A Fálun Dáfá csodája egy indiai nő szemüvegén keresztül

Üdvözlet a Mesternek és a gyakorlótársaknak,

Azonnal írni kezdtem a médiánk számára, amint elkezdtem a Fálun Dáfá gyakorlását 2011-ben.

Aztán dolgoztam egy rádiós projektben egy másik vállalatnál. Mivel a finanszírozásunk még kérdéses volt és nem volt megkövetelve tőlünk, hogy utazzunk, külön engedélyt kaptam, hogy otthonról dolgozzak. Ez lehetővé tette számomra, hogy több időt szenteljek az angol Epoch Times-ra, és rendszeresen tudtam cikkeket írni az India oldal számára.

Közreműködtem a nyomtatott változatban is és mindenfelől hoztam történeteket, amerre csak utaztam a munka miatt. Ez így ment közel két éven keresztül. Amikor a rádióállomás finanszírozása nem jött össze úgy gondoltam, nem lett volna etikus folytatni.

Eközben elszalasztottam több nagy lehetőséget, hogy az angol Epoch Times-nak dolgozzam tovább, a szívem el volt kötelezve az érző lények megmentésére. Más munkákkal kapcsolatban nem tapasztaltam meg ugyanazt az energiát, gondolkodásmódot és bölcsességet, valamint tudtam, hogy a médiánál való munka egy fogadalom volt, melyet az örökkévaló múltban tettem korábban.

Próbáltuk néhány alkalommal elindítani az Epoch Times Indiát, de nem sikerült. Az egyetlen lehetőség, ami megmaradt számomra, hogy Indiából részt vegyek a médiánk munkájában, az írás volt. Minden történet, amit megírtam minden utazás, amit azért tettem, hogy megírjak egy történetet segített tisztázni az igaz tényeket, és segített nekem a művelésben.

Aztán úgy döntöttem, hogy egy másik városba költözön. Elvállaltam egy normál állást 15 napra, hogy elég pénzt keressek a megélhetésre és a maradék 15 napra, amikor a médiának szenteltem magam teljes mértékben. A szívem nagyon el volt kötelezve ez iránt.

2014 áprilisában New Yorkba hívtak egy két hónapos tanfolyamra. Amikor visszatértem Indiába ismét elköltöztem egy új helyre, ezúttal India fővárosába, mivel a médiának ott volt szüksége riporterre.

Ez nagyon nagy változásokat jelentett az életemben. Az első néhány hónapban nem volt megfelelő hely ahol lakni tudtam, és az extrém nyári időben légkondicionáló nélkül kellett élnem, és a földön kellett aludnom.

A következő kilenc hónapban 18 órát dolgoztam naponta, riportokat készítettem az angol Epoch Times és az NTD számára is.

Nagyon érdekes volt, és időnként elég fárasztó is, mivel vinnem kellett magammal a nagy kamera táskát Indiában a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, és sokszor hosszú utakat kellett megtennem a sztorikért. Sokszor éreztem, hogy ég a hátam, amikor éjjel lefeküdtem aludni. Nem voltam biztos benne, hogy ez a kamera táskától van, vagy pedig a művelésem miatt. A következő napokon különösen vidámnak éreztem magam, az interjúk és a találkozók nagyon könnyedén mentek.

Ez a beosztás egy új városban azt jelentette, hogy az elejétől kell újrakezdenem az életem. Az életkörülményeim nagyon nehezek voltak, és mivel nem voltak körülöttem gyakorlók, nem kaptam támogatást. Most, amikor visszagondolok rá nem tűnik nagy dolognak, de akkoriban ez egy nehéz művelési környezet volt.

A Mester azt mondta:

„A művelés nehéz. Nehézsége éppen abban rejlik, hogy ha egy szörnyű szerencsétlenség sújt le, ha a gonosz őrült módon üldöz, és ha az életed forog kockán, akkor mindezek ellenére képes leszel-e rendületlenül folytatni saját művelésed útját, anélkül hogy hagynád, hogy az emberi társadalomban bármi akadályozzon művelésed útjának folytatásában.” (Az út, Fálun Dáfá Esszenciák a továbbhaladáshoz II.)

