Azokat a dolgokat, amik megtörténnek velünk kezeljük őszinte gondolatokkal

Tegnap volt egy balesetem az elektromos biciklimmel. Útközben észrevettem egy tyúkot az úton, amint eleség után keresett. Megpróbáltam kikerülni, de a tyúk pontosan a biciklim első kereke előtt sietett el. Megint megpróbáltam kikerülni, de végül nem csak a tyúkot öltem meg, hanem le is zuhantam a bicikliről.

Mikor hazaértem azt kérdezte a családom, hogy miért bicegek. Elmeséltem nekik a balesetemet. Később mikor átgondoltam a balesetet a Fá szemszögéből felismertem, hogy ez valójában egy jó dolog volt, hiszen három jó eredménye is volt: megszüntettem a karmámat, felismertem az erős ragaszkodásomat, és kaptam egy lehetőséget, hogy megemelhessem magamat.

Amikor következő reggel 3:55-kor felkeltem, nehézségeim akadtak a gyakorlatok végzése közben. Az első gyakorlatnál nem tudtam magasra emelni a jobb karomat, a második gyakorlatnál pedig képtelen voltam a fejem felett tartani a kezeimet. Megkértem a Mestert, hogy segítsen nekem, így lassan sikerült felemelnem a kezemet, de a harmadik gyakorlatnál egyszerűen nem tudtam a kezeimet le és felfelé mozgatni.

Visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor a kis tyúk a bicikli első kereke alá rohant, és agyonnyomódott. Tudtam, hogy ez egy zavarás, és megmondtam a tyúknak, hogy ne zavarjon tovább a gyakorlatok végzésénél, és hogy magammal viszem a világomba, hogyha elérem a beteljesedést. Közvetlenül ez után a gondolat után újra fel tudtam emelni a jobb karomat. Még fájt egy kicsit, de további nehézségek nélkül tudtam befejezni a gyakorlataimat.

Egy másik dolognál, mikor a Kínai Kommunista Párt (KKP) az Olimpiai Játékokat használta ürügyként arra, hogy intenzívebbé tegye az üldözést, sok helyi gyakorlót foglyul ejtettek. Kezdetben erősek voltak az őszinte gondolataim, és biztos voltam magamban. Később az éberségem alábbhagyott, és elkezdtem érezni a gonosznak a rám gyakorolt nyomását más dimenziókban, amely azt akarta, hogy elismerjem a létezését. A családomat is felhasználta, hogy megzavarjon, végül pedig elfogtak.

A fogságom ideje alatt végig a Fá-t szavaltam magamban és őszinte gondolatokat bocsátottam ki. Lassanként bizalmas kapcsolatba kerültem a foglyokkal, és minden lehetőséget megragadtam arra, hogy elmondjam nekik az igaz körülményeket. Pár nappal később véget ért a felhajtás, és egy néhány gyakorlót szabadon engedtek. Néhány fogoly azt mondta, hogy engem is hamarosan szabadon engednek, de nem hagytam, hogy ez megérintsen. A fogságom ideje alatt csodálatos módon elmúlt a rüh, ami már nyolc éve kínzott engem.

A szabadon bocsátásom után minden lehetőséget megragadtam a Fá tanulására. Sikerült megszereznem a Mester „Fá magyarázatának a New York-i Fá konferencián 2008-ban” egy példányát. Mindig újra és újra tanultam ezt a leckét, és négyszer le is másoltam. Majd érezni kezdtem, ahogyan minden nap változik valami a testemben. Gyakran ad nekem a mester útmutatásokat az álmaimban, emlékeztet, hogy magamba tekintsek, és szorgalmasan előrehaladjak.

Nem azért osztom meg a tapasztalataimat, hogy megmutassam, hogy jó dolog a hiányosságaim miatt a gonosztól üldözve lenni. Csak azt akartam megmutatni, hogy a Mester rossz dolgokat jóvá alakított át. Gondoljunk bele még egyszer: Valaki, mint én, aki már 60 éves csak egy kis karcolást szerzett és kicsit feldagadt a karja, amikor leesett a bicikliről. Ha nem lennék gyakorló, valószínűleg eltört volna a kezem, vagy még súlyosabb dolog történt volna velem.