A főnököm hisz a vallásszabadságban, és vállalta velem a kockázatot

A felsőoktatásban tanultam, amikor elkezdtem a Fálun Dáfá gyakorlását. Miután illegálisan letartóztattak, elveszettem a munkámat. Amikor megpályáztam egy állást, nem tettem közzé azonnal, hogy Fálun Dáfá gyakorló vagyok. Az gondoltam, ha egyszer majd elismerik milyen jelentőségteljes a Fálun Dáfá, akkor majd mesélek nekik.

 

A munkatársaktól hallottam, hogy a főnök kedves és hozzáértő ember. A főnököm bízott bennem és hamarosan menedzsment feladatokat osztott rám. A kollégák is együttműködőek voltak, minden simán ment.

 

Körülbelül egy év munka után, amikor jelentést írtam a főnökömnek a fejlődésemről, azt mondtam: „Őszintén bocsánatot kérek, hogy az interjún nem fedtem fel a tényt, hogy Fálun Dáfá gyakorló vagyok, és egyszer munkatáborban is fogva tartottak.” Azt mondta, hogy már tudott róla.

 

A főnököm vállalta a kockázatot

Úgy derült ki, hogy a három hónapos próbaidő végén megkérte a barátját a rendőrségnél, hogy ellenőrizze le az előéletemet. Nem tudta megérteni, miért akarnék felsőfokú végzettséggel egykori egyetemi professzorként az ő kis cégénél állást kapni. És nem támasztottam magas fizetési igényeket mégis mindent jól elvégeztem. Amikor a barátja azt tanácsolta neki, ne alkalmazzon, hogy elkerülje, hogy kapcsolatba hozzák valakivel, aki a Fálun Dáfát gyakorolja, azt mondta: „Nem rossz ember. Keményen dolgozik. Miért ne alkalmaznám? A mi cégünknél vallásszabadság van!”

 

A vállalatnak nyújtott erőfeszítéseim elismeréseként, kaptam egy hét napos utazást Délkelet-Ázsiába 2010 végén. Egyszerre voltam boldog és szomorú is egyben. Amikor elmondtam a főnökömnek, hogy nem tudok elmenni, mert nem kaphatok útlevelet a Fálun Dáfá üldözése miatt, hallgatott. Aztán megkérdezte, hogy el szeretném-e hagyni az országot, mert tudna nekem segíteni. Megköszöntem neki, és tudtára adtam, hogy az én küldetésem Kínában van, és nem szeretnék máshova menni. Megdöbbent a válaszomon.

 

A fiatalság titka

Nem tartottak csinosnak fiatal koromban sem. Mivel keményen tanultam, felsőfokú végzettséget szereztem. A Fálun Dáfá üldözése miatt, nem tudtam ledoktorálni.

 

Az elmúlt években, azonban sok ember megdicsért milyen fiatalnak nézek ki, és nem hitték el, hogy már a negyvenes éveimben járok. Valójában nem használok sminket, vagy különleges bőrápolási módszert. Nem követem a divatot. Csak tanulom a Fálun Dáfá tanításait, és a gyakorlatokat végzem mindennap. Fejlesztem a jellememet és kedves vagyok. Mivel a Fálun Dáfá a testet és a szellemet is műveli, amikor megjelenik a felszínen, kellemessé és energikussá teszi az illetőt.

 

Egyszer bementem egy üzletbe. A tulajdonos nem hitte el, hogy ugyanannyi idős vagyok, mint ő. Ezzel a témával kezdtem, és aztán meséltem neki a Fálun Dáfáról.

 

Egy új kapu épült egy lakóövezetnél, amin át kellett haladnom munkában menet. Ha megkerültem volna, az több mint tíz percet adott volna hozzá az ingázáshoz. Megfordultam, és láttam, hogy az őr mosolyog rám. Beszélgettem vele, és meséltem neki a Dáfáról. Azt mondta: „Gyere vissza holnap, és átengedlek.”

 

Másnap átengedett. Azt mondta nekem: „Tegnap, amikor találkoztam veled, úgy éreztem más vagy, mint a többi lány, mert másképp beszéltél.” Mosolyogtam: „Én már a negyveneses éveimben járok, nem lány vagyok, hanem asszony.”

 

A középiskolás osztálytalálkozón a barátaim megdicsértek. Elmondtam nekik, hogy ez a Dáfá miatt van. Arra kértem őket, hogy lépjenek ki a Kínai Kommunista Pártból (KKP) és azok ifjúsági szervezeteiből. Mind hallották az igaz tényeket a Dáfáról, de különböző okokból és aggodalomból nem visszakoztak. Ezután újra beszéltem velük, és mindannyian beleegyeztek, hogy kilépnek a KKP-ból.

 

A fiatalságom eltelt. Bár nem lettem gazdag, megkaptam a Fálun Dáfát, és arra törekszem, hogy egy jó ember legyek, aki a társadalom előnyére szolgál.

 

Forrás: My Boss Believes in Freedom of Belief and Took a Chance on Me