Sorsfordító csapás
 

Sorsfordító csapás

1967-ben születtem, majd egy olyan környezetben nőttem fel, amelyben az egész generációm ateista volt. Nem hittem semmiben, és senkiben. Miután a Fálán Dáfá üldözése elkezdődött, egyszer sem vettem a fáradságot, hogy elfogadjak bármilyen szórólapot, és nem tettem semmilyen erőfeszítést, hogy megtudjam miről is szól valójában.

 

A sógornőm gyakorolja Fálun Dáfát. Ő régebben mesélt nekem történeteket a Dáfá szépségéről, de nem nagyon figyeltem oda rá. Néha udvariasságból úgy tettem mintha figyelnék, de semmit sem értettem, amikor a reinkarnációról beszélt. Soha nem gondolkodtam azon honnan jöttem, és hová fogok menni a halál után. Ezek a témák egyszerűen hidegen hagytak!

 

Egy nap történt valami, és a hozzáállásom drasztikusan megváltozott.

 

A nagy csapás

2012. július 26-án hirtelen erős fájdalmat éreztem a gyomromban, a hátamban és hasi tájékon. Elmentem a régió legnagyobb kórházába kivizsgálására. Egy nagy, rosszindulatú tumort találtak nálam, és sürgettek, hogy vessem alá magam a műtétnek. Az orvos azt mondta, hogy a tumorok olyanok, mint a metélőhagyma -- minél többet vágod, annál jobban nő. Azt mondta az olyan kezelések, mint a radioterápia, vagy a kemoterápia nem lennének hatékonyak, mert a tumor túl közel van a hasnyálmirigyemhez, és az operáció pedig komoly kihívást jelentene, mivel a siker esélye mindössze 3%. Ezenkívül a műtét után vélhetőleg 1 évet élhetnék még.

 

Le voltam sújtva! Már 45 évesen azzal kellett szembe néznem, hogy meghalhatok. Az egész család megrémült. Az orvosom aztán közölte, hogy a vércsoportom B negatív, nagyon ritka és nehéz beszerezni. A kórház vérbankjának egyáltalán nincs készenléti tartaléka ebből a vérből, és időt venne igénybe, hogy találjanak utánpótlást ebből a vércsoportból.

 

Nemcsak a fizikai fájdalmat kellett elviselnem, a mentális gyötrelemmel is szembe kellett néznem. Úgy éreztem a halál árnyékába kerültem. Nem tudtam sem enni, sem aludni.

 

A változás

Ebben a borzalmas időszakban, meglátogatott a sógornőm. Azt mondta nekem: „Most már csak a Fálun Dáfá és Li Tanár, a Fálun Dáfá alapítója segíthet! Mostantól kezdve, kérlek, ismételgesd: A Fálun Dáfá jó; az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia jó. És hidd el rendben leszel!”

 

Adott nekem információs brosúrákat, és a 9 kilenc napos tanfolyam felvételét is. A múltban nem hallgattam volna rá. De most, elfogadtam mindent. Elkezdtem figyelmesen hallgatni a leckéket. Aznap éjjel mélyen és jól aludtam.

 

Következő nap, a kórház közölte velem, hogy rendelkezésükre áll a szükséges vér!

 

2012. augusztus 3-án újjászülettem. Ez egy olyan nap volt, amit soha nem felejtek el. Öt órába telt az orvosoknak eltávolítani az óriási tumort a testemből. Valóban úgy vélem, ez a Dáfá áldása volt. A Dáfá mentett meg!

 

Tudtam, hogy így van, mert két rokonom, akiknél hasonló betegséget állapítottak meg, már elhunytak. Ők nem hittek a Dáfában, és nem is fogadtak el semmit a Dáfából. Sajnáltam őket.

 

Megkapni a Dáfát

Ez az élet-halál élmény teljesen felfordította a mélyen beágyazódott ateista világnézetemet. A velem történteken keresztül a családom is tanúja volt a Fálun Dáfá nagyszerűségének. Sorban támogatni kezdtek a gyakorlásban.

 

Amint elköteleztem magam a gyakorlás mellett, elolvastam a Zhuan Falun-t teljes szívvel. Akkor értettem meg, hogy ez a könyv nagyon rendkívüli! De új gyakorlóként, továbbra sem tudtam elengedni a betegségem meggyógyításához fűződő ragaszkodásom. Gyógyszert szedtem a Fa tanulás mellet, és még gyógynövény készítményt is vittem magammal, amikor a Fa tanuló csoportba jártam. Senki nem mondott semmit.

 

Körülbelül hat hónappal később, egy veterán gyakorló megosztotta velem komoly hangon. A szavai elgondolkodtattak. Valóban, egy hétköznapi ember számára a betegség elnyomására való a gyógyszer, amit a karma okozott. Ezzel szemben egy művelőnek a karmát kell eltávolítania. A Zhuan Falun-ban a Mester azt mondja:

„Tényleg a xinxinggel szemben felállított mérték szerint kell művelned magad, csak akkor lehet egészséges a tested, és csak akkor juthatsz el magasabb szintekre.”

