Megtanulni ítélkezés nélkül élni

Azt hiszem, mi mindannyian mélyen megbecsüljük a lehetőséget és a kitüntetést, hogy a Fá-helyreigazítás idején művelhetjük magunkat. Ebből az okból szeretnék néhány megértést megosztani arról, hogyan emelkedhetünk meg ebben a periódusban.

 

Megértéseim a Fá-helyreigazítás során történő művelésről

Már hosszú ideje tudjuk, hogy ha egy gyakorlótársunk szenved az üldözéstől, akkor magunkba nézhetünk, tisztázhatjuk az üldözés hátterét, és őszinte gondolatokat küldhetünk. Azonban van sok olyan gyakorlótársunk is, akiknek még mindig nincs világos megértése az üldözésről. Ők úgy tekintenek rá, hogy emberek üldöznek embereket, vagy elismerik az üldözést, miközben ellenállnak neki.

 

Az ilyen hozzáállás valójában meghosszabbítja az üldözést. A fő ok az, hogy ezeknek a gyakorlóknak továbbra sincs világos megértésük a Fá alapelveiről, különösképpen a Mester azon tanításáról, hogy a saját játszmájukban kell legyőzni őket – a régi erőket. A Mesterbe és a Dáfába vetett hitük szintén nem elég szilárd, ami pedig gyengíti a Fá erejét a gonosz eltávolításában, és az érző lények megmentésében. Nem teljesen fogták fel a Mesternek nyújtott támogatás nagyszerűségét a Fá-helyreigazításban, és hogy mit jelent az ebben az időszakban történő művelés. Ők a tehetetlenség érzésével állnak ellen az üldözésnek.

 

Először egy pozitív példát szeretnék adni. 2001 és 2002 környékén történt, amikor az üldözés a legsúlyosabb volt. Törvénytelenül letartóztattak egy veterán gyakorlót (hölgy), és három évig munkatáborban akarták tartani.

 

Nem sokkal ezután jött a hír, hogy ez a gyakorló éhségsztrájkba kezdett, hogy ellenálljon az üldözésnek. A helyi gyakorlók összegyűltek, és megosztották egymással a megértéseiket a helyzetről. Mindannyiuknak egy egyszerű és tiszta gondolata volt: oda megyünk és követeljük a szabadon engedését.

 

Senki sem beszélt ennek a gyakorlónak a jelleméről (xinxing), vagy kérdőjelezte meg a megmentését, hogy vajon megéri-e az érte tett erőfeszítéseket. Mind egyetlen gondolatot tartottak fenn: ő egy jó ember és ki kellene szabadítani. Egy ilyen tiszta gondolattal csakugyan elértük, hogy a gyakorló kikerült a munkatáborból, és a nem gyakorlókból álló családtagok is mind csodaként élték meg a történteket, mivel sohasem gondolták volna, hogy ez lehetséges.

 

Igaz, hogy amikor a gyakorló először a munkatáborhoz mentek, az őrök mind nevettek rajtuk: „Bolondok vagytok, hogy próbáltok valakit kijuttatni innen. Az lehetetlen. A mi feladatunk az, hogy bezárjuk az embereket.”

 

Ám a gyakorlókat ez nem befolyásolta és folytatták, amit tenni tudtak: leveleket írtak, őszinte gondolatokat küldtek és az munkatáborhoz mentek, hogy a szabadon engedését kérjék.

 

Mivel messze volt a munkatábor, a családtagok, akik gyakorlók voltak, úgy döntöttek, hogy odamennek a kiengedését kérni, miközben a többi gyakorló leveleket írt a munkatáborért felelős szerveknek. Az idősebb hölgyek, akik alacsony iskolázottsággal rendelkeztek, szintén segíteni akartak, annak ellenére, hogy csak annyit tudtak leírni: „Kérem, engedjék szabadon azt a jó embert, amilyen gyorsan csak lehet!”

 

Senki sem gondolkodott azon, hogy: „Valóban el fogja valaki olvasni a leveleket,” vagy „Mivel mások már írtak, nekem nem kell többet írnom,” vagy „Lesz ezeknek a leveleknek bármilyen haszna?” Mindenki tiszta szívvel részt vett a megmentéssel kapcsolatos munkánkban.

 

Éppen ahogy a Mester mondja a Zhuán Fálunban, „– teljesen mindegy, milyen a kézírásod – gongot hordoz magában!”

 

A gyakorlók erős őszinte gondolatai mozgósíthatták a gongot más dimenziókban, hogy vegyék célba a munkatábort. A gyakorlók, akik a táborhoz mentek, azt mesélték, hogy minden alkalommal, amikor ott voltak, a hatóságok igencsak idegesnek és rémültnek látszottak, mondva: olyan sok levelet kaptunk tőletek, mint a hóesés!

 

A gyakorlók feltétel nélkül egy testkén működtek együtt és olyan körülményeket alakítottak ki, ami teljes mértékben semlegesítette a régi erőket.

 

Nem sokkal később a munkatábor kapcsolatba lépett az illetékes osztályokkal, hogy kezdeményezze a gyakorló szabadon bocsájtását. Kevesebb, mint egy hónap múlva a munkatábor felhívta a családot, hogy jöjjenek érte.

