Megerősödtem miközben érettebb lettem

Tisztelt Mester és gyakorlótársak!


A 2014-es Shen Yun időszak végén a művelésemben egy fejezet is véget ért. Minden ami a múlt évben történt a művelésemben, olyan dolog volt, ami megérintette a szívemet, és aminek közvetlen hatása volt a xinxingem emelésére.


Mi a megértésem az éretté válásról ebben az időszakban? Promóciós koordinátorként végig nézhettem saját éretté válásom folyamatát. A koordinátori szerep bizonyosan egy olyan forma, ahol semmi sem maradhat elrejtve. Valójában a koordinátornak 100 %-ban rendelkezésre kell állnia bármilyen kérésre, amivel a gyakorlótársak előállhatnak.


Az elején nem értettem, hogy ez a feladat ilyen sokrétű, de hogyan is tekinthetnénk erre a folyamatra emberi perspektívából? Teljesen egyértelmű, hogy a felszínen sok munkával jár, de valójában a művelésünk útján járunk. Tiszta volt a tudatomban, hogy a művelésem hozzá kapcsolódik a Shen Yun tevékenységekhez. A Mester azért rendezte el ezt a feladatot nekem, mert a sorsom azt kívánta, hogy részese legyek ennek az erőfeszítésnek.


A legnagyobb különbség a múlt évi és az ez évi előadás között az, hogy a korábbi előadások a múltban vannak. Ennek ellenére számomra a helyzet nem sokat változott. Ennek az az oka, hogy a szívemben van, hogy ebben részt kell vennem. A Shen Yun nem egy plusz feladat számomra, és ez teljesen más, mint ahogyan a múlt években erre tekintettem. Most már megértettem, hogy ez a feladat teljesen egyértelműen része a mai művelők művelési útjának.


Épp egy pár nappal ezelőtt összehasonlítottam a Shen Yun feladatait a mindennapi munkámmal. Tanárként 9-10 hónapot tanítok minden évben. Az utolsó intenzív Shen Yun fázis 8 hónapig tartott. Ez segített nekem megérteni, hogy az előadások után gyakorlatilag a következő szezonra készülünk. Ez biztosan nem egy olyan időszak, amikor pihennünk kell, hanem amikor harmonizálom a mindennapi munkámat a Shen Yun feladatokkal.


Ebben az évben jobban felkészültem a véghez hajtandó feladatokra, és hogy harmonizáljam a Shen Yun-t a mindennapi munkámmal. Ennek ellenére folyamatosan emlékeztettek, hogy még mindig valahogyan elmaradok a kötelezettségeimmel. Amikor a főnököm kritizálja a munkámat vagy más problémák jönnek elő, a riasztó azonnal megszólal bennem. Ez azt jelenti, hogy meg kell értenem, hogy mi fontos igazán. Ma ez azt jelenti nekem, hogy mindent meg kell vizsgálnom minden oldalról, amiért felelős vagyok, semmit sem kihagyva.


Az az érdekes, hogy a promóciós tevékenységekkel egyidőben más kötelezettségek viszont automatikusan megváltoznak. Korábban 100 %-ban a promócióra koncentráltam. Emiatt lehetetlen volt, hogy túl sokat gondolkozzak az előadások előtti előkészületeken, ami azon feladatok közé tartozott, amelyekben a korábbi években aktívan részt vettem. Az idő csak úgy elszállt és hirtelen egy héttel a előadások előtt voltunk. Ennek ellenére – habár nem volt könnyű –, sikerült mindent elrendeznünk az előadások kezdetéig.


Most harmadik alkalommal feleltem a technikai követelményekért. Amikor mindennel elkészültünk és minden készen állt, elég ideges lettem, mert a korábbi években a fejem tele volt a felelősségemmel. Ez alkalommal minden rendben volt. Semmi sem akadt, amit meg kellett még szervezni pluszban és szokatlanul csendesen ment minden ezzel a témával kapcsolatban. Ezen felül nem is volt időm aggódni emiatt.


Elérkezett az idő, hogy felállítsuk a színpadot miközben a Shen Yun táncosok megérkeztek. Minden jól alakult. Minden csendes volt, stressz nélkül. Épp el akartuk kezdeni a színpad előkészítését, mire a színház dolgozói segíteni jötte. Csodálatos volt. És azt kell mondanom, hogy ez volt az első alkalom mióta a Shen Yun a városunkba jön, hogy a színház dolgozói jól felkészültek voltak a színpadot előállításában. Legalább 2 vagy 3 óra munkával kevesebb jutott így nekünk és sokkal kevesebb stresszel is járt.