Hat hónap múlva a média úgy döntött, hogy beszüntetik a hírszolgáltatást, és három hónapon belül úgy határoztak, hogy elküldenek, mivel nincs szükségük már riporterre Indiában. A személyzetet szintén elbocsájtották bizonyos finanszírozási problémák miatt.

Nagyon szomorú voltam a kialakult helyzet miatt, nagyon elkötelezett voltam a médiánk iránt és nem értettem miért történt hirtelen ez a sok változás. Nagyon messze voltam New Yorktól és nem volt lehetőségem kapcsolatba lépni senkivel, vagy bármit kérdezni.

A túlélésem forgott kockán az új városban, és a számlákat fizetnem kellett. A Mester segítségével 15 napon belül találtam egy jó állást. A pénzügyi gondjaim megoldódtak, mivel a két évért esedékes fizetésem váratlanul megérkezett éppen akkor.

A következő két évben egy új cégnél dolgoztam, ahol majdnem minden hónapban egy új helyre kellett utaznom Indiában. Ez lehetővé tette számomra, hogy új városokban és településeken mutassam be a Fálun Dáfát, ahogyan a vonaton és a reptéren is.

Már majdnem bedolgoztam magam az új munkahelyen, amikor a médiánk ismét kapcsolatba lépett velem, és megkértek, hogy csatlakozzam hozzájuk teljes munkaidőben, valamint az NTD India elindításáról is folytak megbeszélések.

A médiánknál szerzett sok rossz élmény és számos nehéz helyzet miatt, amelyekkel a legutóbbi megbízásom során kerültem szembe, nehezteltem rájuk és elvesztettem a bizalmam a vezetésben. Készen álltam arra, hogy segítsek, de nem tudtam újra bízni az emberekben. Aggódtam, a problémák és nehézségek miatt, ragaszkodtam a veszteségtől való félelemhez. Úgy gondoltam átmentem már elegen az életben.

Bár osztogattam szórólapokat és részt vettem egyéb Dáfá rendezvényeken is, megfeledkeztem a médiával kapcsolatban tett fogadalmaimról.

A Mester az mondja:

„A gonosz ember a féltékenység szülötte.

Önzőségből és dühből fakadóan panaszkodik a felé irányuló igazságtalanság ellen. A jóindulatú ember szíve könyörületes.

Elégedetlenkedés és gyűlölködés nélkül örömnek tekint minden megpróbáltatást. A megvilágosult embernek nincs semmilyen ragaszkodása.

Csendben figyeli az illúziók által összezavart világi embereket.”

(Szintek, Esszenciák a további haladásra)

Kezdetben részmunkaidőt vállaltam, munka után minden nap éjfélig írtam. Lassacskán, ahogy csatlakoztam a média csoport Fá tanulásaihoz és a tapasztalat megosztásokhoz, egyre égetőbb szükségét éreztem a művelésnek. Ugyanazt a szívet és azt a mély megelégedést éreztem, mint amikor valaki az érző lények megmentésén dolgozik – mintha visszanyertem volna a szívem. Megint összhangban találtam magam a fogadalmaimmal, és napról napra éreztem a változást a művelésemben.

A hétköznapi munkámban sokat tanulhattam, de soha sem éreztem azt az akarást és szívet, amikor kézbe vettem a kamerát. Elmerülve újra a Dáfá erejében úgy döntöttem, hogy teljes munkaidőben dolgozok a médiánknak, miután befejeztem néhány függőben lévő megbízást a munkámban.

