A Fálun Dáfá erőt ad a gyakorlóknak Délkelet-Ukrajnában

A szerkesztő megjegyzése: A harcok kiéleződtek Ukrajna déli régiójában, a Luhanszk és Donyeck közötti területen. A káosz közepette sokaknak nincs hová menniük. A félelem az álmatlan éjjelek hadát szülte, egyiket a másik után. A cikk három háborús övezetben élő Fálun Dáfá gyakorló mindennapjaiba kalauzolja az olvasókat, és elárulja, hogy hogyan sikerült fennmaradniuk, és legyőzniük félelmeiket.

***

Alexander
Hatvan éves vagyok, és egy magas épületegyüttesben élek Szlovjanszkban [a város Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében található]. A vizet és az elektromos áramot szolgáltató energiaforrásokat elvágták. Bizonyos kijelölt helyekre kell mennünk, hogy felvehessük a kapcsolatot a külvilággal. A közeli boltok leálltak a termékek szállításával. Ivóvizet a környéken lévő kutakból szerezhetünk.


A jómódú lakosok többsége elmenekült. Én jövedelem nélkül tartom fenn magam, a Fálun Dáfába vetett hitem segítségével.


Nappal megpróbálom elintézni a mindennapi teendőket és tanulni a Fát. Majd miután besötétedett, megcsinálom a Fálun Dáfá gyakorlatait és gyakran küldök őszinte gondolatokat. Az üzletek polcai üresek. Nem lehet munkát találni. Sokan hozzám hasonlóan már nem jutnak jövedelemhez.


Annak ellenére, hogy számos nehézséggel nézek szembe, a nélkülözéseket igyekszem művelési lehetőségként kezelni, hogy elengedjem a kényelemhez és más emberi dolgokhoz való ragaszkodásaimat.


Felidéztem Mester szavait az Esszenciák a Továbbhaladásra II. az „Út” című írásából:
„A művelés nehéz. Nehézsége éppen abban rejlik, hogy ha egy szörnyű szerencsétlenség sújt le, ha a gonosz őrült módon üldöz, és ha az életed forog kockán, akkor mindezek ellenére képes leszel-e rendületlenül folytatni saját művelésed útját, anélkül, hogy hagynád, hogy az emberi társadalomban bármi akadályozzon művelésed útjának folytatásában.”


Egy reggel újabb lövöldözés kezdődött, amikor kimentem az otthonomból. Bár az elején féltem, mégis gyorsan megnyugodtam, és egyszerűen leültem, hogy megcsináljam a Fálun Dáfá ötödik gyakorlatát – a meditációt.


Miközben meditáltam, a fülsüketítő lövöldözés lassan leállt. Szlovjanszk a bázisa az orosz párti függetlenségre törekvőknek. Nem gondoltam túl sokat a saját életemre és a halálra. Bízom a Mester védelmében és erőt merítettem a Dáfába vetett hitemből. Így húztam ki, amíg az ukrán tisztek visszafoglalták a területet, ahol élek, és ezzel egy bizonyos mértékű nyugalom is visszatért.


Irina
Nem sikerült elhagynom Kramatorszkot, a várost ahol élek, mielőtt a helyzet tarthatatlanná vált. Soha nem féltem úgy az elmúlt hatvan évem alatt, mint amikor az orosz párti katonák megjelentek a lakóhelyemen. Ez azt jelentette, hogy kitört a háború.


Hogy legyőzzem a félelmemet, emlékeztettem magam: Dáfá gyakorló vagyok, aki gyakorolja az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia elveket. Ezek a jó értékek át fognak segíteni; nem kell aggódnom. Annak ellenére, hogy szemtanúja voltam néhány közeli bombázásnak, sikerült elnyomni a félelmemet.


A városomban rendszeresen voltak harcok este tíz és hajnali három között. A polgároknak, akik hozzám hasonlóan maradtak, gyakran álmatlanul kell tölteniük az éjszakáikat. Csupán három kilométerre lakom a harci-övezettől. Mikor a harcok elkezdődnek, még az üvegek is remegnek az ablakkeretekben.


