Ji Gong: A Song-dinasztia legendás különc szerzetese

Ji Gong: A Song-dinasztia legendás különc szerzetese (Yeuan Fang/Epoch Times)

Ji Gong (Kr. u. 1130–1207) egy vagyonos családba született a Déli Song-dinasztia korai szakaszában. Tizennyolc éves korára mindkét szülőjét elvesztette. Hamarosan csatlakozott a Lingyin templomhoz, a buddhista kolostorhoz Hangzhou városban, és fiatal szerzetes lett. A Dao Ji nevet kapta, amely szó szerinti fordításban azt jelenti: „segít, és Taóval ajánlja fel a megváltást.”


Ji fiatal szerzetesként a kolostorban élő szerzetesekre főzött. Keményen és fáradhatatlanul dolgozott, azonban a legtöbb szerzetessel ellentétben hanyagul, szakadt rongyokba öltözött, és néha még húst is evett. Egyszer elvett és eladott néhány nagyon drága ruhát, amelyek egy magas rangú szerzetesé voltak. Röviden egy különleges jellem volt, és sajátosságai bosszantották a többi szerzetest. Emiatt kapta a „Ji, a bolond szerzetes” becenevet.


Csak a régi, öreg apát vette észre Ji veleszületett minőségét és titkon mindig megvédte attól, hogy kizárják a kolostorból, ő így hívta Jit: „a szerzetes, akinek örömében elment az esze”. Különc személyisége ellenére Ji őszinte, jószívű volt, és kiválóan megvalósította a buddhista tanok követését.


Ismert volt arról, hogy segített a bajba jutottakon, segítette azokat, akik veszélyben voltak, néha még az életüket is megmentette. Az emberek Ji Gong, vagy „Ji Mesternek” nevezték, és sok kínai népi monda szeretettel úgy írja le, mint egy olyan szerzetest, aki szakadt rongyokban nagy mosollyal az arcán, egy eltört pálmalevél legyezővel, amelyik varázslatosan működött a bal kezében, és egy tökből készült flaska borral vagy buddhista imagyöngyökkel [málá], ill. néha egy elhasználódott szalmanyereggel a jobb kezében.


Fatörzsek kiszedése egy kútból
Egy közkedvelt történet elmondja, hogy Ji Gong természetfeletti erőket használt, hogy farönköket húzzon fel egy kútból. Templomot építettek Hangzhouban, és nagy szükségük volt fára. A legjobb fa csakis Sichuan tartományban volt, tőlük kb. 900 mérföldre (kb. 1 440 km-re). A szerzetesek el voltak keseredve.


De nem úgy Ji Gong! A természetfeletti erejét használta, hogy elhozza a fatörzseket, egyiket a másik után. A többi szerzetes halomba rakta őket, míg a számlálással megbízott szerzetes hirtelen kiáltott: „Elég!” Ji Gong már intett egy másik rönknek, de hallva a szerzetes kiáltását, megállította. Az utolsó fahasáb félig elmerülve maradt a kútban. A későbbi generációk egy pavilont építettek fölé, amit úgy neveztek el: „Az isteni teleportáló kút”.


Egy idős párnak segített a „Legyező úton”
A „Legyező út” nevű utca Hangzhouban egy másik történetet mesél el Ji Gongról.


Volt egyszer egy utca, melynek nem volt neve, és ahol sok szegény ember élt. Közöttük volt egy öreg házaspár, akik egy kis boltot vezettek, ahol legyezőket készítettek, javítottak és adtak el, de alig tudtak megélni belőle. Szenvedtek az éhségtől és a szegénységtől.


Egyik nap egy szerzetes szakadt rongyokban besétált a boltba, és otthagyta a legyezőjét az idős házaspárnak, hogy javítsák meg. Az öregember nézte a törött legyezőt, és egy elkeseredett mosollyal ezt gondolta: túl szakadt ahhoz, hogy megjavítsuk. Azonban mielőtt bármit mondhatott volna, a szerzetes elment. Habár a hazáspár nagyon szegény volt, szimpátiát éreztek a még szegényebb szerzetes iránt, és eldöntötték, hogy kicserélik egy új legyezőre anélkül, hogy elmondanák neki.


Mikor két órával később a szerzetes visszament, az idős házaspár egy vadonatúj legyezőt adott vissza neki. A szerzetes meglepődött az új legyezőn, és kifizette a javítást. Miután kilépett a boltból, a szerzetes visszafordult, és mosolyogva suttogott valamit az ajtónak.


Az öreg házaspár ezután talált egy új kuplét (vagy függő tekercset), amely az ajtón jelent meg, ez állt rajta: „Kiváló kézműves, kemény munkával és kedves szívvel”, és „a gyönyörű legyező gazdagságot és szerencsét hoz a művészetben.”


A történet hamar elterjedt és sok ember ellátogatott a boltba, az öreg házaspár üzlete fellendült, és többé nem kellett aggódniuk a napi betevőjük miatt.


Az emberek akkor felismerték, hogy a szerzetes Ji Gong volt, és az utcát azóta „Legyező út”-nak hívják.