 

Azon tűnődtem, hogyan lehetne egészséges a testem, ha gyógyszert szedek és a művelést is gyakorlom egyszerre? Hogyan érhetnék el magas szinteket?

 

Bár úgy tűnt, megértettem ezt a Fá alapelvet, nehéznek találtam, hogy átültessem ezt a megértést a gyakorlatba. Folytattam a Fá tanulást és xinxing emelését. Egy évbe telt mire végül kidobtam az összes gyógyszert.

 

Amikor valóban megértettem a Fából, hogy kell-e gyógyszert szedni vagy nem, természetesen többé hozzá sem akartam érni. Ez nem úgy van, ahogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) állítja, hogy a Fálun Dáfá, nem engedi a követőinek, hogy gyógyszert szedjenek.

 

Megértésem a Fáról továbbra is nagyon felszínes volt. Ahogy folytattam a tanulást, a megértéseim javultak. Egyik nap hirtelen megértettem, hogy nem ide tartozom, és vissza kell térnem a valódi otthonomba, a mennyekbe. Vissza akartam térni a Tanárral. A vágy erős volt. A gyakorlók azt mondták ez egy helyes gondolat.

 

Szívből tanulni és valóban megkapni a Fát

Az idő gyorsan szaladt. 2016 –ban már három éve gyakoroltam a művelést, megértettem még több Fá alapelvet, és úgy éreztem felfelé műveltem a szívem. De gyakran úgy éreztem van egy láthatatlan fal köztem és a Fá között. Nem volt jó a megértésem a Fá belső jelentését illetően. Mi a Fálun dáfá? Nem tudtam világosan meghatározni. Néha még el is bóbiskoltam Fá tanulás közben.

 

Mióta csak megvan az a gondolatom, hogy haza szeretnék térni az igazi otthonomba, úgy éreztem szívből kell tanulnom a Fát. Fel akartam mondani a Zhuan Falun-t kívülről!

 

Amint ez az őszinte gondolat felmerült, a Tanár úgy rendezte számunkra, hogy alakult egy kis csoport a Fá szavalására. A csoport 2016 novemberben alakult meg. Először egy nap egy oldalt mondtunk vissza. Azt gondoltam magamban, így egy évet fog igénybe venni mire az egész könyvet megtanuljuk ebben az ütemben! Fel akartam gyorsítani. Így azt követeltem meg magamtól, hogy két oldalt mondjak fel egy nap.

 

A Fá szavalása szent. Megtanultam nem hadarni, és nem csak úgy tetszés szerint csinálni. Mialatt a Fát tanultam, helyes pozícióban ültem, tartottam a könyvet a kezemben, és figyelmet szenteltem minden egyes szónak. A Tanár felnyitotta a bölcsességem, és feltárta előttem rétegről rétegre a nagy Fá belső jelentését.

 

Korábban nem igazán értettem meg az olyan részeket, minta a „A misztikus szoros elhelyezése” és „Az égikör.” De amióta elkezdtem felmondani a könyvet, megértettem a belső jelentését azoknak a dolgoknak, amiknek meg kellett értenem.

 

A Fá megtanulása ugrásszerű fejlődést segített elérni. A sebesség is gyorsabb lett. Már sikerült több alkalommal felmondanom az egész könyvet.

 

A többi gyakorló azt mondta, annak ellenére, hogy új gyakorló vagyok, mivel megjelent ez az őszinte gondolatom, hogy fel akartam mondani a Fát, a bölcsességem fel lett nyitva és fel lettem emelve. Ez csakugyan így van. Köszönöm neked Tanár!

 

A Fá megtanulásának folyamata szintén művelés. Egyszer, amikor a kis csoportunk szavalta a Fát, a gyakorlók azt mondták, kezdjünk a második fejezettel. Hat oldalt mondtam fel folyékonyan. Mindenki megdicsért a jól végzett munkáért. Azonnal önelégülté váltam, és elakadtam, amit nagyon szégyelltem. Felismertem a problémákat és azonnal eltávolítottam a zavarást. Megértettem, hogy a hivalkodás tiszteletlenség a Dáfával szemben, szóval megtiltottam magamnak, hogy így tegyek.

 

Túl sok előnye van, a Fá szavalásának, hogy mindet számba vegyük. Eltökélt vagyok, hogy folytassam az erőfeszítéseket a Fa felmondására újra és újra, amíg el nem érem a beteljesülést.

 

Jól csinálni a művelést és még több embert megmenteni

Amióta elkezdtem megtanulni a fát, a Fával kapcsolatos megértésem sokkal racionálisabb lett. Úgy érzem a művelésem állapota szintén fejlődött, amit különböző vonatkozások szerint lehet összegezni.

