Tajvan: Történetek azokról a kis gyakorlókról, akik a Tajpejben található Minghui-iskola nyári táborában voltak

2006. nyári szünetében, a Tajpejben található Minghui-iskola augusztus 1-5. között egy ötnapos nyári tábort szervezett. A kis gyakorlók nagyon messziről jöttek, mint például Yilan és más új gyakorlók, akik eddig még csak párszor látogatták a Minghui-iskolát. A legfiatalabb közülük négy éves volt. Az öt nap alatt mindannyian nagy haladást értek el a Fá (a Fálun Gong tanainak Törvénye) tanulásban és a Xinxingjük (a szív vagy szellem minősége) emelésében. Most következzen pár történet, amik megmutatják, hogy milyen magasszintű megvilágosodási képességgel rendelkeznek ezek a „kicsi“ gyakorlók.

Chiachia szeptemberben fog az első osztályba menni. A második napon mindannyian közösen végeztük a gyakorlatok a szabadban. És közben észrevettem, hogy Chiachia sír. Végül kitudódott, hogy a térdhajlata meg van sérülve és hogy fájnak a lábai. Megpróbáltam megvigasztalni és ezt mondtam neki: „Most lepihenhetsz egy kicsit. Ha majd megint jobban leszel, gyere kérlek vissza és fejezd be a gyakorlatokat.“ A meglepetésemre, röviddel azután, hogy magára hagytam, már jött is hozzánk, hogy a többiekkel befejezze a gyakorlatokat. A reggeli után közösen tanultuk a Fá-t. Akkor nagyon boldogan mesélte el nekem, hogy a Dáfá-könyvben egy szivárványt látott.

Yuzhe csak egy pár alkalommal volt a Minghui-iskolában. Ő még nagyon kicsi és nem is beszél sokat. Egyik nap a gyakorlatok végzése közben azt mondta: „Nagyon éhes vagyok, de még ki kell tartanom.“ A második gyakorlatnál „Fálun-karóállás“, azt mondta, hogy Fálun-okat (Törvénykerekeket) lát és hogy fénylenek a kezei. A reggeli közben észrevettem, hogy a földön fekve nyugtalanul tekint fel a levegőbe. Azt mondtam neki, hogy mindjárt szeretnénk közösen Fá-t tanulni és ha szeretne, akkor ő is bekapcsolódhatna. Azonnal összehajtogatta a pokrócát és odament a többi diákhoz. Később sok jó barátot szerzett magának és boldogan játszott a többi kis gyakorlóval.

Tingting ebben az évben fog a negyedik osztályba menni. Nemrég még a kezein és lábain sok kicsi hólyag volt. Habár a járás fájdalmat okozott neki, elment a parkba, hogy a reggeli gyakorlatokat végezhesse. A Fá-tanuláskor hangosan együtt olvasott. Megosztotta velem, hogy a Fá-ban sok Törvénykereket, virágzó lótuszokat és Fálun-szimbólumokat látott, valamint sok Buddhát, Tao-t és Istenséget. A gyakorlatok végzése közben is látta ezeket a dolgokat. A gyakorlómező felett magasan a Mester Törvénytestjeit látta, akik a gyakorlókra vigyáztak. Azt mondta, hogyha egyes kis gyakorlók az őszinte gondolatok kibocsátásánál nem tudnak összpontosítani, néhány démont lát, akik körülöttük köröznek és undorító énekeket énekelnek. Egyes démonok a kis gyakorlókat ingerelték és meg akarták őket akadályozni abban, hogy továbbra is őszinte gondolatokat bocsássanak ki. Minden kis gyakorlónak tehát fel kellene ismernie, hogy az őszinte gondolatok kibocsátását a zavarások ellenére is folytatni kell.

A tábor során egy kirándulást is szerveztünk a „Tiltott városba“, ami a kínaiak körében is egy közismert turistahely, hogy felvilágosítsuk őket az országukban történő üldöztetésről. A buszban egyes kisebb gyakorlók a helyeiket felkínálták az idősebb utasoknak. Ha külföldi turistákat láttak meg, angol szórólapokat adtak nekik.

Ez a tiszta művelési környezet segített nekem, hogy felismerjem a saját rossz szokásaimat. Egyszer azt láttam, hogy pl. a legfiatalabb gyakorló egyedül játszott a szobában, miközben a többiek egy másik szobában a Fá-t tanulták. Olyan kártyákkal játszottak, amik a körükben nagyon közkedveltek, de ezeken ronda képek és démoni figurák voltak. Azt mondtam, hogy ezek a kártyák semmi jót nem tartalmaznak. De beszéd közben hirtelen ez jutott eszembe: „Ez itt egyedül csendesen játszik és nem zavar másokat a Fá-tanulásban. A többiek is látták és egy szót sem szóltak ehhez. Miért kellene pont nekem ...“ Eközben tudtam, hogy ez a gondolat a színtiszta önzésemből fakadt és hogy én csak a felelősségem alól akartam menekülni, miközben ezt a kis gyakorlót kritizáltam. Amikor ez tudatosult bennem, egy őszinte magatartást felvéve beszéltem vele, hogy én hogyan értelmezem ezt a dolgot. Ezt követően beleegyezett, hogy nem fog többet ezekkel a kártyákkal játszani és arra kért engem, hogy őrizzem meg neki a kártyákat.

Remélem, hogy mindenki értékelni tudja azt az értékes környezetet melyben a kis gyakorlók a Fá-t közösen tanulhatják és a gyakorlatokat csoportosan végezhetik. Azon kívül azt is remélem, hogy még több sorskapcsolattal rendelkező ember fogja a Fálun Dáfá-t gyakorolni. Ezen a helyen szeretnék minden gyakorlónak köszönetet mondani, akik önzetlen hozzájárulásukkal támogatták a nyári tábort, minek köszönhetően közösen megemelkedhettünk.