Miért fél a Kínai Kommunista Párt annyira az értelmiségiektől?

Az értelmiségiek Kínában rettenetes szenvedést viseltek el, mióta a Kínai Kommunista Párt (KKP) 1949-ben elbitorolta az államhatalmat. Újra és újra a politikai kampánysorozatok célpontjai, ideológiai elnyomás alatt küszködnek, és fizikai kínvallatást és mentális kínzást szenvednek el. Miért fél annyira a KKP az értelmiségiektől, és miért nyomja el őket olyan kegyetlenül?

A Petőfi körök és Mao

Miután 1953 márciusában meghalt Sztálin, egy országos szintű demokratikus mozgalom söpört végig Magyarországon, a sztálini „teljes szovjetizálása” modell ellentéteként. A mozgalom közvetlenül Rákosi Mátyást célozta meg, a magyar kormánypárt akkori főtitkárát, és a szovjet csapatokat Magyarországon.

Rákosi lemondása 1956 júliusában motiválta a diákokat és tudósokat, hogy különböző fórumokat tartsanak, amelyeken megbeszélik a magyarországi problémákat. A híres, 19. századi magyar költő, Petőfi Sándor neve után, ezek a Petőfi körök sok értelmiségit vonzottak. Szemináriumokat és előadásokat tartottak, meghívtak országosan ismert közgazdászokat, írókat, történészeket, oktatókat, tudósokat és filozófusokat, hogy szabadon tartsanak beszédeket. Ezek a tudósok a rezsim problémáit elemezték különböző látószögekből. Majd stratégiákat terjesztettek elő, amelyben előnyben részesítették az ország és az emberek gazdagítását. Az ötleteik nagy támogatást kaptak a nyilvánosság részéről, akik nagy hévvel és lelkesedéssel követték őket. Minden előadás teltházas volt.

Petőfi körök 1956-ban

A Petőfi körök tevékenységei egész Magyarország területén vonzották az embereket, és idővel hatalmas társadalmi erőt alkottak. Budapesten és a fővároson kívül, más nagyobb városokban követték a példát, és megszervezték a saját Petőfi köreiket. Látva, hogy a közvélemény változása egy politikai viharhoz vezet, a kommunista párt elrendelte a klubtevékenységek betiltását, de a felébredt nép megállíthatatlanná vált.

Az egyetemi hallgatók Budapesten tizenhat pontot javasoltak a kormánynak, beleértve a szovjet csapatok kivonását, Rákosi bíróság elé állítását és a munkavállalók sztrájkra való jogának megerősítését. Budapesten több százezer ember vonult az utcákra tüntetni. Néhány nappal később Hruscsov megegyezett velük, és megparancsolta a szovjet csapatok kivonását Budapestről.

A magyar forradalom 1956-ban

Abban a kritikus pillanatban, mikor a magyar nép látta a győzelmének eljövetelét, Mao Ce-tung, aki messze, Kínában volt, dühös lett és folyamatosan nyomást gyakorolt a Szovjetunióra és Hruscsovra. Egy küldöttséget menesztett Moszkvába, követelve a magyar nép erőszakkal történő elnyomását. A hruscsovi klikk végül elfogadta Mao javaslatát és leverte a tüntetőket. A magyar forradalom véres leverése megdöbbenést váltott ki az egész világon.

Látva a Petőfi köröket Magyarországon, Mao gyanakvása megerősödött az értelmiségiek felé, és rájött, hogy a hihetetlen hatalmuk a felvilágosodásban és az emberek maguk köré gyűjtésében van. Arra is rájött, hogy az értelmiségiek és a kommunista párt totalitárius uralma nem létezhet együtt. Ez volt a fő oka, hogy folyamatosan elnyomta az értelmiségieket Kínában, és amiért annyira félt az értelmiségiek hatalmától. Eltökélte, hogy nem engedélyez semmi hasonlót, mint a magyar Petőfi körök, hogy az előforduljon Kínában.