A Mester azt tanította nekünk:

„Ami azonban mások szemszögéből nagyon nagy, a te szemszögedből gyakorlóként nagyon kicsi, egyszerűen túl kicsi. Mivel neked egy sokkal távolabbi és nagyszerűbb célod van, olyan sokáig fogsz élni, mint a világegyetem. Ha ilyenkor visszagondolsz erre a dologra, észre fogod venni, hogy ez számodra már teljesen jelentéktelen. Ha szélesebb látószögben gondolkodsz, le tudod gyűrni mindezeket a dolgokat.” (3. Fejezet, Fálun Gong)

Amikor csatlakoztam az NTD Indiához nem volt konkrét kinevezésem. Otthonról dolgoztam. Sohasem írtunk azelőtt indiaiaknak, így minden egyes cikk kísérlet volt arra, hogyan írjunk nekik, és miként növeljük a forgalmat.

Egyik nap, amikor New Delhi egyik közterületén sétáltam, láttam egy csomó Fálunt (törvény kereket) hullani az égből, és megértettem, hogy a Mester szándéka az indiai emberek számára az NTD India.

A Shen Yunt nem tudtuk elhozni Indiába, és az NTD India egy ajándék a Mestertől számunkra, hogy érző lényeket menthessünk meg Indiában. Megértettem, hogy a Fá-helyreigazítás elképesztő gyorsasággal zajlik, akkor is ha nem tudjuk teljesíteni az ígéreteinket, az egészen biztosan sikerre jut, és a Mesternek megvannak a maga módszerei. Ő adta nekünk ezeket a lehetőségeket, hogy művelni tudjuk magunkat, és be tudjuk teljesíteni a mennyországainkat.

Egy hónapon belül más gyakorlók is csatlakoztak az India projekthez, ők a vállalati procedúrákon dolgoztak és felállítottak egy irodát is. Három hónap múlva New Delhi-ből Bangalore-ba költöztem, és elkezdtünk nem gyakorlókat is alkalmazni, mivel nem volt ott elég gyakorló, akik szerzőként és szerkesztőként dolgozhattak.

Minden nap egy felfedezés és művelési tapasztalat volt, mert nem ismertünk semmit – az alkalmazástól a tréningekig, hogy felállítsunk egy hatékony munkafolyamatot. Azonban átéltem egy nagyon más elmeállapotot és energiát – nagyon tiszta instrukcióim voltak a fejemben és úgy éreztem, hogy minden kapcsolatban áll a művelésemmel.

Tudatosan dolgoztunk az igaz tények tisztázásán, és a hétköznapi emberek közül felvett alkalmazottaknak bemutattuk a gyakorlatokat. Azonban ők extrém kihívásokkal néztek szembe. A szerkesztőink is mind rendkívüli helyzetekkel szembesültek – az egyik szerkesztő szüleinek háza és boltja leégett, egy másik folyamatosan kisebb balesetek áldozata lett, és sok egyéb családi probléma merült fel.

Megértettem, hogy felelősséggel tartozom értük, és elkezdtem könyörületességgel kezelni őket. Ők nem gyakorlók és a szükségleteik, illetve a gondjaik is hétköznapiak voltak. Az egyik szerkesztő gyakran lebetegedett. Úgy döntöttem, arra biztatom, hogy olvasson a Zhuán Fálunból és kezdje el a gyakorlatokat csinálni.

Egyik nap megkérdeztem, hogy van-e kedve velem meditálni. Ő volt az egyik legfontosabb alkalmazottunk, és úgy döntöttem, hogy őszinte gondolatokkal támogatom.

Később elmesélte, hogy amikor leültem vele meditálni, úgy érezte magát, mintha egy meleg takaróba burkolták volna. Ez megerősítette a hitét a Dáfában és megtapasztalhatta annak csodálatos erejét.