Ennek ellenére valahogy már kerestem, hogy mikor fog egy stresszes szituáció adódni, de semmi nem történt. Így már délután végeztünk a színpad felállításával. Igaz, a lámpák felállítása egy kicsit tovább tartott, mint általában, de nem történt semmi sem, ami miatt erősebb stressz alakulhatott volna ki bennem, mint a korábbi években.


Még az elsötétítés sem volt stresszes, ami bizonyos Shen Yun epizódokhoz kell, amikor éppen tájat változtatnak és a függöny nem jön le. Igen, beszéltünk erről a bizonyos dologról a színház igazgatóságával a múltban és azt mondták nekünk, hogy a helyi önkormányzattól kell engedélyt kérnünk. A találkozót este 6-ra sikerült megbeszélni. Szerencsénk volt, mert pont ilyenkor küldünk őszinte gondolatokat. Ezáltal minden problémamentesen alakult.


Visszagondolva a körülményekre abban az időszakban, most már megértem a „művelés a színpad-technikán keresztül“-t, hogy ezt sikerült elművelnem, és hogy most már nem volt további akadály az utunkon. A Shen Yun számíthatott rám, mivel rákoncentráltam az ügyre, amit véghez kellett vinni és 100 %-ig készen álltam a feladatra.


Meg kell köszönnünk a Mesternek, hogy mindent elrendezett nekünk, vagy inkább hogy nekem, és hogy megadta nekünk ezt a lehetőséget, hogy a közelében művelhessük magunkat miközben az egyik projektjén dolgozunk.


Szponzorokat találni
Két héttel a show előtt nekem és egy gyakorlótársamnak lehetősége adódott arra, hogy további tapasztalatot szerezzünk. Azt a feladatot kaptuk, hogy lássuk el étellel a művészeket két napra, amíg a városban tartózkodnak. Ez problémát jelentett, mivel a pénzügyi helyzetünk nem volt megfelelő és szponzort kellett kerestünk. Az első pár megközelítésünk a lehetséges szponzorokhoz nagyjából egy pofonnal hasonlíthatóak össze. Az egyik lehetséges szponzor elmondta nekünk, hogy már kettő másik egyesületet támogat és egyszerűen nincsen pénze arra, hogy mindenkit támogasson, aki adományokat kér, és meg kellett értenünk, hogy sokan kéregetnek a városban adományokat.


Miután távoztunk, emlékeztem arra a történetre, amit a Mester mondott el nekünk, hogy hogyan kéregettek az ősi időkben, Sákjamuni idejében. Ennek tényleg sok köze van az alázatossághoz és arra való, hogy elengedjük az egónkat. Hirtelen megértettem a dolgot és teljesen megváltoztam. Hirtelen hálás lettem azért, hogy a Mester nekem adta ezt a lehetőséget. Miután ráeszméltem erre a megértésre, szinte minden megbeszélésünk pozitív eredménnyel zárult és találtunk elég szponzort, hogy megoldjuk az étel kérdését. Ez segített elengedni a szégyenérzettől való félelmemet és az aggódásomat is.


Ténylegesen koordinálni
Az előadások előtti utolsó hetekben sikerült végre igazán felvállalnom a koordinátori feladatot. Végre megértettem, hogy nem minden feladatot nekem kellene magamra vállalni, hanem inkább kiosztanom a feladatokat valaki olyannak, aki meg tudja csinálni. Ez igazán nem könnyű feladat. Mindenki megpróbál szemezgetni vele, hogy valaki ezt tudná jobban csinálni, valaki pedig azt tudná jobban csinálni. Sok visszajelzés volt, hogy semmi sem megy jól, és hogy valakinek jobb munkát kellene végeznie.


Ez jelentős része volt az érettebbé válásomnak, és a döntéseim jelentősen javultak. Habár még decemberben bizonytalan voltam, motivált, de bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy mit kellene csinálnom. Most azt éreztem, hogy éretté váltam és felnőttem a feladathoz. Mindennapi feladattá vált a nem-tudástól a tudásig való eljutás, abban a tekintetben, hogy mi a feladatom. Abban a tekintetben, hogy mi az elvárás felém.


Egy mondat a 2007-es Ausztráliai jingwen-ből (nem hivatalos fordítás):
„A koordinátor nem maradhat egy üres szobában” mindennapi útmutatómmá vált, hogy a legjobbat hozhassam ki magamból. Lehetetlen összeszámolni, hogy mennyi fejlődésen mentem át a szintemen. Véleményem szerint a legfontosabb az, hogy meg kell tapasztalni, hogy mit jelent koordinátornak lenni. Ez olyan, mint amikor az ember elesik és újra felkel. Ezért gyakran eszembe jutott egy rész a 9. fejezetből a Zhuan Fálun-ból, amikor a hozzáértő emberekre gondolunk.


