Élet a propaganda uralta Kínában

A Kínai Kommunista Párt (KKP) jó a hamis információk előállításában és terjesztésében. Kínán belül a KKP a kormányzása előtti időkre úgy hivatkozik, mint „régi társadalom”, ahol az emberek szegénységbe éltek élelem, menedék vagy ruházat nélkül. Ezzel azt állítják, hogy a KKP nélkül a kínai nép még mindig szegénységben élne.

 

Ez a hazugság sok kínait megtévesztett, akik a KKP totalitárius uralma alatt és a KKP-t dicsőítő propaganda agymosása által elvesztették a képességüket, hogy önállóan gondolkodjanak. Ennek eredményeként figyelmen kívül hagyják az emberi jogi erőszakot Kínában, beleértve a Fálun Gong és más kisebbségi csoportok üldözését. Hasonlóképpen, amikor olyan katasztrófák vannak, mint a koronavírus, az emberek továbbira is hisznek a KKP mellébeszélésében, és nincsenek tudatában a közvetlen veszélynek.

 

Azonban a történelmet nézve, amit a KKP mond, egyszerűen valótlan. A KKP hatalomra jutása előtti évtizedekben az emberek viszonylag jól boldogultak és jó életet vezettek, több vallásszabadsággal és kevesebb cenzúrával.

 

Az értelmiség tisztelése

A Kínai Köztársaságot 1912-ben hozták létre, mikor az Ideiglenes Alkotmányt bevezették, hogy biztosítsa a szólás- és sajtószabadságot. Abban az időben Kínának több mint 150 független újságja volt. Még azokban az években, mikor Yuan Shikai ideiglenesen helyreállította Kína birodalmi rendszerét 1915-től 1916-ig, még mindig több mint 130 újság volt. Az emberek következmények nélkül, nyíltan kritizálták az akkori kormányt, beleértve Yuant magát. A mai Kínában azonban a kínai iparmágnás ingatlantulajdonos Ren Zhiqiangot nemrégiben 18 év börtönbüntetésre ítélték, mert megjegyzést tett a KKP legfelsőbb vezetőjére.

 

A politikai nyitottság légkörével összhangban az értelmiségiek, beleértve a tanárokat, tisztelték és jól megfizették. Például 1937-ig (mikor a japán sereg behatolt Kínába) egy főiskolai professzornak az átlagos havi fizetése 400-600 jüan volt, egy városi középiskolai tanárnak 160-200 jüan volt és egy általános iskolai tanárnak 22-55 jüan. Egy általános munkás havi fizetése kb. 10-40 jüan volt, miközben egy négytagú család tisztes életet vezetett havonta 60 jüanból.

 

Ezen felül volt szólás- és sajtószabadság abban az időben. A KKP-vel való konfliktus ellenére a Kuomintangnak (KMT) engedélyezte, hogy újságokat és könyveket adjon ki. Ezek a publikációk nemcsak nyíltan kritizálták a KMT-t, hanem mozgósították a diákokat – a marxista és bolsevista elméleteken keresztül –, hogy szálljanak szembe a kormánnyal. Hogyan hasonlítható össze az a helyzet a mai Kínával? Mikor az orvosok alkalmanként megosztottak információkat a koronavírus kitöréséről a közösségi médián keresztül – amit azért csináltak, mert felelősek az életek megmentéséért – súlyosan megbüntették őket. Ugyanez a dolog történt a független riporterekkel, akik el merték mondani az igazságot. Mivel a KKP azt támogatta, Mao Cetungtól a jelenlegi vezetőkig, hogy bármilyen ellenállást vagy ellenkező megjegyzést még a csírájában el kell fojtani.

 

Életszínvonal

Mikor a KKP 1912 és 1949 között megragadta a hatalmat, Kína egy sor válsággal nézett szembe, a hadvezér konfliktusoktól a Beiyang kormányzás alatt (1912-1928) a KKP és a KMT közötti kínai polgárháborúig (1928-1949), és még nem is említettük a japán inváziót (1937-1945). Habár a kínai-japán háború alatt 20-40 millió ember sérült vagy halt meg, ráadásul 1942-ben éhínség volt Henan tartományban, az embereknek többnyire mégsem volt probléma élelmet találni.

 

A Laogong Yuekan (munkás hónapok) szerint, amelyet 1934 júliusában adtak ki, egy munkás átlagos havi fizetése a Hubei tartományi Wuhan városban kb. 15 jüan volt. Akkoriban egy jüanon 15 kiló rizst vagy 4 kiló sertéshúst lehetett vásárolni. Tehát a hétköznapi polgárok viszonylag jól tudtak élni.

 

Figyelembe véve a háborúk hosszúságát Kínában, a relatív jó életszínvonal egy figyelemreméltó tett volt, amely nagyrészt a politikai rendszer nyíltságának volt köszönhető. A KMT támadásáért és a hatalom megragadásáért azonban a KKP számtalan hazugságot hozott létre, amely kétségbe vonja a valóságot és félrevezeti az embereket generációról generációra.

 

Chen Boda, egy magas rangú KKP hivatalnok és Mao Cetung titkára állította, hogy a KMT négy nagy családja irányította Kína gazdaságát és vagyont halmoztak fel a japánok elleni harc jegyében. Számos bizonyíték van rá, hogy az ilyen állítások alaptalanok. Dokumentumok, amelyeket a japán hírszerzés adott ki, azt mutatták, hogy még Chiang Kai-sheknek, a KMT legfelsőbb vezetőjének is csak 66 millió jüanja volt (8 millió USD).