Mao a cenzúrázatlan ötleteik miatt utálta az értelmiségieket

Ami Magyarországon történt, Mao-t még határozottabbá tette az értelmiségiek pusztító elnyomásában. Később számos alkalommal megemlítette, hogy az volt az oka a magyar incidensnek, ami Kelet-Európában történt, hogy az uralkodó kommunista párt nem ragaszkodott az osztályharc tanaihoz, és hogy olyan sok ellenforradalmár élhetett. Mao egyszer azt mondta, nem aggódik a munkássztrájk vagy a gazdák petíciója miatt, mert azt tapasztalta, hogy a KKP káderei hatékonyan elnyomják azokat. Az értelmiségiek azok, akiktől félt és őket utálta a legjobban, mert képesek voltak a cenzúrázatlan ötleteiket terjeszteni.

Habár a KKP blokkolta a híreket a magyar forradalomról, a mozgalom mégis hatással volt Kínára. 1957 januárjában Mao megemlítette a beszédében, hogy miután egy iskola a Hebei tartományi Shihiazhuang városban meghosszabbította az iskolai tanulmányokat egy évvel, a hallgatók, néhány ellenforradalmár által ösztönözve, kimentek az utcákra tüntetni. Elfoglalták a helyi rádióállomást, és megpróbáltak egy a magyarországi forradalomhoz hasonlót létrehozni Kínában. „Azok az emberek a párton belül és kívül, akik támogatják a lengyel-magyar eseményt, nagyszerű munkát végeznek!” – kommentálta gúnyosan Mao. „Lengyelországról és Magyarországról beszéltek egész idő alatt. Most a hangyák kint vannak a lyukból és a teknősök pedig a szabadban vannak.”

Mao azt mondta a KKP 1957-es konferenciáján: „Mindenféle furcsa beszélgetés zajlik néhány professzor között, akik azt mondják, hogy nem akarják a kommunista pártot, a kommunista párt nem vezetheti őket, a szocializmus nem jó, stb. Ilyen gondolataik vannak.”

„A Wu Xun élete című filmet láttátok? Kefetolla van, több méter hosszú, a ’művelt embereket’ jelképezve. Mikor söpörnek, az aztán valami. Most ki akarnak jönni és valószínűleg el akarnak söpörni minket. Ez azt jelzi, hogy vissza akarják állítani a régi rendszert?”

Wu Xun egy koldus volt a Qing-dinasztia Guangxu időszakában. Éveket töltött pénzért való könyörgéssel, hogy végül felállítson egy iskolát, ahol a rászoruló gyerekeket ingyen részesítették oktatásban. Nem tartott meg magának egy fillért sem, és sosem házasodott meg. Civil oktatónak kiáltották ki, és a Qing királyi udvar elismerően nyilatkozott róla. A Wu Xun élete című film elmeséli, hogyan könyörgött pénzért, hogy elindíthassa az iskolát. A film nagyon népszerű volt, és mindig telt ház előtt vetítették.

Azonban 1951 májusában Mao kiadott egy cikket a Népi Napilapban, amely elítélte a filmet, pártellenes mérgező gyomnak nevezete, és támadta Wu Xun, mint „egy liberális, aki műveltségi programjaiba belefoglalta, hogy a forradalom szükségtelen.” Következésképpen a filmet betiltották és a produkcióban résztvevő személyzetet megbüntették.

Wu Xunt kritizálta a KKP

Mao 1957-ben elindított egy „helyreigazító” kampányt, hogy „kicsalogassa a kígyókat az odúikból”. Kezdetben Mao bátorította az értelmiségieket, hogy kritizálják a KKP bürokráciáját, mondva, hogy az ilyen kritika nemcsak örvendetes, de szükséges is, hogy segítsen a KKP kádereknek a munkájukban. Az ártatlan és naiv értelmiségiek beleestek a csapdába, és hangot adtak a véleményeiknek és javaslataiknak. Később Mao és a KKP megfordította ezt, és elindította az anti-jobboldali mozgalmat, hogy megtisztogassa azokat az értelmiségieket, akik akár a legkisebb jelét is adták az elégedetlenségnek a KKP káderjeinek magatartásával kapcsolatban. Következésképpen több százezer embert üldöztek és küldtek távoli helyekre, zord körülmények közé, hogy „munkával megreformálják őket” (laogai). Sokan közülük sosem tértek vissza.

