Shen Kuo, a legnagyobb tudós az általa írt „Álom tavacska esszék”-kel

Shen Kuo, a legnagyobb tudós az általa írt „Álom tavacska esszék”-kel (Catherine Chang)

Shen Kuo (Kr. u. 1031–1095) széleskörűen tájékozott tudós, aki gyors eredményeket hozott az északi Song-dinasztiában. Leginkább úgy emlékeznek rá, mint a „Meng Xi Bi Tan” (Álom tavacska esszék vagy az Ecset beszél az álompatakból) írójára, egy könyvére, amely átölel különféle témákat, mint a matematika, asztronómia, fizika, kémia, térképészet és a gyógyszerészet.


Egy kormányzati hivatalnoki családba született és gyerekkora óta szorgalmasan tanult. Az édesanyja segítségével tizennégy éves korára kiolvasta a szülei összes könyvét. Később utazott szerte az országban, és feljegyzéseket készített földrajzból és mindenféle újításról, amire rábukkant.


1063-ban Shen nagyon jó eredménnyel letette a császári köztisztviselői vizsgát, és folyamatosan előléptették egy sor kormányzati hivatalnoki állásba a képességei révén. Egész életén keresztül bizonyította nagyszerű tehetségét a mérnöki pályán, katonai stratégaként és az irodalomban. Részvétele a politikai küzdelmekben a konzervatívok és a reformisták között az „Új törvény” vagy „Új politikák” alatt a reformáció idején némi vitát okozott, de a csillagászathoz, matematikához, földrajzhoz és gyógyszerészethez való hozzájárulása a „Meng Xi Bi Tan” (Álom tavacska esszék) című könyv megírásával a legjelentősebbnek tekinthető a kínai tudományos történelemben.


Az „Álom tavacska esszék”-ben Shen leírta a felfedezését a mágneses elhajlásról. Feljegyezte, hogy a geomantikus [a szerk. megjegyzése: Egy olyan módszer, jóslás, amely értelmezi jelöléseket vagy mintákat a földön, amiket a ledobott marék föld, szikla vagy homok alkotott.] mágusok mágneses mutatót használnak, hogy azonosítsák a déli irányt, és hogy a mágneses mutatók gyakran egy kicsit kelet felé mutatnak, nem pontosan délre. Ez volt a legkorábbi feljegyzés az emberiség történelmében a mágneses elhajlás felfedezéséről, egy koncepcióról, ami nem volt ismert Európában még az azt követő négyszáz évben 1491-ig, amikor is Kolumbusz Kristóf (1451–1506) felfedezte ezt, az első Amerikába vezető útja során.


A kémiában Shen Kuo megfigyelte, hogy az emberek kutakat fúrnak, hogy fekete olajat gyűjtsenek a föld alól. Ezt „kőolaj”-nak nevezte el, és még mindig ezt a nevet használják Kínában és a világ minden részén a mai napig is. Shen Kuo megjegyezte, hogy a kőolaj forrás bőséges és megjósolta, hogy nagy hatással lehet a világra.


Shen azt is felvetette, hogy a kövületek az ősi állatokból és növényekből alakultak ki. Ezen elmélet alapján származtatta az ősi természeti környezetet a felfedezett kövületekből. Több mint négyszáz évvel később, a reneszánsz idejében egy hasonló vita kezdődött, amikor az olasz Leonardo da Vinci (1452–1519) felfedezte a kövületek természetét.


Shen a tudományos kutatásának és felfedezéseinek élettapasztalatait az „Álom tavacska esszék”-ben dokumentálta, amely az első nagy tudományos enciklopédiának tekinthető a kínai történelemben.


Yoshio Mikami, egy japán matematikus megjegyezte, hogy Shen Kuo az egész matematikai történelemben különleges volt távol-keleten, míg a brit sinológus és biokémikus Joseph Needham azt állította róla: „az egyik legnagyszerűbb tudós elme a kínai történelemben”. Shen Kuo eredményeinek emlékére az Aszteroida 2027-et róla nevezte el a kínai tudományos akadémia Bíbor Hegy Csillagvizsgálója 1979-ben.