 

Ezzel ellentétben a KKP totalitárius uralma alatt a korrupció minden kormányzati szinten széles körben elterjedt. Gou Boxiong és Xu Caihou, két magas rangú katonai tisztviselő beszámolt róla, hogy közösen megugrották a 7,9 milliárd jüant (vagy 1,2 milliárd USD) más kintlévőségek mellett. Még az alacsonyabb szintű hivatalnokok is hatalmas vagyont halmoztak fel. Egy polgármester-helyettes Shanxi tartományban jelentette, hogy összesen 640 millió jüant (95 millió USD) halmozott fel, amely meghaladja a szegénységben lévő 9 megye együttes éves bevételét.

 

Még a „szürke” jövedelem ezen példái nélkül is Kína kormányzati hivatalnokainak az utazási és étkezési költségei elérték a 9 billió jüant (vagy 1,3 billió USD) éves szinten. Ez messze meghaladja az egész összeget, amit a költségvetésben az oktatásra irányoztak elő, és elég lenne ahhoz, hogy minden alacsony jövedelmű kínai a szegénységi küszöb fölött legyen.

 

Az osztályharc propagandája

Hogy megalapozza és biztosítsa az uralkodását, a KKP mindig kiemelte az osztályharcot, a gazdagokat etikátlannak és az állam ellenségeinek ábrázolta. Azonban ez nem is lehet volna távolabb az igazságtól.

 

Qin Hui és Gao Wangling, két történész a Tsinghua és a Renmin Egyetemről Kínából újra megvizsgálta a KKP „gazdag földesurak birtokolják a földek 70-80 %-át” állítását. Azt találták, hogy a szám nem magasabb 40%-nál, ez azt jelenti, hogy a földek több mint 60%-a a rendes gazdálkodók tulajdonában volt.

 

Ugyanez volt a városi területen is. Itt egy példa a Xunwu vizsgálatból, amely egy jelentés Mao Cetungtól magától 1930-ból. Miután egy ipari tanuló egy kisvállalkozásnál három évig dolgozott, és megtanulta az alapvető készségeket, 40-50 jüant keresett az első évben, és 50-60 jüant a második évben. „Alkalmanként a tulajdonos az egész vállalkozást neki [a tanoncnak] adta, hogy vezesse… Később a nyerségnek csak egy részét kellett kifizetnie a tulajdonosnak, gyakran 10-30 % között.” Egy ilyen harmonikus kapcsolat az üzlettulajdonos és a munkavállaló között ellentéte az „osztályharc” fogalmának, amit a KKP ábrázolt, hogy a munkavállalóknak meg kell küzdenie a megélhetésükért.

 

Az élet méltósága

A fent leírtak szerint habár a KKP azt állította, hogy minden embert felszabadít, a kínaiak felfedezték, hogy a valóság éppen az ellenkezője volt. Az elmúlt néhány évtizedben számtalan kínai elvesztette a szerencséjét, szabadságát vagy még az életét is, mióta a rezsim hatalomra került. A „Nagy ugrás előre” után 1958-ban kb. 45 millióan haltak meg egyedül csak az ember okozta éhínségben (1959-1961) – a téma a mai napig tabu a kínai tudósok számára.

 

A kár, amit a KKP okozott, nagyrészt az élet iránti tisztelet hiányában gyökerezik, amelynek bizonyítéka, hogy a KKP elpusztította Kína több ezer éves történelmét.

 

A hadurak közötti csata ideje alatt a Hebei tartományi Zhuzhou-ban 1927 októberében például egy hónap elteltével alig maradt étel a városban. A Vöröskereszt koordinálásával mindkét fél beszüntette az ellenségeskedést, hogy hagyják a nőket és a gyerekeket kijutni a konfliktus folytatása előtt. Mikor az élelem elfogyott a második hónap végén, a két fél úgy rendezte a nézeteltérését, hogy közben civileket nem ejtettek túszul.

 

Egy gyors előrelépés 1948-re és arra, amit a KKP tett a Jilin tartományi Changchun városban a Changchun ostroma alatt annak az évnek májusa és októbere között. A KKP hadserege nem engedélyezte a civileknek, hogy élelemszerzés céljából távozzanak. Az akkori időben kb. 500 000 fős népességből becslések szerint 200 000 ember éhen halt.

 

De az ilyen témák tabuk maradnak Kínában. Amit a fiatalabb generációk tanulnak a tankönyvekből, hogy a KKP hadserege sikeresen felszabadította Changchun városát anélkül, hogy bárkit is meggyilkoltak volna vagy egyetlen lövést is leadtak volna. Mikor Zhang Zhenglong katonai író dokumentálta ezt az eseményt a Xuaebai Xiahong-ban (hideg hó, forró vér), 150 000 civil halálát örökítette meg, ezért bezárták és a könyvét betiltották.

 

Kínában dinasztiákon át a Kínai Köztársaságig, a hagyományos értékek fenntartását a helyi közösségek végezték. Még a KMT uralkodása alatt is a kormány beavatkozása a helyi ügyekbe a megyei szintig korlátozódott. A KKP számára azonban a pártszervezet mélyen lemegy minden vidéki faluba és minden utcába a városokban.

 

Kína költségvetése 2018-ban, hogy „fenntartsa a stabilitást” becslések szerint 1,37 billió jüan (200 millió USD). A csúcs cenzúra eszközökkel, különösen a biztonsági kamerákkal és a WeChat segítségével az állampolgárainak minden mozdulatát nyomon követi. Meddig fog tartani ez a zsarnoki uralom? Az idő fogja megmondani.

 

Forrás: Dissecting the Chinese Communist Party’s Propaganda: China’s Past and Today