A KKP félelemből eltávolította a bölcsészettudományi karokat

Az 1956-os magyar forradalomtól a Szovjetunió 1990-ben történt széteséséig újra és újra bebizonyosodott, hogy sosem szabad alábecsülni azon emberek erejét, akik ráébrednek az igazságra. Ez pontosan az, amitől a tekintélyelvű rezsim a legjobban fél.

Annak érdekében, hogy megtévessze és ellenőrizze a kínai népet, a KKP megsemmisítette a hagyományos kínai kultúra lényegét és értékeit, amik a republikánus korból maradtak. Egyszerűen lemásolta a szovjet modellt az ország irányításában. Végrehajtotta a felsőoktatási rendszer szisztematikus átalakítását, és eltávolított bizonyos bölcsészettudományokat, mint például a szociológia. A történelemkönyveket újra írták a „materialista történelemelemzés” alapján, és az egész oktatási rendszert a KKP marxista elméletei vezették, az osztályharccal a középpontban.

A liberális tanulmányok eltörlése után a híres Tsinghua Egyetem átfogó egyetemből tudományos és mérnöki főiskolává vált, és egy oktatási rendszer jött létre, amelynek a hangsúlya a tudományon és a technológián volt a bölcsészettudományokkal szemben. A hallgatók száma a mérnöki, mezőgazdasági és erdészeti karokon, a tanári képzésen és az orvostudományban az 1949. évi 70.400 főről 1952-re 138.400 főre emelkedett, miközben azok száma, akik politikai és jogi tanulmányokat folytattak, leesett 37.682-ről 3.830 főre. Tisztán látható, hogy a KKP olyan diákokat akart, akik szakmunkássá válnak és ezzel az államapparátus eszközévé.

Az értelmiségiek agymosása és üldözése

Ugyanakkor a KKP kegyetlenül üldözte az értelmiségieket, akik szívesen fenntartották a kínai hagyományos kultúrát, és kényszerítették őket, hogy reformálják meg a gondolkodásmódjukat. A mai napig a diákokat a szárazföldi Kínából arra képzik, hogy az úgynevezett „materialista történelmi szempontból” utaljanak a történelmükre. Egy ilyen történelmi oktatás struktúrája teljesen ellentétes a nyugattól. Ezt nagyrészt Jian Bozannak tulajdonították, aki egy jól ismert történész és a Peking Egyetem egykori elnökhelyettese. Átfésülte a kínai történelmet annak érdekében, hogy Mao marxista-leninista módszerének megfeleljen, és támogatta az akadémikusokat, hogy a proletár politikát szolgálják. A történelemkönyveit, mint a Kínai történelem áttekintése, használták általános tankönyvként az egyetem történelmi tanszékein egész Kínában, aminek eredményeként számtalan kínai hallgató lett agymosott.

Azonban még olyan valaki is, mint Jian Bozan, aki oly sokkal járult hozzá a történelemoktatás új rendszeréhez a KKP vezetése alatt, még ő sem menekülhetett az üldözés elől a zéró tolerancia diktatúra alatt. Mao támogatta, hogy a „parasztok forradalmai és a parasztok háborúi az egyedüli valódi mozgatórugók a történelem fejlődésében”, de Jian nem értett egyet ezzel a nézőponttal. Majd azt mondta, hogy a parasztok forradalmait nem kellene üdvözölni annyira nagyon a történelem során. A véleménye megsértette Mao-t, aki azt mondta a Politikai Bizottság kibővített ülésén 1966. március 17-én: „A nézőpontom, hogy jobb lenne ejteni az embereket, mint Jian Bozan… ők feudális bürokraták.” Nem sokkal később Jiant „veterán antikommunistának” bélyegezték. Több mint száz feljelentési tárgyaláson vett részt és kényszerítették, hogy vallja be a „bűneit”. Mikor a nyomás és a fájdalom túl sok volt ahhoz, hogy elviselje, öngyilkosságot hajtott végre a feleségével együtt.