„Egy hétköznapi ember nem tud elviselni ennyi szenvedést és azt gondolja: Minek élek még? Keresek egy kötelet és felkötöm magamat, így mindent befejezek. Csak azt mondom, hogy valakinek képesnek kell lennie elviselni a szenvedésben szenvedést. Természetesen nem feltétlenül kell ebben a formában megmutatkoznia.” (hivatalos fordítás)


Minden alkalommal, amikor a kritikus pillanatokban vissza emlékeztem erre az idézetre, azt éreztem, hogy a dolgok a jó irányba változnak.


Nem 100 %-ot adni
A második előadás alatt azt a monitort néztem, amelyik a közönséget figyelte, és könnyek gördültek le az arcomon, amikor a Mester szavaira gondoltam:„Eltudjátok képzelni az érzéseimet, amikor látom az üres székeket a színházakban…” (nem hivatalos fordítás)


Ezek után megkérdeztem magamtól, hogy van-e lelkiismeret furdalásom? Nem tudtam biztosan megmondani. Mindenesetre tudatában vagyok annak, hogy nem értük el a Mester elrendezését. Ugyanebben az időben tisztában vagyok azzal is, hogy ez nem lehet ok arra, hogy szomorkodjak vagy hosszú távon szomorú legyek. Emlékeznem kell arra, hogy felkeljek, ha elesem.


A kérdés, amit meg kellene kérdezni az az: Milyen a szívem, amikor teszem a dolgokat?


Egy részlet a Mester beszédéből a 2011-es New York-i Fá-konferenciáról, a „Mi egy Dáfá-tanítvány?”-ból, mely ébresztőóraként hatott rám, és visszajuttatott engem a vágányra:


„Nem az a könyörületesség, ha valami jót szeretnék tenni. Ha egy hirtelen ötlettől vezérelve tesz valamit az ember, mivel szívesen szeretné tenni, az nem könyörületesség. Ez az előszeretet iránti ragaszkodásodból keletkezik. Egyszerűen mondva, ez a ragaszkodás. Az igazi könyörületesség egyáltalán nem tartalmaz egoizmust.” (hivatalos fordítás)


Ez segített megértenem, hogy az érző lények megmentését csak egy projektnek tekintettem, mindent a pillanat hevében tettem, és ennek semmi köze a könyörületességhez. Ez a megértés volt az alapköve annak, ami elindított bennem egy gondolati folyamatot és megváltoztatta a szívemet. Ezért, ha nekem vagy nekünk lehetőségünk van résztvenni a Shen Yun-ben, ami a Mester egyik Fá-eszköze, hogy megmentse az embereket, akkor azt be kell építenünk a művelésünkbe. Miért vagyok itt? Felismertem, hogy a Shen Yun része a művelési utamnak. Ezért megerősödtem az éretté válás irányába.


Megtagadni a zavarást
Egy gyakorlótársammal úton voltunk egy promóciós lehetőség felé, egy golf klubba. Több időbe telt, mint gondoltuk, mivel nagy volt a forgalom.


Hirtelen észrevettem, hogy valami megváltozott a látásomban. Valami olyasmi történt, amivel már találkoztam. Tíz évvel korábban találkoztam egy hasonló szituációval.


A megértésem a jelenlegi művelési szintemen az, hogy ez valami hasonló a xuanguan-hoz [a szerk. megjegyzése: a xuanguan jelentése: misztikus szoros, a Zhuán Fálun 4. fejezetéből származó kifejezés], a xuanguan folyamatához. A légburok kiment és más testrészembe ment bele. Ez az érzés pont ugyanolyan volt, mint sok évvel ezelőtt. Hatalmas fájdalmat éreztem, és ugyanabban a pillanatban a szemeimet vakító fény árasztotta el. Az érzés intenzíven nőtt, a látásom elhomályosult és már egyáltalán nem láttam. Nagy volt a fájdalom és egy pár napig pihennem kellett.


Miközben mentünk a golf klub felé, egy hasonló állapot vette kezdetét. Nem láttam jól. Ez viszonylag gyorsan történt, és a látásomat nagymértékben befolyásolta,rájöttem, hogy nem tudok vezetni.


Mikor megérkeztünk a golf klubhoz, megkértem a gyakorlótársamat, hogy menjen előre. Azt mondtam, hogy őszinte gondolatokat kell küldenem, mielőtt bemegyek az épületbe. Mindent meg akartam szüntetni, ami meg akart állítani, hogy a Shen Yun promócióval előre menjek. Pár perc alatt – miközben erősen koncentráltam – visszatértem a normális állapotba, és tudtam csatlakozni a gyakorlótársamhoz.


