Erkölcsi kérdések a 21. század útvesztőjében

Szeretném megosztani a művelő társaimmal fáradságos utamat, mely során megpróbáltam legyőzni a testi vágy démonát. Még mindig az úton vagyok, de úgy érzem eljött az idő, hogy közzé tegyem.

 

Miközben felnőttem a viselkedésem kitűnő volt, jószívű voltam, de a gondolataim elkezdtek piszkossá válni. Iskolai előkészítőbe kerültem, amikor két vagy három éves voltam, és ott szexuális molesztálás történt velem. Bár sosem akartam a történteknek tulajdonítani a problémámat, azt hiszem van hozzá köze. De alapvetően ez a karmám következménye.

 

Vallásos beállítottságú családban nevelkedtem. Minden héten eljártunk a templomba és igyekeztem hithű katolikussá válni. Azon az elváráson túl, hogy az együttléttel várni kell a háziasságig, nem volt túl sok irányelv, hogy hogyan kell ezenkívül megfelelően kezelni a férfi-nő kapcsolatokat, vagy hogyan kell legyőzni a szexuális vágyat.

 

Az egyik legnyilvánvalóbb hibám a testi vágy démonával kapcsolatban az volt, hogy a hétköznapi emberekhez hasonlítottam magam. Hozzájuk viszonyítva tisztességesnek tűntem. Nagyon félénk voltam fiatal koromban, így nem volt barátnőm a középiskolában és az egyetemen. A barátaimnak voltak barátnőik, és néhányuk házasság előtti szexuális kapcsolatot is létesített, de én azt terveztem, hogy várok, amíg megnősülök. A nem-gyakorlókkal történő összehasonlítás olyan illúziót keltett, mintha nem lett volna parázna a magatartásom. Ám gyakran voltak bujasággal kapcsolatos gondolataim és rendszeresen elbuktam a vizsgát.

 

A Mester azt mondja az erotikus képekkel kapcsolatban,

„Ha a gondolat áthalad az agyadon, az ahhoz is vezethet, hogy ejakulálsz, és ez valósággá válik.” (Zhuán Fálun, Hatodik Előadás)

 

Körülbelül egy évvel azután kezdtem el a Dáfát gyakorolni, hogy lediplomáztam az egyetemen. Tudtam, hogy életem hátralévő részét a műveléssel fogom tölteni és, hogy a xinxingem (a jellemem) folyamatosan emelkedni fog, ezért aggódtam, hogy talán sohasem leszek együtt senkivel. Ragaszkodásom alakult ki azzal kapcsolatban, hogy házasságot kössek. Ez további nyolc évbe telt mire megtörtént.

 

Próbáltam megérteni a testi vágyaim forrását és megpróbáltam azt különböző módokon eltávolítani magamból. Egy bizonyos ponton nem engedtem meg magamnak, hogy bármilyen erotikus képre gondoljak. Azonban a szexuális vágyat továbbra sem tudtam eltávolítani, így még mindig fennállt a késztetés az ejakulációra.

 

Észrevettem, hogy ha kettő vagy több alkalommal megénezek egy csinos lányt a nap során, akkor éjszaka meglátogat a testi vágy démona. Ez segített rájönnöm, hogy ha nem tudom kontrollálni a szemeimet, akkor azzal megidézem a testi vágy démonát, hogy zavarhasson.

 

Arra is rájöttem, hogy az évek során az igaz tények tisztázásánál barátságossá váltam mindenkivel a nemétől függetlenül. Az egyik nézőpontból tettem, amit egy gyakorlónak tennie kell – jószívűséget és könyörületességet mutattam mások felé. Egy másik nézőpontból tekintve azonban mosolyogtam és a szemébe néztem másoknak, beleértve a nőket is, és ha nem voltam óvatos a bujaság dolgai belekeveredhettek. Miközben az igaz tényeket tisztáztam, normál esetben tisztességes maradtam, de néhány egyedi esetben azt vettem észre, hogy a nők felé mutatott mosolyom tisztátlan üzeneteket tartalmazott.