Másnap reggel, mikor általábanemberek tömegét lehet látni rohanva a buszállomásra a csomagjaikkal, aváros szellemvárossá vált. A vonatok már hosszú idővel ezelőtt leálltak.


Két nappal azelőtt, hogy az ukrán kormány erői visszafoglalták Szlovjanszkot, a közelemben lebombáztak egy házat. A bányát három emelet magasra repítette, majd szétszóródott a földön.


Egy másik alkalommal felrobbant egy bánya száz méterre az otthonomtól. Az ablakom üvege ripityára tört. Sokan meg is sérültek. Több nagy fának is annyi lett. Mindeközben rajtam egy karcolás sem esett. Az elmúlt három hónapot átvészeltem víz, villany, gáz nélkül, és igen korlátozott élelmiszer ellátással.


Hálás vagyok a Fálun Dáfának az oltalmáért.


Nina
Hetven éves vagyok, és Lysychanskhoz közel lévő kis városban élek [a város Ukrajna délkeleti részén található közel az orosz határhoz]. Eleinte nagyon féltem. Úgy éreztem, hogy a lakóhelyemet elválasztják Ukrajnától. Három hidat lebombáztak. A szomszédos városokba vezető utak is megsérültek. A gyárakat lerombolták; vasutak zárva. Az élelmiszer ellátás is megállt.


A harcok kitörése előtt gyakran osztogattam információs anyagokat a Fálun Dáfáról a helyieknek, és még a katonáknak is, hogy tájékoztassam őket a Kínában történő üldözésről. Ahogy a harcok megkezdődtek többé senki sem ment az utcára.


A harcok többnyire hajnali három és déli tizenkét óra között tartottak. Az ötödik emeleten lakom. Sűrűn küldtem erős őszinte gondolatokat minden nap, kértem a Fálun Dáfá és Li Hongzhi Mester (a Fálun Dáfá megalapítója) védelmét és támogatását.


Magamra találtam és megkértem más gyakorlótársakat is, hogy ne féljenek. A környékemen az összetört üveg gyakori látvány, mégis az én lakásom sértetlen maradt, még az ablaküvegem is.


A szomszédaim mindannyian elszenvedtek valamilyen mértékű károsodást. Néhányuk lakásának még az oldala is semmivélett a bombázás következtében. Néhányuknak összetört minden üveg berendezése. Volt, akiknek beomlott a háztetője. A közelemben lévő kilenc emeletes épület teljesen leomlott a bombázások következtében.


Éjjelenként elég jól tudtam aludni. Egyik reggel a szomszédok az éjfél után leadott lövésekről beszéltek. Arról, hogy a föld remegett, az ablak üvegek betörtek, és a kutyák is megállás nélkül ugattak.


Hajnali kettőkor lövésekre ébredtem, de gyorsan visszaaludtam. A késő esti harcok egyáltalán nem zavartak az alvásban. Azonban néhányszor saját szemmel láttam, hogy rakéták repülnek a városom felett. Tudtam, hogy a biztonságomról a Dáfá védelme gondoskodik.


Miután az ukrán csapatok visszanyerték az ellenőrzésüket a lakóhelyem felett, ismételten osztogattam információs anyagokat a katonáknak. Örömmel elfogadták az anyagokat, és a járműveikben naptárak lógtak Fálun Dáfá üzenetekkel.


Az egyik katonai tisztviselő megkért, hogy részletesen ismertessem a Fálun Dáfá gyakorlók békés ellenállását a kegyetlen üldözés közepette. Többször megköszönte, hogy megosztottam vele ezt az információt. Azóta segít terjeszteni az üldözésről hallottakat, és a kínai gyakorlók könyörületességét és türelmét. Hozott nekem burgonyát, gabonát és más ételeket is, hogy segítsen átvészelni a jelenlegi nehézségeket.


Mikor a gyakorlótársak felhívtak, hogy megérdeklődjék, hogy hogy vagyok, azt mondtam nekik, amit teljes szívemmel hiszek: „A Mester védelme alatt állok!”

Here is the article in English language:
http://en.clearharmony.net/articles/a111564-article.html