Kínai szólás: Három hajnalban és négy alkonyatkor (朝三暮四)

A bolond majmok nagyon örültek a három gesztenyének hajnalban és négynek alkonyatkor, annak ellenére, hogy boldogtalanok voltak négy gesztenye megszerzésével reggel és hárommal este. (Mei Xiu/Epoch Times)

A Tavaszi és őszi időszak alatt (Kr. e. 770-476) élt egy öregember a Song államban. Nagyon szerette a majmokat, és többet az otthonában is tartott. Tudott kommunikálni a majmokkal, és azok is megértették őt. Az öregember minden nap nyolc gesztenyével etette a majmokat: néggyel hajnalban és néggyel alkonyatkor.


Azonban a majmok annyira sokat ettek, hogy hamarosan nem maradt elég étel a családjának. Ezért az öregember kénytelen volt csökkenteni a majmai ételadagjait. Eldöntötte, hogy minden majomnak csak hét gesztenyét ad minden nap.


Összehívta hát a majmokat, és tájékoztatta őket: „Megrövidítjük mostantól az ételadagot. Mától kezdve mindannyiótoknak négy gesztenyét adok hajnalban, hármat pedig alkonyatkor. Remélem, hogy rendben lesz ez így.”


Ezt hallva, a majmok nagyon idegesek lettek. Egy idősebb majom megkérdezte: „Hogy lehet, hogy csak három gesztenyét kapunk este? Nem!” A többi majom is mérges lett, hogy három gesztenyét kapnak négy helyett estére.


Ezért az öregember azt mondta nekik: „Nos, akkor mindegyikőtök három gesztenyét kap hajnalban, és négyet alkonyatkor.” Mikor megtudták, hogy még mindig négy gesztenyét kapnak este, a majmok elégedettek voltak a javaslattal és egyetértésük jeléül bólogattak.


Ezt a történetet a Hadviselő államok idejéből (Kr. e. 475-221) származó ősi kínai munka, a „Zhuangzi”* „A dolgok egyenlőségén” című fejezetében említik meg.


A szólás eredetileg azt jelentette, hogy trükkökkel megbolondítani másokat. Később pedig egy olyan embertípus kifejezésére használták, aki gyakran megváltoztatja a véleményét vagy nem felelősségteljes.


Ma arra használják, hogy olyan embereket írjanak le vele, akik mindig megváltoztatják a véleményüket, így soha nem függnek attól, amit mondanak. Magyar megfelelője is van: „nem vall színt” vagy „forog mint a szélkakas”.


*A Zhuāngzǐ (莊子) egy alapvető taoista írás, melyet Zhuang mester írt. Történeteket és anekdotákat tartalmaz, amelyek egy igazi taoista bölcs gondtalan jellemét tükrözik. A gyűjtemény írásai gyakran humorosak vagy akár tiszteletlen jellegűek.