Ragaszkodás a futáshoz, hogy fitt maradjak
Pár évvel ezelőtt írtam egy tapasztalatcsere beszámoló cikket arról, hogy azért futok, hogy fitt maradjak. Azt mondtam, hogy nem árt hogyha az ember fut, mivel ez segített, hogy a Shen Yun tevékenységeimmel is sokkal hamarabb végezzek.


Aztán ráestem a térdemre röviddel a 2013-as osztrák Fá-konferencia után. Azt gondoltam: „Ó! Valami történt a térdemmel!“ Úgy éreztem magam, mintha az egész térdkalácsomat eltörtem volna. Nem tudtam megmozdulni és egy kicsit pihentetnem kellett. Egy kis időbe telt, hogy odavánszorogjak egy olyan helyre, ahol le tudtam ülni. Igazán elfáradtam. Kimerültem. Olyan érzés volt, mintha az emberi esszenciámat veszteném el és ágyhoz kötött beteggé válnék. Természetesen ez nem volt ennyire rossz, de nagyjából így éreztem.


Minden kis mozdulat borzasztóan fájdalmas volt. Még az is fél órába telt, hogy kimenjek a wc-re. Egy egész hétig tartott ez az állapot és ezek után kezdtem egy kicsit jobban lenni, de csak nagyon lassan.



A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam elmenni futni és nélkülöznöm kellett a friss levegőt. Elvesztettem a könnyedség érzését és a szabadságomat, hogy futhatok. A szívem nagyon nehéz lett, mikor a korábbi futó útvonalam egy kis részét is láttam .


Röviden: ezt a ragaszkodást a gyökereitől kellett eltávolítani. Ma olyan könnyűnek hangzik, de abban az időben borzasztóan fájdalmas volt, és igazán egy kihívás volt a xinxingemnek.


Reménytelennek tűnt. Normálisan sétálni és dupla lótuszban ülni utópiának tűnt. Továbbá sok ember azt tanácsolta, hogy menjek el orvoshoz. Valójában én is arra számítottam, hogy csoda történik, és hogy majd jobban leszek.


Pár héttel később egy kisebb megvilágosodást értem el. Arra gondoltam, hogy az egyedüli útja, hogy a Mester segítsen nekem, hogyha megváltoztatom a szívemet és így tudok elindulni a felépülés útján. Ezért elkezdtem csinálni minden nap az 5. gyakorlatot. Annak ellenére, hogy még nem tudtam megcsinálni a fél-lótuszt sem, 1 óráig ott maradtam és azt éreztem, hogy a szituációm változik.


Az igazat megvallva fél év után újra megpróbáltam futni, de képtelen voltam. A térdem folyamatosan problémákat okozott. A zenei csoportom egy videót készített és abban rövid távon futnom kellett volna, de egyszerűen nem voltam rá képes.


Az idő múlt és elfelejtettem a problémámat, könnyebben tudtam venni, ahogyan telt-múlt az idő.


Ebben az időben már egy év telt el és kaptam egy feladatot a Shen Yun előadás alatt a színpad mögött, ahol igazán gyorsan kellett ide-oda szaladnom, mielőtt a függönyök szétnyílnak. Azt gondoltam, hogy az nem valószínű, hogy újra tudjak sétálni. Továbbá volt egy technikai probléma a Shen Yun előadás alatt, ami miatt szaladnom kellett. Hirtelen nagyon gyorsan kellett szerezni ragasztószalagot a megnyitó darab alatt. Nos, miközben írom ezt, még mindig mosolygok, mert amikor a Shen Yun alatt kellett szaladnom, akkor normálisan tudtam, mindenféle fájdalom nélkül.


Miért nem tudtam futni sportolás vagy fittség céljából, de miért tudtam, amikor a Shen Yun-ről volt szó? Tudom hogy ennek a ragaszkodásomhoz van köze, amit végre el tudtam engedni, csodálatosan és fájdalommentesen. Ezer köszönet a Mesternek!


Már többször is említettem a cikkben, hogy érettebbé váltam, de nem fogok semmilyen úton-módon olyat mondani, hogy én jó vagyok vagy különösen speciális. Csak egy művelő vagyok, aki felismerte, hogy előrébb jutott a művelési útján ebben a pillanatban.


Kérlek kedvesen mutassatok rá, hogyha olyat mondtam volna, amit nem kellett volna.


Még egyszer: Köszönöm Mester, köszönöm gyakorlótársak!