Jian Bozant, akit kihasznált a KKP, végül öngyilkosságot követett el.

Sokan mások is hasonló módon szenvedtek. Pan Guangdant, aki egy aktivista tudós volt a Kínai Köztársaság korai éveiben, halálra kínozták a kulturális forradalom alatt. Fei Xiatong, egy szociológus, aki szemtanúja volt Pan halálának, kritizálta a téveszmét, hogy az „értelmiségieket a kommunista párt táplálja”, és érzelmesen azt mondta: „Ki mondta, hogy a kommunista párt etet minket! Sosem a kommunista párt etetett minket, hanem a dolgozó emberek.” Huszonhárom évig üldözték, és nem engedték szabadon, csak a kulturális forradalom után. Elvesztette legfőbb idejét a szakmai karrierjének.

Az anti-jobboldali mozgalom és a kulturális forradalom megsemmisítette az értelmiségiek egy generációját. Például Chen Yinke-t, a leghíresebb tudóst az egykori Kína Köztársaságban, halálra üldözték. A jól ismert író, Lao She öngyilkosságot követett el úgy, hogy belevetette magát egy tóba, mikor nem tudott tovább megbirkózni a véget nem érő „feljelentési tárgyalásokkal”. Cao Yu, akit gyakran Kína legfontosabb drámaírójának tartanak, nem tudott létrehozni semmilyen alkotást a későbbi éveiben, a szabadon gondolkodás elnyomása miatt.

Bűnbánat – a legbefolyásosabb film a Szovjetunió felbomlása előtt

A sztálini érában Lev Tolsztoj, Dosztojevszkij jól ismert munkáit, és Alekszandr Szolzsenyicin Gulág szigete című művét mind tiltott könyvnek minősítették, és sokat elégettek. Miután Hruscsov és Gorbacsov került hatalomra, néhányat ezen könyvek közül újra megjelentettek, és az emberek a Szovjetunióban elkezdtek megismerni néhány igazságot a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) uralmáról.

A Bűnbánat című film, amelyet korábban betiltottak a félallegorikus Sztálin kritikája miatt, 1987-ben országosan megjelent az egész Szovjetunióban és egy jelentős kulturális eseménnyé vált, mielőtt az SZKP felbomlott. A film teljesen kitalált történet, és a cselekménye a következő volt: Varlam Aravidze, egy város polgármestere az 1930-as években meghalt. Mikor fiatal volt, megígérte, hogy egy „földi paradicsomot” épít az embereknek, de miután hatalomra került, elkezdte eltaposni és bántalmazni azokat, akik a kezdetektől támogatták őt. A későbbi éveiben annyira elcsüggedt és zavarodott lett, hogy még a napot is le akarta lőni. Barátját, a szókimondó művész Szandro-t koncentrációs táborba küldte, ahol végül meghalt. Varlam sok más ember haláláért is felelős volt.

Sok évvel később Szandro lánya, Katevan kinyomozta, hogyan halt meg az apja, és eldöntötte, hogy bosszút áll. Varlam temetése után Katevan kiásta a holttestet és egy fának támasztotta Varlam fiának kertjében. Miután a tetemet újra eltemették, újra kiásta. Katevant később letartóztatták. Azzal védekezett, hogy felfedte Varlam rossz tetteit, amelyekkel mindenkit megdöbbentett, aki ismerte őt. Varlam unokája öngyilkosságot követett el, miután megismerte nagyapja bűntetteit, és a fia, aki korábban védte az apját, a holttestét egy közeli sziklához rakta. Az embereket a film emlékeztette Sztálin zsarnokságának kegyetlenségére.