A Mester azt mondja:

„Az igaz körülmények általatok történő tisztázásának a hatása biztosan egy láncreakciót fog kiváltani. Mihelyt egy ember tájékoztatva van az igaz körülményekről, ő tudja: ,,Ó, így van ez. A Dáfá olyan jó.” Némely embereknek, akik ismerik az igaz körülményeket, talán az a gondolatuk lesz, hogy műveljék magukat. Egyesek sajnálni fognak (részvétet fognak érezni) és mások támogatni fognak bennünket a közbenjárásukkal. Ez a visszahatás, reakció az igaz körülmények tisztázása által embertől emberhez és szívtől szívhez is el fog terjedni.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Atlantában 2003)

Hatékony tartalommal kapcsolatos műveleteket és jó hosszú távú képzési tervet valósítottunk meg, azonban nagyon sok xinxing teszttel kerültünk szembe, és nem tudtuk teljesíteni a tervezett céljainkat. Eközben a nővérem felbontotta az eljegyzését és egyéb családdal kapcsolatos problémák kezdtek egyre intenzívebbé válni.

A regionális vezetőség ekkor arra kért minket, hogy látogassunk el a vietnami irodába tréning és tájékozódásképpen. Vietnamban akkoriban egy nagy iroda volt és a művelési környezetük nagyon jó volt.

A csoportos őszinte gondolatok küldése során sok mindent láttam megtisztulni. A csoportos megbeszélések közben rájöttem, hogy tele vagyok hiúsággal, és túlságosan nagyra tartom magam a szakmai eredményeimmel, amiket a hétköznapi világban szereztem. Nehézségeim vannak a problémák feloldásában azokkal a gyakorlótársakkal is, akikről úgy gondolom, hogy nem voltak elég szorgalmasak. Végül rájöttem, hogy az egész helyzet a saját állapotom egy visszatükröződése volt.

Mielőtt Vietnamba látogattam nagyon ragaszkodtam a hétköznapi világban tanult módszerekhez, és sokkal inkább a munkára összpontosítottam. Vietnamban a gyakorlótársak segítettek megérteni, hogy a művelés normái minden egyes nappal emelkednek, és nem oldhatjuk meg a problémákat a hétköznapi világban megszokott módon. Nálunk minden a műveléssel van összefüggésben.

Addig úgy álltam hozzá, hogy az alvás helyett találtam extra időt a munkára, de akkor nem ugyanolyan szívvel tanultam a Fát és nem ugyanúgy végeztem a gyakorlatokat. Azt rendben találtam, ha valamilyen oknál fogva nem volt időm két órán keresztül végezni a gyakorlatokat, és úgy gondoltam, hogy ha már egyszer olvastam a csoportos Fá tanuláson, akkor a munka el van végezve.

Ez megmutatkozott a környezetemben. Amikor problémákkal kerültem szembe az NTD irodájában, a vietnami vezetők folyamatosan rámutattak, hogy több időt kellene szentelnem a Fá tanulásának. Addig emberi ragaszkodásaim voltak, időt akartam szakítani arra, hogy elmenjek a moziba, és rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem volt szociális életem.

Mivel olyan nagy felelősség hárult rám, olyan sok emberrel kellett törődnöm minden nap a szokásos ügyeikkel, nem maradt más választásom, mint az, hogy szorgalmas legyek. Semmi más nem működött.

A Mester azt mondja:

„Ha szükséges, neked pontosan olyan ésszerűen és megfontoltan kell cselekedned, mint egy művelőnek és a kötelességtudatodtól és az őszinte gondolataidtól irányíttatnod magadat. Csupán akkor bontakozhat ki az igazi könyörületességed. Éppen ebben rejlik a különbség egy művelő és egy istenség között.” (Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián Washington D. C.-ben, 2009)

Megdupláztam a Fá tanulásom, és legtöbbször nagyjából négy órát olvastam a Fát naponta. Miután visszatértem Vietnamból a nővérem összeházasodott ugyanazzal az emberrel, akivel korábban eljegyezte magát. Az eljegyzésen és a lakodalmon megtapasztalhattam a Dáfá erejét, csodálatos harmónia burkolt körbe mindenkit, aki részt vett az esküvőjén.

Sokszor átéltem, hogy ha gondolatban a „Fálun Dáfá jó” mondatot ismételgettem, ez a hangzás minden más gondolatot lecserélt a fejemben.

Megértettem, hogy ha szorgalmasan csinálom a három dolgot, és a szívem azon van, hogy embereket mentsek meg, akkor a Mester minden más egyébről gondoskodik.

