Fálun Dáfá gyakorlók egy Megvilágosodott Lény szemével (2. rész)

(minghui.org) (Megjegyzés: Ez a cikk kizárólag a gyakorlótársaknak szóló útmutatás célját szolgálja. Egy gyakorló számára alapvető, hogy a Fát tekintse Mesterként. Hogyha mások valamire rámutatnak, hogy a Fálun Dáfá gyakorlók hol maradnak le, akkor a viselkedésünket össze kellene hasonlítani a Fával, magunkba nézni és saját magunkat kijavítani, valamint annak a gyökerét megtalálni, ami akadályoz minket abban, hogy teljes mértékben higgyünk a Fában és a Mesterben.)


Az első rész folytatása


Éppen megemlítettem egy pár okot, amiért egyes Dáfá-gyakorlók a börtönből való elbocsátásuk után elhagyták a földi világot. Így megkérdeztem az öreg taoistától: „Egyes gyakorlók nagyszerűen teljesítettek, mégis szörnyen üldözték őket a fogságuk idején, néha a halálukig. Mindenesetre ilyesmi nem történne a normális emberek között. Hogyha ők valami nagyszerűt hoznak létre, akkor valami nagyot is kell elviselniük. Az inkább kivételnek tekinthető, hogy őket a halálba üldözték?”


A taoista megosztotta, hogy úgy véli nincsenek különleges esetek vagy kivételek a Dáfában. Azt mondta, hogy sok gyakorló nem igazán nézett magába annak ellenére, hogy hosszú ideje üldözték őket.


A Milarepáról szóló művelési történetből idézett, amelyben egy művelő könyörületessége könnyekig meghatja a gonosz embereket, és majdnem mindegyik tettes megmenthető. Csak néhányukat nem lehet megmenteni.


A legtöbben próbálták ugyan a gonosz embereket rábeszélni a jóra, de ez csak a felszínen volt így, a szívükben vagy elutasítóak voltak vagy alábecsülték őket. Ezért ezt a vizsgát hosszú időn keresztül nem tudták áttörni. Fokozatosan kétség és félelem keletkezett náluk. Ahogy egy kis félelem is fölmerül, mindennek vége. Az istenek szeme nem hagyja magát megtéveszteni.


Az igazán könyörületes Dáfá-tanítványok nem kerülnek veszélybe, mindegy milyen erős is az üldözés, sőt ők titokban még az üldözők által védelmezve lesznek. Az istenségek is csodálják az ilyen a Dáfá-tanítványokat.


A megvilágosult lény szavai eszembe juttatták, hogy a gondolataim az úgynevezett „kivételekről” már olyan tényezőket tartalmazott, amelyek nem hittek a Fá nagyszerűségében.


Ez a Mester Tiszta és éber Esszenciák a Továbbhaladás I-ben lévő Fá magyarázatára emlékeztetett:
„Itt az idő, hogy tegyünk néhány észrevételt a különböző régiókban az oktató központok koordinátorai által jelenleg alkalmazott munkamódszerekkel kapcsolatban. Az helyes, hogy végrehajtod a Kutató Társulat követelményeit, de meg kell gondolnod, hogy hogyan teszed ezt. Gyakran mondom, hogy ha egy ember teljes mértékben mások jólétét szolgálja, és ha nincs semmilyen személyes szándéka vagy személyes tartása, akkor amit mond, az a hallgatók szemébe könnyeket csal.”


Korábban a Mester ezen szavait úgy értettem, hogy önzetlennek és könyörületesnek kell lennem, amikor a gyakorlótársaimmal beszélek. Azt nem tudtam, hogy a hétköznapi emberekkel és a gonosz emberekkel – akik üldöznek bennünket – szintén könyörületesnek kellene lennem.


A saját nézeteim akadályoztak abban, hogy a Fának ezt a részét megértsem, és így nem tudtam nagyobb mértékben érezni a Fának az erejét. Ez volt az oka annak is, amiért a börtönben nem tudtam megmenteni azokat az embereket, akik üldöztek.


Emlékszem arra, hogy egyes gyakorlók a beszámolóikban ezt írták: Ha mi egy ilyen hatalmas könyörületességet tudunk kiművelni, hogy a gonosz rendőröknek a mi szavaink könnyeket csaljanak a szemükbe, akkor bizonyosan alábbhagynának az üldözéssel. Ez a rendőr később ott segített a gyakorlóknak, ahol csak tudott.


