Jelenleg 51 éves vagyok. Egy délután, amikor 13 éves voltam, az ágyban pihenve láttam álmomban egy gyereket, aki egy divatjamúlt öltözéket viselt és odajött, hogy játsszon velem. A gyerek háromszor jött oda. Az utolsó alkalommal, mielőtt elment, azt mondta nekem: „Én nem tudok visszajönni a jövőben. Emlékezz: meg kell találnod a Dáfát és művelned kell magad a Dáfában. Azután elmehetsz vissza a jövőbe. Emlékezned kell erre.”
Amikor 18 éves voltam, azt kérdeztem, hogy hol tudom megtalálni a Dáfát. De senki sem tudta a választ. Egyszer a lelkem látott egy nagyon nagy folyót. A folyóparton le volt fektetve három bizonyítvány, amely magában foglalt egy Kínai Kommunista Párt tagsági bizonyítványt, egy Kínai Kommunista kiképzőtiszti bizonyítványt és egy munkavállalói bizonyítványt. Láttam, hogy felvettem egyet. A munkavállalói bizonyítványt választottam ki. Most csodálom, hogy megválasztottam a jövőbeni munkámat.
Amikor 34 éves voltam, éreztem, hogy nem bírok tovább várni. Mindenhol a Fálun Dáfáról kérdezősködtem, elmentem a templomokhoz a Dáfát keresve. De nem találtam a Dáfát, ahogy akartam a templomokban. Néhány ember azt tanácsolta, hogy esküt kellene fogadnom, mint egy szerzetesnek. Az elmém csillapíthatatlan volt, habár tettem egy esküt és olvastam a Szent Buddha könyveket. Ezen felül nem tudtam megérteni a Szent könyveket a templomokban. Amikor füstölőt égettem, egy hang azt mondta nekem, hogy a Mesterem egy férfi és azok a szentkönyvek, amiket olvasok, az emberek nyelvén vannak és ezek a könyvek mennyibe fognak kerülni. (Ez nagyon következetes volt ahhoz, amit most tudok)
Egy nap egy barátom mutatott nekem egy Dáfá könyvet - Előadás az Egyesült Államokban. Amikor megláttam a könyvet egy Törvény Kerék (Fálun) tűnt fel a könyvet beborítva és forgott az óramutató járásával ellentétes irányban. (Ha a Törvény Kerék (Fálun) befele forog, saját magunkat menti, meg és amikor kifelé forog akkor másokat ment meg.) Abban az időben arra gondoltam, hogy a Tanár nem fog elfogadni engem és a Törvény Kerék az óramutató járásával ellentétes irányba forgott. Nem olvastam a könyvet, de visszatértem a barátomhoz. Ennek ellenére elmentem a feleségemmel a gyakorlóhelyre, hogy megnézzem, hogyan gyakorolnak minden este. Azt éreztem, hogy a Dáfá egy Igaz Tanítás, de nem tudtam elengedni a megszokott gondolkodásmódomat.
1998. január. 29-én kölcsönkaptam a Dáfá könyvek egy sorozatát az egyik barátomtól. Először a "Magyarázatok a Fálun Dáfá tartalmáról" címűt olvastam és nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Meglepődött és boldog voltam. Szívből kiáltottam, „Mester, végre megtaláltalak.” Olyan voltam, mint egy gyerek, aki a szüleit sok év után először látja. Boldogan és könnyezve olvastam a könyvet, minden fáradtság nélkül, reggel két, vagy három óráig. A Dáfá sok dolgot megtisztított nekem és elhozta azokat a válaszokat, amiket sok éven át kerestem. Hirtelen mindent megértettem és izgatott voltam. Gyakran láttam képeket a falon a múltból, egy másik tér-időből.
Attól kezdve mindennap tanultam a Fát és gyakoroltam. Kevesebb, mint egy hónappal a gyakorlásom kezdete után a szívbetegségem, gyomor-fájdalmaim és a bőrbetegség a bal kezemen, minden egyszerre megtisztult a Mestertől. Azután a bal kezemet hűvösnek éreztem. Folytak a könnyeim, mint egy szökőkútban a víz és nem tudtam megtalálni a megfelelő szavakat, hogy mindezt megköszönjem a Mesternek. Nem tudom mi az, amit a Tanár eltávolított nekem, de a takaró felemelkedett rólam. Úgy gondolom, lehetnek démonjaim.
Miután három-négy hónapja tanultam, láttam a Mester képét kék göndör hajjal egy arany Fá-testet. Elfelejtettem a Heshi-t mielőtt beszéltünk, ezért rámnézett és elment.
Határozottabb vagyok, mióta a Dáfában művelem magam.
* * *
tovább ...