Ajándék a Mesternek, remény az érző lényeknek

A Minghui szerkesztőség februárban kiadott felhívása: „Beszámolókat várunk a 2016. évi Fálun Dáfá Világnap megünneplése alkalmából”. Mikor először láttam, úgy éreztem, hogy be kell adnom egy írást. De aztán visszaemlékeztem, hogy a megelőző években a beszámolóimat mind elutasították, és elvetettem az ötletet. Ezzel a gondolattal nyugtattam magam: „Azt az időt, amit az írással töltöttem volna, fel tudom használni az igazság tisztázására. Az nem ugyanaz?”


Később még kétszer elolvastam a felhívást. Ez áll benne: „2016. május 13-én elérkezik a Fálun Dáfá nyilvánosságra hozatalának huszonnegyedik évfordulója és a tizenhetedeik Fálun Dáfá Világnap. A Minghui szerkesztőség ezúton hívja fel a figyelmet beszámolók leadására, amelyek a Fálun Dáfát és az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia alapelveket hivatottak megünnepelni. Reméljük, hogy a közel 100 országban élő gyakorlók, valamint azok, akik ismerik a Fálun Dáfát, örömmel hozzá járulnak ehhez.”


Ez igaz. Néhány nem-gyakorló is fog benyújtani irományokat. Gyakorlóként mélyen tudom, mennyire nagyszerű és jóindulatú a Mester. Hogyan hagyhatnám ki ezt az értékes lehetőséget, hogy igazoljam a Fát és megmentsem az embereket?


Habár még nem kezdtem el írni a beszámolómat, és még azt sem tudtam, miről fogok írni, de már eldöntöttem, hogy ott kell vennem, és mindenképpen beadom a beszámolómat. Ez valami, amit nekünk, gyakorlóként tennünk kell. Amíg az üldözés folytatódik, ki fog benyújtani egy írást, ha mi nem? A mi felelősségünk, hogy támogassuk a Minghui honlapot. Az idő számunkra, hogy megmentsük az embereket, korlátozott, különösen mikor a gonosz feje hamarosan bíróság elé lesz állítva.


Magamba néztem az okokért, miért utasították vissza az előző beadványaimat. A fő ok az volt, hogy nem követtem a szerkesztőségi hivatal követelményeit. A hangszínem túl érzelmes volt, és az írásom olyan volt, mintha magamban beszélnék. Az írásaim tartalmát a nem-gyakorlók számára nem volt könnyű megérteni. Nem vizsgáltam, vajon az olvasó képes lenne-e elfogadni a leírtakat. Sőt, megpróbáltam nagyon sok dolgot egy írásba beletenni, ezért nem volt fő témája, és az írások kaotikusnak tűntek.


A jelenlegi megértésem, hogy nem kell sok dolgot elmondani egy írásban. Írhatunk egy jó beszámolót úgy is, ha a művelésünkből csak egy dologgal vagy egy nézőponttal kezdjük. A legfontosabb az, hogy figyelembe kell vennünk az érző lényeket. A kiindulási pontunk az érző lények megmentése. Amit a Mester akar az, hogy a szívünk a művelésnél és az emberek megmentésénél legyen. Ha a kiindulási pontunk helyes, a Mester bölcsességet fog adni, hogy megírjuk a beszámolóinkat.


Nem rajtunk múlik, vajon az írásunk közzétételre kerül-e. Még ha el is utasítják, írtunk egy beszámolót, benyújtottuk, és ez továbbra is egy lehetőség számunkra, hogy fejlődjünk a művelésünkben. Amit teszünk, nem a „műsor” kedvéért van. Az univerzumban számos isteni lény és érző lény figyel minket. Ők elolvassák az írásainkat.


Álljunk ki az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia szépsége mellett, és segítsünk még több embernek megismerni az igazságot,hogy ők is részesüljenek a Dáfából. Közeledik a 2016. évi Fálun Dáfá Világnap, ajándékozzuk meg a Mestert egy írással, és adjunk reményt az érző lényeknek.


Angol változat: A Gift to Master, Hope for Sentient Beings