 

Miután megházasodtam a testi vágyat nem lett könnyebb legyőzni. A feleségem azt javasolta, hogy tartózkodjunk a szexuális együttlétektől, és bár ez egy nagy kihívás volt számomra, beleegyeztem. Ismét másokhoz hasonlítottam magam és azt hittem, hogy a legtöbb emberhez képest jól csinálom a dolgokat. Az igazság az volt, hogy továbbra sem jutottam túl a testi vágyon. Azon túl, hogy esténként elbuktam a testi vágy vizsgáján, alkalmanként pornográf képeket nézegettem. Ez leginkább akkor történt, amikor az érzelmek túlságosan elborítottak, és ehhez az érzéshez még hozzáadódtak a feleségem szidalmai. Dühös voltam és sértődött, a képességem az elviselésre és az őszinte gondolataim elgyengültek.

 

Miután túl sokszor buktam el ezt a vizsgát rájöttem, hogy a dolgoknak nem így kellene mennie. Éreztem, hogy folyamatosan próbálom visszaszorítani és elutasítani a parázna gondolatokat, de amikor azok nagyon elárasztanak, akkor elbukom. A teljes gondolkodásmódomat meg kell változtatni.

 

A probléma az volt, hogy én akartam elmerülni az erotikus gondolatokban. Ezzel a testi vágy démona jogosulttá vált arra, hogy éjjel megtámadjon.

 

A Mester azt mondja,

„Az állat nem látja azokat a dimenziókat, ahol a Nagy Megvilágosult Lények vannak, ezért nem is fél, és kihasználja ezt a kibúvót. Világegyetemünknek van egy alapelve: ha valaki saját maga törekszik valamire és akar valamit, akkor normál körülmények között a többiek ebbe nem szólhatnak bele. Kihasználta ezt a kibúvót: „Ha akar valamit, megadom neki. Segítek neki, ez nem rossz dolog, vagy?” Az állat odaadja neki.” (Zhuán Fálun, Harmadik Előadás)

 

Rájöttem, hogy erősebbnek kell lennie az akaratomnak, hogy legyőzzem a testi vágyat. Arra gondoltam, még mondtam is magamban, hogy „Nem akarom a testi vágyat”. Bizakodás helyett, hogy este átmegyek majd a vizsgán figyelmeztettem a testi vágy démonát: „Ha megpróbálsz megkísérteni, el foglak pusztítani.”

 

Ez segített sokkal józanabbá válni éjjelente. Megerősítettem ezt a gondolkodásmódot néhány hónapig és javulást tapasztaltam, de nem tartott sokáig. Nem éreztem, hogy elég stabil és tiszta lettem volna az éjjelek során.

 

Egyik nap támadt egy gondolatom, „Ahelyett, hogy elvesztegeted az energiádat erotikus gondolatokra és a testi vágy démonára, miért nem téped ki magadból a szexuális vágyat?”

 

Azon az éjjelen azt vettem észre, hogy valami megváltozott. A testi vágy démonának nem volt többé joga kísérteni. Újra és újra megtapasztaltam ezt a dolgot. Ez egy hatalmas áttörés volt, és nagyon hálás vagyok a Mester türelméért és az iránymutatásért ezalatt a hosszú folyamat alatt.

 

Az a gondolat mindent megváltoztatott. Azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem gondoltam erre sok évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a gyakorlást. Az a megértésem, hogy akkor még nem voltam kész erre, a jellemem nem érte el a megfelelő szintet, és az időzítés nem lett volna helyénvaló. Sokkal több mindenre volt szükség az áttöréshez, mint csak az az egy gondolat: el kellett jutnom arra a pontra, hogy tényleg fel akarjam adni a ragaszkodást. Míg a gondolat látszólag természetes módon merült fel, hiszem, hogy valójában a Mester vezényelte ezt a változást, amikor eljött a megfelelő idő, és az akaratom elég erős volt.

 

Köszönöm Mester. Köszönöm a gyakorlótársaknak, akik szintén tettek közzé megosztásokat ebben a témában. A tapasztalataitok segítettek nekem megerősíteni az őszinte gondolataimat, és remélem, hogy az enyém is ugyanígy segíteni fog másoknak.

 

Forrás: My Journey of Overcoming Lust