Etikai kódex propagandista újságíróknak – kínai módra

(Illustration - Getty Images)

(Kép - Getty Images)

 

A koronavírus hódító útjára indulása előtt sokan és sokféleképpen próbálkoztak, hogy még időben értesüljön a világ: hatalmas a baj.

 

Csak, hogy ezek a hangok elhaltak. Főként Vuhanban, a mára világméretűvé vált járvány epicentrumában.

 

Kik voltak ők és miért voltak útban?

 

A kérdés persze költői, de a válasz valójában a totalitárius társadalmak sajátosságában rejlik.

 

Röviden: a kínai kormány célba vette az újságírókat, akik nem gyakoroltak öncenzúrát, és úton-útfélen megpróbáltak jelezni a világnak, hogy helyzet van.

 

2019-ben Kína volt Ázsia vezető újságírókat börtönbe záró hatalma. Őket követte a szintén kommunista Vietnam. Korábban 48 újságírót tartóztattak le, és utóbb 12 ember került rácsok mögé a New York-i székhelyű Committee to Protect Journalist (CPJ –Újságírók Védelmi Bizottsága) éves jelentése szerint. Ugyanez a jelentés megjegyezte, hogy világszerte legalább 250 újságírót börtönöztek be.

 

Epoch Times Photo

Rendőri terelés a területen, amelyet lezárt a rendőrség, hogy megtiltsa az embereknek Vuhan elhagyását. (©Getty Images | Hector RETAMAL / AFP)

 

Újságírók letartóztatása és likvidálása

A kommunista rezsim évek óta ismert a szólásszabadság korlátozásáról. Kína a 77. helyen áll a 180 országból, a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet, a sajtószabadságról készült felmérése szerint.

 

Sohpia Huang Xueqin, szabadúszó újságíró, aki régebben többször dolgozott a kínai médiának, valamint a #MeToo mozgalom aktivistája, 2019 októberében letartóztatták. Leírta a blogjában a hongkongi tüntetésben való részévétel alatt szerzett tapasztalatait. A 32 éves nőt „vita indításával és bajkereséssel” vádolták, ami egy általános vád azokkal szemben, akiket a rezsim fenyegetésként kezel, állította a CPJ beszámolója.

 

„Peking attól tart, hogy a tiltakozások Hongkongban kihívásra inspirálják a kormányt a szárazföldön, és a szabadság és a demokrácia bármilyen kifejezését ötletként vehetik a hatalmuk elragadásához” – mondta a CNN riportjában Wang Yaqiu, a Human Rights Watch-nál munkatársa.

 

Sophia Huangot, jogot kezdett tanulni a hongkongi egyetemen, de 2020 januárjában közzétett médiajelentések szerint, a rendőrség továbbra is magánál tartotta az útlevelét, mobiltelefonját és a számítógépét.

 

Epoch Times Photo

Demonstráció 2019. június 9-én Hongkongban (©Getty Images | PHILIP FONG/AFP)

 

Miután a kommunista rezsim elkezdte kiterjeszteni az átnevelő táborait Xinjiang tartományban, ahol nagyobb számban vannak fogva tartva ujgurok és más muszlimok. Több újságírót szintén bebörtönöztek azon munkásságuk miatt, amelyet évekkel ezelőtt csináltak, a CPJ beszámolója szerint.

 

„Négy fiókvállalata van az állami tulajdonú Kashgar Kiadóháznak, amely könyveket és folyóiratokat jelentet meg politikai, jogi és demográfiai fejleményekkel kapcsolatos témákban. A kiadó két szerkesztőjét legalább egy évtizeddel korábban nyugdíjazták” – mondta a CPJ.

 

Epoch Times Photo

Kínai rohamrendőrség figyeli a muszlim, ujgur etnikumú asszony tüntetését Ürömcsiben, Kínában. (©Getty Images | PETER PARKS)

 

A rezsim letartóztatott újságírókat a múltban is, akik a kínai kiadású Epoch Times cikkeit írták. Tíz Epoch Times újságírót tartóztattak le 2000. december 16-án a Guangdong tartományi Zhuhai városban, és néhányat közülük tíz évnyi börtönbüntetésre ítéltek.

 

Az Epoch Times jelentette, hogy egyiküket közülük, Huang Kui esetleg ötéves börtönbüntetést kapott, mivel a nemzetközi hírekkel foglalkozott, míg mások a kínai ügyekre összpontosítottak, ezen belül is főleg a kommunista rezsim Fálun Gong meditációt gyakorlók elleni üldözésére. Huang Kui azóta elmenekült Kínából, és most az Amerikai Egyesült Államokban él.

 

A Fálun Gong, más néven Fálun Dáfá egy meditációs gyakorlat, amely az őszinteség, jószívűség, tolerancia alapelveken nyugszik. A gyakorlatot 1999 júliusában betiltotta a kínai rezsim, miután a gyakorló emberek száma elérte a 70 milliót – amely több, mint a KKP tagjainak száma – csupán öt évvel a nyilvánosság előtti bemutatása után Kínában.

 

Epoch Times Photo

Fálun Dáfá gyakorlók csoportos gyakorlása Kínában, Guangzhou-ban 1999. július 20-a előtt. (©The Epoch Times)

 

Egy 2014-es CPJ jelentés szerint két másik szabadúszó újságírót, akik közreműködtek a The Epoch Times-nál, szintén letartóztattak és elítéltek.

 

Yang Tongyani, írói nevén Yang Tianshu-t 12 évnyi börtönre ítélték 2006-ban, a vád „állami hatóság felforgatása” volt. Közreműködött az Epoch Times-nál és a Boxun News-nál, egy másik amerikai székhelyű honlapnál.

 

Az ellenőrzések szigorítása

Az újságírók bebörtönzésén túl, akik nyíltan kritizálták a tekintélyelvű rezsimet, a KKP kiadott egy új etikai kódexet is a riporterek számára, amely lefektette a szabályokat, amiket be kell tartaniuk. A kódex utolsó frissítése 2009-ben történt.

 

A kódex kijelenti, hogy az újságíróknak „teljes szívvel szolgálniuk kell az embereket” és hűségesnek kell lenniük „a párthoz, a szülőföldhöz és a néphez” – számolt be a CNN.

 

A médiá szerint a kódex azt is előírja az újságíróknak, hogy „helyes gondolkodásmódnak kell lennie, mikor felfedik a problémákat a belügyekkel kapcsolatban”, „jó képet kell mutatni” a hírekben a világ számára, és „aktívan építeni kell a hidat Kína és a külvilág között”.

 

A kódex, amely hét részre van felosztva, azt is előírja a riportereknek: „élénken kell előadni a kínai utat, elméletet, rendszert és kultúrát, mikor történeteket mondanak el Kínáról, a Kínai Kommunista Pártról, a szocializmusról kínai jellemzőkkel és a kínai néppel. Ez azért elengedhetetlen, mert így megkönnyíthetik a világnak, hogy megértsék Kínát. Beleértve a közvélemény irányítását az interneten. Vagyis legalizálták a fennállását.

 

Forrás: Worst Jailers: China Tops the List With the Highest Number of Journalists Detained