(en.minghui.org) Amikor a gyakorlótársak tapasztalatokat osztanak meg egymással, gyakran beszélnek arról, hogy a Fát nyugodt elmével tanulják. Az én megértésem szerint az, hogy valaki le tud-e nyugodni és el tud-e érni egy nyugodt elmeállapotot a Fá olvasásához, ugyanaz, mint, hogy meditáció közben be tud-e lépni a nyugalomba. A nyugodt elmeállapot elérése a Fá olvasásakor majdnem ugyanaz, mint az elme művelése a mindennapi életben: ez egy folyamat, amelyben felismerjük a ragaszkodásainkat és a nézeteinket, majd eltávolítjuk azokat.
Amikor azonban a Fá tanulása során nehézségek merülnek fel az elme nyugalomba jutásánál, sok gyakorló egyszerűen csak zavarásnak tekinti azt, ahelyett, hogy megpróbálná megtalálni a kiváltó okot. Ha megtaláljuk az okát, hogy miért nem tudjuk elérni a nyugodt elmeállapotot, az értékes lehetőséget nyújt a xinxing javítására.
Az alábbiakban néhány olyan problémát fogok bemutatni, amelyekkel gyakran találkoztam a Fá-tanulás során.
A figyelmet megzavaró tényezők
Gyakran elkalandoztam a Fá olvasása közben. Miután újra összpontosítottam az elmémet, könnyen újra elterelődött a figyelmem. Sok gyakorlónak is volt ilyen problémája.
Általában két dolog terelte el a figyelmem. Az első, hogy a hétköznapi élet során olyan jelentéktelen dolgok zavartak, mint például: „Milyen házimunkát végezzek a Fá tanulás után? Hogyan kellene csinálnom? És mennyi ideig fog tartani?” Újra és újra összpontosítottam az elmémet, de a mindennapi zavaró gondolatok újra és újra előjöttek. A hétköznapi életemhez való ragaszkodásom akadályozott és zavart engem. Hogy ellenálljak a figyelem elterelésének, azt kérdeztem magamtól: „Melyiket szeretném igazából javítani - a xinxingemet (jellememet) a Fá tanulásán keresztül, vagy a hétköznapi életemet?” Amint ezt megkérdeztem magamtól, az elmém megnyugodott, bár a zavaró gondolatok folyton visszatértek. Ezt egy lehetőségnek tekintettem, hogy megerősítsem az őszinte gondolataimat és javítsam a xinxingemet. Ahogy a xinxingem egyre javult, úgy csökkentek a zavaró gondolatok.
A második ok az volt, hogy helytelen mentalitással tanultam a Fát. Úgy tekintettem a Fá tanulására, mint egy feladatra, amit meg kellett csinálnom, anélkül, hogy figyelmet fordítottam volna arra, hogy a Fát az elmémbe fogadjam. Amint ezt felismertem, nagyobb figyelmet fordítottam a Fá koncentrált, őszinte és nyugodt elmével való tanulmányozására, ami hamarosan megoldotta a problémát. Sok gyakorló egyszerűen csak újra összpontosítja az elméjét, anélkül, hogy megvizsgálná a mentalitását, és így sok lehetőséget elszalaszt a fejlődésre.
Rejtett ragaszkodások
Az elmém néha újra lejátszotta a múltbeli élményeket, amelyek gyakran hosszú időre csapdába ejtettek. Máskor olyasmit képzeltem el, ami soha nem történt meg velem. Ha leállítottam ezeket a gondolatokat, akkor is újra és újra felbukkantak.
Ezeket a nyugtalanító gondolatokat egyszerűen csak zavarásnak tekintettem, mivel zavarták az elmémet a Fá tanulására való koncentrálásban. Miután ez többször is megtörtént, felismertem, hogy a rejtett ragaszkodásaim okozták ezeket a zavaró gondolatokat.
Megvizsgáltam ezeknek a múltbéli vagy a képzeletbeli élményeknek a visszajátszásait, hogy lássam, vajon utalnak-e arra, hogy hol kell fejlődnöm, vagy hogy valamit helytelenül csináltam. Gondosan elemeztem őket azokhoz a normákhoz képest, amelyeket egy művelőnek követnie kell. Néhány kép bosszantott vagy feldühített, néhány pedig olyan embereket idézett fel bennem, akiket nem szerettem. Ezen a folyamaton keresztül sok ragaszkodás felszínre került bennem. Amikor ezek a képek újra eszembe jutottak a Fá tanulásakor, lehetőségként használtam őket arra, hogy még több ragaszkodást tárjak fel.
Az álmosság érzete
Volt idő, mikor nem sokkal azután, hogy elkezdtem olvasni a Fát, álmos lettem, de olyannyira, hogy amint becsuktam a szemem, elaludtam. Nem vettem észre, hogy ez az alvásdémon zavarása. Egyszerűen szundítottam egyet, amikor álmosnak éreztem magam, és ébredés után folytattam a Fá olvasását. Azonban nem tudtam teljesíteni azt az olvasás mennyiséget, amit terveztem.
Így olvasni a Fát nem volt tiszteletteljes. Tudtam, hogy összpontosított elmével kell olvasnom a Fát, ezért különböző eszközöket használtam, hogy ellenálljak az „álmosságnak”. Gyógyhatású olajjal, illetve pálmaolajjal kentem be az arcom, vagy megmostam az arcom hideg vízzel, és így tovább.