Ez egy olyan csoda, amit én el sem mertem képzelni. Minél inkább a Dáfá elvárásai szerint cselekszünk, annál több csoda történik. Másrészről, ha mi a gonosz emberekkel szemben sem együttérzést nem táplálunk, sem könyörületesek nem vagyunk, sőt még felbosszantjuk magunkat rajtuk vagy akár gyűlöljük őket, akkor nem úgy van, hogy mi saját magunk rosszá váltunk?


A Mester ezt mondta:
„Ha képtelen vagy helyesen kezelni a dolgokat, ha képtelen vagy művelőnek tekinteni magad, és [képtelen vagy] magadba nézni, akkor tényleg nem tudod művelni magad. És ez annál is inkább [érvényes] az üldözés közben, de ahelyett, hogy helyes gondolatokat fejlesztettél volna, hagytad, hogy kialakuljon egy nagy gyűlölet.”
(Fá tanítás a 2014-es San Franciscó-i Fá konferencián)


A Mester ezt is mondta:
„De tudod, hogy milyen egy rossz ember, és milyen egy jó ember? Ha az elméd tele van gyűlölettel és rosszindulattal, gondoljatok bele mindannyian: miféle lény lennél akkor? Látni lehetne a magatartásodon, sőt, még a megjelenéseden is, és az emberek látnák benned a gonoszt. Nem mondom, hogy néhány Dáfá tanítvány gyengén művelte magát. A részük, amely teljesen kiművelődött, már levált. Amíg emberi dolgaid vannak ezen az emberi oldalon, addig rossz dolgaid és rossz gondolataid lesznek, és minél közelebb vannak a dolgok a felszínhez, annál rosszabbnak tűnnek.”
(Fá tanítás a 2014-es San Franciscó-i Fá konferencián)


Ahogy alábecsülés vagy harag keletkezik a szívünkben, bemocskolnak minket az érzületek, amelyeket igazából el kellene távolítanunk a műveléssel. A Xinxingünk ennek eredményeként csökken. Hogyan lehet leküzdeni ezeket a megpróbáltatásokat?


A Mester „Fá-magyarázat Manhattanben” írásában:
„A Dáfá-tanítványok művelésének a rendje és módja formátlan, minden a hétköznapi emberek társadalmában a te művelési formáddá vált.”


Még egy dolog szintén nyilvánvalóvá vált számomra: valószínűleg a régi erők ezt a szerepet adták a gonosz embereknek ebben az életben, hogy a Dáfá-tanítványokat kiképezzék. Ezeknek az embereknek az eredeti szándéka az volt, hogy az üldözés formája által legyenek megmentve. Azonban nem tudták, hogy a régi erők célja az volt, hogy megtévesszék és tönkre tegyék őket.


Egyes gyakorlótársak ezt nagyon jól csinálták és könyörületességgel megmentették őket. Ők azon vannak, hogy áttörjék a Dáfában a régi erők elrendezéseit. A „gonosz emberek” megfordultak, megváltoztatták a nézeteiket és igazolták a Dáfát. Teljes szívemből örülök nekik.


A Mester mondta: „...egy reménytelen élet minden gaztettre képes lett volna.”
(Li Hongzhi Mester beszéde a Fálun Dáfá tapasztalatcsere-konferencián az USA nyugati partján)


Ha mi a gonosz embereket „többé nem megmenthetőnek” tekintjük, akkor az emberek tiszta oldala összezavarodna és így ők a Dáfá-tanítványoknak szégyenteljes dolgot okoznának, így a sorskapcsolattal rendelkező emberek át lennének taszítva az ellenkező oldalra. Természetesen az nem felel meg a Fá-helyreigazítás feltételeinek, hogyha ők Dáfá tanítványokat vernek meg. A régi erők kihasználják őket, hogy a helyes gondolatokat és a jóságos érzületeket a Dáfá tanítványokból „kiverjék”, ez egy szabotázs.


