Wang Anshi: a Song-dinasztia ellentmondásos kormányzati reformere és az irodalom mestere

Wang Anshi: a Song-dinasztia ellentmondásos kormányzati reformere és az irodalom mestere

Wang Anshi (Kr. u. 1021–1086) a Song-dinasztia idején élt kormányzati reformer, filozófus és irodalmár. A soha nem látott kormányzati reformja az „Új politikák” vagy „Új törvények” kivitelezése miatt ellentmondásos egyéniséggé tették Kína történelmében, egészen napjainkig. Aktívan részt vett az irodalmi reformmozgalomban rendkívüli prózáival és verseivel, ami azt a megbecsülést hozta neki, hogy a„Tang- és a Song-dinasztia nyolc nagymesterének” egyikeként tisztelték, annak ellenére, hogy az idealisztikus politikai reformja az irodalmár társait ellenfeleivé tette.


Wang huszonegy évesen negyedik lett a császári köztisztviselői vizsgán, és aztán a déli területeken közel két évtizedet töltött helyi hivatalnoki szolgálattal, mielőtt tanácsadó lett a főváros központi kormányzatában. A több évtizedes békét követően talán ez az időszak volt a legjobb időszaka a Song-dinasztiának. A gazdaság magas növekedést hozott és ez jólétet eredményezett. Így a gazdaság eltolódott a hagyományos önellátó stílusról – amelyet könnyebb volt ellenőrizni a kormányzatnak – a több szabad pénz gazdasága felé a magántőke bevonásával, amely szemtanúja volt a világ legkorábbi hivatalos papírpénz forgalomba hozatalának.


Wang felismerte a problémát a gyors növekedés és a kevésbé ellenőrözött gazdaság mögött. A gazdag emberek kiterjesztették a birtokukat és a földjeiket, hiteleket kínálva magas kamattal a szegényeknek, mégis kevés adót fizettek. A közszolgálat tagjai ezekből a gazdag és királyi családokból álltak. Közben északon a súrlódások a növekvő agresszív Tangut Xixia királysággal és Khitan Liao királysággal folyamatosan emlékeztették Wangot a Song katonai erőinek gyengeségére.


Wang írt egy reformjavaslatot a kormánynak, de addig érdemben nem történt semmi, amíg a húsz éves herceg a trónra nem került Kr. u. 1067-ben, és hamarosan Wangot nevezték ki miniszterelnöknek.


Wang megkezdte a széleskörű reformprogramját „Új törvények” néven, az adórendszer, a katonai és a közszolgálat tiszteletben tartásával, amelyek a dinasztia tartópillérei. Megpróbálta, hogy a kormányzat egy sokkal aktívabb szerepet játsszon a kereskedelemben a pénzeszközök létrehozásával, melyek alacsony kamatú hiteleket nyújtanak a parasztoknak. Ezzel létrehozta a kormányzati üzletet, hogy irányítsa a termékek árát, és hogy a valuta szivattyúzásával élénkítse a gazdaságot. Azért, hogy enyhítse a szegények adóterheit, és hogy megmozgassa a vagyonokat az emberek között, arra kényszerítette az új földmérést, hogy az elit hivatali osztály földtulajdonosai több adót fizessenek. Az új katonai politika az volt, hogy kiterjeszti a helyi védelmet és a rendészeti feladatokat a helyi falvakból származó paraszt nemzetőrségekre, ezzel csökkentve az adójukat, így zsoldos hadsereget hozott létre magas szakmai színvonallal és túlzottan növekvő létszám nélkül.


Wang reformjának a célja az volt, hogy jólétet teremtsen mindenkinek, erősítse a pénzügyet és ellenőrizze a központi kormányzatot. Azonban az „új törvényei” megsértették az elit és az uralkodó osztályok érdekeit, és radikális átalakításoknak tartották ezeket a törrényeket a kormányzati rendszerben, amelyet a konzervatívok és a bürokraták tartottak kézben, mégsem gyors és jelentős megtérüléssel.


Az új törvényeinek végrehajtásának még hatékonyabbá és eredményesebbé tételéért Wang módosította a meglévő császári közszolgálati vizsgát. A témák eltolódtak a Konfuciusz klasszikusokról és költeményekről, hogy még több praktikus tárgy legyen, úgy mint a politikai párbeszédek. Olyan embereket hozott, akikben megbízott, megosztva velük az állami tanácsba vetett nézeteit, és a követőit fontos kormányzati pozíciókba helyezte azért, hogy nagy vehemenciával erősítsék a politikáját. Sok alkalmas hivatalnokot választottak, de a sürgető reformista igények a válogatást kevésbé alapossá tették. Az állami tulajdonú üzleti egységek létrehozásának az intézkedése versenyezve más magánvállalkozásokkal, heves vitákat okozott a kormányzatban.


A császár támogatásával Wang ezt a politikát kíméletlenül keresztülvitte számos akadályon, mégis egyre több elégedetlenség merült fel a konzervatívok között is. 1075-ben egy katasztrofális éhínség északon ahhoz vezetett, hogy nagyon sok paraszt elhagyta az otthonát, miközben a helyi hivatalnokok még mindig üldözték őket a kölcsönök visszafizetése miatt. A konzervatívok kihasználták ezt, és Wang kénytelen volt lemondani posztjáról. A következő évben visszahívták az udvarba, de egy sokkal kiszolgáltatottabb pozíciót kapott.


Tudva, hogy a reformjának a sorsa kudarca volt ítélve, Wang 1076-ben nyugdíjba vonult a fia halálát követően. Az egész életét etimológiai tanulmányokkal töltötte, és befejezett sok figyelemre méltó költeményt és prózát.


Az új politikáját teljes mértékben eltörölték az uralkodó halála után. És nem sokkal ezután Wang is meghalt.