Három-négy napig csináltam ezt, de nem segített. Ehelyett inkább álmos lettem és émelyegtem. Egy gondolat azonban megmaradt bennem: „Semmi sem fog megakadályozni abban, hogy befejezzem a napi Fá-tanulásaimat. Derűs elmével kell tanulmányoznom a Fát, és hagynom kell, hogy a Fá behatoljon az elmémbe.”
Amikor a gyógyszeres olajat az arcomra kentem, irritálta a szememet, ezért hideg vízzel lemostam az arcomat, és szorgalmasan olvastam tovább. Néhány sor elolvasása után megjelent előttem az alvás démona. Tisztelettel meghajolt előttem, és azt mondta: „Csodállak téged.” Ezután hátralépdelt, amíg távolabb nem került tőlem, majd megfordult és távozott. Az ősi időkben ez volt a távozás nagyon udvarias módja.
Ettől kezdve soha többé nem voltam álmos, amikor a Fát tanultam. Ha álmos voltam olvasás előtt, amint kezembe vettem a Zhuán Fálunt, a Dáfá fő könyvét, azonnal felfrissültem.
Úgy vélem, hogy amikor a művelés során zavarásokat tapasztalunk, nem szabad egyszerűen egy akadályként tekintenünk rájuk. A zavaró tényezők okkal történnek. Edzenek minket, és lehetőséget adnak arra, hogy fejlődjünk a művelésben.
Az emberi nézetekből származó zavarások
Ha a Fát emberi nézetekkel olvassuk, amelyek az elménket befolyásolják, akkor ezek előítéleteket fognak kelteni, és akadályozzák a Fá megértését. Egyszer a Fá olvasása közben egy gyermekkorom óta meglévő elképzelés jelent meg az elmémben: „Egy élet értékét nem a nagysága alapján ítéljük meg. Ha a legtöbbet hozod ki magadból, az hozza ki a legtöbb értéket az életedből.” Amint ez megjelent, azonnal elválasztott engem a Fától, és lefoglalta az elmémet. Így nem tudtam magamba szívni a Fát, amit éppen olvastam.
Ez megijesztett, és ráébresztett arra, hogy ez a gondolat akadályozott abban, hogy olvassam a Fát. Amint kitöröltem ezt a gondolatot az elmémből, eltűnt az elválasztás köztem és a Fá között. És elkezdtem magamba fogadni a Fát miközben olvastam.
Egyes gyakorlók a környezetemben minden nap olvassák a Fát, de amikor problémákkal találkoznak, még mindig a saját tapasztalataik és elképzeléseik alapján kezelik a helyzetet. Nemcsak, hogy nem veszik észre a problémáikat, de még a gyakorlók között is arról beszélnek, hogyan kezelték a helyzetet, mondván: „Amikor problémákkal találkozol, ha nem tudod, hogyan oldd meg őket a Fá alapján, akkor használhatod az emberi elveket, hogy vezessenek, mert az emberi elveket is a Fá hozta létre. Amikor az emberi elvek szerint cselekszel, akkor a Fá elvei szerint is cselekszel. Ez tehát szintén a Fának való megfelelés.”
Amikor ezt először hallottam, azt gondoltam, hogy van benne valami igazság. De amikor jobban átgondoltam, megértettem a problémát: „Ha valaki emberi elveket követ, akkor mindig is ember fog maradni.”
Amikor ezeket a gyakorlókat arról kérdezték, hogy a cselekedeteik a munkahelyen megfelelnek-e a Fának, azt mondták: „A munka az munka, az élet az élet, és a művelés az művelés. Ne keverjük össze őket.”
Habár minden nap olvassák a Fát, mégsem követik a Fát. Amikor a Fát olvassuk, figyelnünk kell arra, hogy az emberi elképzeléseket eltávolítsuk. Csak ha őszinte és nyugodt elmével olvassuk a Fát, akkor tudjuk fokozatosan eltávolítani a nézeteinket.
Őszinte és békés elmével tanulni a Fát
A Fá őszinte és nyugodt elmével történő tanulmányozása az az állapot, amiben lennünk kell. Azonban művelőként, még mindig vannak ragaszkodásaink és elképzeléseink, amelyeket fel kell tárni és el kell engedni, és vannak különböző problémáink, amelyeket meg kell oldani. Zavarásokat fogunk tapasztalni, és ezek lehetőséget nyújtanak számunkra a fejlődésre. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kiderítsük a zavarások okait, és nem szabad elszalasztanunk a fejlődés lehetőségét, amikor a Fá rámutat a ragaszkodásainkra.
Ahhoz, hogy helyesen járjunk a művelődés utolsó szakaszán, minden nap kitartóan kell tanulmányoznunk a Fát, az elménkbe kell ültetnünk a Fát, és hasonulnunk kell a Fához. A Mester megmentett minket a pokolból. Megértésem szerint nem voltak nagy különbségek a művelésünk kezdeti szintjei között. Azonban az, hogy hogyan fordítunk figyelmet a Fá tanulmányozására és a Fához való hasonulásra, különböző művelési állapotokhoz vezet.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Having a Distracted Mind Provides Opportunities to Improve
* * *
tovább ...