A Mester az mondta:
„Hogy a tanulók elérjék a mércét és az ő követelményeiket, a gonosz élőlényeket használták fel, hogy a tanulókat kegyetlenül összeverjék; már kimerítették a leggonoszabb módszereket, mégsem tudták elérni a céljukat. Azután fel lettek ingerelve és uszítva és még kegyetlenebbül bántak a tanulókkal. Végezetül nem tudták elérni a céljukat, de azt mondták, már kimerítették volna a lehetőségeiket. Milyen gonosz! De mikor megtörtént a rossz, a különböző szintek élőlényei a grandiózus világegyetemben nem érzékelhették ezt.”
(A Fá magyarázata Li Hongzhi Mester által a Nagy Tavak konferenciáján Észak-Amerikában)


A régi erők elrendezéseinek megszüntetésénél a gyűlölet és az alábecsülés vagy más hétköznapi emberi érzések negatív hatással vannak. Egy ilyen szívállapotnál a helyes gondolatok egyáltalán nem tudnak életbe lépni, ez csak akkor mehet, ha az ember a szívében 100%-osan hisz a Dáfában és igen nagy könyörületességet képes fenntartani.


Amikor a taoistával az együttműködéssel kapcsolatos problémáról beszéltem azt mondta:
„Ha valaki sem a Dáfá nagyszerűségében sem a művelés komolyságában nem hisz, akkor bizonyosan nagyon fontosnak tartja saját magát. Egyes koordinátorok nem tudnak együttműködni egymással, ehelyett összehasonlítják magukat egymással, hogy kinek van nagyobb „teljesítménye”. Különösen azok, akiknek képességeik vannak gondolják azt, hogy ők valamit a saját intelligenciájuk miatt értek el és nem pedig azért, mert a Dáfá bölcsességet adott nekik. Még kevésbé gondolnak arra, hogy a Mester az, aki mindent harmonizál az embereknél. Ők saját magukat tartják fontosnak. Valójában már ott vannak hogy saját magukat igazolják.”


Egy ilyen valaki saját magát nagyszerűnek tartja nagyszerűnek, mert a Mester neki egy pár utalást adott. Mindezeket a gondolatokat látják a heretikus istenségek. Nekik el kellene gondolkodniuk ezen: Hogyha én ezekkel az utalásokkal tudom magamat sikeresen művelni, akkor az én szintem talán nem alacsonyabb, mint azoké akik ilyen utalások nélkül is eltudják érni a beteljesülést?


Minél nagyobb a különbség, annál önteltebb lesz és annál kevésbé hisz abban, hogy a Dáfá adta neki a bölcsességet. Minél kevésbé akarja a Fát tanulni, annál több kerülőutat tesz és annál több kárt szenved el. Végül azt fogják gondolni, hogy a Dáfá erőtlen, és hogy a hétköznapi emberi módszereket kell bevetnie hogy újra jó legyen.


Sokan tudnak egymással együttműködni. Azonban, ahogy valakinél az elégedettség felszínre jön, szintén problémák adódnak.


Jól emlékszem Mester „Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián New Yorkban, 2004.” tanításából:
„Ha ti egymással nem működtök jól együtt, akkor a gonosz ki fogja használni a hiányosságot és problémákat fog okozni nektek. Az nem úgy van, hogy a Fá-igazolás sok dolgánál ti ne rendelkeznétek eszközökkel és utakkal. Még ha olyan nehéz is, létezik egy út, amit járhattok. Ha valamivel keskenyebb is ez az út, ennek ellenére ti ezt egyenesen, őszintén kell járjátok. Nem szabad létezzen egy parányi eltérés vagy hamisság sem. Ennek ellenére nektek megvan az utatok. Ez azt jelenti, hogy ti ezt őszintén, egyenesen kellene járjátok. Ha nem járjátok őszintén, egyenesen, akkor ez ki lehet használva a mostani gonosz által egy hiányosságként, hogy zavarjon. Amit éppen mondtam, tulajdonképpen arra megy ki, hogy te saját magadat vagy a Fá-t igazolod-e, miközben összhangba hoztok, koordináltok valamit egymás között. Erről van szó.”


Később, amikor ezt a szakaszt tanultam, felismertem az egoizmust, és hogy mennyire eltávolodtam a Fától. Amikor az az érzésünk, hogy valamilyen dolgot a legjobb akaratunk ellenére sem tudunk megtenni, akkor meg kell néznünk magunknál, hogy ez talán azért van, mert nem engedtük el az egót?


„Ha még több oszlott fel az egóból, a bölcsesség magától fog jönni a Fá-igazolás számára.”
(Fá-magyarázat az ázsiai-csendesóceáni vidék tanulóinak az ülésén)


Az, hogy ezt eltudjuk-e érni végül is attól függ, hogy erősen hiszünk-e a Mesterben és a Fában.


Folyt. köv.


Angol változat: Falun Dafa Practitioners in the Eyes of an Enlightened Being (Part 2)