 

Elsőként, meg tudom különböztetni az igazi énemet a hamis énemtől. A művelésem kezdeti szakaszában, csak azt tudtam, hogy egy jó ember szeretnék lenni. Otthon igyekeztem tekintetbe venni az anyósomat és az apósomat. Napi három étkezést készítettem nekik, de az anyósom szarkasztikus megjegyzései, mint „Hogy lehet ennyit vacakolni. Az már kész van…” erős reakciókat váltottak ki belőlem korábban. De ahogy a Fával kapcsolatos megértésem javult, tudatában voltam annak, hogy a ’hamis énem’ bosszankodna, amit el kell távolítani, az igaz énem pedig egyszerűen mozdulatlan maradna.

 

Ha nem ragaszkodtam a nézeteimhez, előkerült a könyörületességem. Együttérző lettem az anyósom felé, és nem panaszkodtam többet miatta. Nem könnyű emberi lénynek lenni! Felismertem, hogy amíg a Fá alapelvei szerint műveljük magunkat, valójában nem nehéz eltávolítani egy ragaszkodást. Azután emlékeztettem magam arra, hogy én egy Dáfá művelő vagyok. Ha jól csinálom az életem minden területén, akkor igazolom a Dáfát.

 

2016 nyarán, egyik nap a szívem hirtelen elkezdett különösen gyorsan verni, olyan gyorsan, hogy úgy éreztem mintha a torkomban dobogna, és fojtogatna. Azonnal azt mondtam, „A Dáfát akarom igazolni, nem ugrálhatsz így. Művelő vagyok. Ha ezt csinálod, az a Dáfá rágalmazása.” Az őszinte, helyes gondolatom hatására a szívem visszatért a normális helyzetébe, és nem éreztem már rosszul magam.

 

A szívem 2017. áprilisban újra elkezdett gyorsan verni, és az ajkaim sötét lilává váltak. Azt mondtam magamnak, „Ez nem egy betegség. Ez egy megpróbáltatás, hogy kiderüljön, mennyire csinálom jól.” Ezért őszinte gondolatokat kezdtem küldeni azonnal, és azt ismételgettem, hogy „a Dáfában”. Ebben a pillanatban, az anyósom bejött a szobába. Amint besétált, kiugrottam az ágyból, és a szívverésem visszatért a normál állapotába.

 

Amíg a Fá szerint járunk el, csodák történhetnek!

2017. augusztusban egyik nap magas lázam volt. A hétköznapi társadalomban az nagyon veszélyes valaki számára, ha komoly műtétje volt és ilyen magas láza van. A családom próbált rávenni, hogy vegyek be gyógyszert, de elutasítottam. Tudtam, hogy ez karma eltávolítás, és folytattam azt, amit tennem kellett. A család aggódott, és elhívták a sógornőmet, hogy látogasson meg. Látták, hogy csak a Fálun Dáfára hallgatok.

 

Valóban, a szívemben csak a Dáfá és a Tanár van. Következő nap a láz elmúlt. Újabb alkalommal igazoltam a Dáfát a családom előtt.

 

Visszatekintve a művelésem kezdeti éveire, azonnal elkezdtem a tényeket tisztázni amint felépültem a műtétből. Ez egy egyszerű dolog, gondoltam. Nem féltem attól, hogy csináljam. Éreztem, hogy a Dáfá a nagy Fá, ami embereket képes megmenteni. A Dáfá és a Tanár megmentette az életemet, ezért tisztáznom kell a tényeket mindazok számára, akik nem tudják az igazságot, beleértve az egész családomat, rokonaimat, barátaimat és ismerőseimet. Mindannyiukat rávettem, hogy lépjenek ki a Kínai Kommunista Pártból (KKP).

 

Részt vettem telefonhívások lebonyolításában, igaz tényeket tisztázó anyagok készítésében, és szórólapok terjesztésében. Volt egy konfliktus a kiscsoportunkban a szórólapok terjesztését illetően. Néhány gyakorló úgy érezte, hogy ez elvesztegetett pénz és erőfeszítés, mivel sok ember kidobja ezeket az anyagokat, amit adunk nekik. De én úgy éreztem, ha csak egy ember is van, aki elolvassa az információkat, akkor az erőfeszítéseink nem voltak hiába. Hát nem tudjuk már mind, hogy egy ember megmentése egy nagy égboltozat megmentése? Nem éri ez meg?

 

Jelenleg át kell törnöm a félelmen, hogy idegeneknek szemtől-szemben tisztázzam az igaz tényeket. Bizonyos vagyok abban, hogy ha a xinxingem megemelkedik, akkor meg tudom ezt tenni.

 

A sebész egyszer azt mondta nekem, csak egy évet élhetek a műtét után. De már hat év eltelt a műtét óta. A heget leszámítva, ami a hasamon maradt, teljesen egészséges ember vagyok. Senki sem hinné, hogy hat évvel ezelőtt halálra voltam ítélve. Mindez a jó a Fálun Dáfának köszönhető, és a legnagyszerűbb Tanártól kaptam meg. Azzal tudok törleszteni a Tanárnak, ha jobban művelem magam, és még több embert mentek meg.

 

Forrás: Falun Dafa Gave Me a New Life