A Bűnbánat című film Sztálint célozta meg a kritikájával

Gorbacsov végül elhagyta a kommunizmust

Azután Gorbacsov került hatalomra két évig, és sok ember tudta, hogy Gorbacsov nagyapja és anyai nagyapja börtönben voltak a Sztálin-korszakban, és lehetetlen volt, hogy ne emeljen kifogást Sztálinnal szemben. A helyzet abban az időben a Szovjetunióban és a világon mindenütt szintén egy nyitottabb és lazább hozzáállást követelt tőle.

Az SZKP Központi Bizottságának ülésén 1987 januárjában Gorbacsov bejelentette, hogy gazdasági és politikai reformokat hajt végre. Egy hónappal később elmondta a riportereknek a Kremlben, hogy a Szovjetunió ki fogja tölteni „a hiányosságot a történelemben”, és hogy a történelem igazsága ki fog derülni.

A Bűnbánat című film szenzációt okozott egész Szovjetunióban, nemcsak azért, mert nyilvánosan elítélte a totalitarizmus gonoszságát, hanem mert több tízezer szovjet embert bátorított, hogy gondolkozzanak el a gonosz forrásán és a kiváltó okokon. Ez volt az első alkalom, hogy a film feltárt dolgokat, amiket az SZKP mindig eltitkolt a nyilvánosság elől, elvetve az ötletet az emberek szívében: már nem élhetünk így.

A Szovjetunió széthullása után egy riporter meginterjúvolta a film rendezőjét, Tengiz Abuladze-t és megkérdezte, miért akart egy ilyen filmet készíteni. Ő visszakérdezett: „Nem ez a mi felelősségünk?”

A KKP folytatja a fiatal hallgatók elméjének mérgezését

Mikor Sztálin volt hatalmon, személyesen tevékenykedett főszerkesztőként és összeállított egy könyvet Tömör tanfolyam a Szovjet Kommunista Párt történelméről címmel, amelyet a KKP referenciaként használt 1949 után, mikor tankönyveket állított össze a szovjet történelemről a kínai diákoknak.

Miután átléptünk a 21. századba, az Oroszország történelme: a 20.század: 1894-2007 című könyvet, melyet Andrej Boriszovics Zubov szerkesztett, Oroszországban történelemkönyvként használták a 11. osztályosok számára (második osztály a középiskolában). A könyv visszaállította a történelmi igazságot, és a Lenin által megalapított Szovjetuniót „a földi pokol” létrehozásával vádolta. A könyv teljesen megfordította a dolgokat az igazságon és a tényeken alapulva, és Lenint, akit egyszer nagyszerű proletárforradalmi vezetőnek kiáltottak ki, az emberek keservesen megvetették és elutasították.

Lenin-szobrokat döntöttek le, egyiket a másik után

A másik oldalról viszont a KKP még mindig azokat a könyveket használja, amiket az anti-jobboldali mozgalom és a kulturális forradalom alatt állítottak össze. Az ilyen tananyagok és könyvek tele vannak a KKP tanaival és ezért agymosott generációi vannak a kínai embereknek.

Az elmúlt néhány évben azonban, különösen a Kilenc kommentár a kommunista pártról című iromány 2004-ben történt kiadása után, sok ember felismerte a KKP erőszakos és megtévesztő természetét. Több mint 360 millióan értettek egyet, hogy megszakítják a jelenlegi és egykori tagságukat a KKP-ben és az ifjúsági szervezeteiben, nevezetesen a Kommunista Ifjúsági Ligában és a Fiatal Úttörőkben.

Több mint 360 millió kínai lépett ki a KKP-ből és a hozzá tartozó szervezetekből

Ahogy a világ egyre tisztábbá válik azzal kapcsolatban, hogy mi is az a KKP, miután a koronavírus járvánnyal kapcsolatban a KKP által titkoló és félreinformáló kampányok következményeitől szenved, Kína valószínűleg egy jobb hellyé válik a népe és az egész világ számára.

Forrás: Why Is the Chinese Communist Party So Afraid of Intellectuals?