 

Valójában szabadon engedésének az oka az volt, hogy a gyakorlók a Fá-helyreigazításban való művelés normáinak megfelelően működtek együtt egy testként. Ezért a Mester a legjobb eredményt rendezte el az eset számára – pontosan, ahogyan a Mester mondja,

 

„A művelés tőled függ, a gong pedig a mestertől.” (Zhuán Fálun)

 

Visszatekintve úgy éreztem, hogy ez idő alatt a gyakorlók képesek voltak egymásnak segíteni és támogatták egymást egy nagyon tiszta szívvel. Talán azért, mert fenntartottuk azt az állapotot, amelybe a Mester tolt fel minket. Idővel, bár tovább tanultuk a Fá alapelveket különböző szinteken, az emberi ragaszkodásainkból is szintén sok felszínre került.

 

Néhány gyakorló közömbösen állt hozzá azokhoz, akik üldözve voltak, mondván, hogy nem kellene őszinte gondolatokat küldeni, hogy támogassuk őket, mert ragaszkodásaik vannak. Az illegálisan fogvatartott gyakorlók megmentésekor néhány gyakorló nem akart csatlakozni a szokásos őszinte gondolatok küldéséhez, vagy nem akarta az őszinte gondolatok küldését a bíróságok közelében csinálni, ahová a gyakorlótársainkat vitték törvénytelenül tárgyalásra, azzal a kifogással, hogy több embert tudnak megmenteni, ha nem jönnek. Ezek a gyakorlók nem értették meg a Fá-helyreigazításban történő művelés szentségét, melynek célja az önzetlenséghez és az önfeláldozáshoz való igaz megvilágosodás.

 

A családunk szintén a Fá-helyreigazításban való művelés környezete. Van egy 10 éves fiam. Időnként ok nélküli dühkitörései vannak. Amikor ezt csinálja, olyan mintha a démon természete vadulna meg.

 

Nem számít, hogyan sürgetnek mások, hogy leckéztessem meg, nincs rám hatással, és elutasítom, hogy a „démoni” viselkedését a sajátjának tekintsem. Ezzel egy időben higgadtan őszinte gondolatokat küldök, hogy eltávolítsam a gonoszt, ami irányítása alá vonta őt. A fiam hamarosan visszatér a normális állapotába.

 

Korábban azt gondoltam, hogy a régi erők úgy rendezték, hogy a fiam még több szenvedést okozzon nekem, így állandóan előítéleteim voltak felé, és könnyen haragra gerjedtem miatta. Később megértettem, hogy ez nem volt helyes gondolatmenet. Még a régi erőket magukat sem ismerem el, hogyan ismerhetném el az ő elrendezésüket?

 

Megértettem, hogy a Mester a saját játszmájukban győzi le a régi erőket a Dáfá tanítványok Fá-helyreigazításában való művelése során, és a lehető legjobb elrendezést adta számunkra.

 

Megértésem arról, hogy a Dáfá tanítványok játsszák a vezető szerepet

Megértettük a Fá-ból, hogy az emberi lények sosem irányították a dolgokat, mindent az Istenek rendeztek el. A Mester elmondta nekünk,

 

„Mi egy buddha? Tathágata a világi emberek egy megnevezése azok számára, akik az igaz alapelvekkel jöttek, az óhajuknak megfelelően, miközben az igazi buddhák a világegyetem őrzői és viselik a felelősséget a világegyetem összes ortodox (igaz) tényezőjéért.” (Li Hongzhi Mester beszéde a Fálun Dáfá tapasztalatcsere-konferencián az USA nyugati partján)

 

A Fá-helyreigazítás időszaka alatt a Dáfá tanítványok az emberi világban művelik magukat, hogy beteljesítsék a küldetésüket, mely szerint a Mesternek segítenek a Fá-helyreigazításban és az érző lények megmentésében.

 

A művelésben úgy érzem, hogy a Dáfá tanítványok által küldött őszinte gondolatok jelölik ki az emberi világ eseményeinek irányát, annak ellenére, hogy úgy tűnik a dolgok a saját menetük szerint zajlanak.

 

Például nem rég egy gyakorlótársam elmondta nekem, hogy a munkahelyén feldolgozás zajlik a munkavállalók szociális adatokat tartalmazó papírjaival kapcsolatban. Mindenkit megkértek, hogy hozzon egy igazolást a helyi rendőrségtől, ami igazolja a büntetlen előéletüket, és azt, hogy nem gyakorolják a Fálun Gongot.

 

Ez hallva, az első gondolatom az volt, hogy ez egy gonosz szabály, ami árt az embereknek. Ezenkívül ez a hétköznapi emberek társadalmának törvényeit is sérti. Nem szabadna léteznie.

 

Akkor egy erős őszinte gondolatokat küldtem: „Nem kellene léteznie”. A gyakorlótársam szintén őszinte gondolatokkal kezelte az esetet. Néhány nappal később mesélte nekem, hogy a feldolgozás befejeződött és az embereknek nem kell többé igazolásokat kérniük.

 

Azt gondoltam: ez talán azért történt, mert a gondolataink őszinték voltak, és a Fát akartuk védelmezni, így a Mester elrendezte ezt számunkra.

 

Forrás: Elevating in Fa-rectification Cultivation