Időnként, mi gyakorlók, aggódunk a hétköznapi élet dolgai miatt, de elfeledkezünk arról, hogy az a művelésünkkel áll kapcsolatban, és az egyetlen út a megoldáshoz a művelésen keresztül vezet. Az életünkben minden a művelésért van.

A Mester azt mondja:

„Ámbár egy Dáfá tanítvány vagy, a munkád a társadalomban nem művelés, azonban a művelésed vissza lehet tükrözve a munkádban a társadalomban.” (Fá-magyarázat San Franciscóban 2005-ben)

A feletteseim megtanítottak arra, hogy bármilyen problémát meg tudunk oldani, ha az érző lények megmentéséért teszünk tudatos erőfeszítéseket. Ha bármilyen probléma adódik, magunkba kell néznünk és ellenőrizni kell, hogy a szívünk és a gondolataink megfelelőek-e az érző lények megmentéséhez, vagy visszaestünk a hétköznapiságba.

Ezzel a szándékkal dolgoztam az igaz tényeket tisztázó videókon és cikkeken.

Minden igaz tényeket tisztázó cikk és videó azért van, hogy érző lényeket mentsen meg, és az előállítást végző csoport számára lehetőségeket biztosít a művelésre, ahogyan annak a gyakorlónak is, akinek a történetét megosztjuk.

A Mester azt mondja:

„A Mester elismeri azt, amit a Dáfá-tanítványok tettek. Addig, amíg abból a kívánságból teszitek, hogy a Fá-t igazoljátok és megmentsétek az összes élőlényt, én mindazt, amit tesztek, elismerem. Ezen kívül, a Fá-testeim és az istenségek még nagyszerűbbé és briliánsabbá segítenek tenni, amit csinálsz, mindegy mit is teszel. Ők segíteni fognak neked.” (Fá-magyarázat a New York-i Fá-konferencián 2008-ban)

Az igaz tényeket tisztázó tartalmaink segítségével milliókat értünk el Indiában, a videóink közül néhánynak 10 milliós nézettsége volt, minden egyes megtekintés azt jelenti, hogy elértünk egy szívet a Dáfá erejének köszönhetően. Ezek a videók segítettek a művelőknek Indiában még több embert elérni, ezeket a videókat megnézve művelőink közül többeket meghívtak iskolákba és más helyekre, hogy mutassák be a Fálun Dáfát.

Az NTD Indiának be kellett zárnia üzemeltetési problémák miatt, melyek a globális médiánknál adódtak. Mielőtt vissza mentem volna New Delhi-be, megkértek, hogy látogassak meg gyakorlókat néhány városban és írjam meg az inspiráló történeteiket. Megértettem, hogy a Mester küld engem ezekre a helyekre, hogy érző lényeket mentsek meg.

Éppen egy hónappal azután, hogy visszatértem New Delhi-be, meghívást kaptam a New York-i központból egy képzésre, és három hónap tréning után jelenleg a web csoportban dolgozom szerzőként.

Gyakran úgy érzem, hogy a mi médiánk egy speciális művelési környezet, egy különleges hely, az egyetlen hely ahol az életet, a munkát, az üzletet, és minden apró dolgot azok terveznek meg, azok gondolják át és azok viszik véghez, akik magasabb szintű Fá alapelvek szerint művelik magukat.

Ez nem egy kis dolog, ilyen hely sohasem létezett a múltban. Ilyen szakemberek, önzetlen szívvel és olyanok, akik az érző lények megmentésén dolgoznak a hétköznapi világ médiáján keresztül, sohasem léteztek a múltban. Ez egy olyan hely a jövő emberisége számára, amire felnézhet. Oldjuk meg a nehézségeket, engedjük el a nehezteléseinket és becsüljük meg ezt a csodálatos lehetőséget.

Köszönöm neked Mester. Köszönöm mindenkinek.

Forrás: [New York Fa Conference] A Heart Devoted to Saving Sentient Beings