emberek összeházasodtak, szükségük volt ég és föld jóváhagyására egyaránt. Ez volt amiért házasodtak, úgy hívták ’meghajolni ég és föld előtt.’ Szükségük volt szülői beleegyezésre, meg kellett hajolniuk szüleik előtt. A nyugati kultúrában, szükségük volt hogy elfogadott legyen az Úr és Isten előtt. Így ők elmentek a templomba és fogadalmat tettek az Úrnak. Az Úr vagy Isten volt a tanú, bizonyítva az egyesüléseteket. A mai nyugati társadalomban ezek a normák széttörtek. Ceremóniák nélkül, két ember csak összeköltözik. Minden korlátozás nélkül, amikor ők boldogok, együtt vannak, ha nem, csak keresnek egy másik partnert. Ez elfogadhatatlan. Dáfá tanítványként, meg kellene legalább értened ezt a kis alapelvet. Nyugaton a szexuális szabadság óriási mennyiségű karmát termel. Nekem úgy tűnik, hogy a keletről jövő emberek még rosszabbak. Figyelmet kell szentelned ezekre a dolgokra. Az emberek úgymond lehanyatlottak, az nem egy probléma, ha művelők rosszabbul cselekednek mint a hétköznapi emberek. Legalább engedd a hétköznapi társadalomnak hogy legális férj és feleségként szemléljen titeket.”

Ebből adódik, hogy szemlélhető egy ünnepélyes ceremóniaként amely összekapcsolódik egy házasság belső tartalmával ami valami ami az istenek által adományozott.

Mi szeretnénk hangsúlyozni valamit az utolsó pontnál. Azoknak akik még mindig a tömeggel tartanak a másik nem tagjaival folytatott kapcsolatot illetően és bűnöket követnek el az istenek ellen, ez egy komoly figyelmeztetés: a Dáfá méltósága és jóakarata egymás mellett, és minden egyes személy megválaszthatja a saját jövőjét. Ha te még mindig nem becsülöd Mester jóakaratát, az igazság nagy feltárulkozásánál elveszítve az előre elrendelt lehetőségedet, el leszel helyezve egy pozícióban amit te választottál magadnak, ami alacsonyabb, mint az az emberiség. Ami vár rád a jövőben végtelen sajnálkozás és a tartozás visszafizetése. Valóban el akarod veszíteni az örök jövődet és azokat a szent lényeket akik tőled függnek egy kis úgy nevezett „élvezet” kedvéért, ami előtted van az emberi világban?

Minghui-szerkesztőség, 2004. január 26.